Erik világa / The World of Erik

Nagyszülők előre! / Go Grannies, go! (2010. december 22.)

2010-12-28T10:47:00.012+01:00

Hosszú idő telt el, és két probléma is van a híradással Erik világában. Az egyik, hogy nagyon elfoglalt vagyok, így nincs is nagyon időm végiggondolni, hogy mit írjak le. Rohannom kell készülődni, hogy iskolába mehessek, hogy okosdojak, hogy legózhassak, hogy biciklizzek és hogy megpüföljem Bercit, csak a mihez tartás végett. Ez utóbbival óvatosnak kell lennem, mert ha nem vagyok résen akkor aztán én is kapok! Vagy tőle, vagy anyáéktól. Apa mindig mondja anyának, hogy mi nem verekszünk csak játszunk, csak anyának nincs elég türelme. Aztán apa itthon van velünk néhány órát, és akkor garantáltan le vagyunk tolva... szóval ennyit a türelemről. Bercit egyébként nagyon szeretem, és ő is megvéd, ha valaki bánt vagy veszekszik velem. De hát tréningeznem kell a kisöcsémet, hogy megtanuljon vigyázni magára!

A másik probléma a híradással anya és a munka. Amióta Jenny néniékkel dolgozik, anya nagyon vidám, de nagyon sokat van a bankjában (megjegyzés: Erik mindent, ami munkahely, banknak hív, apa után szabadon). Sokszor úgy alszunk el este anya ágyában, hogy ő még nincs otthon, de legalább reggel korán felkel velünk játszani indulás előtt. Mivel nem nagyon találkozok anyával, inkább legózok vele, semmint hogy diktáljak. De azért ígérem, igyekszünk mind a ketten, illetve Bercivel hárman, hogy tudjatok rólunk eleget!

Egy kis kikapcsolódás jutott Omának és Jappapának is, mert november elején el tudott jönni Mama, Papa és Márk is néhány napra. Mamának haza kellett menni dolgozni a bankba, de Márk és miklósi Papa itt maradt velünk. Márk vitt reggelente iskolába, miután elszidta apa biciklijét, hogy már megint lapos a kereke. Az már más kérdés, hogy a kormány sem jó rajta, és a lánc is rozsdás, de hát amennyit apa biciklizik vele, csoda, hogy nem az egész rozsdásodott be. Őszintén szólva én is jobban szeretek az autóban ülni, mint a bringa gyerekülésén, különösen, ha esik az eső. Márk főzött is nekünk, aztán elmentünk együtt Berciért. Esténként pedig, amikor apáék megérkeztek, akkor játszottunk együtt egy kicsikét. Gyorsan elszaladt a hét, és hogy Nagyiék Esztergomban nehogy elfeledkezzenek arról, hogy hol van a suli meg a bölcsi, gyorsan visszahívtuk őket. Először Nagyi jött. Még szerencse, hogy itt volt, mert anya megint lelépett a munkával. Brüsszelben kellett neki maradni egy egész éjszakát. Utána pedig jöttek Jenny néniék anya bankjából megkóstólni, hogy mi miket szoktunk ebédelni, amikor Magyarországon vagyunk. Nagyi szinte mindent mefőzött és előkészített, így anyának csak a frissensülteket kellett előkészítenie. Nagyon finom illatok kavarogtak, és olyan éhes lettem, hogy csak csuda. Rájöttem, hogy a szobában van kitéve fincsi füstölt kolbász, meg téliszalámi, úgyhogy meglehetősen erősen tendáltam - apával együtt - arrafelé. Amíg anya észre nem vette! Na akkor eltűntek a kolbászok onnan... egészen addig kellett várnom rájuk, amíg meg nem jöttek anya kollegái. Akkor bemutatkoztam, megvacsoráztam és otthagytam Bercit potyázni a vendégekkel, én pedig felvonultam aludni! Már amennyire lehetett aludni a kacagástól meg az énekelgetésektől.

Anya így kicsit fáradtka volt másnap, de hála Omának a mosogatnivaló hegyek eltűntek. Anya - aki átvette apa és Jenny néni hockey lelkesedését - vasárnap reggel hockeyra jár. Bercivel és Omával mi is elkísértük. Ott játszottam én is. Voltak gyerekek is, csak az a baj, hogy mind nagyok, és én mindig elveszetem közöttük. De legalább jó idő volt. Néha anya jól megfázik a hockey edzésen.

Járt nálunk Dorte is, aki Dániából jött meglátogatni minket. Neki is van kisfia, Simon, aki szintén nagyon szereti a legót. Küldött is nekünk Dániából, a lego hazájából, egy szuper kamiont meg Bercienk egy lovasszállító járgányt. Meg is beszéltük, hogy amikor jobb idő lesz, és a repülők is rendesen közlekednek, akkor majd meglátogatjuk Simont és elmegyünk együtt a legovilágba. Omának is nagyon tetszett az új kamion, amit szinte teljesen egyedül építettem meg. Nagyon kell vigyáznom, mert a darabjai nagyon picikék, minden egyes darabja fontos, és Berci meg előszeretettel elveszegeti. Ő még nem játszhat az apró legóval, mert elszórja, meg a szájába veszi, így csak akkor foghatja meg, ha apa is, vagy anya is ott van. A nagy legózás közepette befutott Jappapa is, aztán Nagyinak haza kellett menni dolgozni. Amíg Nagypapa itt volt, az egyik este gyanutlanul játszogattam, anya meg sürgött-forgott Jappapával a konyhában. Egyszer csak csöngettek, a szomszéd néni volt. Aztán megint csöngő, megint egy szomszéd néni. Ez így ment elég hosszú ideig, míg végül tele volt a nappali szomszéd nénikkel meg szomszéd bácsikkal. Kaptunk egy csomó ajándékot. Én nem bírtam tovább kidőltem, Berci meg udvarolt a néniknek. Jappapa pedig elmosogatta az összes borors poharat utánuk.

Nem sokat kellett várni, és kirakhattuk a csizmánkat Bercivel az ablakunkba. Reggel felkeltünk és mi volt benne.... mandarin. Egy nekem, egy Bercinek. Hát kicsit csalódott voltam, de ez van. Majd jövőre jobb leszek, gondoltam, és akkor észrevettem egy csokit a lépcsőn, meg még egyet, meg még egyet... szedtük a csokikat Bercivel és Nagypapával, és egyszercsak megtaláltuk a nappaliban a sok-sok ajándékot. Annyi csokit, hogy húúúú. És HURRÁ! Nem kaptam virgácsot sem! Bercivel aznap csokit reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk VOLNA, ha anya hagyja. Így mindig csak nasinak maradt a szendvics meg a leves után.

Mielőtt visszajött Nagyi, hogy felpakolja a Jappapát, Bercit és engem és hazavigyen bennünket Esztergomba, meglátogatott minket Alessandro. Ő csak olaszul meg franciául beszél, de aranyos kisfiú. Bercivel egy idős. Együtt ebédeltünk. A kicsik (Alessandro és Berci) nézték a tévét, én meg játszottam.

A hazaút nagyon jó volt. Kaptunk a nyakunkba címet, telefonszámot, anya felpakolta a tarisznyánkat és nekiláttunk az útnak. A reptérről még buszozni kellett a vonatig, és a piros esztergomi vonattal mentünk haza. Azonnal meglátogattuk Ágit, ki-be rámoltunk neki a piacon, meghívattuk magunkat egy macis sütire, és vasárnap megünnepeltük Berci szülinapját, mielőtt Omáék elvittek a miklósi papához Budára. Anyáékat régóta láttuk, mert anyáék elmentek oda, ahol kenguruk ugrálnak az utakon. Még egyet kell aludnunk, és jönnek értünk. Addig meg hagytuk magunkat, hogy Dani, Márk, Papa és Mama szórakoztasson. Én mindig mentem a papával valahova, meglátogattunk a csajokat is Pesten. Megnéztem, hogy Anna elég nagyra nőtt-e már, hogy hazavihessem kistestvérnek. Berci nem találkozhatott vele, mert megint köhög. Mama elvitte őt egy doktor nénihez. Berci el is panaszolta ezt anyának, már mint a falon lévő anyának.

Költözni vagy nem költözni... ez itt a kérdés/Moving around (2010. október 31.)

2010-12-28T10:43:00.008+01:00

Ez a hónap elég érdekes volt, mondhatom, hogy kaotikus. Anya meg apa össze vissza rohangálnak, hol hazajönnek, hol nem. Az egyetlen biztos pont: Japppapa és Oma. Tudjuk, hogy ők jönnek felváltva és vigyáznak ránk. Mindenesetre nem tudom, ki tervezte meg a Nagyiék jövés- menését, de az biztos, hogy nem volt összehangolva. Először is Oma mindig mondta, hogy sosem találkozik Jappapával, mert mindig egy napon utaznak. Másodszor pedig, mindig akkor van szülinap, amikor a szülinapos nincs itt. Így Nagyit akkor ünnepeltük, amikor Jappapa itt volt, Jappapát meg amikor Oma volt itt. Anya pedig nem is volt itthon a szülinapján.... mindig csak dolgozik, meg dolgozik. Ebben a hónapban el kellett neki utazni Dublinba, és Isztanbulba is. Isztanbulba apát is magával vitte, így hármacskán maradtunk Omaval meg Bercivel. A szülinapos gondok így nem oldódtak meg, de anyáék kitalálták, hogy akkor adnak két napot Jappapának meg Omának, hogy találkozzanak, és lerendezzék az ügyes-bajos dolgokat a postán, a biztosítóval meg ilyesmi. Jappapa végül visszajött, és apa meg elment Londonba néhány napra dolgozni, az ottani bankba.

Persze, mondanom sem kell, hogy Berci pont ezt a két napot választotta arra, hogy beteg legyen. Nagyon magas láza lett, és nem volt semmi más baja. Anya beszaladt vele a kórházba, és nem is engedték őket haza. Mi Jappapával itthon voltunk, ők meg bent a kórházban. Aztán Bercinek elmúlt a láza, hazajöttek és a kisöcsém jobb volt, mint új korában!

Azért mentünk ám ide-oda. Főleg a Kermis volt izgi három hétvégén át. A Nagyi pedig úgy tud futni, mint a nyúl! Szaladt utánunk, amikor bicajozni mentünk!

Vissza a suliba/Back to the school (2010. szeptember 13.)

2010-09-09T14:11:00.010+02:00

Mi - közös erővel a kiscsaládi kupaktanács - próbáltuk megfűzni már Jappapát, hogy teljesen fölösleges neki és Omának annyit repülőzgetni ide-oda, egyszerűbb lenne, ha kiköltöznének. Nem hitte el nekünk először, de Jappapa itt ragadt. Kénytelen volt megsajnálni Bercit és engem, mert anyáéknak nagyon sokat kell most dolgozni, és nincs idejük értünk jönni a suliba meg a bölcsibe. Így ha Jappapa nincs, akkor aludhattunk volna a lábtörlőn... Jappapának sem kellett kétszer mondani, azonnal megsajnált bennünket, és megegyeztünk, hogy marad még tíz napig, amíg Oma váltja őt.

Az első nap az iskolában találkoztam az új tanítónénimmel, Juf Biekevel. Aranyos tanítónénim van, nagyon szeretem. Mondtam is anyáéknak, hogy írjuk meg a Jézuskának, hogy neki is hozzon ajándékot! Az első napom rövid volt, mert szerdára esett. Jó volt újra találkozni Romyval, már nagyon hiányzott nekem. Meg szoktam fogni a kezét, ha megyünk valahova, és elkalapáltam Joyt, amiért bántotta őt. Sajnos, Arno és Xso nem akartak velem játszani. Pedig én nagyon igyekeztem velük ugyanolyan kedves lenni, mint Bercivel. Nem értem. Berci visszacsap, és játszik velem, Arno meg szimplán nem szól hozzám. Aztán meg elveszik a sapkámat és lökdösnek. Nem akartam elmesélni anyáéknak, de aztán Jappapával megbeszéltük az új stratégiát. Másnap meg majdnem elkéstünk a suliból, mert én mondtam Jappapának, hogy menjünk a Kukás autó után, ő meg ment a Kukás autó után. A baj csak ott volt, hogy a kukásautó nem jó irányba ment.

Hétvégén elmentünk Disneylandbe, Párizsba. Az olyan sokat kocsiban ülős hely, de utána mindenféle dolgot ki lehetett próbálni. Jappapát felcsábítottuk a Dumbora, de a legizgalmasabb a kalóztanya volt. Ott féltem egy kicsit, de apa mondta, hogy kalózok már nincsenek, ez csak játék. Még a hajónk is lezuhant egy vízesésen. És minden égett. A legvégén pedig én vezettem az autót, és sokkal ügyesebb voltam, mint anya! Japppapa meg is jegyezte, hogy ő nem is érti...

A Jappapa már elég edzett. Nehezen lehet kihozni a sodrából. Anyáék azonban nem annyira türelmesek. Igazán harapósak tudnak lenni, ha Bercivel verekszünk, és azt nagyon nem szeretik, ha nem azt csinálom, amit ők akarnak. Csak azt nem tudom, hol van itt az igazság. Anyáék minig azt csinálják amit ők akarnak, akkor én miért nem? Már Berci is jó úton haladt a vásott gyerekké váláshoz, de aztán ő is kikapott. A bölcsiben még a sarokba is beállították, mert verekedett. Aztán anya is rászólt. Elég jól lehet őt gyappasztani, de ha megelégeli, akkor jobb ha gyorsan futsz, mert elég nagyot tud csapni a kisöcsém! Múltkör jól behúztam őt a csőbe! Nem tudott olyan gyorsan szaladni, mint én - egyébként a Tanító néni sem tud elkapni! - és nőtt egy jó nagy púp a fején! De nem baj, mert a Jézuska nem látta, hogy rosszalkodtunk, mert felhős volt az ég! (megjegyzés: Eriknek, amikor rosszalkodott, mondtuk, hogy nem hoz ajándékot a Jézuska, ha látja, mit csinált. Itt tudta, hogy rosszat csinált, de megmagyarázta, hogy a Jézuska miért nem látja!)

Jappapa hazament, elszaladt ez a tíz nap. De jött Nagyi. Amikor jött értem az iskolába, nagyon szomorú voltam, mert Romy azt mondta, hogy már nem a barátom, mert ellöktem, és Arno, Xso és Loik pedig azt mondták, hogy én nem tudok focizni, ezért nem játszhatok velük. Elmondtam Nagyinak is. Nagyi elmagyarázta, hogy mit kell mondani, meg csinálni a gyerekekkel, hogy barátkozzanak velem. Még focizni is kijött velem a kertbe, hogy gyakoroljunk. Ki is próbáltam az új stratégiát, és játszottak velem a fiúk!!! Most már az sem zavarja őket, hogy én vagyok a legkisebb az osztályban. Romy pedig újra a barátom lett.

A hétvégén szülinapi partira mentünk abba a bölcsibe, ahova Berci jár. A bölcsi volt 15 éves. Volt ott mindenféle jó dolog. Kaptam a régi óvónénimtől fagyit, homokoztunk, horgásztunk, aztán amikor Berci elfáradt, hazavittük a lányokat meg a kicsiket (értsd Bercit és anyát), mi férfiak meg elmentünk a Merci szalonba megnézni azt a versenyautót, aminek felfelé nyílik az ajtaja. A vasárnap kicsit uncsi volt, mert apa hockeyzni jár reggel (anya nagy megkönnyebbülésésre, mert először rugbyzni akart), este meg éjjel pedig anya végig dolgozott. Valami munkája is volt, meg készülnie kellett a francia órára. Néha eltűnik egy-egy estére a fehér mappájával, és amikor hazajön, francia sanzonokat dalolgat!

Leuvenben az új ágyacskám vár... (2010. augusztus 27.)

2010-08-26T13:35:00.007+02:00

Az utolsó két napot Miklóson töltöttük. Megünnepeltük még gyorsan a Papa szülinapját, játszottunk egy kicsit, elmentünk traktorozni az Imre bácsihoz, ahol Berci megnyúzta a cicájukat. Találkoztunk Lacival is. LAci hozott nekünk beszélő autót, Tobyt. Mondta, hogy olyat is keresett, amilyet én mondtam neki, rúzsaszínt, de olyan nem volt.

Majd anya ismét pakolt, úgyhogy tudtam, hogy megint megyünk.

Elmentünk Esztergomba elbúcsúzni, felvettük a Nagypapát. Anya még gyorsan bevásárolta nekünk a cipőket őszre, Oma meg a csomagokat, amit vinnünk kellett, és dél körül elindultunk haza. Közben tanultunk egy új dalt:

"Túl az óperencián, túl a tengeren,

Úszik egy nagy svábbogár tiszta meztelen,

Keze lába megfagyott, úszni nem tudott,

Így aztán a svábbogár a vízbefulladott!"

Jappapa meg is jegyezte, hogy annyi svábbogár a világon nincs, ahányszor mi elénekeltük ezt az út során! Németországban megint a néninél aludtunk, majd siettünk haza, hogy végre láthassam az új ágyamat! Berci kiságya eltűnt, helyette megkapta az enyémet. Én pedig kaptam egy vagány emeletes ágyat. Kaptunk még két buszt is, hogy most már négy is legyen. Betársultak azok mellé, amit a Jappapa meg Oma, és amit Papa meg Mama vett nekünk. Berci már jár bölcsibe, nem volt nagyon boldog tőle. Nekem pedig jövő héten kezdődik a suli meg az úszás. Sikerült a Jappapát megfűzni, hogy maradjon elseje helyett hatodikáig. Aztán beadta mégegyszer a derekát, és marad tizedikéig. És meg volt hatódva, mert mondtam neki, hogy nagyon szeretem, így arra is rá vette anya, hogy októberben megint jöjjön hozzánk két hétre. Én mondtam már minden nagyszülőnek, hogy költözzenek ki!

Az ötödik ország: Görögország (2010. augusztus 19.)

2010-08-26T12:24:00.008+02:00

Az idén nyáron öt országban jártam. Na kitaláljátok melyikben? Jó, az első és a második könnyű: Belgium, Magyarország. Még a harmadik és a negyedik sem nehéz: Németország és Ausztria. És az ötödik? Szabad a gazda? GÖRÖGORSZÁG. És ott Görögoszágban láttam, hogy 199 autónak felfelé nyílt az ajtaja. Esztergomban pedig 49 autónak felfelé nyílt az ajtaja. Leuvenben 129 autónak felfelé nyílt az ajtaja.

Bizony. Az idén Görögországban nyaraltunk, illetve Görögország egy szigetén, Krétán. Anyáék mondták, hogy én már voltam ott akkor, amikor akkora voltam, mint most Berci. Én nem emlékszem rá! Nem baj, így annál izgalmasabb a dolog. Anya megérkezett kedden este, és nagyon álmos volt ő is, mert éjjel háromkor kellett kelni, hogy időben kinn legyünk a reptéren. A Papa vitt ki minket. Hát kicsit túl időben értünk ki. Repulő sehol. Végül három órás késéssel sikerült elindulnunk. Anyával mi bedobtuk a szunyát a repülőn, Berci meg hátravonult apához, mert sajnos, nem kaptuk egymás mellé helyet. Úgyhogy apa ott szórakoztatta, közben kondizott. Ülve emelgette Bercit a tárolórekeszekeig, hogy ki tudja nyitni, meg be tudja csukni azokat. Délután megérkeztünk Heraklionba. Amikor kiléptünk a repcsiből, megütött a forróság. Megkerestük a buszunkat, ami elvitt minket Ammoudaraba a szállásunkra. Ott találkoztunk Janisszal, a tulajdonossal. Megkaptuk a szobánkat a kertfelé, a földszinten. Volt egy halom cica. Nem tudtam megszámolni, de körülbelül öt kiscicafarok kukucskált ki anyukájuk öléből. Lepakoltunk. Az emeletes ágy tetejét szekrénynek használtuk, én aludtam az aljában, Berci pedig kiságyat kapott. Azonnal előkapkodtuk a fürdőruhákat és kiszaladtunk fürödni. A víz nagyon fincsi volt, és asztaa! Annyi homokot még egyszerre nem is láttatok! Nem is szólt anya ránk amikor nyakig homokosak voltunk! Berci kétpofára ette a homokot! A vizbe nem nagyon akart bemenni, de anya szépen lassan besétált vele úgy, hogy csak a lába érjen le. Fújt a szél, és spriccelte a vizet. Berci becsukta a szemét, kinyitotta a száját és kidugta a nyelvét... közben mutogatott kifelé. Apa addig felfújta a gumimedencénket, felállította mellé a napernyőt, Berci pedig zutty bele. Egész nap ott játszott. Néha megkóstolta a vizet benne, ami jó sós volt, és ahogy elnéztem, ízlett neki nagyon.

Később fagyiztunk egyet, Berci és anya narancslét kaptak, este pedig bevánszorogtunk a kisvárosba (=étterem). Ott volt játszótér, így amíg anyáék vártak a hammánkra, addig mi tudtunk játszani. Vacsi után még megkeretsük a csokis banános palacsintázót, aztán irány haza. Kidőltünk mind a négyen. Reggel anya kelt elsőnek. 8-kor ébresztőt fújt, felöltöztünk és homokozóval felvértezve indultunk reggelizni. Jannisz kicsit meg volt lepődve, hogy mi mit keresünk ott hajnalok hajnalán, aztán kizavarta a feleségét az ágyból, hogy csináljon nekünk reggelit. A néni kicsit morcos volt, de azért végül kaptunk omlettet, meg kalácsot, parizert, sajtot, kakaót, és olyan incsi-fincsi narancslét, hogy azt hittük valami édességet eszünk. Ez az igazi érett narancs! Ilyet Belgiumban vagy Magyarországon aligha eszünk!

A napot a strandon folytattuk, de csak délig. Délelőtt nem fújt a szél, és jó meleg volt a víz. Fürdőruha, sapka, napszemüveg! Ez volt a harci öltözet! Bercike is bátrabb volt már, már egyedül elmerészkedett a vizes homokra. Anya megint bevitte. Kapaszkodott, mint a kismajom, csukott szemmel, nyitott szájjal! Hiába mondtam neki, hogy milyen szuper! Apa felfújta nekem az úszógumit, azzal játszottunk. Délben anya bevezényelt mindannyiunkat a lakásba, mert nagyon erős volt a nap. Hiába voltunk bekenve naponta legalább kétszer, az erős napra nem mehetünk. Még maradt egy kis kiflink otthonról, azt ebédeltünk, majd eldobtuk magunkat a duplaágyon, bekapcsoltuk a klímát, és négy óráig húztuk a lóbőrt! Amikor felébredtünk, ismét strandolás, fagyi, narancslé, pancsolás. A szél mindig feltámadt délutánra, így a víz is hűvösebb volt. Ezért maradt a medi, meg a hatalmas gödör, amit anya vagy apa ásott. Beleültünk és apa meg töltögette bele a vizet. Este megint elmentünk a kisvárosba. Általában ez volt a napi program. Másnap azonban bebuszoztunk a Carefourba. Bevásároltunk mindenfélét, hogy legyen ebédünk, gyümölcsünk, vizünk és tejünk. Nagyon elfáradtunk, mire visszaértünk, de kaptam homokozókészletet és szaladtunk fürödni. Estére úgy ki voltunk, hogy ott vacsoráztunka szállodában. Másnap a napi fürdőzés és alvás után bebuszoztunk a nagyvárosba. Megnéztük a hajókat, ettünk egy fagyit, és kaptunk apától frissen pörkölt sós szotyit. Anyával azt rágogattuk hazáig. Így teltek a napok, végül az utolsó előtti napon, reggel amikor mentünk fürödni, anya talált egy kis tarisznyarákot. Szegény nem tudott felállni, mert a hátára esett. Anya felszedte, és beleraktuk egy kis homokba a vödrömbe. Nagyon gyorsan elbújt. Nem is lehetett látni. Aztán anya elengedte. Délután nem aludtunk, hanem megint a nagyvárosba mentünk. Nagyon meleg volt, úgyhogy egyfolytában kaptuk a hidegzuhanyt az üvegből, nehogy "hőbutát" kapjunk. Anya szerint az hőguta, de annak nincs semmi értelme. Anya kapott szép karláncot, meg fülbevalót apától, mi meg Bercivel két nagy fagyit! Vettünk igazi tengerben növő fürdőszivacsot, és anya egy csomó fűszert a sült bárányhoz! Visszabuszoztunk és mentünk pacsálni. Hatalmas hullámok voltak, apával egész estig bent hullámoztuk. Közben kaptunk egy kisautós úszógumit, én elcseréltem Bercivel. Berci anya vállán és az úszógumin ringatózott a vízen, míg el nem aludt, mi meg ugráltunk, száguldoztunk a hullámokon! Olyan erős volt a szél, hogy elvitte az esenyőnket, azt össze kellett csukni, nekem pedig kikapta a kezemből az úszógumit. Szaladtam utána, de nem éretm utol. Beleesett valami tóba. Anya hősként kihalászta, úgyhogy egy nagy puszit adtam neki érte. Ettünk fánkot is a strandon. A fánkos bácsi lukas fánkot árult. Így amíg ettem is láttam a lukon, hogy az öcsém mi rosszban sántikál.

Utolsó nap csak strandolás és pihenés volt. A homokozókészletet, meg az autós gumikarikát odaadtuk egy görög kisfiúnak, mert mi nem tudtuk volna amúgy sem hazavinni, ő meg nagyon örült neki. Kaptunk még - mi fiúk - Krétás pólót, és este még a kisvárosban vacsoráztunk. Reggel pedig már reggeli nélkül mentünk azonnal a reptérre. Még éppen annyi időm volt, hogy elbúcsúzzak Jannisztól. A reptéren nagyon hosszú volt a sor. De szerencsére legalább a repülőre kaptunk egymás mellé helyet. Hamar hazaértünk. Én kértem a légiutaskísérőktől anyának kólát, meg három sonkás kenyeret. Berci aludt, úgyhogy ő csak csokit kapott, amikor felébredt.

A reptéren legnagyobb meglepire, az Oma várt. Berci el sem akarta engedni. Még integetett is, hogy ő megy Omával. Oma hozott nekem apró legot, piros versenyautót, meg Bercinek egy piros tűzoltó autót. Aztán szaladnia kellett, mi meg mentünk megkeresni a papát. A liftbe nem fértünk be, várni kellett. Aztán a reptérről elmentünk meglátogatni Annát, mert anya még nem találkozott vele. Mondtam én anyának már, hogy "nekünk is ilyen kell anya!". Berci meg meggyappasztotta Nikiék kutyusát, Lassiet. Én meg felmentem Adrival megnézni a Barbie házat. A ház nagyon tetszett, na de az a Barbie baba! Azt meghagyom a csajoknak! Kaptam túrórudit, kettőt is, és Anna is akkor uzsonnázott.

Utána pedig elmentünk Mamáékhoz Miklósra.

Vászolyi beköszöntő (2010. augusztus 11.)

2010-08-26T12:00:00.010+02:00

Nagyon szeretem Vászolyt. Ott aztán lehet szaladni! És csajozni, meg vizezni, meg jókat enni, meg várni apát nagyon! Adrival jókat építettünk. Segített nekem autót építeni, én meg majd cserébe megnézem a Barbie babáját! Azt úgy sem tudom mi! Különben is, szerintem Anna baba legalább itt van! Azért nem kell Budapestre menni! Nikivel meg Márkkal pedig ugrálni jártunk a lovardába. A szandálomat teljesen szétbicikliztem. Eltűnt a talpa. NA de csak azért, mert a loopfietsen nincs fék, úgyhogy valahogy kellett fékeznem! És akkora sebességgel nem lehet kevésbé fékezni! Anya vett amúgy is másik cipőt nekem! Papával, amikor szerelgettem arra lettem figyelmes, hogy valami hordó féle csillog a sufniban... jó nagy... és a papa nagyon őrzi. Vajon, mi lehet az? Sokat diskurálnak róla Janival.... csak egyre tudok gondolni. Biztos málnaszörp!

Mindennap számoltam még, hogy hányat kell aludni, és mondtam is anyáéknak. Amikor elfogytak a napok, apa megérkezett. Jappapa ment érte a reptérre, utána elment Esztergomba felvenni a kocsit meg a csomagokat, és másnap két nagy ajándékkal megérkezett Vászolyba: hozott kamiont apró legóból! Hurrá, gyorsan meg is mutattuk Adrinak. Este szigorú fogmosáskor mindig megbeszéltük apával, hogy mennyit kell még aludni, hogy anyát megölelhessük! Berci már keresi őt nagyon. De ha anya nincs a közelben, akkor mondja hogy "Ejii!". Ez én vagyok.

Így teltek múltak a napok, néa megszereltük a Papa versenyautóját. Nem mindig örült neki, de úgy érzem feladta, hogy vitatkozzon a két kis testvérrel: Bercivel meg velem. Janiék egyszercsak hazamentek, mert Niki tanul vezetni. Már nem sokat kell nőnöm, hogy akkora legyek, mint apa. Még néhány répa a levesből! Ha majd olyan nagy leszek, mint apa, és megtanulok vezetni, akkor elmegyek egyedül vezetni, és olyan gyorsan megyek, hogy csak na! Így fog csinálni az autóm, hogy "Brümmbrümm Brűűűűm". Nem ellenkezett senki, úgyhogy ezt egyetértésnek veszem, bár szerintem anyának még lesz ehhez hozzászólnivalója. Addig is eszem a répákat a levesből! Janiék után mi is Miklósra utaztunk. Apa pedig eltűnt. Mi lefeküdtünk, mert elfáradtunk Bercivel. Az a sok túró rudi evés! Igazán nagy munka! És utána még fogmosás! Bizony! Én nem akarom, hogy kilukadjanak a fogaim. A fogorvos néni azt mondta anyának, hogy reggel este alaposan kell fogat mosnom, mert rosszak elsznek a fogaim. Meg is ígértem a fogorvos néninek. Így most Berci és én együtt mosunk fogat. Én a kék, ő a zöld fogkefével. Miután leszopogattuk a fogkrémet, anya segít, és megsikálja a fogunkat, hogy jó fehérek legyenek! Akkro megmutatjuk apának!

"Ujjaj, annyira élvezem én a strandot" ... (2010. augusztus 1.)

2010-08-26T10:33:00.014+02:00

... meg a játszóteret, meg a piacon a rámolást, meg a Balatont....

Apa csak egy napot maradt aztán hazament anyához. Biztos nagyokat partiztak nélkülünk. Tudjátok, mozi, meg étterem, meg legozás. Mi a játszótéren akartunk aludni Bercivel, de hát a Nagyit nem lehetett erről meggyőzni. Néha Marikanénit Oma mellett Jappapa váltotta. Volt egy nagyon szép szőke kékszemű kislány a játszótéren. Igyekeztem levenni a lábáról, de Berci állandóan megelőzött. Úgy kellett őt kicselezni, ha meg akartam ölelni. Mind a ketten odaadtuk neki a játékainkat, mégsem mondta meg a nevét. Pedig tudott magyarul!

Néhány nap homkozás után, egyik éjjel mintha anya hangját hallottam volna. De gondoltam, az nem lehet, így inkább aludtam tovább. És reggel tényleg ott volt anya! Jött hozzánk. Elment a fogorvos nénihez, aztán átmentünk a strandra! Ettünk kürtős kalácsot, meg lángost is. Már nem félek a nagy csúszdán. Befogom az orromat, mégis mindig belemegy a víz. Anya azt mondta, hogy ne engedjem el az orromat, amikor a vízbe érek, de hát úgy nem megy! Na mindegy. Azért vicces. Hívtam Bercit is csúszdázni, de p ógy fél a víztől, hogy csak a lábvízben akart pancsolni. A zuhanyzó is nagyon izgi, mert vann olyan spriccelője, ami mindig a legváratlanabb pillanatokban csap le az óvatlan stradolókra! Vannak ám sikoltozások!

Teri mamát sokszor meglátogatjuk. Néha kicsit nagy rendetlenséget csinálunk nála a szobában, de szerintem már megszokta! És mindig van dugicsokija! És Berci megőrül a Teri mama szilvásgombócaiért. Megette mind az ötöt együltő helyében, pedig az közös volt. A nudlikat még sikerült megmentenem. A teri mamának pedig megmutattam azt is, hogy én már 100-ig el tudok számolni! 20-ig gyorsan, utána kicsit lassabban!

Anya sajnos nem tudott sokat maradni, de nagyon jó volt, hogy jött hozzánk. Hozott nekünk kisautót is. Aztán szaladt vissza, hogy még egy kicsit apával lehessen, na meg persze dolgoznia is kellett!

Úgyhogy amikor elment, búcsúzóul elénekeltem neki a két kedvenc dalomat:

"A lalomba, a lalomba

Három tarka macska

Egyik úszik, Másik alszik

Harmadik füvet vág,

Harmadik füvet vág"

(van amikor mindegyik alszik, vagy mindegyik füvet vág.)

"Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára,

Kanizsai, kanizsai állomásra,

Elöl ül a masiniszta,

Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazitja.

"Megy a gőzös, megy a gőzös Esztergomba,

Esztergomi, esztergomi állomásra,

Elöl ül a masiniszta,

Ki a gőzöst, ki a gőzöst vezeti."

Anya elutazott, de úgy látszik Nagyit is megfertőzte a pakolászással. Nagyi is elkezdett rámolni a bőröndökbe. De szerencsére, mondta papa, hogy csak azért, mert Jánosék várnak minket a balatoni kis házikóban. Így kedden leutaztunk. Ádám sajna nem volt ott, pedig jó lett volna vele bringázni, de Jánost is mindenre be lehet fűzni. Nem volt túl meleg, de jókat lehetett fogócskázni a kertben, meg pancsolni a mediben, mivel a balatonba most még a német turisták is bekékültek. Én meg ugyan belga vagyok, de magyar belga. Fázom a hideg vízben. A balatoni kisházikóban megkóstoltuk a balatoni fogast. Nem fából! Halból! És annyi lángost ettem, hogy csak na! Már egyedül megeszek egy óriáslángost sajttal és tejföllel. Berci is majdnem!

Voltunk vidámparkban is! Velem a János jött dodzsemezni, a papát meg bepaszírozták a Berci mellé a baba hullámvasótba. Berci persze ki sem akart szállni onnan. Úgyhogy szegény papa, vonatozhatott egész este. Mi meg a Jánossal csak mentünk és mentünk! Mármint a dodzsemen. Aztán kimentünk este loopfietsezni. Jöttek-mentek az emberek, de meg kellett nekik állni, mert az Erik szemafor és sorompó jelezte, hogy vonat jön. Ott kellett nekik állni, amíg el nem ment. Az egyik bácsi nagyon cseles volt, mert kicselezte a sorompót és kikapcsolta az orrommon.

Gyorsan elszaladt az idő. Megint pakolás, és vasárnap reggel elbúcsúztunk Jánostól és Ágitól és Omaékkal elmentünk Vászolyba. Ott találkoztunk Mamával, Papával, Márkkal, Dédivel. De ott voltak a lányok is: Niki, Adri és Anna. Nagyon aranyos kislány anna. Igazi Greendaz frizije van. De Anna még nagyon kicsi, nem szereti a vizet és csak a lábánál lehet simogatni. Néha oda szeretne ülni az ölembe, és akkor Kriszta odateszi.

Megebédeltünk, és mondtam Omának, hogy maradjon ott velünk Vászolyban, mert aludhat mellettem, de menniük kellett haza, sajnos. Még hatot kell aludni, és jön haza apa is! Aztán még négyet, és anya is jön! Hurrá! Most pedig vászolyozunk! Tömhetem a pocakomat a Nagyi fincsi sütijeivel. Ma például koprodukció készült: bukta ala Dédi és Papa!

Ó-Ió-Ció-... ugye tudod mi van? (2010. július 19.)

2010-08-25T17:06:00.012+02:00

VAKÁCIÓ! Úgyhogy most épp nem járok iskolába! Csak miheztartás végett mondom... mert van aki megkérdezte: "és Erik iskolába jársz"? NEM! (aki ilyeneket kérdez, annak nem is mondok többet! Hiszen vakáció van....)

A suli utolsó napján anya a munkahelyéről Jappapával és Ádámmal jött haza. Anyának volt pár nap szabija utána, mert már nem dolgozik a Banknál. Most másik helyen fog dolgozni, de előtte még kapott néhány nap szabadságot! Kicsit többet utazik, de ahogy hallottam szép, szőke kékszemű barátokat tudok ott szerezni magamnak. És szemben a Bankkal ide én is és Berci is belátogathatunk. Úgyhogy már alig várom! Na persze majd ha visszajöttem a nyaralásból... addig nem érek rá, rengeteg teendőm van: például meglátogatni Omát, Papát, Mamát, Dédit, Márkot és még sok mindenki mást!

Pénteken még anya és Ádám elmentek koncertre. Engem is elvihettek volna. Billie-Joe a kedvencem! Ez disznóság, hogy én ki lettem hagyva a programból! De nem csak abból lettem ám kihagyva. Anya elment a srácokkal, Ádámmal, Xaviervel és Gillessel a vidámparkba. Úgyhogy este mikor hazajöttek, megbeszéltem anyával, hogy ilyet nem szabad csinálni, leglább is nem nélkülem, úgyhogy megígérte, hogy legközelebb engem is magával visz.

Hétvégén még együtt muriztunk, aztán anya ment az új munkahelyére, ami úgy tetszett neki, hogy csütörtökön haza sem jött, mert elmentek a kollegáival kétnapos kirándulásra. Anya mesélte, hogy még eveztek is Azt is mondta, hogy ugyan víz nem nagyon volt, de azért el evickéltek a patakon. Ajándékba pedig kapott néhány bögölycsípést és új barátokat! Mi Jappapával rendbetettük megint a kertet, Ádámmal pedig sokat legoztunk. Néha Ádámmal átmentem Ingrid nénihez meg Basilehoz, de aztán inkább úgy döntöttem, hogy hazamegyek, és jobb, ha Ádám egyedül megy át a Xavierhoz. Lementünk együtt a strandra is. Én apával, Ádám meg Xavierval. Hétvégén apával maradtunk otthon, mert anya elvitte Jappapát és Ádámot Párizsba.

Mindaddig, amíg apa anya dolgoztak, Berci pedig bölcsiben volt, engem elvitt Jappapa vagy Ádám a tornaórára. Három hétig is jártam oda. Volt Holderdebolder, ami építkezős volt, meg olyan szaladgálós torna. Anya azt mondta Jappapának, hogy első héten ide kell jönnünk a sportcsarnokba, de ott nem volt semmiféle Holderdebolder. Kiderült, hogy az iskolámban van, úgyhogy ott egy napot elszalasztottam. A végén, mert nagyon ügyesen építkeztem, kaptam egy piros labdát. A futkosósnál pedig egy sárgát. Ezzel a labdaraktárunk kibővült! Most már van vagy tíz labdánk: mindeféle méret, szín. minta, anyag! Jappapa! Nincs menekvés! Fociznod kell velem!!!! Különben is, aki így tud szaladni utánam, amikor nem állok meg a loopfietsen, annak nincs semmi baja!

Amikor vége lett a sporty programoknak, nem fogjátok kitalálni mi történt! Az én, állandóan pakoló anyukám, már megint elővadászta a bőröndöket, táskákat, és mire észbekaptunk, össze is voltunk cuccolva. Apa mindent berámolt a kocsiba. Megtömte, nehogy panaszkodjon, hogy nem használjuk eleget, és szombaton bepatatntunk az autóba, és elindultunk. Na de hova?

Amikor már több, mint egy órája csak mentünk, és még fikarcnyi kis jelét sem láttam annak, hogy a közeljövőben megállunk és kiszállunk, úgy döntöttünk Bercivel, hogy követjük Ádám példáját, aki feladta, hogy igyekezzen minket szórakoztatni és megakadályozni az Erik - Berci háborút, és belaudt. Amikor felébredtünk, még mindig csak mentünk, és mentünk. Így elég hamar rájöttem, hogy ez megint azon utazások egyike lesz, amikor a végén Ománál vagy Mamánál kötünk ki. Így is lett. Esztergomba érkeztünk. Na persze nem ilyen gyorsan. Előtte, még egyet aludtunk a néninél, akinél szoktunk. Aztán még egy csomó vezetés, veszekedés, nagypapa kicsavarodás, hogy játsszon velünk az első ülésről, na és akkor megérkeztünk. Berci le is akasztotta a Nagyit egy boltbamenetelre és egy játszótérre azonnal. Én inkább kinyújtóztattam a végtagjaimat, hogy másnap újult erővel indulhassunk a játszótérre! Addig pedig nokedlihegyek lecsóval, barack, dinnye és túrórudi projekt!

Ma még apa is itt maradt velünk Esztergomban. Át akartunk menni a párkányi strandra, de hűvös van, úgyhogy a kiadós reggeli és azután, hogy Marika nénivel megkonzultáltuk a Minimax locsifecsi Mártáját, Omával, Marika nénivel, Apával és Bercivel, na meg egy egész háztartással átvonoltunk a szomszédgyerekek új játszóterére. "Borzasztó" nagy homokozó és sok izgalmas játék van ott! Kis ház, csúzda, és megannyi érdekes cső. Igazán van olyan jó, mint az otthoni nagy játszótér Leuvenben. A játszótéren építettünk autópályát, amit néha az öcsém lebombázott. Na olyankor kapott egyet. De csak úgy, hogy senki ne lássa... mert még szóvá teszik. Különben is, az én öcsém, nekem kell nevelni, ha már anyáék nem teszik. Néha azért tud gonosz lenni. Gondol egyet aztán jó nagyot belémharap, utána meg ölelget! Ki érti ezt? Azt meg aztán végképp nem értem, miért mondja mindenki, hogy tőlem tanulta! Én ha megharaptam, nem ölelgettem. Legfeljebb puszit adtam neki!

A nagy játszások közben néha Oma jelenésre hívott minket. Ilyenkor barackszünet volt. Az egy kiló barack lecsúszott Bercinek és nekem, de nagyon kellett igyekezni, mert Berci olyan sebességgel tud enni, hogy félő, hogy az ember éhen marad mellette! Később meg kifliszünet, vagy túrórudi szünet jött. Este pedig hazamentünk, hogy lemossuk a sok koszt, és hogy végre felismerjen minket az Erzsi, aki azt hitte, valami kis fekete gyerekek jöttek be az udvarba!

OM&M meg M&Ms vagyis Oma, Mama, Márk és a csokidrazsé/Granny, Granny and Granny's Mark (2010. június 29.)

2010-08-25T16:39:00.015+02:00

A csokédrazsé team: Oma, Mama és Márk. Az a helyzet, hogy csokidrazséval megvesztegethető vagyok, bár ez egyre inkább nem működik. Márk viszont megy megnézni a csokidrazsé otthonát.

Miután a jótevő Nagyikám meggyógyított, hazament, hogy Jappapát is meggyógyítsa. De még előtte megünnepeltük a Vliebeekkermisen, hogy újra jól vagyunk. Így négy napig megint anya és apa igyekeztek a hozatalt és vitelt a suliba és a bölcsiből megoldani. A szerda most nem jött össze apával, neki is be kellett menni dolgozni, amit végül úgy oldottak meg, hogy anya korábban ment dolgozni, apával bevonatoztunk anyához, apa elviharzott a Bankjába. Addig mi vásároltunk, ebédeltünk. Apa visszarohant, anya adott egy nagy cuppanós és visszaszaladt az ő bankjába dolgozni. A múltkor, amikor apa ugyanígy nem tudott szerdán otthonmaradni, akkor meg Milou nénire és Claude bácsira lettem sózva. Ők jöttek értem a suliba. Náluk ebédeltem, majd Claude bácsival megegyeztünk, hogy nem az ő, hanem az én kertembe megyünk inkább játszani. Úgyhogy ott pacsáltunk a slaggal, meg egy vödörrel, amíg anya haza nem jött. Azelőtti szerdán pedig Denise néni vigyázott rám. Ingrid néni hozott haza a suliból, és Denise néniékhez mentünk azonnal. Ott ebédeltem. Ez szörnyű, hogy ők milyen sok zöldséget esznek! Ha Oma lett volna ott, biztos mondta volna, kecske ez a gyerek, vagy mi, hogy ilyet kell neki enni? De szerencsére kaptam egy fincsi almatortát is. Denise néni sütötte.

Szóval eltelt ez a pár nap, és csütörtökön anya hanyatt-homlok rohant értem, aztán meg elmentünk Berciért. És képzeljétek! Mire felébredtem, megérkezett Mama és Márk! Úgyhogy pénteken már Márk vitt bringával a suliba, apa meg elszaladt reggel Bercivel a bölcsibe. Miután Márk és Mama értem jöttek mentünk érte busszal. Az összes kisgyerek bárányhimlős volt a bölcsiben. Húha... mondta is a Mama, hogy nem szaba d a Papának mondani, mert ideges lesz, nehogy a Márk is megkapja, mert akkor nem tud menni a Daniékhoz... úgyhogy Berci nagy szerencsésen megúszta a további bölcsit. És a temérdek pötty ellnére, nem lett bárányhimlős. pedig mindig megkérdeztem tőle: "bégetsz már Berci?". Nézett rám értetlenül. Anya mindeközben nagyon sokat dolgozott. Márkkal jártunk bringázni, sokat legoztunk. Aztán egyszercsak apa úgy döntött, hogy megy... Torontoba. Valami konferenciára vagy mire. Előtte pedig Daniékhoz. És megígérte nekem, hogy hoz nekem kamiont, meg valami más meglepit, úgyhogy már alig vártam, hogy hazajöjjön. Másnap Márk is hazarepült, mert neki csomagolni kellett a nagy útra Daniékhoz. A mama még ott maradt nálunk egy hetet, hogy segítsen anyának, és hogy ne legyünk egyedül amíg apa nincs otthon. Szombaton még kerti partira mentünk Ilseékhez. Nagyon jó volt ott. Finomakat sütöttek. Lehetett trambolinozni, és megsimogattam Basile nyulait is.

Majd mama hazament. Egy éjszakát így is egyedül töltöttünk, így anya mellé feküdtem, hogy ne féljen. Apa csak hétfőn jött haza. Éééésss hozott nekünk valamit: kamiont, meg traktoros McQueent. És ez még mind semmi! Apró legokamiont hozott! Azt úgy kell egy könyvből összeszerelni. Lehet csőrös, meg sima kamiont is csinálni. De sajnos játszani csak akkor lehet vele, ha Berci nincs ott, nehogy megegye! Másnap pedig a kamionom tiszeteletére és apa névnapja alkalmából fincsi tortát bontottunk! Na meg persze annak örömére, hogy holnap lesz az utolsó nap az iskolában! Apropó! A Tantónéni ajándékát itthon ne felejtsem!

In memoriam Pipi-papa (2010. május 31.)

2010-06-13T22:58:00.005+02:00

Drága Pipi-papa!

Mivel nem tudtam tőled elbúcsúzni, csak írok hátha látod valamikor valahonan, hogy tudd, nagyon szeretlek téged! Berci is üzeni ugyanezt, de tudod, ő még kis buta, és nem tudja elmondani, meg leírni!

Ha ott vagy az angyalkákkal, akkor vigyázz ránk nagyon!

Májusi eső - szomorú hangulat/May drops (2010. május 31.)

2010-06-13T22:57:00.013+02:00

Kopog az eső az ablakon. És kopognak a madárkák is. Lassan és magányosan indult a május. Négyecskén otthon Leuvenben rutinná vált, hogy mikor ki visz, ki hoz, mennyit vagyok a Jannekenel, és Bercinek milyen hosszan kell vigyorogni a dadusára, hogy végre hazamehessen. Nem volt jó ez a hónap. Azt mondják, hogy a májusi eső aranyat ér, de nekünk túl sok volt és csak sarat hozott. Szomorkás volt az idő. Azért a villamosnak,a mit névnapunkra kaptunk, tudtunk nagyzon örülni!

Hiányzik nekem Pipi-papa. Anya is sírt. Aztán anya elmondta, hogy a Pipi-papa elment az angyalkákhoz, és nem jön vissza. Azért hívom néha, hátha mégis visszajön és játszik velem egy kicsit.

Elmentünk Omához, mert Pipi-papa, amikor elment az angyalkákhoz, hagyott egy üzenetet, és anyáék meg Omáék, meg mindenki , aki szerette és ismerte ott volt, és küldött neki egy búcsúszót.

Sajnos előtte betegek lettünk. Berci kezdte, és mire Esztergomba értünk már anya is beteg volt. Aztán Jappapa, majd Oma, végül apa. Én sem maradtam ki a sorból. Gyorsan haza kellett jönnünk, mert anyának dolgozni kellett. De még mielőtt hazajöttem volna, anya bevitt a doktornénikhez a kórházba, mert nem ittam. Benn is kellett maradnunk. Ingrid néni átment Bercihez éjszaka, mert apának is be kellett mennie a kórházba. Aztán anya mondta, hogy el kell neki rohanni dolgozni, de délután jön vissza, és addig legyek jó. Nem szeretek ott lenni. Fel is hívtam a Nagyit, hogy jöjjön és gyógyítson meg engem. A Nagyi lábaujja is beteg volt. De nem volt idő rá, hogy meggyógyítsa, rohant az Oma hozzám. Csak kapott egy két szurit, és irány a reptér. Finomakat főzött nekünk és meggyógyított a Nagyikám! És beszélgettünk Pipi-papáról és mikor meggyógyultam, sokat játszottunk. Nagyi egyébként nagyon bátor! Egy hatalmas darazsat bezárt az ablakba, nehogy megcsípjem! EKKKORA fullánkja volt (szerk.: ilyenkor erik kb. hatvan centire nyitja kezecskéit)!

Vulknaikus problémák /Big smoke trouble (2010. április 30.)

2010-06-13T22:52:00.011+02:00

Anyáék nagy készülődése nem zavarta meg azt a tényt, hogy nálunk nagy a jövés-menés. Omát vártuk, de legnagyobb meglepetésünkre Ági és János jött hozzánk. Anya és apa mondták, hogy ők nem sokára elutaznak messzire, és Ágiák fognak ránk vigyázni. Oma nem tudott jönni, mert Pipi-papára kellett vigyáznia. Aztán anyáék idegesek lettek. Jó tudom, már eddig is azok voltak, na de most aztán már nagyon.... kitört ugyanis egy vulkán Izlandon. Persze jogos a kérdés, hogy mit izgat minket egy vulkén Izlandon, amikor Belgiumban vagyunk. Csupán annyit, hogy anyáék nem tudtak elrepülni abba a Szingizébe, mert a vulkán hamuja miatt lezárták a reptereket. Úgyhogy anya vissza munkába, apa pedig a számítógéphez. Sokat telefonálgatott, aztán itthon maradtak. Közben kiderült, hogy lejárt a kicsi piros peugeot műszaki vizsgája is. Így János felajánlotta, hogy hazaviszi Omáékhoz az autót. Így is lett. Még mielőtt hazamentek, azért még a szülinapomat megünnepeltük! Igazi szülinapi partim volt. Apa grillezett, Ági főzött fincsi hagymalevest és sütött fincsi sütit. Annyi mindent kaptam szülinapomra, hogy csak csuda! Parkolóházat, autókat ééééss egy buszt Ágiéktól! Aztán még kaptam dvd-ket, tortát, mág pezsgőt is. Persze csak kölyökpezsgőt! És most már elmondhatom magamról, hogy én már négy éves vagyok, majdnem öt, és mindjárt hat!

Japapa a háziasszony!/Grandadate housewife (2010. április 16.)

2010-06-13T22:50:00.021+02:00

A hónap, mint azt ti is tudjátok, bolondok napjával kezdődött! Beöltöztek a Tantónénik is mindenféle buta ruhákba... én pedik kaptam az orromra egy pöttyöt! Alig telt el néhány nap, de mire lekopott az orromról a pötty, tojt a nyuszi ajándékot. Három éve azon gondolkozom, hogy a nyuszi mikor oson be hozzánk. Sose láttam. Az a nyuszi, amit meg Ingrid néniéknél láttam, hát az tuti nem jön ide. Az olyan gyáva, hogy csak na! Ráadásula nyuszi úgy tojt, hogy reggel felkeltünk, és minden lépcsőre elpotyogtatott egy-egy csokitojást. Azt felszedegettük Bercivel, és képzeljétek el, mire az utolsót is felszedtük, egyszercsak ott volt előttünk egy csomó ajándék. Berci kapott egy xilophont, amit gyorsan megveregettem, hogy halljam hogy szól, aztán rávetettem magam az óriás kukásautóra. Igaz, hogy azt is közösen kaptuk, de Berci még úgy is kicsi, meg különben is csak tönkre tenné. Úgyhogy majd én őrzöm, amíg kell.

A locsolkodás napján sajnos anyának dolgozni kellet menni, Ingrid néni meg nem volt otthon. Így csak Omát, Mamát, Ágit meg Keresztanyát locsoltuk meg a telefonban. Apa pedig szerencsére itthon maradt velünk, amíg nem jön a felmentősereg. Jappapa vállalta be a nehéz szerepet. Elvitt engem megint a torna órára. Majd értem jött délre. Mindent megcsinált, amit csak tudott, hogy anyának minél kevesebb jusson, amikor fáradtan hazajön. Megfőzött, elintézte a mosást, bevásárolt, rendberakta a kertet és még a takarítást is elkezdte. Csinált nekünk tízorait is, és esténként ő altatta Bercit vacsora után. Nagyi meg is jegyezte a múltkor, hogy elengedte a Jappapát egy hétre hozzánk, és egy kész háziasszonyt kapott vissza! Mondta is a Nagyi, hogy így legközelebb is elengedi. Anyáék mindeközben nagy bőszen pakolásztak, készülődtek és közben idegeskedtek.

A torna órámon most nem kellett annyit szaladgálni, helyette állatkákról tanultunk. Az nem volt mindig annyira érdekes, de a fenékrecsapós dalocska az tetszett! Különben is én voltam az oroszlán. Az a Cirkusz Krokofánt királya, neki nem parancsolhat senki! Még a bohócok sem! Úgyhogy én általában azt csináltam, amit gondoltam, úgy mint az oroszlán!

Jappapa! Telefon! Gyere!/Granddad at a short notice (2010. március 31.)

2010-06-13T22:49:00.009+02:00

De ide Leuvenbe, ne a szobába! Anyáék kidőltek. Siess!

Itt volt a Jappapa kisegíteni egy kicsit! Nagyi vigyáz a Pipi papára, Mamának meg nincs nagyon szabija. Papát meg sikerült elijeszteni... nem nagyon jött jól a hisztis Erik előadás, utána pedig az, hogy utoljára, amikor hazavitt bennünket, a reptéren ripityomra szedették vele a táskánkat, ami ráadásul el is szakadt. Anya mindig azt mondja, hogy őt mindig kiszúrják, és darabokra szedetik, de úgy látszik ez inkább miattam van. Biztos hasonlítok egy terroristára. Az biztos, hogy kiváló, természetadta eszközökkel - nevzetesen hisztigerjesztéssel -rendelkezem arra, hogyan kell a felnőtteket terrorozálni, vagyis 15 másodperc alatt kiakasztani. Erre egyedül az óvónénim immunis. Éppen most tanulom, hogy az öcsémet erre hogyan lehet rávenni. Meg kell állapítanom, hogy gyorsan tanul, és néha túl jól. Van, hogy én is nehezen viselem az előadást.

Egyébként pedig most volt szülői értekezlet. Anyáéknak azt mondta a Tantónéni, hogy nagyon okos vagyok, csak az az egy baj van velem, hogy ami nem érdekel, arra fütyülök. Nem értem ezeket a felnőtteket! Ha őket nem érdekli valami, akkor nem csinálják. Ha engem nem érdekel valami, akkor az meg baj! Most őszintén... ki a kutya fülét érdekel, hogy a Misa mackó mit csinál az erdőben. Ha legalább lenne egy Jaguárja téli gumikkal, akkor ok. Na de nincs. És különben sem szólhat senki semmit, nem zavarom a többieket a bugyuta történetek meghallgatásában. Csöndben odébbállok és fabrikálok egy garázst a kisautómnak. Mostanában azonban e történetek kezdenek izgalmassá válni. A hét törpe is kisautóval megz a bányába, és ott a nagy vaskerekes csilléket megtöltik drágakövekkel.

A suliban pont apa szülinapján szervezték a Klusdagot. Apaval építettünk a suliban játszóteret, meg festettünk. Aztán anya meg várt minket az ünnepi ebéddel. A húslevesből Berci elcsórta a krumplit. Mind a kettőt! A kis cseles, legközelebb résen kell lennem! Apa pedig Bongot kapott. Ez nem az a szerencsejáték, hanem egy belépő vizisíre. Apa fof vizisízni! Gondolom nem lehet olyan bonyolult, mert apa már síelni is tud. CSak azt nem tudom, hogy marad ott a víz a hegyen. Majd megnézem magamnak!

Holnap április bolondja van!

Ennyi nőt... na apa siess, mert itt baj lesz/Ladies, ladies... source of smile and tears (2010. február 28.)

2010-06-13T22:48:00.012+02:00

Apa este későn jött haza egyik nap, helyette egyszercsak három csaj állított be hozzánk: Mama, Böbe és Tündi. Ők voltak a soros felvigyázók. Hirtelen megnőtt a csajarány a házban, és ennek megfelelően kezdett veszélyessé válni a helyzet. Eddig mindig az volt, amit mi fiúk - nagyok és kicsik - mondtunk... de szerencsére most is. A gondok akkor kezdődtek a női egyenjogúság határozott véleménnyilvánítása tekintetében, amikor számomra is világossá vált, hogy szemben az eddigi tervekkel, anya is marad, mert a munkahelye miatt nem tud elmenni síelni. Így apa bepakolta a kocsit, elment egy nagyot aludni a vezetéshez, és egy hét múlva hazajött. Addig anya dolgozott, mama hurcolt minket oviba meg bölcsibe, délután pedig sokat játszottunk. Sőt, mindeközben Berci hivatalosan is beiratkozott az én iskolámba. Bár Chris, az igazgató bácsi férfinevű titkárnője mondta anyának, hogy lehet, hogy ez még korai egy kicsit, hogy 2011. szeptemberére beiratjuk Bercit, de anya köszönte szépen a tavaly előtti hercehurcát, inkább mégis beíratta. Úgyhogy azt hiszem Berci elsőként íratkozott be.

Nagyon gyorsan elszaladt ez a hét is. Mama is elszaladt vele meg a Tündivel. Böbe még reggel vitt minket suliba, aztán legnagyobb meglepetésemre este apa a Papával jött haza. Helyreállt a férfi szakszervezeti rend. De anya egzsyemélyes szakszervezete még így is elég erős! Papával is nagyokat játszottunk, bár nem mindig értékelte, hogy leromboltam, amit épített legobol. Aztán láttam, hogy a papa csomagol szombaton. Ajjaj, azt hiszem nem kellett volna lerombolnom a legogarázst. Mondtam is neki, hogy többet nem csinálok ilyet (bár azt még magam sem tudom, ez mit jelent, csak hát azt tudom, hogy ezt kell mondani, meg bocsánatot kérni, meg adni egy puszit, és akkor akármilyen mérges kutyaszorítóból ki tudok mászni). De a papa csak csomagolt, csomagolt és közben kajánul mosolygott. Na, gondoltam, ezt elbaltáztam. Aztán láttam, hogy egyszercsak anya is csomagol. Na neee... anyának nem romboltam le semmijét. Még csak nem is rosszalkodtam... anya egyszercsak pakolja a Berci és az én ruháimat... és akkor, apa mondta, hogy megzünk haza Esztergomba. Papa visz minket haza... Hurrá!

A reptéren vártak Nagyiék. Rántott csirkével, csokival és kisautókkal. Mentünk azonnal Esztergomba. Végre találkoztam a Pipi-papával is. Már nagyon hiányzott. Elmeséltem neki, hogy milyen autóim vannak. Meg azt is, hogy a kukásautó a kedvencem. Amíg mi a családot fárasztottuk, addig otthon anyáék szorgosan partikat szerveztek a kollegáknak. Remélem a kukásautónkat nem bántják majd. Jöttünk volna haza 23-án Omával meg Bercivel, de Berci nagyon beteg lett. Neki maradni kellett, engem pedig Ági hozott haza. És megint mentünk a gumicukros megállóba! Oma csak néhány nap múlva hozta Bercit, amikor is Oma térült-fordult egyet és Ági hazament. Nagyi még maradt nélunk egy kicsit, hogy hozzon-vigyen, de aztán sietnie kellett a Pipi-papához. Megint egyedül maradtunk. Apa szerdánként nem dolgozik, olyankor ő visz suliba, és értem is jön, majd elmegyünk a tornára. A szerdákat kivéve tehát kezdődik minden előlről: "Ki viszi ma a gyerekeket?"

Ági, a buszos hős és a gumicukros megálló / My hero with gummybears(2010. január 28.)

2010-06-13T22:47:00.007+02:00

Mint azt korábban már mondtam, Ági hozott minket haza. Addigra postán megérkezett az útlevelünk is Omához. Ágitól kaptam vonatos újságot, és Berci is elég jó fej volt. Nem hisztizett sokat. Én meg segítettem Áginak, amikor mondta, hogy kiabáljak, akkor kiabáltam, és így kaptunk mindig helyet. Ágival mi lettünk a buszos szuperhősök. Leginkább ő. Eljött értem busszal otthonról úgy, hogy először 3-assal be az állomásra, aztén 371-sel a sulimhoz, ott megvárt. Akkor elmentünk a gumicukros megállóba, ahol kaptam Haribot, így sietni kellett, hogy minél gyorsabban jöjjön az a gumimaci a pocakomba. Ott felszálltunk a 372-es buszra, visszamentünk az állomásra, aztán megvártuk a 8-as buszt, hogy elmenjünk Berciért. Volt hogy nagyon tele volt a busz, de volt, hogy le tudtunk ülni a kakasülőre. A 8-as busz megállójából még sétálni kellett a bölcsihez. Akkor felvettük Bercit, aki általában vigyorgott, mint a tejbetök, amikor meglátott minket, ás visszasomfordáltunk a buszmegállóhoz. Néha volt jó kis hóesés is, és akkor tudtunk hógolyózni. Felszálltunk a 8-ra, majd át a 3-ra. Volt, hogy anya is akkor jött haza, és akkor segített nekünk. Na ez a tortóra szerdán csak annyival bonyolódott, hogy olyankor a suliból hazamentünk, elmentem Ágival tornára, utána Fristi, és csak utána mentünk Berciért.

Voltam közben a sulival kirándulni is. Nagyon tetszett. Simogattunk állatkákat, meg csúszda, meg mindenféle....

Így teltek a napok, míg egyszercsak megérkezett Jappapa, és le kellett váltani a gumicukros megállót a kis autóra. Ági meg sajnos hazament másnap, mert már Ádám és János nagyon várták. Amíg Jappapa itt volt, volt szünetem is. Akkor együtt rendbetettük a kertet, meg elmentünk anyának bevásárolni, egyébként meg amíg Berci nem volt otthon, jókat játszottunk. Még loofietsezni is mentünk. Japppapa csak úgy futott, mint nyúl. Le is lettem teremtve, hogy nem figyelek rá oda, amikor azt mondja, hogy meg kell állni. De legalább elmulasztottam a lábfájását! Azon a hétvégén babazsúrba is mentünk. Apa kollegáinak a gyerekeivel találkoztunk. Hát, az egyetlen nem pici baba gyerek nem igazán volt hajlandó játszani. Mindig eldugott minden játékot, pedig nem is az övé volt. El is határoztam, hogy többet nem leszek írigy, mert ez igazán nem szép dolog. Észbe sem kaptunk, amikor a Jappapa lelécelt. Nahát, gondoltam! Így eltűnni!

Két-három napig anya és apa próbálkozott a "Ki viszi a gyerekeket reggel, és ki hozza?" kérdés fizikailag megoldani. Kicsit idegesek voltak, úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy jöjjön már valaki!

Anya + munka = Janneke= Mum+Job (2010. január 9.)

2010-06-13T22:45:00.013+02:00

Ez az egyszerű képlete annak, ha valaki anyukája dolgozni megy.

Anyát ismeritek, a munka, na arról későnbb írok, Janneke, pedig az a jófej nyugdíjas tantónéni a suliban, aki suli után vigyáz ránk, és könnyen megvesztegethető egy puszival.

Szóval az én anyukám is elment dolgozni, pár hete. Korán jár és általában későn ér haza. Azt mondta, hogy egyelőre még tanulnia kell, így másik épületbe jár, és sokkal többet vonatozik. Bankban dolgozik, ahol apa is, csak azt nem értem, hogy akkor hogy-hogy nem ugyanott vannak, és hogy-hogy nem ugyanakkor jönnek és mennek.

Anya azt is mondta, hogy a Bankot, ahova jár, EuroClearnek hívják. Ezzel volt egy kis kalamajkánk is. Elkísértem anyát a múltkor a városházára, hogy legyen vele egy férfi is. Valami papírt kellett neki kérni a munkahelyére, amin azt mondták, hogy anyának még nem volt dolga a rendőrséggel. Na ez nem is igaz. Ha azok a nénik füllenthetnek, akkor én miért nem? Én ott voltam, tudom... anyának igenis volt dolga a rendőrséggel. A múltkor ugyanis eltévedtünk és meg kellett kérdezni az arra sétáló rendőrbácsit, hogy merre van az arra. A rendőrbácsi segített is nekünk. Szóval a néni, amikor megkérdezte anyát, hogy hol dolgozik, és anya mondta, hogy a EuroClearnél, akkor a néni ígz szólt: "Ja, az a takarító vállalat!" Pedig minden ovis tudja - de legalább is én tudom, hogy a EuroClear az egy bank, és ráadásul egy Elszámolóház. Ha kíváncsi vagy a részletekre, csak kérdezz bátran...

Amíg ez a nagy felfordulás van, szerencsére Ági és a Jappapa is itt vannak, hogy vigyázzanak ránk, és hogy ne kelljen ebben a hidegben a Jannekenel maradni. De szerencsére ők is könnyen vesztegethetők ám.

Karácsony és Szilveszter között/Seasons' greatings (2010. január 04.)

2010-06-13T22:14:00.015+02:00

Hazaértünk otthonról Leuvenbe. Persze mindezt a légvonalban való száguldás mellett némi egy hetes kerülővel tettük. Mi ugyanis Berci öcsikémmel kicsit kitoltuk a karácsonyi szünetet.

A szülinapi parti után már nagyon keveset kellett várni, és jött a Jézuska. Csak előtte közölte, hogy addig nincs meglepi, amíg nem fogyott el az ünnepi vacsora, amit az idén a Mamáékkal és Daniékkal - akik végül is nagy nehezen előkerültek a havazós Belgiumból- ültünk meg. Halászlé volt. Azt szeretem. Azt már kevésbé, amikor kifigyel belőle a hal uszonya, de addig jó barátok vagyunk. Bercinek is bejött, bár ő láthatóan inkább az ünnepi kakaójára gyúrt. Vacsora után egyszer csak csöngetett a Jézuska. Sok-sok ajándékok vártak a fa alatt. Először elkezdtem osztogatni, de rájöttem, hogy az is elég nagy munka, hogy a saját ajándékaimra koncentráljak. Volt ott minden: versenyautók, amik még hiányoztak a Bliksem McQueen mellől - csak, hogy felfrissítsem a memóriátokat: Boost, Snot Rod, Wingo, DJ, Chic Hicks és a többiek. Ha nem tudod miről van szó, készülj, mert ez a vizsganyag. A belépőteszt a szobánkba! Aztán volt Thomas vonat, váltós sínnel, könyvek, DVD-k, rucik - na ez annyira nem jön be, de anya nagyon örült neki, mintha ő kapta volna. Mindenki kapott egy kis ajándékot, de Berci és én nagyon sokat. Mire végignéztük a sok sok csomagot úgy elfáradtam, hogy elaludtam a fa alatt, anya meg apa pedig egymás ölében. Azt már nem tudom, hogy kerültünk fel az ágyba, meg azt sem, hogy miket álmodtam, de szép este volt. Köszönöm a Jézuskának!

Másnap reggel Mikulás ruciban keltünk Bercivel. Hamar kocsiba ültünk, Papáék már késésben voltak, mert szaladtak Gyulára, mi meg a Nagyiékhoz ebédelni. Ünnepi ebéd, Pipi - papa és Jánosék vártak bennünket. Oma fincsiségeket főzött, de szerencsére itt a Jézuska hamarabb jött, és nem kellett végigvárni az ebédet. Különösen, mert ha kisöcsémen múlik, sosem láttam volna a szép órát, amit kaptam, meg a pénztárgépet, meg a dvd-t a ToyStoryról, mert ő állandóan csak enne. Az ajéndékok kivesézése után megvizsgáltam Pipi-papa elemlámpáját, kicsit meg is szereltem, most már nem is világít, aztán átruccantunk a Teri mamához kifosztani a dugi csokihelyet! Másnap pedig újra felcuccolás, és irány Gyula meg Szilveszter, vagy a Szilveszter meg Gyula. Nem értem, de mindegy is. Valami nagy épületbe mentünk, ahol csupa hálószoba volt, és mindenki köntösben szaladgált. Voltak medik is, ahol lehetett fürödni, de ott nagyon büdi volt, úgyhogy amíg anyáékat két Tai néni masszírozta, én megmutattam Keresztanyának, hogy hogyan kell kiakasztani a Papát 15 pec alatt. Majdnem nem sikerült! Jó pár napot töltöttünk itt. Anyával apával aludtam, Berci meg ki lett lakoltatva a Mamáékhoz, csak hogy Márk és Papa tuti ne tudjanak aludni! De aztán Berca elég rendi volt és csak reggel fújt ébresztőt! Én általában hamarabb fenn voltam. Kiderült, hogy Szilveszter még sem ott van Gyulán, hanem Esztergomban - már akinek. Én a Nagyiékkal partiztam kb. 10 - ig, anyáék meg Adriéknál Pesten. Utána pedig még egy nap, aztán indultunk is volna a reptérre. Nagyon rövid volt a szünet, és bár Daniék is velünk jöttek volna szombaton vissza Leuvenbe, de vasárnap már hajnalban indultak is tovább az ő házukba Milwaukeeba, így inkább megbeszéltük Bercivel, hogy mi inkább maradunk a Nagyiéknál még egy kicsit. És mivel mi nem mehettünk Keresztapáékkal át a nagy vízen - pedig mondta Dani, hogy olyan nagy hó van náluk, hogy alagutat kell furni a hóban a kocsiig, anya meg amúgy sem enged meg annyi mindent, mint az Oma, nem nagzon voltunk elkeseredve, amikor kiderült, hogy apánál vannak a mi útleveleink. Mármint Bercié meg az enyém. Apa ugyanis úgy döntött, hogy inkább nem csatlakozik a repüléshez, hanem hazaviszi helyette a dugig megtömött, de megszerelt kicsi piros peugeotot, és majd jön értünk inkább a reptérre. Már majdnem Frankfurtban volt apa, mire rájüttünk, hogy nála vannak ay útlevelek, úgyhogy mi Bercivel maradtunk, anya meg elment Daniékkal. Apa pedig várta őket a reptéren. Mi még egy egész hétig élvezhettük a szünetet. Áginál végigkóstoltam az összes kismackós sütit, szétszedtem a Pipi-papa elemlámpáját, és jó nagy ferfordulást hagytunk Nagyinak a nappaliban, hogy legyen mivel foglalatoskodnia, amíg nem vagyunk ott.

Szerencsére Ági vissza tudott minket hozni, így anya is nyugiban dolgozhatott, amíg mi jöttünk-mentünk a suli, a bölcsi és a házikónk között.

Kis szülinap-nagy szülinap/B'day in small and big (2009. december 21.)

2010-01-17T22:18:00.003+01:00

Berci egy éves lett, és ennek örömére ismét ünnepeltünk. Először kicsiben, kis tortával, kis családdal 15-én, aztán nagyban nagy tortával, nagy családdal. Szeretem Berci szülinapjait. Egy kicsit az én szülinapom is, mert én is mindig rengeteg ajándékot kapok. El is döntöttem, hogy ém is adok majd Bercinek, ha az én szülinapom lesz. A szülinapi partit - ahogy az már csak lenni szokott- Oma, Jappapa és Pipi-papa rendezték Esztergomban. Oda volt hivatalos Berci törp családjának apraja és nagyja. Mi repülővel utaztunk haza, együtt négyen. Sajnos ott sokat kellett várni, mert esett egy kicsi hó, és nem mentek a repcsik. Keresztanyáékat is vártuk ott, de csak nem jöttek. Lekésték a repcsit. Így még a másnapi szülinapra sem értek haza a havazás miatt. Pedig nagyon nagy partit csaptunk. Volt ott minden, ami kell. Süti, pezsgő, játék. Hatalmas csülkök, incsi-fincsi illatok, lufik, dudák, partizene és persze nagyon jó társaság! Én is segítettem az előkészületekben! Berci pedig belemászhatott végre a tortájába anélkül, hogy anya csúnyán nézett volna rá. Én pedig segítettem. Nagyon sokat. Ha tudnátok, milyen nehéz az ajándékokat kibontogatni!

Anya, Tündi, Dani is kapott egy tortát annak örömére, hogy idén mindegyikük kerek számot ünnepelt. Kicsit rég volt már, de sajnos akkor nem volt parti!

Ezzel a szülinapi partival kezdődött hát a kéthetes szünetünk!

Csak megjegyzem, hogy Bercinek ez a szünet már eleve négy hét volt, mert nem ment oviba. Amint anyáék elvitték, köhintett egyet. Az öcsém is okos. Tudja, ha köhög, anya-apa ugrik, és nincs ovi! Pedig nem is volt beteg!

Miku bá/ Sint Nicolas (2009. december 6.)

2010-01-17T21:49:00.003+01:00

Megjött hozzánk a Mikubá. Írtam neki hosszú leveleket, és még szófogadó is voltam. Azt hallottam, hogy anya mindig leste, mikor jön, mert sokat álldogált az ablakban éjjelente. Neki úgy látszik nem mondta Oma, hogy Miku bá csak akkor jön, ha mi nem látjuk. Így gondoltam, nem strapálom magam, inkább alszom egyet. Reggel, amikor felébredtem rengeteg sok ajándék várt minket az ablakban. Még a csizmánk is tele volt. Szóltam gyorsan apának, meg Bercinek, hogy jöjjenek. Ott voltak a pimpelt autók, Wingo, DJ, SnotRod, Boost, a Sherif, Luigi, Guido, Taco. Egy versenyautós pizsi, kötény, hogy anyával tudjak mosogatni, adventi naptár csokiból, és még rengeteg finomság. Berci is kapott, de az én kezelésem alá tartozik. Így majd meglátom, hogy hogy viselkedik, és majd eldöntöm, miből mennyit kap. A pizsit megkapta, de a csokival csak módjával!

Virágstory folyt. köv./To be continued... (2009. november 26.)

2009-11-26T12:47:00.009+01:00

Szóval anyának nem is kellett olyan sokat várni, hogy virágot is kapjon. Tegnap volt ugyanis a névnapja, és megleptük őt egy nagy csokor rózsával, egy tortával, és egy "Ugye engem is megkínálsz?" csokival. Igyekeztünk szép névnapot tartani, de sajnos anya nagyon ideges most Berci miatt. A kisöcsém ugyanis beteg állandóan, és szombaton nem is engedték haza sem őt, sem anyát a kórházból. Tüdőgyuszija van, illetve most már csak volt. Nem tudom az mi, pedig a Gyuszi itt sem volt, és különben is, ő nem is Bercié. Mindenesetre a kórházban Berci olyan volt a rácsos ágyban, mint valami ketrecbe zárt kiskutyus. Egyáltalán nem akart ott maradni, de kijönni meg nem lehetett. Megértem, hogy unatkozott, tényleg nagyon uncsi volt ott benn. Én mindig belakmároztam a kekszből, amit vittünk, aztán szóltam is apának, hogy inkább menjünk haza. Anyának mondtam, hogy most csak apát viszem haza, ő meg vigyázzon Bercire. Úgy is tett. Már másnap nagyon hiányzott a kis barátom, és csak, hogy apa se kérdezze meg ki az, hát a kicsi testvérem. Nem nagyon van kit püfölni, ha ő nincs itthon. Kedden mire hazamentem a suliból, már otthon is voltak, és anya nagyon fincsi lecsót főzött abból, amit még nyáron tett el. Nem is hagytam apának. Aztán tegnap megint be kellett menni az ügyeletre Bercivel, mert nem akart inni. Mi kint vártunk jó sokat, el is aludtam. Aztán egyszer csak visszajöttek anyáék, hogy mehetünk haza, mert a doktor néni kiröhögte őt, hogy egy kiszáradt gyerek nem úgy néz ki, mint a Berci, aki fejen áll, tornagyakorlatokat mutogat a többi betege gyereknek, szétszereli az összes műszert a falon, és még énekel is. Jót mulattak az öcsémen, de legalább volt valami bóhockodás is...

Valamelyik nap járt nálunk Basile is. Velem jött suliba. Bemászott Bercihez a kiságyba, majd együtt néztünk versenyautót, amíg el nem indultunk.

Már alig várom, hogy jöjjön az este, hogy egy jó nagyot birkózhassunk, mi férfiak, hárman. Anya úgy is csak mondogatja, hogy na, ez fáj, na, az fáj. De hát lányból van, vele nem lehet olyan jót birkózni.

Virággá ment/Gone with the ... airplane (2009. november 19.)

2009-11-19T12:36:00.005+01:00

Ma anya jót kacagott azon, hogy milyen jó humorom van. Legalább is remélem, hogy azon kacagott. Közöltem vele ugyanis, hogy nincs virágja, mert elmenetek virággá. Vicces nem? Ezzel csak apának akartam felhívni a figyelmét, hogy anya már régen nem kapott virágot! Szeretem megoldani a problémákat, gyorsan és hatékonyan. Nem is értem a többiek miért nem erre törekszenek. Ma reggel is Viviane, a tantónénim el volt fogalva valakivel, nem lehetett megfogni a kezét. A többiek meg ott nyafogtak körülötte. Hát én körbenéztem, és láttam, hogy egy másik tantónéni sátálgat az udvaron, és az egyik keze üres, így hát odaszaladtam és megfogtam.

Apa is hazajött közben onnan a tenger másik feléről. Hozott nekünk sok szép rucit, meg egy igazi trailert, meg egy "csúnya zöld autót" is. Keresztapáék is küldtek nekünk ajándékot. Berci verdás partedlit kapott, én meg kisgyatókat és kaptunk két - a kádba való - gumikacsát. Jó nagy vizicsatát kerekítettünk belőle. Úszott is a fürdőszoba. Apa anyának is hozott tévénézős fotelban ülős meleg pulcsit, hogy ne fázzon. Finom sziszis a belseje.

Hétvégén itt járt a mama nálunk. Pénteken apának nagyon sok kollegája jött hozzánk vacsorázni. Anya egész előző éjjel főzött, sütött. Nekem is csurrant-cseppent egy-egy finomság. Sokan voltak, es hoztak nekünk ajándékot is. Sokáig nem aludtam el, és egyszer csak csöngetett Mama! Egy ideig vele játszottam, aztán inkább belekuporodtam apa ölébe, ott aludtam el. Mindeközben anya meg szorgoskodott a vendégeknek. Nem egy nagyétkű társaság. Igaz nagyon sok hami volt, de még így is négy napig ettük utána a maradékokat. Azért Omanal ennyi embernek ennyi kajci talán még kevés is lett volna. Anya és apa bezuhantak az ágyba, mindenesetre már világosodott. Apa egész nap aludt, anya meg romeltakarított, és ha éppen Berci vagy én nem foglaltuk le a mamát a versenyautókkal, akkor ő is segített anyának. Szegény anyáék aznap reggel még szurit is kaptak a röfi influenza ellen. Estére kicsit kikészültek tőle. Remélem engem nem oltanak be! Vasárnap sétáltunk egyet Mamával, de valami bújkált bennem. Meg aztán szeretem Bercit nagyon, de az nem mindig jó, hogy osztozkodni kell vele a mamán. Berci persze megint volt a reform dokinál, aki azt mondta, hogy ha "három napig nem javul, akkor vissza kell menni". Ez a doki bá, mindig ezzel a hérom nappal jön. És mi soha nme javulunk meg, és mindig vissza kell menni. Szerencsére hétfőn és kedden a doktor néni van, és az azonnal kezelésbe veszi a dolgokat. Bercinek megint motorozni kell. Egyre nehezebben viseli, de még mindig jobban, mint a szemcseppet. Hétfőn mentem suliba, de délutánra nem éreztem jól magam. Enni sem volt kedvem. Inkább elmentem 4-kor aludni, és másnap reggelig jól kialudtam minden betegséget. Úgyhogy reggel frissen és vidáman indultam a suliba. Azóta ismét jókat eszem-iszom, csokizom.

Tegnap levágták a sérónkat. Nagyon vagányak lettünk! Berci pedig nem ismerte meg apát, mert rövid lett a haja, és levágta a szakállát.

Mindenszent szünet/Holy day- holiday (2009. november 9.)

2009-11-09T11:30:00.006+01:00

Egy hétig szünet volt a suliban, ami a mindenszentek napjával kezdődött. Ja és előtte meg boszinap volt. Mi is kitettük a világítós tököt az ajtóba! Apa is szünetelt, persze csak olyan munkásan. Itthon dolgozott. Ez annyira nem volt jó, mert nagyon rossz, hogy tudom, hogy itthon van, és nem játszhatok vele, de azért anya is becsülettel helyettesítette. Anyával meg Bercivel elmentünk bevásárolni, és utána meg rendbetettük a kertet. Án fuvaroztam a dömperrel a szemetett a szemetesbe. Csak a döglött madarat nem engedte anya. Lehelyszineltük, aztán anya eltakarította. Odaöntött utána egy jó nagy kanna büdös vegyszert. Apa a sok bezárkózós munka után elment messzire. Sok okos embernek tartott előadást. Azt nem tudom miből, de ha abból amiből reggel nekem szokott (nem nyávogunk, vedd a cipőd, stb) azt gondoltam volna, hogy azoknak a bácsiknak már ilyet nem kell elmondani. De hát ezek szerint semmivel nem vagyok elkésve. Szóval apa fehér repülővel ment kora reggel kedden oda, ahol Keresztanyáék is laknak. Délelőtt pedig mi is kimentük a reptérre, hogy hazavigyük Jappapát. Oma sajnos nem tudott jönni, mert a Pipi-papa beteg és vigyáz rá. Amíg Oma volt itt, addig Jappapa vigyázott Pipi-papára. Pipi-papa és Jappapa öreg, de Oma nem, Oma tetszik nekem, és nagyon szeretem őket. Jappapa nagyon sokat játszott velünk. Reggel vele aludtunk mind a ketten, hogy anya tudjon aludni. Anya vállát is meggyógyította, és egy csomó mindent felszereltünk együtt. A mi szobánkba is felkerült a függöny, meg az étkezőbe is. A pincében mindent rendbe raktunk, és közben Jappapa elültette az összes virágot is. Reméljük kinőnek a tulipintyók. Kicsit ugyan rossz idő volt, esett, hideg volt, de azért jókat fociztunk a kertben. Estefelé, sötétedés előtt pedig elmentünk még bicajozni is egyet. A parkba is kimerészkedtünk, de olyan nagyon hideg volt, hogy odafagyott az "ülőgumóm" a bicajhoz, úgyhogy megetettük a kacsulikat, gyorsan másztam egyet és mentünk is haza. Berci mindig kisajátította a Jappapát, aztán mega mikor elláttam abaját, akkor meg bőgött. És ráadásul mindig az én játékomat akarja! Mondtam is anyának, ha harc, akkor legyen harc! Na ezt nem mindig viseli el anya! Pedig hát valakinek Bercit is helyre kell tenni. Tegnap, azaz vasárnap sajnos Jappapa már készülődött haza. Biztos nagyon hiányzik neki Oma, ezért hazament hozzá. Mielőtt elvittük őt a repülőtérre anyával, még elmentünk Ingrid néni házába ebédelni. Nagyon aranyosak voltak, csak Basile volt irigy. Nem adta ide a lovacskáit. Philippe bácsi sokat beszélgetett velem, Xavier pedig megmutatta az autóit. Finom ebédet főzött Ingrid néni, bár kicsit sok volt a zöldség. Cukkini leves, aztán valami husi féle sárgarépával, cikóriával, sült paradicsommal, karfiollal, meg párolt krumplival. Jappapával kezdtük magunkat kecskének érezni. Még szerencse, hogy otthon bekajáltam pürköltnokedlival. Anya meglehetősen boldognak tűnt ettől az ebédtől . Nagyi biztos mondaná, hogy azért mert angolos volt. Jappapa meg mondta a telefonba a nagyinak, hogy ha ezzel etetné, egy hónap alatt leadna tíz kilót. Ezt a teóriát meg tudom azonban cáfolni. Vegyük a kisöcsémet Bercit. Olyan dagi, hogy szélességében alig fér bele a rucikba, pedi szinte csak ilyen kajákat eszik. Különben is, bizti azért depisek itt az emberek. Nem tudnak egy jót enni. Jó kis hurka, amit Jappapa hozott, nyamii, meg a hasonlók.

Ja azt még nem is mondtam, hogy fodrászkodni is szoktam. A Nagyi volt az utolsó áldozat. Amikor anya meglátta eléggé elkerekedett a szeme. Biztosan csak azért, mert meglepődött, hogy milyen ügyes voltam. Igazán nem értem, hogy ezek után miért is nem akarja, hogy őt is megfodrászoljam.

Anyukám és a kerek szám/Mum's 30 (2009. október 31.)

2009-11-01T14:57:00.004+01:00

Nálunk továbbra is zajlik az élet. Rohanás reggel, rohanás délben, rohanás este. Apa rohan munkába, anya rohan, hogy apát elvigye, aztán mi sem késsünk el. Úgy rohan itt mindenki, hogy alig vettük észre, hogy anyának szülinapja van... de azért nem felejtettük el. Már csak azért sem, mert anya 30 éves lett. Nagy nagy puszik jártak neki, rózsahegyek, a Nagyi és egy meglepi utazás apától. Mivel ez utóbbira én és a kisöcsém (- vagy ha illedelmes akarok lenni, a kisöcsém és én.... na nem.... nem akarok illedelmes lenni. Mindenkinek megvan a saját helye a falkában. Tartsuk csak szépen be a sorrendet.) nem voltunk hivatalosak, ezért majd anya arról a saját blogjukban mesél. Amíg anyáék nem voltak itthon, Oma volt velünk. Na hát, ezt többször is be lehetne iktatni. Oma mindent megenged, még azt is amit nem. Egyetlen kivétel a suliba járás és a torna óra alóli lőgás. Kicsit körülményes volt ugyanis, mert nem volt kocsi itthon. Így Omaval buszoztunk. 7-kor indultunk a 3-as busszal az állomásra, hogy ott felszálljuk a 7.45-ös 372-esre, ami elvitt bennünket a sulihoz. Már ha jött egyáltalán. Volt úgy, hogy taxival kellett mennünk, ráadásul, apa és anya nem tudták a suli pontos címét, így a taxisofőr bá csak találgatott, és harmadik sulira el is találta, hova kell mennem. Délután ugyanez a tortúra, annyi könnyebbséggel, hogy nem kellett időre odaérni. Szóval körülményes volt. Hiába ajánlottam föl a Nagyinak nagylelkűen, hogy mi lenne ha kihagynánk ezt a rengeteg fáradságot, és inkább otthonmaradnánk játszani, de Ománál suli ügyben nem volt apelláta. Végül is én élveztem a buszozást, de Berci, na hát ő nem annyira. Neki ez napi 5 óra ücsörgést jelentett a babakocsiban. Úgy megutálta a babakocsit, hogy ha már közelítettünk felé, ordított. Aztán anyáék hazajöttek, Nagyi nagy húslevessel várta őket, és anya nagyon szép ajándékot kapott Omától és Jappapától. Megnézhetitek a nappaliban ha eljöttök! Anyáéknak nagyon örültem én is. Még Barcelonas pólót és csokit is kaptunk, de sajnos Nagyi meglépett haza. Visszatért a szülői szigor, meg aminek ők hívják a tekintély. Na azt nem tudom mi, de hogy néha ezen a címen elég értelmetlen dolgokhoz ragaszkodnak, az biztos. A suliban is történtek dolgok. Időközben megérkezett egy bácsi meg egy néni, akit anya Keresztapukája küldött, és elhozták Esztergomból a cók-mókot. Az öcsémet egy kis masszázzsal azonnal levették a lábáról. Így ideért végre a bringám, a rollerem és a loopfietsem is. Végül az utolsót választottam, azzal jártunk-keltünk Nagyival. Az osztálytársaim közül a szőke kislányok szépek. Azt hiszem szerelmes is vagyok. Linnet mindig megvígasztalom, ha sír és megvédem, ha Joy a barnabőrű kislány bántja. Először engem is bántott, de jó nagyot rákiabáltam, és azóta engem békén hagy. Olivia a legokosabb, és Romy és Oliver a barátaim. Már a festést is nagyon szeretem, és Viviane tanítónénivel nagyon szép dolgokat készítünk. Őszi fát, nyuszifület léggyel és még nagyon sok mindent. Kár, hogy jövő héten szünet lesz. Most már nagyon szeretek suliba járni. Sokan betegek az influenza miatt, de szerencsére eddig nálunk csak Berci volt beteg otthon, így emiatt sem kellett hiányoznom.

Múlt héten meglátogattak bennünket Ábel és Ábel Ágija. Sokat játszottunk együtt. Elkísértek a suliba, meg tornára, mentünk parkba, városba és gesztenyét is szedtünk, amit meg is sütöttünk. Kaptam egy hatalmas Kindercsokit, 48 darabosat, na annak a felét ott helyben el is pusztítottam. Na jó, egyet adtam Bercinek is. Aztán pénteken Ábelék elmentek Bruggebe, ahonnan nagyon későn jöttek haza, de anya mondta, hogy nem sokára Ábel Ágija és Ábel is összeházasodnak. Hétvégén Ábel segített apának felszerelni az új szekrényt, aztán sajnos el kellett menniük haza. Pedig nagyon jól éreztük magunkat. Az iskolában voltunk együtt reggelizni, amit a tanárok szerveztek vasárnapra, de hát azt elég belgásra sikerült. Finom volt, de kevés, úgyhogy itthon megreggeliztünk mégegyszer. Én amúgy is újabban háromszor reggelizek, kétszer ebédelek, de nem maradhat ki a tízórai és az uzsi sem. Na meg persze a nasi. Puding, csoki, bármikor. Szerdán pedig be kellett öltözni valaminek. Valami őszinek. A tantónéni nyuszi volt, akin még kullancsok is voltak és nyuszi fogai. Én varázsló voltam, hosszú, ősz hajjal, és még varázspálcám is volt. Csupa-csupa virágot varázsoltam mindenhova. Ma megvettük a kávégépet, hogy anyát reggel egy finom habos, olasz cappuccinoval ébreszthessük. És még hármat alszunk, és jön Jappapa!

Torna, munka/ Jogging, working (2009. szeptember 30.)

2009-09-17T12:09:00.008+02:00

Mostanában annyit szereltünk, hogy már BOB Builder-nek is elmehetek. Minden napra jut szinte valami. Lelakkoztuk és összeszereltük az új kisasztalt és székekeket a szép szobánkba. Anyáéknak pedig az új szekrénye igazán hatalmas. Most már anyának és apának is jutott egy-egy plafonig érő szekrény. Segítettem apának összeszerelni, de aztán elálmosodtam és Bercivel együtt elmentünk aludni. Anyáék mondták is, hogy milyen jó alvókánk van, mert nem ébredtünk fel sem a fúrógépre, sem a kalapácsolásra. Három nap után pedig arra ébredtem, hogy anyáék szobájában négy Erik van és a szoba is nagyobb lett. Két szekrényajtó ugyanis plafonig tükör...

A ház körül sokat teszünk veszünk. Amíg anya kertészkedik, én rendbeteszem a homokozót, gyurmázok egy kicsit a teraszon, avgy apának és Bercinek festek egy szép képet. Aztán amikor anya készen van, a dömperrel elszállítom a kerti szemetet a kukába. A komposztosba. De ne ijedetek meg! Már nem olyan büdi, mint a régi házban. Itt szép tiszta!

A suliban egyre jobban érzem magam. Sokszor ugyan nem értem, amit mondanak, máskor meg úgy csinálok, mintha nem érteném. Ezt otthon is eljátszottam, de anya nem vette be... Most már a Tantónéninek, Viviane-nak is több ideje van, hogy az ölébe ülhessek, délután meg anya mindig egy csokival vár. Reggel kicsit rossz még elválni a kapuban, de egy puszi, emg egy ölelés és megbeszéljük, hogy délután találkozunk. Anyával délután mindig megbeszéljük, hogy miket csináltunk a suliban. Elmondom neki, hogy sokat dolgoztam és fáradt vagyok.

Minden reggel megkérdezem, hogy rövid nap van-e. Általában nincs, kivéve szerdán, amikor anya délben Berci nélkül jön értem. Útközben megeszem a szendvicsemet, elmegyünk Berciért, majd hazaszaladunk átöltözni, bringa fel, és elindulunk biciklivel a sportcsarnokba, ahol vár az új tornaórám. Első alkalom kicsit uncsi volt, és a csoportban majdnem mindenki sírt, de tegnap már nagyon jó játékot játszottunk. Egy hatalmas színes ejtőernyő volt a terem közepén. Voltak rajta fogantyúk, lehetett rázni, miközben valaki átszaladt rajta, aztán felemeltük és alábújtunk. Aztán szaladtunk körbe-körbe, és mikor a Tantónéni azt mondta, hogy 'Gele' (sárga) leültünk a sárga színre. Aztán megint szaladtunk, és ha azt mondta a Tantónéni, hogy láb, akkor a lábunkat kellett bedugni alá. Az ejtőernyő után akadálypályára mentünk, majd kivonatoztunk pisilni. A Tornaórán Marie a barátom. Vele szoktunk fogócskázni. Már igazi tornacipőm is van.

Néha apa is elvisz a suliba, bár mostanában nem nagyon tud, mert keveset van itthon. Sokat utazik. Már kétszer volt Londonban és Párizsban is járt már azzal a nagyon gyors vonattal, meg azzal, ami átmegy a tenger alatt. Általában akkor ér haza, amikor már alszunk így csak reggel találkozunk, mielőtt indulunk, vagy ha reggel hamarabb tudok felkelni, mint ő, és akkor bebújok mellé. Néha apa és a reklamálós kisöcsém lemennek készülődni, hogy mi tudjunk még aludni egy kicsit anyával. Olyankor apa csinálja a szendvicsemet a suliba anya helyett, meg a reggeli macikávémat. A szendvicsről onnan lehet tudni, hogy apa készítette, hogy háromszor annyi sonka van benne, mint kenyér. Eygébként pedig anya szokott mind a hármunkat elkészíteni indulásra. Reggeli, szendvics, gyümölcs, Bercinek tej, üzenőfüzetek, stb.

Sajnos a múlt hétvégén is elutazott apa, így szombaton anyával voltunk. Elmentünk bringával a patikába Berciporért, aztán sültkrumpliztunk, majd játszótéren csajoztam. Néha nap közben átjön Ingrid néni is Basile-lal játszani. Azt nem nagyon szeretem, amikor ölelgeti Bercit. Az az én öcsém, nem az övé. Különben sincs hozzászokva a finomkodáshoz.

A szomszéd nénik és bácsik nagyon aranyosak. Anyánaka szomszéd bácsi hozott virágot, és igazi frissen szedett dióval is meglepett bennünket. A másik néni meg mondta, hogy átjön hozzám játszani, megnézi a darumat és beszélgetünk egy kicsit. Egyelőre még várni kell ezzel, mert a Tulajdonso bácsi még nem szerelte meg a redőnyt, ami lezuhant, így a szobánkban teljes sötétség van. Nap közben meg inkább az udvaron vagyunk, mint lámpafényben. Pedig nagyon szeretek legotornyot építeni, és abba már Berci is besegít. Ő adogatja nekem a kockákat. A cumiját is oda szokta adni nekem.

Egyébként pedig nem is mondtam, hogy kaptunk anyáéktól szép új rucikat, és fodrászatban is jártunk...minden férfi...

Mostanában betegek is voltunk. Én csak köhögtem, apa már kicsit rosszabbul járt, de legrosszabbul Berci. Ő egy egész hétig nem ment oviba, és nem is evett semmit. Viszont éjjel versenyt krahácsoltunk. Ezért a doktor néni kiadta, hogy motoroznunk kell. Elég utálatos dolog volt tőle, mert így aztán nem tudjuk meggyőzni anyát még ketten sem, hogy az nem jó. A kirakóssal azért el lehetett viselni, de azért jót szórakoztam, amíg Berci motorozott. Ugyanis ha odaálltam elé és elkezdtem nyávogni,a kkor sírt. Ha nevettem, akkor nevetett. Ez vicces volt. Amikor a fülem begyűrődött, akkor meg még hallani sem hallottam, így hiába ment a Thomas a tv-ben teljes hangerőn, nem hallottam, pedig a szomszéd bácsi is arra táncolt már otthon.

Aki nem tudná esetleg, mi az a motorozás, annak elmondom: van egy motor, amin van egy cső, ebben jön a levegő. A végén van egy tartály, amibe anyának orvosságot kell önteni, erre rászerelni a maszkot, azt felvenni, és füstölög. Jó záptojás szaga van, azt kell beszívni 10 percig. Utálom. De csak azért mert a madzag miatt nem lehett tőle járkáni. Berci is ezért utálja. Pedig neki még egyszerűbb is, mert legalább az ő cumija befér a maszk alá!

A suliban ezen a héten ZORGweek van. Ez azt jelenti, hogy azért csépolunk, hogy mindenki mindenkinek a barátja legyen. Szóval "Világbéke". Ennek örömére egész vicces a suli. Hétfőn bolondos szemüvegben kellett menni, és egész héten katicabogarak jönnek mennek. A Tantónénik is beöltöztek katicáknak hétfőn. Elég vicces volt reggel. Anya csak úgy nyelte a nevetést. De tény, hogy a gyereket elég nehéz volt megtalálni a Tantónénik és bácsik között. Még a mogorva igazgató bácsinak is pirospettyes volt a szemüvege! Sőt, hogy anyát még inkább jó kedvre derítsem, otthon előadtam neki a flamadtudásomat! Ha akarod hallani, gyere el hozzám! Neked is megmutatom!

Időközben volt a Jappapa, Pipi-papa és Márk szülinapja! Nektek csokival teljes,

BOLDOG SZÜLINAPOT

kívánunk!

Egy másik Leuvenben/ Another Leuven to live in (2009. szeptember 12.)

2009-09-12T15:04:00.006+02:00

Vége lett a nyárnak. De annak ellenére, hogy ezzel vége a "nagyszülők mindent megengednek" időszaknak is, sok jó és új dolog is történt velem, velünk.

A nyár utolsó napjait, mielőtt beköszöntöttek az emberek, még Esztergomban töltöttem PipiPapával, Jappapával, Omával, Jánossal, Ágival, Ádámmal, Teri mamával és persze az elmaradhatatlan utánfutómmal: Bercivel. Jappapa betonozott, így Nagyival én mentem árulni. Amíg Nagyi mosolyt csalogatott a vevők arcára, én átrendeztem a Jappapának a gyertyákat és a papírárut. Azt nem értem miért, de mindig azt mondogatta, hogy ezt sem találja, meg azt sem. Fizetség gyanánt pedig málnaszörpi várt, meg karamell, meg egy kis fagyi, egy hamburger a Marika nénitől, és az Áginál is kaptam mindig valamit finomat. Amíg mi dolgoztunk, Anya Bercivel otthon volt, majd amikor hazaértünk, elmentünk Anyával Pestre megvásárolni a hiányzó bútorokat. Nem is értettem, hogy anyáék hova akarják azt a sok mindent bepaszírozni, amikor Leuvenben már így is túl sok minden van. Aztán esténként meglátogattuk Teri mamát, aki mindig meglepett egy kis finomsággal. Már tudtam, hova kell venni az irányt a kinder csokiért. Cserébe pedig segítettem neki átrendezni az udvart, hogy jól tudjon ott versenyautózni.

Böbét is meglátogattuk, meg Tündit. Még elutazásunk előtt így egyszer még találkozhattunk Márkkal is. Böbe vacsival várt bennünket, és megkaptam Tündi rollerét, amit nagyon élvezek. A BMX bringám és a loopfiets mellett ez is szupi.

Még egy utolsót beteg is lettem. Nagyon fáradt voltam és gondolom jó meleg is, mert legnagyobb ellenkezésem ellenére anyáék hűvös vízbe dugtak, és még Tamás bácsihoz is benéztünk. Írt nekem gyógyszereket, így amikor már visszamentem, már csak búcsúzkodtam tőle. A másik Tamás bácsit is meglátogattam, aki szemorvos, és nagyítóval megnézte a szememet. Azt is mondta, hogy egyelőre minden ok, de valószínű, hogy hamarosan rövidlátó leszek. Na de ha valaki megmondaná nekem, hogy hogyan lehet rövidet látni, az jó lenne!

Vasárnap még együtt megünnepeltük a Nagyi szülinapját, ami azért is különleges, mert most már annyit utazhatunk együtt a vonaton, hogy csak csuda!

BOLDOG SZÜLINAPOT NAGYIKÁM!

Aztán anya két napig csak pakolt. Először minden zsákot kipakolt, aztán minden ruhát bepakolt, aztán egy nagy halom cuccot elpakolt. Szeptember 1-én pedig megtömtük a Jappapa új autóját cuccokkal és nekiindultunk a hazautazásnak. Hívtam PipiPapát, hogy jöjjön velünk, de nem jött. Pedig mondtam neki, hogy kölcsönadom neki az ágyamat és még legovonatot is építek neki, de azt mondta, majd Karácsonykor találkozunk. Omáék elvittek minket a reptérre. Ott várt a Mama is. Kicsit kacifántos volt a dolog, mert volt két nagy bőröndünk, egy hátizsákunk, két kistáskánk, egy babakocsi, egy Berci, és az építkezés miatt nem lehetett megállni annál a bejáratnál, ahova nekünk kellett menni. Szépen átgurigigáztuk a cuccokat és megkaptuk a repjegyünket. Elbúcsúztunk Mamától, Omától és Jappapától, és hárman anyával meg Bercivel bementünk a kapuhoz. Megegyeztünk anyával, hogy jó leszek, és kapok egy csokidrazsét. A repcsin Berci aludt, így anya velem tudott kártyázni a Fekete Péterrel, amit Mamától kaptam. Bent találkoztunk egy kisfiúval meg az anyukájával, ők is hazafelé utaztak az apukájukhoz, mint mi. Már nagyon vártam, hogy lássam apát, de sajnos a brüsszeli reptéren nem tudtunk kimenni. A csomagjaink megjöttek, de nem volt kocsi, amivel kitoljuk és senki nem akart segíteni. Úgyhogy mindenki elment már, mire végre valaki hajlandó volt arra, hogy segítsen kijutni apához. Nagyon megörültünk egymásnak. Négyen nagy ölelést tartottunk! Majd megkerestük az új autót, bepakoltunk és elindultunk haza. ÉS akkor nagyon meglepődtem. Anyáék ugyan mondogatták, hogy új szobánk van és más helyen lakunk, de eddig nem értettem. Most értettem meg azt is, hogy hova lesz a sok új bútor. Egy nagyon nagy házba költöztünk, ez volt az, amikor anya otthagyott minket Vászolyban pár napig és eljött költözködni. Nagyon tetszik az új szobám. Tágas, csupa játék és Bercivel együtt vagyunk. Ez utóbbi is jó lenne, ha éjjel nem bőgne állandóan. És ráadásul ennek örömére még anyáék ágyában köt ki! De legalább én tudok aludni tőle.

Az új házban van kert, ahol saját homokozóm van, meg kis terasz, így amíg anya főz én játszhatok kinn. Van egy hatalmas nappali, étkező, egy hosszú lépcső, az emeleten kádas fürdőszoba, úgyhogy ott is együtt fürdök a tesómmal, és három hálószoba. A mélység (=pince) is óriási. Sajnos, nincs sok mindenre anyáéknak ideje, úgyhogy kicsit lassacskán megy a berendezkedés, ugyanis közben elkezdődött a suli nekem. Nagyon aranyos Tantónénim van, Viviane a neve. Kaptam új szendvicses dobozt, meg almásdobozt, és mivel az idén már tornaórám is van, ezért tornazsákra és tornaruhára is szükségem van. Az új jelem pedig a vitorlás hajó, aminek a lerajzolása egyelőre nekem jobban megy, mint anyának. Látszik, hogy anya is lány!

Kedden már Bercinek is kellett volna menni bölcsibe, de belázasodott. Anya szerint a foga, de szerintem csak félt a bölcsitől. Aztán mondtam neki, hogy az tök jó hely, és Stien milyen aranyos, és így hamar meggyógyult. Pénteken már volt is. Ariane és Stien lettek az óvónénijei, és haza sem akart jönni. Hétfőn már ott is ebédel. Anya azt is mondta, hogy nem fél ott senkitől, és mindenkit pillanatok alatt helyre tesz. Hát hiába, az én öcsém! Azt már én is megtanultam, hogy jobb vele nem ujjat húzni, bár sokáig birka türelme van.

Ma apával lelakkoztuk az új kisasztalt meg székeket, amit Berci és Én kaptunk a múlt héten az Ikeából. Ott is ebédeltünk, és bementem a játszóházba, de aztán alig hogy anyáék elmentek, meggondoltam magam, és szóltam az ottani néniknek, hogy hívják apát. Pedig még névjegyet is kaptam, és anyának, apának és nekem is nyomtak egy számot a kezemre. Ez volt az azonosító- mint egy gyerektár. Most pedig elmegyek egyet aludni, mert ki kell pihennem azt a nagy mennyiségű kaját, amit ebédre elfogyasztottam anya zöldbabfőzelékéből és a pudingból.

Vászolyi folytatás/ To be continued ... in Vaszoly (2009. augusztus 22.)

2009-09-12T15:03:00.002+02:00

Újra Esztergom/ Esztergom II. (2009. augusztus 4.)

2009-07-30T19:39:00.003+02:00

Vászoly (2009. július 25.)

2009-07-30T19:38:00.000+02:00

Anya doktor lett! / Another degree (2009. július 17.)

2009-07-30T19:05:00.011+02:00

Na persze, ahogy anya mondta: "Nem anatómiából doktoráltam!" Anya befejezte a jogot. Azt még ugyan nem tudom, miért kell ennek örülni, de az biztos, hogy egy nagy halom jó dolog társult hozzá. Gondoljunk csak arra, hogy megint ünnepeltünk és szuper helyen ebédeltünk. Vagy arra, hogy azóta anya sokkal többet van velem, nem ideges, és nem megy nélkülünk sehova. Azt is megtanultam, hogy a jog 'olyan magatartási szabályok összessége, amelyet az állam vagy az állam által felhatalmazott más szerv alkot, illetve valamilyen nem állami normaalkotó eljárást az állam jogalkotásnak ismer el (népszavazás). Ezek a szabályok a társadalomban általánosan kötelezőek és érvényesülésüket az állam végső soron a kényszer eszközével biztosítja.' Persze más kérdés, hogy fogalmam sincs, mi az a magatartás, meg az állam, meg a szerv, meg ilyenek. Na jó. Ebből a vagy szót ismerem. Az olyankor szokott lenni, amikor anya megkérdezi, hogy haza menjünk, vagy a játszótérre? Mindig mondom, hogy vagy a játszótérre.

Anya utolsó egyetemi látogatása a diplomaosztó volt. Nagyon szerettem volna látni az anyukámat abban a híres nevezetes talárban, főleg, ha már apa azt is megmondta, hogy legalábbb annyi diplomát kell szereznem, mint nekik kettőjüknek van. De sajnos, nem értünk oda. Omáék, és apa már reggel bementek anyát megnézni, mi a mamáékkal későn értünk be, így már csak az ebédre értünk oda. Nagyon meleg volt, de az étteremben hűtött minket a gondolat, hogy egy tavacska felett ebédelünk a Robinson étteremben. János és Ági is csatlakozott hozzánk. Anya beszámolóját megnézhetitek a szüleim blogján. Azt hiszem joggal került a végtelen utazás blogba.

Csak, hogy érezzétek mennyire örültünk neki:

Esztergomi napok

2009-07-30T19:05:00.001+02:00

Kis házikó, nagy házikó / At lake Balaton (2009. július 9.)

2009-07-30T19:04:00.001+02:00

Vége a sulinak!/Holiday (2009. június 28.)

2009-07-30T19:02:00.003+02:00

Szia Vendégek! / Hi Guests! (2009. június 7.)

2009-07-30T19:00:00.000+02:00

Mi férfiak.../Guys (2009. július 30.)

2009-07-30T18:59:00.001+02:00

Ünneplés még, még, még .../Let's have another celebration (2009. május 23.)

2009-07-30T18:58:00.001+02:00

Dupla névnapok/ Double nameday (2009. május 19.)

2009-07-30T18:56:00.000+02:00

Jappapa itt van/ Granddad (2009. május 10.)

2009-07-30T18:55:00.000+02:00

Vlierbeekkermis (2009. május 9.)

2009-07-30T18:54:00.000+02:00

HIP HIP HIP (=HIPx3) HURRAY! (2009. április 26.)

2009-07-30T18:53:00.001+02:00

sznap

Húsvéti Columbo nyuszi/ Easter time with Columbo Bunny (2009. április 2.)

2009-07-30T18:52:00.002+02:00

Mamaváltás/Changing of the Granny Guards (2009. február 2.)

2009-07-30T18:50:00.001+02:00

Bacihegyek... / I was ill... (2009. január 22.)

2009-01-23T21:22:00.004+01:00

Úgy látszik az utóbbi időben nem vagyok valami hatékony a bacicsapkodásban, amit olyan szuper módon elsajátítottam a Nagyival a tengerparton. Az influenza megtalált. Beteg lettem. De legalább anyával aludhattam és agész nap anyáék ágyában trónolhattam, és a kis tv-n nézhettem a versenyautót. Éjszaka pedig apát szórakoztattam...

Mamának mindeközben névnapja volt. És Áginak is! Nekik boldog névnapot kívánok még egyszer!

A suli jól megy. Alkotóművészi tehetslgem magasfokát adtam elő. A macimnak kellett a cipősdobozból ágyat csinálni. Ki kellett festeni. Hát odapacsmagoltam két kék foltot. Nem nagyon értette a Tanító néni, hogy a cipősdobos, az nem ágy, és különben is egy maciért nem töröm magam. De ha mondjuk a piros versenyautónak kellett volna garázst csinálni...

Csudajó csodahó / A little snow (2009. január. 18.)

2009-01-18T20:41:00.009+01:00

Kaptam apától egy szupi szánkót. Még aznap elmentünk Liege-be szánkózni apa, anya és én. Nagyon hideg volt, de nagyon jókat csúszkáltunk. Anya még vízhatlan, meleg, hógolyózós kesztyűt is vett nekem. Este nem nagyon kellett engem altatni. Arra már nem is emlékszem, hogy a fürdés után hogyan kerültem az ágyamba. Pedig állítólag még a kakaómat is megittam. Szombaton már olvadozott a hó, de azért még elmentünk ider a közelbe az egyik parkba, ahol találtunk egy szánkózásra kiváló dombocskát. Egy cica is elkísért minket a parkolótól. Utána pedig elnéztünk egy beltéri játszótérre, ami nekem nagyon tetszett és még egy kislányt is kimentettem a nagy várból. Szőke volt és kék szemű. Felmászott és nem tudott lejönni, az apukája meg nem fért be a lukon. Így megfogtam a kezét és lekísértem. Aztán megdícsértem magam ahogy szoktam: mondtam hogy ÜGYEEEES! Aztán sajnos jöttek olyan nagy gyerekek, akik állandóan ránk léptek és ránkestek a csúszdán, úgyhogy hazamentünk.

Nagyi közben Bercivel otthon főzőcskézett nekünk, és mire hazamentem a palacsinta ott illatozott az asztalon.

A következő hetem nagyon jól telt a suliban. Már fél négyig avgyok benn, és anya a versenyautós, kétemeletes szendvicses dobozomba csomagolja az ebédre szánt szendvicsemet. Fél négykor jön értem valaki, akkor hazamegyek, beebédelek és kezdődhet a hétig tartó huza-vona, hogy nehogy elaludjak.

Szerdánként mindig csak délig van iskola. Úgyhogy aznap korán hazamegyek. Ráadásul kéthetente bringa nap van, akkor kell vinnem a triciklimet is suliba. Anyáék is mindig kapnak házi feladatot, hogy nekem mit kell suliba vinnem. Pénteken például be kellett vinnem az Erik macit, aki jövő héten szerdáig ott fog lakni a suliban. Pénteken nem csak a macimtól, de Omától is el kellett búcsúznom! Hazament Esztergomba! Nagyon hiányzik, mert olyan sokat játszott velem, de legalább kipiheni magát. Az öcsikém az éjszakáit én meg a nappalait osztottam be. Nagyi remélem hamar találkozunk.

Egyébként Berci nem régen volt egy hónapos. Egy hónapos szülinapjára pedig a Nagyi ünnepi vacsit csinált én pedig katam egy tortát ebből az alkalomból.

Még aznap megérkezett a mama. Most ő szórakoztat engem. A papa nem tudott jönni, de küldött nekem szupi szuper hótaposót. Csak sajnos a hó közben elolvadt. Meg is üzentük keresztapáéknak, hogy küldjenek egy kis havat! Ki kell próbálnom a csizmámat! A túró rudi is megérkezett néhány micimacis újság kíséretében. Az egyikben még egy színes pörgettyű is volt. A mamának már be is mutattam a hétvégén, hogy nem lehet engem olyan egyszerűen lefárasztani! Apa, Anya és Mama hiába próbálkoztak, végül a feladatot Basile teljesítette ma!

Csancsanyon fa / IcsMas Tree (2009. január 7.)

2009-01-18T11:19:00.013+01:00

Elkezdődött Bercivel az élet. Háááát, mit mondjak, annyira azért nem egyszerű. Nem értem, hogy miért akar magának mindig kisajátítani valakit, aki az enyém. Vagy anya kell neki, vagy apa, vagy Nagyi, vagy Jappapa (=Nagypapa). Biztos ezt fogja majd csinálni a mamáékkal is. Én igyekszem ezzel hábrúzni, de hát néha csatát nyer. Azért persze adok neki puszikat, meg szeretem is, csakhát módjával mindent ugyebár!

23-án megérkezett Jappapa. Repülővel jött egyenesen Esztergomból. A Nagyi keze nagyon fázott és a Jappapa hozott neki Esztergomból kesztyűt is. Pedig én mondtam a Nagyinak, hogy majd Erik repülővel elmegy érte Esztejgomba. A Jappapa megelőzött. Olyan nagy bőrönddel érkezett, hogy nagyobb volt, mint két én. Nehéznek is tűnt, de anya meg Nagyi azt mondták, hogy nincs súlya... így Jappapa mindent elcipelt nekünk, amit anya megrendelt. Hozott szaloncukrot, meg mákos és diós bejglit, versenyautót, ami távirányítóval működik, macis szalvétát, szörpit és nem is tudom még miket, de nagyon sok mindent. Egyet aludtunk, aztán délután még egyet. Egész nap olyan gyanús készülődés volt otthon. Aztán Nagyi elvitt sétálni a vasútállomásra. Nagyon hideg volt, és az utcán egy teremtett lélek sem járt. Nagyon furcsa volt. Aztán elment a dzsumm vonat, amin Nagyi látta a Jézuskát. Hazaszaladtunk, hogy megnézzük, hozzánk is benézett-e út közben. Már az utcáról láttam, hogy valami színes világít az ablakunkban. Aztán amikor felértünk...lássatok csodát! Asztaaaa! Még a szám is tátva maradt, olyan szép és nagy volt. Hogy mi? Hát a csancsanyon fa! És nagyon sok szép színes ajándék volt alatta. Hát ideért a Jézuska! Én mondtam a Nagyinak, hogy siessünk, hogy még találkozhassunk vele, de lekéstük. Azért nem bánkódtunk, mert rengeteg ajándékot hagyott nekem a fa alatt. Közben pedig úgy megéheztem a megilletődéstől, hogy a finoman illatozó karácsonyi vacsora elcsábított, és mondtam mindenkinek, hogy inkább teli pocakkal nézzük meg azokat az ajándékokat. Így asztalhoz ültünk hatan: Anya, Apa, Nagyika, Jappapa, Berci és én. Ettünk halászlét, rántott halacskát és rántott sajtot. A desszert pedig az Esztergomból szállítmányozott bejgli és zserbó volt. Aztán elkezdtem a bontogatást. Olyan sok volt, hogy félúton elaludtam és másnap tudtam csak folytatni. Kaptam hatalmas darut, ami távirányítós. De volt még kréta az utcai rajzoláshoz, hangszer gyűjtemény trombitával, dobbal, dinós könyv, bábszínház bábokkal, legóvasút, ami magától megy éééés egy pimpelhető Lightening Mcqueen piros versenyautó. És csak azok kedvéért, akik nem tudják mi az a pimpelés, a piros versenyautómat fel lehet tuningolni! Így már el tudom játszani a Verdák mesét is. Ezen kívül Bobedlit is kaptam (Bob Builder) és festős játékot. Másnap volt időm arra is, hogy kicsit jobban megvizsgáljam azt a híres nevezetes csancsanyon fát. Üveg díszek voltak rajta, így anyáék éberen figyelték minden mozdulatomat. Esélyem sem lett volna kicsit tüzetesebben megvizsgálni ezeket a díszeket. Viszont felfedeztem, hogy a fán is voltak olyan csoki illatú és formájú valamik, amikre azt mondták bölcs szüleim, hogy az a Jappapa orvossága! Ezt megkérdőjeleztem, de azért biztos, ami biztos inkább nem kóstoltam meg, nehogy a zöld doktor néninél kössek ki! Isteni kajcikat ettünk, Nagyi mindig sütött főzött, pedig a kistesóm sokszor nem hagyta aludni őt, mégis fitt volt. Játszott velem is nagyon sokat. Visszatérve a csancsanyon fára, felfedeztem, hogy répa van a tetején! Anyáék ugyan mondták, hogy az egy piros csúcs, de szerintem az akkor is répa volt és kész! Hamar eltelt a karácsony. És jött a Szilveszter. Na arról fogalmam sincs mi az. Én aludtam. Csak annyit tudok, hogy lencsefőzeléket kellett ennem másnap. Aztán Jappapával mondtunk egy versikét is: Répa retek mogyoró, korán reggel .... és itt én jövök: FELKELÜNK!

Jappapával és Nagyival voltam a játékteremben is. Már úgy ismerem a lecsapható bacikat, mint a tenyeremet. Aztán megmutattam Jappapának a fakakanál használatát a kádamban, majd a pirosversenyautót, amikor "Ejnye, bejnye! Na de ilyet csinálni!" rész van a filmben. Ez az, amikor a McQueen McQueen majdnem összeütközik egy vonattal. A papa egyetértett velem aban is, hogy a tombáj (=kombájn) elég ijesztő és hogy a csúnya zöld autónak nem kellene rosszalkodni. Amikor azt hiszik, hogy én rosszalkodom, akkor sem rosszalkodom, csak én vagyok a csúnya zöld autó. Néha pedig a Nagyi előtt bezár a waffeles, ő meg kinnmarad a lépcsőházban, aztán a somporós bácsi beengedi, vagy a darus autó elvontatja. Ez pedig nem nagy meglepetésre mind én vagyok: waffeles, somporó bácsi, daruskocsi.

Időnként pedig rohanni kell a Nagyinak is meg a Jappappának is, hogy elérjék az állj vonatot. Általában leklsik. Én vagyok a kalauz, a függöny a vonatajtó, ami mindig a nózijuk előtt csukódik be.

Mostanában korán reggel kell felkelnünk, mert már iskolába járok. 4-én mentem először, sajnos aznap Jappapának haza kellett mennie Esztergomba. Az első héten csak délig maradtam a suliban. Anya jött értem, de nagyon jó ott játszani. Bakancs a jelem, és minden reggel a hátizsákomban viszem a tízóraimat meg az üzenő füzetemet, amin piros versenyautó és Thomas vonat van. Amikor hazaértem Nagyi várt az ebéddel. Általában nagyon éhesen mentem haza. Mindig jól beebédeltem. A kedvencem a bukta, a palacsinta, és az aranygaluska az aranya nélkül. Aztán jött a hatórás tortúra: anyák nem hagyták, hogy aludjak. Alig bírtam fennmaradni, főleg ha a Nagyi kivitt sétálni. Ennek eredményeképpen fél hétkor úgy ájulok el, hogy még cumi sem kell! De reggel fél hatkor már fenn vagyok!

Egyik reggel suliba menet azt is láttam, ahogy elvitte a kukásautó a karácsonyfát. Le kellett bontanunk nekünk is otthon, apa meg kidobta az ablakon. A kukásbácsi pedig berakta a kukásautóba és bedarálta!

Az iskolába menetel nagyon szuper! Még havazással is megörvendeztettek! Apa így eszeveszetten elkezdett nekem szánkó után nézni! Még szerencse, hogy a Nagyi hozott nekem jó meleg síruhát, így nem fogot ki rajtam a -10 fokos hideg és a húsz centis hó. Az osztálytársaim és különösen szüleik ezt azért nem vették olyan könnyen, mint a mi családunk. Az autók többségének még csak téli gumija sem volt! A tanítónénim kedves, mind a kettő. Egyiket Cindynek a másikat Miekenek hívják. Reggel az udvaron van gyülekező, amit általkában én megúszok, mert anyával bemegyek a mosdóba. Délben pedig az udvaron várom anyát. Ha késik, és nincs ott, amint kiteszem a lábam az udvarra, igencsak eómeg tudok sértődni. Az udvaron pedig Basile szokott hozzám odajönni játszani.

Holnap majd... várjatok csak... ezek az illatok! Most szaladok, mert a pocakomban beindult a kajagyár! Kell hozzá a nyersanyag, ami a Nagyi husilevese és fütyülős répája lesz! Majd legközelebb folytatom...

Kistestvérem van! / B(r)OTHER Me (2008. december 21.)

2008-12-21T22:52:00.007+01:00

Megszületett a kistestvérem. Apa és a Doktor néni segített kijönni Anya hasából. Olyan aranyos. Berci a neve, és nagyon szeretem. Már haza is jött velünk, miután a Doktor nénik meggyógyították őt is meg anyát is. Kaptam tőle ajándékot is. Olyan rajztáblát, amire rajzlunk és utána le lehet törölni! Olyan, mint amikor leolvad a pici piros pözsón a jég az ablakról.

Berci nem sokat sír, de azért vannak furcsa dolgok, amit csinál. Didiből eszik. Anyáék mondták, hogy én is azt tettem, de már nem emlékszem. Együtt szoktunk kakaózni... mindenki a saját cumisüvegéből. Ráadásul nem is reklamál, hogyha hangos vagyok... pedig kombájnozni nagyon szeretek. Olyankor apa és Oma együtt szaladnak a kombájn elől, aki én vagyok. Néha bezárom őket egy-egy helységbe.

És a cumink is majdnem egyforma. Ebből volt is gubanc. Én mindent szívesen odaadok, de a cumim az tabu. És azt hittem, hogy az én cumimat vette el! Mert egyforma átlátszó, csak az övé kisebb! Aztán amikor apa megmutatta, akkor rájöttem, hogy az nem az enyém. Azóta figyelni kell, hogy ne cseréljük el.

Ma, anya előszür eljött velem és apával sétálni. Megnéztük a karácsonyi vásárt! Anya el is fáradt. Még nagyon gyenge! A naygi és apa nagyon vigyáznak rá! Hoztam a nagyinak vásárfiát és kaptam egy E betűs szappant, amit a fürdésnél már szét is áztattam! Jó éjt puszit adtam a kistesómnak, meg anyának és Omának és elvonultam apával aludni a helyemre. Holnap utoljára megyek oviba, vinnem kell sütit meg üdítőt, mert a téli szünet után már iskolás leszek. Bizony! Megtanultam egyedül öltözni és kétbetűs kitérőre elmenni. Már csak a fütyülést kell gyakorolnom, hogy a Nagypapa büszke legyen rám. Még van két napom, és mehetünk érte apával a repülőtérre!

Pélyapó/ Santa (2008. december 14.)

2008-12-05T16:44:00.008+01:00

Még jó, hogy a Nagyi ilyen jól bírja az éjszakázást. Megint beteg lettem. És minden csak úgy volt jó és elfogadható, ha valaki dajkált. Mivel anya is beteg volt, és sok volt a bacija, ezért hogy én ne legyek beteg, anyának nem mentem a közelébe. Mondtam is anyának, hogy "baci anya hess, jajjjajaj" és bezártam a szobába. A lázam nagyon magas volt. Nem akart lejjebb menni, és ilyenkor nagyon utálom a hideget. Még mosogatni sem volt kedvem. Közben olyan szépen esett a hó, sokat néztük, de így nem tudtam kimenni játszani. Most egyébként egy új doktor bácsihoz mentem. Nagyon aranyos, mindig kapok tőle valami ajándékot. Kaptam tőle dobococcát és krokodilt is. Néha elveszik a cocca, olyankor meg kell keresni. Ha már nem jön be az a módszer, hogy szólongatom, "Elő, gyere elő!", akkor jön a "Segits, Oma" módszer. Ez utóbbi általában nagyon hatékony.

Egyébként már mindent el tudok mondani, és mondókákat is tanulok nagyon sokat a Nagyitól. A kedvencem most a

"Bumm, bumm, bumm

Ki zörög a nagykapun?

Jujj, jujj a Mikulás!

Bújjunk el pajtás!"

Na persze ezt testreszabottan, olyan erikmódon kell elmondani... Erről jut eszembe, voltam apával a munkahelyén. Odajött a mikulás bácsi. Kaptam szép csomagot, tele kisautókkal, és finomakat hamiztam ott. Találkoztam egy szép kislánnyal és a Pélyapó bácsihoz is odamentem, elénekelni neki a hull a pelyhest. És olyan nagyon jó gyerek voltam, hogy a Télapó az ablakba is hozott egy csomó ajándékot. Kaptam rénszarvast, könyvet, adventi kindertojás kalendáriumot, és még annyi mindent, hogy nem is fért el egy ablakban. A csokimikulásnak le is haraptam az orrát... és az abakuszon pedig megtanultam számolni 10-ig. Néha ugyan elfelejtem, hogy a kilenc után tíz jön és nem a hat, de hát nem baj... A Mikulást mikulásvacsorával vártuk, Nagyi nagyon finomakat főzött. A Mikulás bácsi pedig még a lépcsőházat is feldíszítette! Anya már nehezen mocorog, mert a "pücü baba" a hasában már nagyon megnőtt. Apa mondta is, hogy nem sokára anyának el kell menni egy-két napra, hogy a Doktor néni segítsen kijönni a pici babának. Azt még ugyan nem értem, hogy lesz attól testvérem, de mindenesetre, szoktam vele beszélgetni a pocakon keresztül is.

Sok-sok jó kívánság.../ Lots of best wishes... (2008. november 30.)

2008-11-26T20:43:00.007+01:00

Néhány napja nagyon olyan rosszalkodós kedvem volt, de valahogy nem sikerült sem a szüleimet sem Omát a sodrából kihozni. Pedig elhihetitek, igyekeztem nagyon! A nagyi szerencsére korán értem jön az oviba és mindig elmegyünk a játszira hintázni, meg boltba tojcit venni, meg a vonatokat megnézni, ezért néha leszerelhető vagyok. De nem mindig! Persze okosan csinálom ám, mert ha valaki eljön hozzánk, akkor olyan szófogadó leszek, hogy csak csuda! Na persze mielőtt valaki rákontrázna, hogy ez nem is így van, ez a Mamáékra és Nagyiékra nem érvényes! Egyébként - ahogy apa is mondaná - áldott jó gyerek vagyok! Persze apa ezt nem rám szokta mondani, hanem magára!

Azt hiszem, most jókívánság dömping következik, mindenféle okokból.

Keresztapának szülinapjára,

Papának névnapjára,

Tündinek szülinapjára

érjen oda ez a pár szó, és helyettetek én azt kívánom, hogy essen a szép hó!

De csak azért, mert azt én nagyon szeretem ám!

És Böbének is volt nevenapja, úgyhogy ezeket a jó kívánságokat, reméljük, ő is - késve bár - de megkapja!

Ezeket megüneplendő ma ellátogattam a Nagyival a tengerpartra, ahol ugyan nagyon rossz idő volt, de mi elmentünk a "fehér terembe" játszani. Ott felültem a nagy autóra meg a lovacskára, és bacikat csapkodtam kalapáccsal. Jól be is ebédeltünk egy incsi-fincsi helyen, aztán még bitangoltunk egyet és hazavonatoztunk. Este meg is lepődtek anyáék, hogy 8-kor már az ágyamban voltam és 8:05-kor már az angyalkáimmal álmodtam....

A novEMBERke / November and me (2008. november 26.)

2008-11-26T15:37:00.017+01:00

A mamáék hazautaztak a papa régi autójával. És még kaptam mindenkitől búcsúajándékot is: három matchboxot - egy versenyautót, egy repcsit, meg egy traktort. Azok szoktak az anyával együtt épített, lego parkoloházamban megállni. Márkot már várta a suli, pedig mondtam neki, hogy maradjon, olyan jókat játszottunk együtt. Engem is vár a suli, de én még nem mehetek most novemberben, mert nem jártam még bilire és pelusom is volt még. Egy hét eltelt a szokásos napi rutinnal. Anya elvitte a kistesómat megmutatni pocakostól a doktor néninek. De nem a zöld doktor néninek, akihez mostanában én is megyek, ha valami van! A zöld doktor nénit (=zöld ruhában jár) nem szeretem. Nem vagyok jóban vele. A régi doktor bácsihoz meg már nem járhatok, mert az csak pici babákat gyógyít. De anya nem ehhez a zöld doktor nénihez vitte a kistesómat, hanem ahhoz, aki anyát is szokta olyan képernyővel nézegetni. Valami hang izén vagy izé hang. De az nem ad hangot, csak úgy hívják. A doktor néni meg mondta anyának, hogy a pici baba elkezdett ugyan megfordulni, de félúton meggondolta magát anya pocijában és kersztben fekszik. Így kapott még néhány hetet, hogy tovább forogjon, és ha nem akkor anyának be kell menni a kórházba. Én nem akarom, hogy anya bemenjen a kórházba, ezért inkább beszéltem a kistesóm fejével. Amúgy is szoktam vele beszélgetni. Megsimogatom anya hasát és bekiabálok a pocakjába, hogy "pici baba mozogj!" és akkor általában mozog is.

Időközben megérkezett Oma is. Húha... annyi mindent hozott nekem! Kindertojcit, meg gyurmát kinyomóval, meg kirakót, könyvet. A nagypapa rudit is küldött nekem. Először nem ismertem a gyurmát, de nagyon tetszik. Sok színes gyurmám volt. Azt össze gyúrtam, és sötét zöld lett. Viszont nagyon jó pofa dolgokat lehet belőle csinálni. Apa autót csinált, anya kutyust, nagyi megtanított gombócokat csinálni belőle. Nagyon sokat lehet vele játszani. Sajnos a kinyomóm eltörött, de egyik nap, amikor hazajöttem az oviból, kaptam egy másikat a nagyitól. És mivel a Nagyi hozott apának egy új kávéfőzőt, apa nekem adta a régit, így azzal is lehet gyurmázni. A gyurma jöhet, reggel, délelőtt, délután és este. Éjszaka csak azért nem, mert foltot hagy az ágyamon. Ha egy kicsit mást akarok csinálni, akkor sütök a nagyival "alma pite", az is olyan, mintha gyurmáznék, vagy segítek neki elmosogatni. "Habos víz Oma, tiszta víz Erik", vagyis csak Oma mosogathat a habos vízben. Én meg felveszem anya piros tönteny-et és tiszta vízben elmosogatok. Néha történnek kisebb-nagyobb katasztrófák. A múltkor kiöntöttem a vizet - de csak véletlenül. Tényleg véletlenül - most az egyszer! Mondtam is apának, hogy sok víz van a szőnyegen, és a Nagyinak fel kellett hajtani a szőnyeget, hogy megszáradjon. Aztán mikor apa megkérdezte, hogy ki öntötte ki, akkor inkább elkezdtem az új autóról beszélni. Kakaót melegítek a mikroban, és amikor az lejár, akkor "csingili"-zik. Utána még jöhet egy kis dominózás a gyümölcsös dominoval, amit szintén a Nagypapa küldött, és lefekvés előtt és legozás után, egy kis könnyed esti gondolkodásnak a Rubik kocka kirakására koncentrálunk apával.

Amikor Nagyi megjött, elmentünk együtt sihuval Berge (=Blankenbergebe), a tengerpartra. De olyan hideg volt, hogy csak csuda. És akkora hullámok voltak, hogy még olyat a Nagyi sem látott. Hogy ne kelljen hazajönni, bementünk a fehér terembe, ahol rengeteg autó, vonat, dinó, meg mindenféle olyan volt, amibe ha pénzt dobunk, akkor megy. Az összeset kipróbáltam. Kaptam egy sárga lasztit is, és jól beebédeltem kolbásszal. Késő este értünk haza. Na akkorra úgy elfáradtam, hogy beájultam. Még rosszalkodni sem volt erőm.

Pedig, tudok ám én rosszalkodni. Főleg, ha egy hétig nem megyek oviba! Hétfőn és kedden ugyanis szünet volt, utána meg beteg lettem. Köhögtem, de nagyon. Anya is beteg lett. Apa egy kis torokfájással megúszta. Mivel a zöld doktor nénit nem lehetett elérni, elmentünk anyáék háziorvosához. Aranyos néni volt. Anyának nem adott semmi gyógyszert. Amit meg nekem adott nem használt, így anya még betegebb lett, engem meg elvitt a zöld doktor nénihez. És persze nem hiába nem vagyok én jóban ezzel a doktor nénivel. Na mit adott? Azt az inhalálós motort. Napi 3-4-szer szívhatom azt a záptojás szagot. De nem volt kecmec. "Muszáj" - mondta anya! Erre én, hogy "nem muszáj"! Erre anya, jó, akkor "nem muszáj" csak kell! Hát erre már nem tudtam elég meggyőző érvvel előállni, a sírás meg nem használt. Úgyhogy előbb- vagy utóbb csak a számra került a maszk! De aztán a hintalovacskámat is megmotoroztattam! A betegség miatt nem mentünk se a terembe, se sehova. Csak otthon lehettünk. A Nagyi meg ügyesen kihasználta az időt, és lekapta pelust. Öt nap alatt szobatiszta lettem! Annyira, hogy most már egyedül járok wc-re. Ha egyedül megyek, akkor bili, ha meg nincs kedvem bilizni, akkor megkérem anyát, apát vagy Omat, hogy fogjon meg a wc-n, nehogy beleessek. Nézett már nekem a család olyan wc-re való ülőkét, de nekünk még a klotyeszunk is különleges: nem szabvány és a gyerekülőke beleesik a lukba. Megbeszéltük, hogy pelus csak pici babáknak kell, Eriknek nem. Így éjszaka sem kell már. Az oviban még vannak gondjaim, mert ha nem a fekete ónéni van ott, van, hogy nincs türelme az ónéninek, és akkor becsurog. Olyankor másnap nem is akarok menni.

Amikor már jobban lettem, ami sajnos anyáról még mindig nem mondható el, és elmentem oviba, eljött hozzánk a Basile játszani. Rakott krumplit vacsoráztunk! Képzeljétek! Nem ismerte a rakott krumplit, de nagyon ízlett neki. Aztán a Nagyival hárman sütöttünk alma pite. Sajnos Basile-nak haza kellett menni. Azóta is nagyon szeretnék vele játszani, de valahogy sosem jön össze.

Így a somprojó (=sorompó) bácsisat is csak Nagyival tudom játszani. Nagyi át akar menni a sompojon, de ha nem szol a sompojo bácsinak, akkor nem tud, mert nem emelkedik fel. Ha szól, akkor a sompojó bácsi csak akkor emeli fel a sompojót, ha éppen nem jön a dzsumm vonat! Így indulunk az Omval reggelente az oviba. Mostanában oviba menet megvesztegethető vagyok egy Milka nápolyira és együtt olvasszuk ki a pici piros pözsót a jégpáncélból. Sietni kell ám, hogy a rendőr bácsi nehogy elvigye a kocsit, benne a csokimmal. A ház előtt ugyanis csak parkolóórával lehet parkolni. Az egy olyan kék játékóra, amin be kell állítani az érkezés idejét és két órát lehet vele parkolni. Ezért állandóan át kell állítani, amit ha elfelejtünk, akkor a rendőrbácsi vagy egy fecnit tesz az ablakunkba - ami szerintem nem vészes, mégis mindenki aki ilyet kap azonnal ki van akadva, vagy szimplán nem találjuk az autót a csokimmal együtt ott, ahol hagytuk.
Megtanultam egy új dalt is. Régebben már tudtam mutogatni a hullámos Balatonost, de azóta tudom az "Ég a gyertya, ég...", a "Süss fel nap", "Lánc, lánc" dalokat is. Sőt a Mikulás bácsinak is tanultam egyet, amiből csak bizonyos részeket mondok, és még téli képet is küldünk haza a mamának a banki mikuláshoz:

Hull a pelyhes "fehér hó",

Jöjj el kedves "Pélyapó",

Minden gyermek "várraár"

Vidám ének "hang szál"

Van zsákodban minden jó

"Piros alma, mogyoró"

Jöjj el hozzánk, várunk rád,

Kedves, öreg "Pélyapó"!

És tényleg hullott nálunk a hó. Sőt mi több! Szakadt! Itt ilyen nem szokott lenni. Láttam, hogy a gyerekek kimentek és építettek hóembert. Sok kicsit, meg egy nagyot. Mi is kimentünk megnézni Omával. Felvettem az új sírucimat is! De olyan brrr hideg volt, hogy gyorsan be kellett jönni. Utána nagyon jól esett a meleg fürdő. Anya esténként szokott nekem karácsonyi dalokat is dudorászni, úgy alszom el mindig. És megebszéltük apával, hogy elvisz a munkahelyére, mert odamegy hozzájuk a Mikulás bácsi. Remélem hoz nekem ajándékot, mert én igyekszem nagyon jó fiú lenni. Igaz ezzel a szüleim nem mindig értenek egyet, de hát nem tudják értékelni például a művészi hajlamaimat, főleg, ha azt a falon vagy az asztalon produkálom....

Arra is rájöttem ám, hogy én is tudok úgy varázsolni, ahogy apa! Nem is varázsol! Csak eldugja, ami a kezében van! Csak azt mondja hozzá, hogy "csibiu, csibiu, hurrááá!" vagy valami hasonló... És ezt hívják varázslásnak! Azt hittem, ez nagyobb szám...

Anyának közben névnapja is volt! Tegnap ünnepeltük! Nagyi ünnepi vacsit csinált, meg képviselő fánkos tortát! Azzal köszöntöttük anyát, meg virággal amit apa, meg mamáék küldtek!

Mondtam is anyának, hogy hip-hip-hurrá!

Boldog névnapot Anya!

Sokan hívták anyát emiatt tegnap, és egész nap csengett a telefonja! Csak szegény anyának se hangja nem volt, se hallani nem hall a megfázástól!

Ja, azt nem is mondtam, hogy a kistesómat megint megkukcskálták. És halgatott rám és apára! Mondtuk neki, hogy forduljon meg, mert nem akarjuk, hogy anya kórházba menjen! És megfordult. Így most mindenki örül, mert anyának van ideje meggyógyulni, mielőtt hazajön a kistestvérem. Én pedig most megyek a Nagyival a játszótérre! Puszi mindenkinek! És ígérem jelentkezem hamarosan!

Mama, Mama-Papa-Márk (2008. november 1.)

2008-11-26T13:58:00.005+01:00

Anya szülinapja után megérkezett a mama is hozzánk. Repcsivel jött, aztán meg vonattal, amit piop buzdony (=mozdony) húzott el Leuvenig. Nagy bőröndöt hozott, volt benne mindenféle, főleg az én régi ruháim, meg amit a Nagyi küldött (én külön kaptam tőle egy vakondos könyvet is). De azért kaptam én is új ruhákat. Nagyi kabátot is küldött, meg sapikat, a Mama meg pulcsit meg rudit (túró rudi) hozott nekem. Anya napokig rendezgette őket. Egy két nap pihi után a Mama elvitt busszal az oviba, és busszal is jöttünk haza. Olyan ojás (=óriás) busszal. Néha anya utánunk telefonált, hogy megvagyunk-e, mert elfelejtettünk szólni, hogy még játszunk egy kicsit, mielőtt hazaérünk. Anya addigra várt bennünket, meg apát a vacsival. Reggelente a mamát is kiugrasztottam a jó meleg ágyikóból, mert meg kellett néznünk a reggeli meséket. Csak utána lehetett oviba menni. Voltunk együtt az Ikeában is. Ott vettünk egy ugyanolyan sublótot, mint az enyém. Apával összeszereltük és az kikerült a nappaliba. Oda szépen bekerültek a babaruhák, amiket anya rendberakott. Az Ikeában ettünk huntuntot (=hot-dog). Apa megvette a huntunutot, beletöltöttük a ketchupot és én kiettem a vislit belőle. Apáé volt a huntunt többi része! Ez így nagyon fincsi! Erik így szereti a huntuntot!

Egy hét múlva megérkezett Papa és Márk is. Kihoztak sok mindent, amire még anyáéknak szükségük volt. Így páldául nem maradhatatott el a fehér répa sem. Még micimacis matricát is kaptam a szobámba. Azt még ki kell találni, hogyan lehet felszuperálni oda. Hoztak egy nagy csomó deszkát... már alig vártam, hogy szerlhessek velük. Még a széket is megszereltük a papával. Illetve ez úgy nézett ki, hogy ő szerelte, én meg elhordtam a szerszámokat... A Márk aludt velem a szobában, a Papa a Mama mellett, de csak reggel 6.20-ig, mert akkor kezdődött a Plop! Papa vitt oviba, Márkkal, addig a Mama általában a városban nézelődött. Néha a Mamának a lefizetős módszerhez kellett folyamodnia, hogy felöltözzek. Olyankor megkérdezte, ha kapok valamit felöltözöm-e. Én általában elengedtem a fülem mellett, de a Mama ezt szerencsére úgy értékelte, hogy "hallgatás beleegyezés" és kaptam egy matchboxot. Én viszont nem ígértem semmit, és játszottam a matchbox-szal, aztán nem öltöztem fel. Némi tortúra után azért megsajnáltam a körülöttem rohangáló felnőtteket, akik kétségbeesetten próbáltak rávenni engem arra, hogy készüljünk el.

Aztán mire hazaértem, mindig egy polccal több varázsolódott a mosókonyhába... most legalább már minden befér oda. Anya nagyon fincsiket főzött, igaz néha csak estére, mert néha nagyon elfáradt... most már nagy pocija van, és apa igyekszik minél többet segíteni, hogy pihenni tudjon. Közben sajnos megjött a hideg idő is. Hétvégén, amikor nem volt ovi, és az ónéni sem ment az oviba, a papáékkal nekiindultunk a tengerpartnak, de olyan hideg volt, hogy hamar haza kellett jönni. A hideg időben még apa szemüvege is mindig bepárásodik. Én szoktam letörölni, amikor hazajön. Már azt is megtanultam apától a számolás mellett, hogy ha az ablakra lehelek, akkor oda lehet rajzolni. Nagyon vicces.

Volt nálunk haloween-i gyertyfújás is. Én fújtam el a gyertyákat és olyankor húúúúúú de sötét lett!

Októberi történések / October happenings (2008. október 14.)

2008-10-13T12:25:00.011+02:00

"Jajjajaj!" Mondom, ha valami olyan történik, amiért a Miku bá mérlegelhetné a virgácsosztást... Jó sok idő eltelt, mire újra hallotok felőlem és az én kis dolgaimról, de ahogy a felnőttek modnanák: annyi munkám volt, hogy ki sem látszottam belőle...

Először is, én asszisztáltam anyáék házassági évfordulójához. Végül is nélkülem nem lehet ilyen fontos eseményt megünnepelni! Kicsit besegítettem apának... anya szép terített asztallal várt bennünket, még pezsgőztünk is, és én adtam oda anyának apa virágját! Apa pedig kapott egy könyvet, amit megígért, hogy elmesél. Az a címe, hogy "Rosszcsont Peti vakarja a fejét". Egy aranyos kisfiúról szól. (A rosszcsont nekem szólt, a Peti meg apának.) Azóta is várom, hogy apa elmesélje. De nem nagyon van ideje, sokat dolgozik. Ha éppen nem dolgozik, akkor számokat varázsol a számítógépébe és kutat... biztos keresi a betűket a billenytűzeten...én is el szoktam hagyni a legoimat, ilyenkor ugyanilyen elmélyülten tudom keresni őket, mint apa. HA meg nem megy, akkor még minidg ott van egy megoldás. "Segíts, anya!" Ez a megoldás főként akkor nagyon ideális, amikor kiborítom a legósdobozomat, és apa mondja, hogy pakoljam össze.

Menet közben a szobám is átrendezésre került. Az új ágyacskám átkerült a másik oldalra, ahol régen is aludtam. A kiságyam tele van mindenféle kacattal, így már nem tudok belemenni. Azt anyáék átszállítmányozták a saját szobájukba oda, ahol akkor aludtam, amikor még nagyon kicsi voltam. Most már, hogy nem baba vagyok, hanem kisfiú - és már Eriknek hívom magam - én az új ágyikómban alszom. Mondtam is apáéknak, hogy a kiságyba majd megy a pici baba. Még egyelőre anya pocakjában van.

Volt ám még egy nagy esemény! Megkaptuk az új autót! Szép dzsandzsa! (=narancssárga). És olyan nagy, hogy "régi autó kicsi, új autó nagy, apa nagy", vagyis minden kényelmesen elfér benne. Én vagyok a tankolásért felelős. Olyan sok minden van benne, hogy csak na! Magától kapcsolódnak fel a lámpák, az ablaktörlők, fűthető az ülés, és nem kell a telefont felvenni, ha beszélni akarunk valakivel. Akkor mindenki hallja a kocsiban... és még annyi minden, hogy csak csuda! Ahogy teletubbyék mondanák: Csudás! (azt hiszem legalább is hogy valami ilyesmit mondtak...). Főként a középső doboz mézessüti-termelő üzemmódját szeretem. Amikor megyünk oviba, akkor mindig mondom apának, hogy kérek sütit, és valahogy mindig van ott mézes süti.... Egyébként még mindig apa visz reggel oviba, este pedig ő jön értem. Anya már nem vezet, mert nagyon nagy a pocija. A régi autónkat apa szépen lemosta, rendbetette és odaadtuk kölcsönbe Ingrid néniéknek, hogy vigyázzanak rá, mert az új autó mellé már nem fért be a "pici piros pözsó". Sőt, az új autó is csak úgy fér be a garázsba, ha becsukja a tükreit... És nem értettétek félre... nem apa csukja be, hanem az autó. Még nevet nem találtunk neki, pedig biztos szeretne már egyet. Igazából a színéről sem lehet eldönteni, hogy dzsnadzsa, vagy piop (=piros), vagy hogy esetleg bordó. Attól függ, mikor látjuk. Egyszer ilyen, egyszer olyan.

Reggel az oviba menetel előtt mindig mesét nézek. Először Teletubby, aztán jön a buszos mese, majd Elias, a hajós mese, és végül Plop a törpe. Közben valahogy mindig felöltöződök, megiszom a kakaómat és utána indulhatunk oviba. Amikor nincs ott a "fekete" ónéni (Erik óvónénije fekete hajú, Stien a neve), akkor nem nagyon szeretek oviba menni. Bár most jött egy új ónéni is, Marijke... őt szeretem, mert nagyon kedves, csak sajnos ő többnyire a kicsikkel van.

A nagy eseményeknek még mindig nincs vége erre a két hetes időszakra! Anyának szülinapja volt! Apával titokban készülődtünk... úgy csináltunk, mintha elfelejtettük volna, pedig nem is... anya megkapta a kedvenc filmjét dvd-n, meg babazenét, ami leginkább a kisöcsémnek szól, és egy piop cocka töntenyt (=piros kockás kötényt) virágok és puszi hegyek kíséretében. És mondtam anyukámnak, hogy "hip, hip Hujjá!"

És anyáék nagyon megünnepelték az első, saját magamtól legoból épített ketyerét, ami nem más mint egy daru! Nem is akármilyen, meg lehet nézni! A vasótállomáson láttam mindig, amikor arra jártunk, ahogyan ott építkeznek, és megpróbáltam kreálni egyet! Úgy látszik Keresztanya és Keresztapa ezt is megsejtették, mert küldtek nekem egy szép pólót, amire az van ráírva angolul, hogy "ezt a pólót San Fransiscoban egy olyan valaki vette nekem, aki nagyon szeret"!

Új ágyacskám van/ New bed (2008. szeptember 30.)

2008-09-30T13:45:00.003+02:00

Másfél hete eljött hozzám a Nagyi. Hozott nekem annyi mindent, hogy csak csuda. Csak a Macikávémat felejtette otthon, pedig a Nagypapa egy egész kartont vásárolt nekem a "dumáj" kávéból. Kaptam könyvet, egy nagy csomó rucit. Még egy olyan vagány kabátot is, ami kívül csíkos, belül meg szőrös. Nagyon jó, hogy a Nagyi itt volt, mert egész nap csak velem foglalkozott. És persze ilyenkor minden meg van ám engedve. Minden nap eljött velem a parkba, meg a játszótérre. Ovi után felpattantam a triciklimre, és elmentünk vonatokat nézegetni, meg ringispilezni. Este fürdés aztán vacsi és zupp be az ágyba. Arra már nem volt energiám, hogy vitatkozzak a lefekvésen, pedig már nem éreztem magam olyan jól a kiságyamban. Hétvégén csak hármasban voltunk, mert Apa elment Németrországba. Aztán amikor vasárnap hazajött én már aludtam a kimerítő játékok után. Aznap 10-szer ültem a kisautón a búcsúban. Reggel apa megmutatta nekem, hogy mit hozott: egy olyan holláriós macit kaptam, ami bajor sörözős egyenruhában feszít. Aztán apa nem sokat volt itthon, mert aztán meg konferenciára ment Budapestre. Hiányzott nagyon apa, de azért nagyon jókat játszottam Omával. Hétvégén pedig megegyeztünk Nagyival, hogy anyáék kapnak egy kis kimenőt kettesben. Mi meg elmentünk bitangolni a tengerpartra. Gyönyörű nyári idő volt. Kaptam egy új kisvödröt, mert az enyémek, az az öt vagy hat mind Magyarországon maradt. A homokos parton fiúkkal játszottam. Jó nagy gödröt ástunk, kerestünk kagylókat, köveket, amit aztán haza is cipeltettem a Nagyival a vonaton. Persze a jó levegőn nagyon megéheztem. Annyit ettem, hogy még másnap is kitartott. Anyáék most ünnepelték a 3. házassági évfordulójukat, elmentek együtt vacsorázni, én meg elaludtam. Másnap reggel pedig kaptam anyától meg apától egy nagy dobozt. Nagyobb volt mint anya! Abban volt az új ágyam. Azt szereltük össze apával. Nagyon örültem neki, mert már nagyon uncsi volt az én kiságyam, csak azt nem tudtam, hogy magyarázzam el anyáéknak. Amikor összeszereltük, azonnal ki is próbáltam. Sátor is van rajta, és cica meg kutya. Nagyon kényelmes, és különösen azért szeretem, mert akkor jövök ki belőle, amikor csak akarok. Így ha éjszaka úgy gonodolom, hogy anyáék mellett akarok aludni, már nem kell megvárnom, amíg kiabálok és odaárnek. Csak szedem a sátorfámat, az összes kummantómat és beköltözöm hozzájuk a nagyágyba. De erre még nem nagyon volt példa, amióta az új ágyacskámban alszom. Anya mindig bejön hozzám este, úgy alszom el. Tegnap mondtam neki, hogy menjen a régi kiságyamba, de anya mondta, hogy abból már ő kinőtt, nem fér bele. Hát gondoltam, akkor odaadom a kisbabának, aki még anya pocakjában lakik. Mondtam is anyának, hogy akkor majd oda megy aludni a kistestvérem. De aztán lehet, hogy ezt elhamarkodtam. Majd meglátjuk. Egyelőre még nincs miért aggódnom, mert még nem akart oda bemenni aludni.

Vasárnap hajmosás nap volt! Sajnos! Utálom, de a Nagyival vicces volt, mert ő is engedte megmosni a haját nekem, és cserébe én is engedtem neki. Hétfőn még Nagyika vitt oviba, de már apa jött értem. Mire hazaértem, már Oma elment. Hiába mondtam neki, hogy ne menjen! Hagyott nekem fincsi tortát a hűtőben, és nem sokára jön vissza hozzám játszani! Ugye nagyi?

Távoli köszöntő/ B'day wishes (2008. szeptember 20.)

2008-09-19T11:24:00.006+02:00

Nem vagyunk most Esztergomban, sőt a Nagyit is elraboltuk, így a Pipi-Papa meg a Nagypapa a szülinapját most átmenetileg magányosan ünnepli, de azért sokat gondolunk ám rátok, még rosszalkodom is helyettetek. Szülinapotokra sütöttünk finom almáspitét, és ha megesszük, majd elmondjuk milyen fincsire sikeredett.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT

PIPI-PAPA

és

NAGYPAPA!

Ne feledjétek a "születésnap mindig az elsõ napja egy újabb 365 napos utazásnak a Nap körül. Jó szórakozást hozzá"! És holnaptól Nagypapa már te is ingyen utazhatsz a vonaton így ketten megyünk majd vonatozni jegy nélkül!

Erik és a Kistesó/ Bros (2008. szeptember 20.)

2008-09-19T11:24:00.005+02:00

Ez egy vonalzó, ami jelöli két kis csemeténk korát....

Erik dumaszótára/ Erik's dictionary (2008. szeptember 16.)

2008-09-16T11:25:00.004+02:00

Még nem beszélek folyamatosan, legalább is anyáék fogalmai szerint nem. Szerintem meg mindent elmondok, amit kell, néha még többet is. Anya összegyűjtötte a szavakat, amit akkor mondtam. Azokat most itt listázom, a felnőtt jelentést is megtaláljátok itt, ha nem egyértelmű. És egy-kettő videófilm is megtekinthető róla.

2008. július 25-én:

"Jajjaj, Da! Baba!" - Jött a darázs, és Erik elzavarta.

"Ta, taaa, katona, Dunajna" - Ez a hinta-palinta dalocska Erik módra

"Baba" - Baba, Erik

"Auto"

"Duna" - Minden víz (a kádban is)

"Pipi" - Minden madár

"Vau" - Kutya

"Miau" - Cica

"Kó" -Kő

"Anyanya" - Anya ragozott alakja

"Anya"

"Apa"

"Mama"

"Papa"

"Pipi -----papa"

"Dídi" -Dédi

"Óma" -Nagyi

"To" - Ott, az, ez

"Tse" - tessék!

"Dinnyi" - Dinnye és minden ami kerek (krumli, narancs, stb.)

"Ama" - Alma

"Bann" - Banán

"Kuka auto" - Kukásautó

"Tata" - Traktor

"Ninu" - Rendőr, mentő, tűzoltó

"Haho"

"Jaó" - Hajó

"Kana" -Kanna

"Lapat" -Lapát

"Vijja" -Villa

"Kanal" - Kanál

"Hakka" -Malac

"Állj!"

"Menj!"

"Sihu" - Vonat

"Dzsumm" - Gyorsvonat

"Bumm" - Minden ami összeütközik, törik, durran

"Dag" - Hollandul köszönés

"Lalapo" - Teletubbies

"Hab"

"Neini" -Néni, óvónéni

"Bácsi" (kicsit sejpítősen)

"Visli" - Virsli

"Csepucs" - Ketchup

Később:

"Tó" - Balaton, tócsa

"Tessik" -Tessék

"Vizs" -Víz

"Állj!" -Piros lámpa, minden piros szín

"Menj!" -Zöld lámpa, minden zöld szín

"Da, menj el!" - Menj el darázs!

"Csíp" - Minden ami nem jó, az csíp

"Nem csíp! Jó!"

"Ini" -Inni

"Ta" -Tea

"Szololi" - Szőlőlé

"Amali" -Almalé

"Prop" - Propeller

"Piop" -Piros

"Ketto" -Kettő

"Suti" - Süti

"Sija" -Szia

"Kizs" -Kész

"Tiszta"

"Bub" -Buborék

"Pua" -Puha

"Jobb" - Kézfogásra nyújtja a kezét

"Busz"

"Cica"

Újra itthon/Back home (2008. szeptember 14.)

2008-09-16T11:22:00.008+02:00

Még most is a nyaralás hatása alatt vagyunk mindannyian. Én különösképpen. Ez nem azt jelenti, hogy nem örültem annak, hogy hazajöttünk! Sőt! Az összes játékomat gyorsan ki kellett próbálnom, csak ezt anyáék nem akarták megérteni. Állandóan türelmetlenek voltak, hogy miért nme fogadok szót! Na miért? Azért mert olyat kértek, amit én nem akarok! Menjek aludni, meg akkor fürödjek, meg ekkor egyek! Ez a nyaraláskor nem így volt! Anya azon is elszonytolodott, hogy bilizni sem akarok, hiába tanultam meg a Nagyinál, most megint előlről kel kezdeni. De hát olyan nehezek ezek a szülők! Oviba sem akartam menni! Pláne, hogy nem a Stien volt ott. De azért két hét alatt szépen visszarázódtunk, én is meg apák is. Időközben Apa magna cum laude lediplomázott, így megkapta harmadik diplomáját. A magna izé nem tudom mit jelent, de nagyon örültek neki.

Az oviban új csoporttársam is lett: Julia. Az ő anyukája is magyar. És nagyon sok új kisbaba is jött hozzánk. Sokat sírnak, de mindig megvígasztalom őket. Múltkor a buta óvónéni nem értette, miért sír az egyik kislány. Hát kiesett a szájából a cumi. Odamentem és odaadtam neki. Azonnal mosolyogni kezdett. Én szeretem a kisbabákat. A testvérkémet is nagyon fogom szeretni- legalább is, ha úgy fog működni, mint ezek a babák az oviban. Lehet, hogy a kiságyamat is neki adom majd, de ezt még meg kell fontolnom. Mostanában amúgy is mindig anyáék mellett alszom el. Csak azt nem értem, hogy van az, hogy reggel mégis mindig a saját ágyamban ébredek! Pedig még a tigrist meg a pokrócomat is át szoktam vinni anyáékhoz. Az biztos, hogy anyának a peluscserében tudok segíteni, mert a popsikrémezésben már profi vagyok, és a pelust is én szoktam kidobni.

A hétvégén apáékkal Kermisen voltunk. Ez egy három hétig tartó hatalmas búcsú itt. Annyi minden van. A hami nem olyan finom, de a sült krumpli csepuccsal (=ketchup) lecsúszik. Egyébként is a visli csepucs (=virsli ketchuppal) most az egyik kedvenc kajcim. Na persze a joghurt is jöhet! A Kermisen horgásztam kétszer is. Kacsákat kellett fogni, amiknek az alján számok voltak. Egyszer horgásztam így egy forma1-es autót, meg egyszer egy helikoptert. Utána körbe-körbe autóval mentem. A jegyet mindig én adtam oda a bácsinak. Mentem vagy 10-szerm aztán nagy bánatomra - aminek hangot is adtam - haza kellett menni. Apáék valahogy nem akartak velem sehova felülni. Talán majd a Nagyi vagy a Keresztapa! Addig is be kell érnem az új triciklimmel, amit most kaptam azért, mert a gokartnak még nem érem el a pedálját!

A Nagyinak most volt a szülinapja, amit sajnos nem tudtunk személyesen köszönteni, így elküldtem postán neki a lufikat, meg egy kis képregényes versikét! Ugye tetszett?

BOLDOG SZÜLINAPOT NAGYI!!!

Kaptam új nacikat és cipőt is, mert kinőttem a régit. A szandi az amcsi vagany melegitovel ,pedig, apa szerint, olyan "keletnémetes". Az esti fürdéskor sok sok habbal fürdök, én csinálhatom a habot, apával pedig versenyzünk, hogy ki önti bele az utsó cseppet az üvegbe. De azt mindig én nyerem! Már csak azért is, mert apának nincs csöbre, és ha sunyin szerez is egyet, akkor is letakarom egy másikkal ,és akkor nem tudja beleönteni. Szóval zajlik nálunk az élet továbbra is, bár a reggelik nem olyan érdekesek, mint a nyaraláskor voltak!

A vászolyi nyár folytatódik/Still on the holiday track... (2008. augusztus 24.)

2008-09-16T11:06:00.012+02:00

A Dédi sütis kényeztetése folytatódott azzal a különbséggel, hogy kibővült a kényeztetendő családtagok listája, mert Anya és Apa megérkeztek. Ők aludtak a lakókocsiban, így minden reggel, amikor felébredtem, levitettem magam valakivel apáékhoz, hogy elsőként köszönhessek nekik "Jó reggelt!"-et. Reggel apával együtt locsoltuk meg a Dédi virágait, aztán megreggeliztünk és apa eltűnt. Apával rengeteg sütit ettünk és persze a dinnyi sem maradt el, bár a görögdinnye már nem volt olyan finom. Anya azt mondta, hogy belepisilt a Lőrinc. Nem tudom ki az, mert nem ismerem, de nem szeretem. Nem szép dolog belepisilni a dinnyibe. Ezt még én is tudom.Sajnos, apa nem sokat élvezhette a nyaralást, mert be kellett fejeznie egy cikket. Azt írta a nap nagy részében, de legalább az estéket velünk töltötte, és néha még fürödni is lejött velünk a Balcsiba. Ha éppen nem aludtam, és éppen nem a homokozóban játszottam, akkor motorozni mentünk vagy Apával. vagy Papával. Leparkoltuk a motort a kisutcában, majd mondtam a motornak, hogy "Vájjá!" (=várj!). Hazafelé menet beszélgettem a kukásbácsival, aki éppen begyűjtötte a szemeteskukákat a házunk előtt. Aztán amikor be akartam menni a kapun, nekimentem és nőtt egy jó nagy pupli a homlokomra. Anya még jóddal is bekente! Na az csípett! De nagyon! "Csíp, nem jó!"

A motorozást, mint egyik kedvenc sportomat össze lehet egyeztetni a másik kedvenccel, a focival. Motoros focit játszottam. Aztán kipróbáltunk anyáékkal egy veterán biciklit. Még a Dédipapáé volt. Még anyát is elszállítmányoztuk vele. Anyának jó nagy lett a pocakja, ugye? De ne aggódjatok! Nem azért ilyen nagy, mert sok csokit evett! Azt mondta Apa, hogy kistestvérem fog születni decemberben. Azóta mindig megsimogatom, hátha tudja, hogy ki vagyok. Majd ha lesz képem róla, megmutatom!

Nemcsak Udvariban fürödtünk. Zalakaroson is voltunk. Ott is olyan jó volt strand, mint Párkányban. Lehetett csúszdázni és még fagyi is volt. Apa és Márk még a nagy csúszdán is lecsúsztak. Oda még én nem mehettem. Még várnom kell néhány évet. Este anyáék és Márk elmentek moziba, én meg elmentem álommanózni. Másnap reggel a Papa ki lett lakoltatva a házból. Nem jöhetett be, mert a szülinapjára készülődtünk. Én festettem neki egy szép autót, a Dédi sütögetett, Anya meg egy világjáró dobozt gyártott neki. Minden oldalán azok a helyek szerepeltek, ahol a család megtalálható, és mindenki tett bele jókívánságot is. Aztán egyszer csak büdi lett. Na! Azért nem kell mosolyogni, nem én voltam! :) Kiderült, hogy leégett a kapcsoló, így a Dédinek még a sütést is fel kellett függeszteni, amíg a Papával meg nem javítottuk a kapcsolót. Most már villanyt is tudok szerelni!

Másnap este pedig hatalmas tábortűznél voltunk. Még tűznyelő és hastáncos is volt. Ez utóbbinak a Papa nagyon örült. Én már kicsit elfáradtam addigra, de arra volt még erőm, hogy Apával szedjünk egy kis tűlevelet a fenyőfáról. Azzal nagyon kell ám vigyázni, mert szúrós!

Csütörtökön amíg Apa elvonult cikket írni, én a Mamáékkal megnéztem a lovacskákat, meg a tyúkokat a faluban. Kiskecskét is simogattam. Ezalatt Anya a Dédivel és a Márkkal Füredre ment vásárolni. Legalább is ezt mondták. Aztán kiderült, hogy cukrászdában voltak. Azóta engem sem beszélnek le a bevásárlásról!

Pénteken volt az utolsó "Dédikényeztetős" napunk Vászolyban. Apa még mindig dolgozott. A Dédi Anyával otthon sütögetett, én meg elmentem Mamáékkal kisvonatozni meg kompozni. Már alig vártam, hogy tegnap mehessünk motorzni a Papával, meg hogy lufit lövöldözzünk, erre Apáék közölték, hogy megyünk haza. Elindultunk! Kis piros kocsi ugyanúgy meg lett tömve, mint hazafelé, mert amit kiraktunk, ahelyett hoztunk haza mást. A hazafelé út kicsit unalmasabban telt, mint az idefelé út. Sajnos vakondot sem nézhettem, mert a lejátszó elromlott, apa pedig nem tudta kicserélni. Helyette a Papa vett másikat, de sajna, annak a tartója túl közel volt hozzám, és mindig lerúgtam véletlenül. Úgyhogy már nagyon vártam, hogy kiszáljak a kocsiból, és vágytam vissza a nyaralásra! Ehelyett holnap oviba kell mennem!

Vászolyi kalandozás/In Vászoly (2008. augusztus 15.)

2008-09-16T09:27:00.009+02:00

Egy napot aludtam Miklóson, amíg Mama összepakolta a dolgokat. Papa bepréselt mindent a kocsiba és lementünk a Dédihez Vászolyba. A Dédi minden nap sütött incsi-fincsi sütiket: mézest, almásat, meggyeset meg ilyeneket. De a fagyi így sem veszett felejtésbe. A napi fagyi adagnak mindig meg kellett lennie! És persze nem kellett Márkot sem sokáig nógatni, hogy fagyizzon velem. A reggeli felkelés először a Mamával zajlott, de aztán a Dédi kivárta a sorát, és minden reggel vele keltem fel. Ő - szemben bárki mással - rám adhatta a cipőmet, amit egy hang nélkül tűrtem. Megittam a kakaómat és utána felébresztettem a többieket. A nagy reggeli előtt még majszoltam ezt-azt, és közben legoztam egyet a Mamával - még a Márk régi legojával, vagy legovonatoztam a Papával. Aztán mindig eszembe jutott, hogy a Dédi virágait meg kell locsolni odakinn. Felvettem a vagány szörpös (igazából mindenki azt mondja, hogy szörfös, de annak nem sok értelme van, a bodzaszörp meg jó :)) cipőmet, ami jól bírja a vizet és kinyitottam a kerti csapot. A slaggal megtöltöttem a vödröket, meglocsoltam a virágokat, aztán amikor készen volt kezdtem elölről. Nem értem, de egy- két nap alatt elkezdtek kókadni a virágok. Pedig én nagyon lelkesen locsoltam egész nap! Ebéd előtt aludtam egyet, aztán jöhetett a fincsi ebéd. Meg volt az én helyem az asztalnál, oda senki nem ülhetett, csak én. És persze nem tagadtam meg vércse rokoni vonalaimat, a kedvencem a gulyás és a pörkölt! Ebéd után, amikor mindenki elkészült, lementünk a strandra. Igazából, ha senki nem készült el is lementünk a strandra, olyankor csak a papával. A strandon fürödni annyira nem, mint inkább homokozni szerettem. Anya meg is kérdezte a telefonban, hogy az összes homokot és kavicsot elhordtam-e már az udvari strandról. Ha mindenki lejött strandolni, akkor egy jót fociztam is. Nagyon szeretek focizni! És a VB-n látott műeséseket már tökélyre fejlesztettem. Még focizni sem kell hozzá! Néha ugyan nem mindig találtam el úgy a labdát, ahogy akartam, de azért rúgtam nagy gólokat is a Papának. Aztán ha nagyon elfáradtam, akkor kidőltem a "zöld lepedőn" és pihiztem egy kicsit. Tévedés ne essék! Nem aludtam, csak pihentettem a szemem! Ha éppen olyan idő volt, és nem homokoztam, akkor a Papának segítettem lemosni a hajót. Papa kapitány parancsára Márk és Erik matrózok lesikálták az algákat, aztán irány a magyar tenger!

Az egyik délután elmentünk Veszprémbe az állatkertbe. Megnéztük ott is az állatkákat, de ott is leginkább a homokozó és a kavicsok tetszettek. No meg aztán, nem nagyon voltam hajlandó a kocsiban elmaradni, még arra a fél órára sem, amíg Vászolyból Veszprémbe beértünk. Úgyhogy a Papáék hamar belátták, hogy a strandolás, homokozás és hajózás na meg a Dédi virágainak meglocsolása egyelőre nagyobb előnyt élvez nálam, mint a kocsikázás.

A sok játék mellett elfeledkeztem a bilizésről is. Nagyon jól érzem magam, csak apa és anya hiányzik nagyon, főleg amikor telefonon beszélek velük. De Papa mondta, hogy ma este érkezik meg Apa, és egyet kell aludni és jönnek ők is. Már nagyon várom! Apának is el akarom mesélni ezt a sok mondent, amit itt lehet csinálni!

Utolsó napok Nagyiéknál/Last days with Oma (2008. augusztus 8.)

2008-09-15T16:11:00.004+02:00

A Nagyikáéknál töltött utolsó napok sem vesztek el a semmibe. Voltunk még hajókiránduláson Visegrádon, vonatoztunk és minden nap mentünk motorral "Dunajna kó" (=Dunába követ dobálni). A hajó Visegrádon tett ki minket, Nagypapa odajött értünk kocsival, hazafelé pedig ettünk egy jó nagy fagyit. Persze, most is barteroltam egyet a nagyival! Vele megéri bizniszelni!

Ma reggel anya összepakolta a cuccaimat, megírta a használati utasítást Erikhez, aztán a reggeli kávézás után elbúcsúztam Nagypapától, Pipi-papától és a kiságyamtól, és Nagyi meg Anya elvittek Papához a munkahelyére. Nagyon jól éreztem magam Esztergomban! Hiányozni fogtok!

Ma eljöttem Miklósra. Anya most nem jött, most csak a Mamáékkal megyek nyaralni, aztán majd ha Apa megjön jövő héten, akkor majd Anyával utánamjönnek.

Mindenki egyért: értem!/All together (2008. augusztus 5.)

2008-09-15T15:15:00.007+02:00

Pénteken lejöttünk Vászolyba Nagyiékkal. A Dédinél találkoztunk Márkkal, aki már ott várt minket, Nikivel, Janiékkal, Mamáékkal és Apával! Nagyon jó kis hétvége volt. Sajnos, anya barátnője és családja nem tudtak eljönni, úgy volt, hogy babatalálkozót tartunk Búbánatban ezen a hétvégén Martinnal, Marcival és Fannival, de most úgy alakult, hogy helyette Vászolyba jöttünk. Reggelente nagyszülő névsorolvasást tartottam. A nagyszülők név szerint szépen lecsüccsentek a terasz oldalára, ott kapták meg a Déditől a reggeli kávét is. Ha mindenki megvolt, mehettünk a strandra. Ott fagyizás, homokozás, fürdés minden mennyiségben. Apa már vasárnap vissza is utazott dolgozni, Mamáék is hazamentek. Janiék még maradtak tegnap, így együtt tudtunk még egyet strandolni. Mi Nagyiékkal hétfőn akartunk visszamenni Esztergomba, de olyan jó idő volt, hogy még lennmaradtunk fürödni délután. Aztán estére meg olyan nagy vihar lett, hogy nem mertünk elindulni, így a Dédinél még egy napot eltöltöttünk. A Nagyi nem csak velem unokázott, kölcsönvette Adrit is, sőt még Nikivel és Márkkal együtt nagy labdacsatákat is vívtak a vízben. Nekem a víz már egy kicsit hűvös volt, így én inkább a homokozót választottam, ha meg nagyon melegem volt elmentem a fagyisnénihez lehűteni magam. Legalább nagyközönség előtt is bemutathattam, hogy kell fagyit enni. Én kaptam egy gombóc fagyit. Az apa, a mama és a nagyi általában nagyobbat kaptak. Amikor az enyém elfogyott, cseréltem velük. A Nagyi segített nekem mindig a lecsöpögő fagyit körbeenni, így könnyebben tudtam folytatni. Utána általában meg kellett látogatni a csapot. Végül ma jöttünk haza. Várt minket a fincsi dinnyi itthon a hűtőben, meg Pipi-papa.

Nyaralásra fel!/Vacation ahead (2008. július 31.)

2008-09-15T14:35:00.008+02:00

Az első két nap - bár nem volt nagyon jó idő - nagyon jól telt el. Már az első napokon kialakult a reggeli felkelés napirendje. Mivel előző napokon általában nagyon elfáradtam, este fél kilenckor már szundiztam. Reggel fél hétkor a Nagyi már várt a kakaómmal. amikor felébredtem, szóltam neki: "Oma". Volt, hogy nem hallotta, olyankor még egyszer szóltam neki, és akkor jött értem, mentem kakaózni a konyhába a Pipi-papával. A Nagyikával meg Pipi-papával sokat jártunk játszótérre. A focimeccsek után délben megebédeltem, aztán szundi egy órácskára és folytatódhatott a játék. Köveket gyűjtöttünk, amiket beledobálhattam a Dunába, megtanultam a hinta-palintát és minden nap bementünk a Nagypapához a piacra pakolni. Délutánonként motoroztunk, és képzeljétek már bilizek! Nagyo megtanított bilizni, úgyhogy nap közben már nem kell pelus! Néha anya is jött velünk, és ha eszembe jutott anya, akkor Nagyi mindig megmutatta nekem. Ennyi elég is volt. Apa már szerdán visszament dolgozni. Voltunk a Tőzsdés nagynéniknél Pesten, vonatoztam, metróztam, villamosoztam és buszoztam Nagyikával. A Nagypapa is kivett néhány nap szabadságot. Csütörtükre meg is jött a meleg idő. Onnantól kezdve majdnem minden nap voltam strandolni. Hol itt, hol ott. A lehjobb a szlovák strand volt. Ott olyan volt a gyerekmedi, hogy egyedül is bemehettem, és még csúszda is volt. Ott játszottam a gyerekekkel. Ágitól kaptam minivödröt meg minijátékokat, ami úgy tetszett a gyerekeknek, hogy el is hordták, és persze nem adtak cserébe semmit érte! Nagyon kár volt érte, de Ági hozott nekem még egyet. Arra most már nagyon vigyázok! Csak kölcsönbe adom oda! Itt a strandon volt hullámmedence, és fincsi dolgokat lehet enni. Amikor a Nagypapa végzett a munkával, mindig átjött hozzánk fürödni. Volt, hogy Ádám is eljött vele. Kaptam úszógumit, és azzal élveztük a hullámmedencében a hullámokat a Nagyival meg a Nagypapával. Anya mindig az árnyékban olvasgatott. Kaptam vattacukrot. Az nagyon vicces volt. Amikor megfogtam, vagy bekaptam elolvadt és picire összement, és a darazsak is nagyon szerették. Úgy kellett őket elzavarni! Ha jött a darázs, akkor szóltam mindenkinak! "Jajjaj! Da!" Aztán szóltam a darázsnak, hogy "Menj el!". Többnyire bevált, de volt Nagyi segítsége is kellett a hatékony darázszavaréshoz.

Ettem kürtőskalácsot, rántott halacskát, kukoricát és persze fagyit is! A strandolás vége felé, amikor már ment le napocska, még hazamenetel előtt beültünk a melegvizes medibe. Otthon vacsi és a kádas fürdés előtt még bepakoltam egy fél sárgadinnyét, de megkóstoltam anya görögdinnyéjét is, amit délelőtt a Nagypapával választottunk a piacon. A "Dinnyi"-t meg kell kopogtatni és ha jó, akkor ki kell fizetni a bácsinak. Utána haza lehet vinni "Anyanya" (=anyának).

Volt, hogy nem a szlovák strandra mentünk pancsolni, hanem Búbánatba. Nagypapa vett nekem medencét, együtt levágtuk a füvet, mert a bácsi, akinek kellett volna, nem tudott jönni, és Nagypapa kitakarította nekem a homokozót. Nagyon jó volt. Egész nap lehetett randalírozni. Aztán sütöttünk fincsi saslikot, és még a sátrat is felállítottuk. Amíg pedig én pacsáltam, anya a hintaágyban élvezkedett!
Egyik nap elmentünk Nagypapáékkal a pesti állatkertbe is. Láttunk mindenféle állatot, de a zsiráf volt a legviccesebb állat. Olyan magas volt, hogy nem is lehetett látni a fejét. De a legjobb mégis a kavicsok és spriccelő volt. A majmok jó nagyok voltak, az oroszlán meg olyan lusta, hogy csak na! Ennyi programmal nagyon gyorsan elment az a pár nap. Ma már ismét utaztunk, lejöttünk Vászolyba a Dédihez, hogy ott találkozzak apával és a Mamáékkal. Délután még megálltunk Nagyikáékkal vacsorázni, fürödtünk egy jó nagyot a füredi strandon, a fincsi meleg duna Balatonba (Erik minden vizet, még a kádat is Dunának hívja).

Indulás!/Lets' go! (2008. július 21.)

2008-09-15T14:05:00.002+02:00

Nálunk az elmúlt napokban óriási volt a készülődés, de ahogy hallottam ez a készülési roham megsszállta Esztergomot és Szigetszentmiklóst is, legalább is azon a két portán, ahol a nagyszüleim laknak. Pénteken még voltam oviban, és legnagyobb meglepetésemre nem lettem este beparancsolva az ágyba. Helyette anya nagy halom bőröndöt készített a folyosóra, amit apa nagy lelkesedéssel igyekezett lehurcolni a kocsiba. Aztán, sajnos kimaradtam abból, hogy mi történt, mert megszálltak az álommanók és elaludtam. Még halovány emlékeim vannak arról, hogy apa valami olyasmit magyarázott, hogy másnap a kocsiban fogok ébredni, de visszagondolva ez nem lehetséges, mert másnap amikor felébredtem, még javában aludtak. Aztán gyorsan fel kellett öltözködni, ami nem szokott jó jel lenni, mert olyankor mindig oviba kell rohanni. Beültünk a kocsiba. Gondoltam, milyen nagy kitolás, hogy még szombaton is oviba megyünk, de az ovi helyett bementünk a Carefourba, ahol apa vett nekem egy olyan DVD lejátszót, amit anya ülésére, pont elém fel lehet szerelni, és a kisvakondot lehet nézni rajta. Aztán anyaáék mondták, hogy most megyünk a Nagyiékhoz meg Mamáékhoz. Úgy tele volt a kocsink, hogy még a mellettem lévő ülőhelyeken is csomagok hevertek. Aztán sokat mentünk, de várakozásaimmal ellentétben nem a repülőtéren álltunk meg. Mentünk Németországban az autópályán. Sokat játszottam, vonattal, autóval, vakondot meg Po-t néztem, meg aludtam is egy kicsit, de még mindig nem voltunk ott. Ha már nagyon nem bírtam a gyűrődést, megálltunk egy kicsit rohangálni egy parkolóban. Olyankor anya mindig megörvendeztetett bennünket valami finomsággal: barackkal, sütivel, gyümilével. Aztán megint csak mentünk, mentünk. Ebédidőben olyan helyen álltunk meg, ahol játszótér is volt. Szerencsére nem esett az eső, úgyhogy egy kicsit lehetett játszani. Aztán este végre megérkeztünk Bad Abbach-ba. Egy néninél aludtunk. Nem volt kiságya, de anyáék ágya olyan nagy volt, hogy bőven elfértünk hárman. Alvás előtt sétáltunk egyet ebben a kis városkában. Ettünk bajor kolbászt, apa sört is ivott, és megnéztük a halacskákat a szökőkútban. Ettünk egy jó nagy fagyit, aztán siettünk aludni. Másnap korán keltünk. Apa gyorsan bepakolta a holmikat a kocsiba, aztán lementünk reggelizni. Még csokis süti is volt! Amíg apa befejezte a reggelit, én anyával kimentem a kertbe. Integettem a szomszéd gyerekeknek, amikor hirtelen megtámadott egy macska. Na olyan nagyot még életemben nem ugrottam! Egy szökelléssel anya ölében voltam. Anya nagyot mosolygott és mondta, hogy ez a cica csak barátkozni akar velem! Hát velem ugyan nem! Az ilyen véres fenevadak! Még morgott is! De szerencsére megjött apa, és mielőtt újra támadásba lendülhetett volna a macsek, gyorsan beültünk a kocsiba és kezdődött újra az utazgatás. Na ez a nap kicsitt hosszabbnak bizonyult, főleg, hogy állandóan esett az eső, így nem nagyon lehetett kint szaladgálni abban a tíz percben, amíg megálltunk.

A nap végére azt hittem megint a néninél kötünk ki, de végre megérkeztünk Miklósra. Úgy elfáradtam, hogy nem sokáig kellett engem altatni. Ki gondolná, hogy az a sok ülés ilyen fárasztó? Nagyon megörültem a Mamáéknak. Aztán másnap megint be a kocsiba. "Jaj ne! " gondoltam, de röpke két óra alatt Esztergomba voltunk a Pipi-papánál, Nagyinál és Nagypapánál, és egy óriási dinnyével kezdtem a nyaralásomat! Mikor megérkeztünk még nem volt éppen strandidő, így kezdetnek elvittem a Nagyikát a Dunapartra. Nagyi megtanított motorozni ott, kész motorbajnok lettem! Most már én is tudok úgy skerálni motorral, mint a többiek!!!!

Pöttyös játékok/Spotty games with Granny (2008. július 14.)

2008-09-15T11:33:00.004+02:00

A bégetős betegségtől pöttyös lettem, úgyhogy oviba sem mehetek. Én ettől nem vagyok annyira elkeseredve, de apa nem enged anya közelébe. Bár anya volt már bárányhimlős, nem tudni, hogy én mitől lettem az, mert kaptam már oltást. Ezért apa, biztos, ami biztos, nem hagyja anyának, hogy baja legyen. A Doktor néni azt mondta, hogy amíg jönnek új pöttyök, addig fertőzök, és addig apának is itthon kell maradni. Néha messziről küldünk egy pusztit anyának a szobába. Sajnos, apának dolgoznia kellene, ezek a fránya pöttyök meg csak nem akarnak elmúlni. Végül megjött a az egyszemélyes felmentősereg: Nagyi eljött hozzám, amíg beteg vagyok. Nagyon megörültem neki, mert hosszú napok óta még egy puszit sem akartak nekem adni a szüleim. A Nagyika viszont nem törődött a pöttyökkel, agyon csókolgatott! A Nagyi azt is elmagyarázta, hogy anyának azért nem mehetek a közelébe, mert anya is beteg és nem akarja, hogy elkapjam tőle még azt is.

Igaz azzal nem voltam túlzottan kibékülve, hogy nem lehet kimenni sétálni, meg játszani, de azért jól elszórakoztunk otthon is. Festettünk, rajzoltunk, főztünk és még buszt is építettünk. Én voltam a buszsofőr, és felvettem a Nagyit a buszmegállóban. A kisasztalra tettük a kék lavort, az volt a motorház, a puff volt a vezetőülés. és a kék legovödör volt a hátsóülés. A Nagyi nemcsak utas, de motor is volt, ő adta a második motor hangot. Aztán egyszer a Nagyi is lehetett buszsofőr... de csak egyszer!

Segítettem a Nagyinak almáspitét is sütni, beletettem a kézjegyemet is. Ott is maradt a tetején, amikor kisült, és nagyon fincsi lett. Még aznap el is fogyott. Amikor pedig a nagy játékok közben elfáradtam, elaludtam ott, ahol éppen voltam.

Az egyetlen gondom csak a fürdéssel akadt. Először a pöttyök miatt nem fürödtem. Fájtak. Aztán a Doktor bácsi azt mondta, hogy sima vizzel le kell mosakodni. De attól még nem voltam elragadtatva a fürdéstől, így a Nagyi általában ruhástól jött velem a zuhany alá, csak hogy biztosan ne csak én kapjak vizet. Na persze hajmosásról szó sem lehetett! Ez a vízellenzés megmaradt a bárányhimlő után is!

Sajnos, a Nagyinak haza kellett menni, és én holnap megint megyek oviba. De ez csak néhány napig lesz így, mert még négyet kell aludni, és apa elvisz bennünket nyaralni a Nagyiékhoz. Úgyhogy ne aggódj Nagyi! Nem sokára folytatjuk, ahol abbahagytuk! Most már meggyógyultam!

Bégetni emberi dolog! /Chicken pox in the box (2008. július 5.)

2008-06-30T14:08:00.003+02:00

Késő este van. Máskor ilyenkor már rég be vagyok parancsolva az ágyamba aludni, de most bégetnek rajtam a pöttyök, ugyanis bárányhimlős lettem a maga számtalan következményével. Már a múlt hétvégét úgy terveztük, hogy apa névnapját a tengerparton ünnepeljük, de elromlott az idő, így lakásbéli, gofrisütős partit rendeztünk. Mostanra ugyan megint meleg lett, 30 fok van, de most meg én lettem beteg. Már szerdán este nem éreztem jól magam, csütörtök reggelre pedig belázasodtam. Persze, a mélyhangú, dörmögős Doktor bácsit megint nem lehetett elérni. Állandóan nyaral, így megint ügyelet lett a vége. Apa vitt be, mert nem tudtuk, mi a bajom, és most anyát nem szabad megbetegíteni. A kórházban az ügyeleten kérdezték, hogy lázas? Apa mondta, hogy igen. Levert? Apa megint mondta, hogy igen, vadul helyeselt, bár be kell látni, hogy a repülőzés nem éppen a levertség jele. De így legalább gyorsan küldtek egy doktor nénit. Meg is jegyezte a doktor néni, hogy milyen 'aktív' gyerek vagyok, de felhívom a figyelmedet, hogy ez nem jelenti azt, hogy rossz vagyok, mert én mindig - na jó majdnem mindig - szót fogadok. Csak ha valamiért rámszólnak, kitalálok helyette mást. Nem tehetek róla, hogy a felnőtteknél semmit nem szabad. Szóval a doktor néni közölte, hogy bárányhimlős vagyok. Be is mutattam neki, hogy a bárány úgy csinál, hogy 'beee'. Ezt a Nagyinak is előadtam a telefonban. Hazamentünk. Kaptam lázcsillapítót, Eozine-t a pöttyökre és cseppeket, hogyha viszketnek a pöttyök. A vicces az volt, hogy akkor még pöttyeim sem voltak. Nem kellett rájuk sokat várni, az első már akkor kijött, amikor hazaértem, azóta meg csak egyre több és több. És most már viszketnek is. Apáék mindig lekezelik azzal a piros lötyivel, úgyhogy úgy nézek ki, ,int egy rózsaszín indián.A legrosszabb mégis az, hogy nem szabad a lakásból kimozdulni. A Doktor néni szerint ilyenkor nyugalom kell, úgyhogy én nyugodtan szaladgálok a lakásban. Az étvágyam a ketchupba mártogatós virslire és a kindertojásra terjed ki. Na meg persze a barackra. Az jöhet bármikor.

Este nem nagyon akarok időben lefeküdni, és anyát sem ölelgethetem kedvemre, a birka pöttyök miatt. Már most is olyan álmos vagyok, nem tudok elaludni. Tegnap is megkértem anyát, hogy énekeljen nekem legalább az ajtóból, ha már nem bújhatok be mellé az ágyba. Valahogy úgy bujkál bennem a szundi, csak nem tud kijönni. Most éppen apa csalogatja kifelé...

Fodrász bácsi / I had a haircut (2008. június 27.)

2008-06-27T12:10:00.002+02:00

Képzeljétek! Tegnap mentünk volna anyával apáért az egyetemre este, de felhívott, hogy már úton van a fodrász bácsihoz. Így mi is odamentünk. Anya már mondta, hogy az én hajamat is le fogja vágni, de gondoltam ráérek még ezzel foglalkozni. Amikor odaértünk még voltak előttünk. Egyébként ez a legidősebb fodrász a városban. Apa azért jár hozzá, mert azt mondja, ő legalább tud rendes hajat vágni. Előttünmk ugyan egy majdnem kopasz bácsi volt, akin azért nem kellett olyan sokat vágni, de azért vele is el volt foglalva egy jó ideig. Az egész bolt olyan régimódi. Mintha az ötvenes években járnánk. De legjobb akkor is a szék volt, amivel lehetett liftezni. Aztán amikor sorra kerültem, egy ülésmagasítóra kellett ülnöm. Kaptam egy nagy köppenyt, hogy ne legyek hajas, és akkor gy kicsit már nem találtam viccesnek a dolgot. De apa meg anya elmagyarázták, hogy mi fog történni. Így a bácsi először ollóval, aztán olyan berregős izével lenyírta a hajamat. Volt olyan is, amikor mondták anyáék, hogy ne mozduljak. Elég komolyan hangzott, úgyhogy rájuk hallgattam. A bácsi valamit matatott a fülem körül az ollóval, aztán egyszercsak készen is lettem. Utána apát is megnyírta, igaz, ő hajmosást is kapott. Én hajmosás helyett valami olajos izét kaptam, ami elég fura szagú, és nem voltam túl boldog, amikor a szüleim itthon közölték, hogy hajat kell mosni, hogy lejöjjön. Mindenesetre a fodrász bácsi nagyon kedves volt. Nagy kunkori bajusza van, és amikor apát nyírta, még akkor is néha odajött hozzám kiigazítani egy-egy tincset. Úgyhogy az eredmény a fotón látható. Szerintem nem is lett olyan rossz.... Egész vadító vagyok...