Nagyszülők előre! / Go Grannies, go! (2010. december 22.)

Hosszú idő telt el, és két probléma is van a híradással Erik világában. Az egyik, hogy nagyon elfoglalt vagyok, így nincs is nagyon időm végiggondolni, hogy mit írjak le. Rohannom kell készülődni, hogy iskolába mehessek, hogy okosdojak, hogy legózhassak, hogy biciklizzek és hogy megpüföljem Bercit, csak a mihez tartás végett. Ez utóbbival óvatosnak kell lennem, mert ha nem vagyok résen akkor aztán én is kapok! Vagy tőle, vagy anyáéktól. Apa mindig mondja anyának, hogy mi nem verekszünk csak játszunk, csak anyának nincs elég türelme. Aztán apa itthon van velünk néhány órát, és akkor garantáltan le vagyunk tolva... szóval ennyit a türelemről. Bercit egyébként nagyon szeretem, és ő is megvéd, ha valaki bánt vagy veszekszik velem. De hát tréningeznem kell a kisöcsémet, hogy megtanuljon vigyázni magára!

A másik probléma a híradással anya és a munka. Amióta Jenny néniékkel dolgozik, anya nagyon vidám, de nagyon sokat van a bankjában (megjegyzés: Erik mindent, ami munkahely, banknak hív, apa után szabadon). Sokszor úgy alszunk el este anya ágyában, hogy ő még nincs otthon, de legalább reggel korán felkel velünk játszani indulás előtt. Mivel nem nagyon találkozok anyával, inkább legózok vele, semmint hogy diktáljak. De azért ígérem, igyekszünk mind a ketten, illetve Bercivel hárman, hogy tudjatok rólunk eleget!

Egy kis kikapcsolódás jutott Omának és Jappapának is, mert november elején el tudott jönni Mama, Papa és Márk is néhány napra. Mamának haza kellett menni dolgozni a bankba, de Márk és miklósi Papa itt maradt velünk. Márk vitt reggelente iskolába, miután elszidta apa biciklijét, hogy már megint lapos a kereke. Az már más kérdés, hogy a kormány sem jó rajta, és a lánc is rozsdás, de hát amennyit apa biciklizik vele, csoda, hogy nem az egész rozsdásodott be. Őszintén szólva én is jobban szeretek az autóban ülni, mint a bringa gyerekülésén, különösen, ha esik az eső. Márk főzött is nekünk, aztán elmentünk együtt Berciért. Esténként pedig, amikor apáék megérkeztek, akkor játszottunk együtt egy kicsikét. Gyorsan elszaladt a hét, és hogy Nagyiék Esztergomban nehogy elfeledkezzenek arról, hogy hol van a suli meg a bölcsi, gyorsan visszahívtuk őket. Először Nagyi jött. Még szerencse, hogy itt volt, mert anya megint lelépett a munkával. Brüsszelben kellett neki maradni egy egész éjszakát. Utána pedig jöttek Jenny néniék anya bankjából megkóstólni, hogy mi miket szoktunk ebédelni, amikor Magyarországon vagyunk. Nagyi szinte mindent mefőzött és előkészített, így anyának csak a frissensülteket kellett előkészítenie. Nagyon finom illatok kavarogtak, és olyan éhes lettem, hogy csak csuda. Rájöttem, hogy a szobában van kitéve fincsi füstölt kolbász, meg téliszalámi, úgyhogy meglehetősen erősen tendáltam - apával együtt - arrafelé. Amíg anya észre nem vette! Na akkor eltűntek a kolbászok onnan... egészen addig kellett várnom rájuk, amíg meg nem jöttek anya kollegái. Akkor bemutatkoztam, megvacsoráztam és otthagytam Bercit potyázni a vendégekkel, én pedig felvonultam aludni! Már amennyire lehetett aludni a kacagástól meg az énekelgetésektől.

Anya így kicsit fáradtka volt másnap, de hála Omának a mosogatnivaló hegyek eltűntek. Anya - aki átvette apa és Jenny néni hockey lelkesedését - vasárnap reggel hockeyra jár. Bercivel és Omával mi is elkísértük. Ott játszottam én is. Voltak gyerekek is, csak az a baj, hogy mind nagyok, és én mindig elveszetem közöttük. De legalább jó idő volt. Néha anya jól megfázik a hockey edzésen.

Járt nálunk Dorte is, aki Dániából jött meglátogatni minket. Neki is van kisfia, Simon, aki szintén nagyon szereti a legót. Küldött is nekünk Dániából, a lego hazájából, egy szuper kamiont meg Bercienk egy lovasszállító járgányt. Meg is beszéltük, hogy amikor jobb idő lesz, és a repülők is rendesen közlekednek, akkor majd meglátogatjuk Simont és elmegyünk együtt a legovilágba. Omának is nagyon tetszett az új kamion, amit szinte teljesen egyedül építettem meg. Nagyon kell vigyáznom, mert a darabjai nagyon picikék, minden egyes darabja fontos, és Berci meg előszeretettel elveszegeti. Ő még nem játszhat az apró legóval, mert elszórja, meg a szájába veszi, így csak akkor foghatja meg, ha apa is, vagy anya is ott van. A nagy legózás közepette befutott Jappapa is, aztán Nagyinak haza kellett menni dolgozni. Amíg Nagypapa itt volt, az egyik este gyanutlanul játszogattam, anya meg sürgött-forgott Jappapával a konyhában. Egyszer csak csöngettek, a szomszéd néni volt. Aztán megint csöngő, megint egy szomszéd néni. Ez így ment elég hosszú ideig, míg végül tele volt a nappali szomszéd nénikkel meg szomszéd bácsikkal. Kaptunk egy csomó ajándékot. Én nem bírtam tovább kidőltem, Berci meg udvarolt a néniknek. Jappapa pedig elmosogatta az összes borors poharat utánuk.

Nem sokat kellett várni, és kirakhattuk a csizmánkat Bercivel az ablakunkba. Reggel felkeltünk és mi volt benne.... mandarin. Egy nekem, egy Bercinek. Hát kicsit csalódott voltam, de ez van. Majd jövőre jobb leszek, gondoltam, és akkor észrevettem egy csokit a lépcsőn, meg még egyet, meg még egyet... szedtük a csokikat Bercivel és Nagypapával, és egyszercsak megtaláltuk a nappaliban a sok-sok ajándékot. Annyi csokit, hogy húúúú. És HURRÁ! Nem kaptam virgácsot sem! Bercivel aznap csokit reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk VOLNA, ha anya hagyja. Így mindig csak nasinak maradt a szendvics meg a leves után.

Mielőtt visszajött Nagyi, hogy felpakolja a Jappapát, Bercit és engem és hazavigyen bennünket Esztergomba, meglátogatott minket Alessandro. Ő csak olaszul meg franciául beszél, de aranyos kisfiú. Bercivel egy idős. Együtt ebédeltünk. A kicsik (Alessandro és Berci) nézték a tévét, én meg játszottam.

A hazaút nagyon jó volt. Kaptunk a nyakunkba címet, telefonszámot, anya felpakolta a tarisznyánkat és nekiláttunk az útnak. A reptérről még buszozni kellett a vonatig, és a piros esztergomi vonattal mentünk haza. Azonnal meglátogattuk Ágit, ki-be rámoltunk neki a piacon, meghívattuk magunkat egy macis sütire, és vasárnap megünnepeltük Berci szülinapját, mielőtt Omáék elvittek a miklósi papához Budára. Anyáékat régóta láttuk, mert anyáék elmentek oda, ahol kenguruk ugrálnak az utakon. Még egyet kell aludnunk, és jönnek értünk. Addig meg hagytuk magunkat, hogy Dani, Márk, Papa és Mama szórakoztasson. Én mindig mentem a papával valahova, meglátogattunk a csajokat is Pesten. Megnéztem, hogy Anna elég nagyra nőtt-e már, hogy hazavihessem kistestvérnek. Berci nem találkozhatott vele, mert megint köhög. Mama elvitte őt egy doktor nénihez. Berci el is panaszolta ezt anyának, már mint a falon lévő anyának.

Költözni vagy nem költözni... ez itt a kérdés/Moving around (2010. október 31.)

Ez a hónap elég érdekes volt, mondhatom, hogy kaotikus. Anya meg apa össze vissza rohangálnak, hol hazajönnek, hol nem. Az egyetlen biztos pont: Japppapa és Oma. Tudjuk, hogy ők jönnek felváltva és vigyáznak ránk. Mindenesetre nem tudom, ki tervezte meg a Nagyiék jövés- menését, de az biztos, hogy nem volt összehangolva. Először is Oma mindig mondta, hogy sosem találkozik Jappapával, mert mindig egy napon utaznak. Másodszor pedig, mindig akkor van szülinap, amikor a szülinapos nincs itt. Így Nagyit akkor ünnepeltük, amikor Jappapa itt volt, Jappapát meg amikor Oma volt itt. Anya pedig nem is volt itthon a szülinapján.... mindig csak dolgozik, meg dolgozik. Ebben a hónapban el kellett neki utazni Dublinba, és Isztanbulba is. Isztanbulba apát is magával vitte, így hármacskán maradtunk Omaval meg Bercivel. A szülinapos gondok így nem oldódtak meg, de anyáék kitalálták, hogy akkor adnak két napot Jappapának meg Omának, hogy találkozzanak, és lerendezzék az ügyes-bajos dolgokat a postán, a biztosítóval meg ilyesmi. Jappapa végül visszajött, és apa meg elment Londonba néhány napra dolgozni, az ottani bankba.

Persze, mondanom sem kell, hogy Berci pont ezt a két napot választotta arra, hogy beteg legyen. Nagyon magas láza lett, és nem volt semmi más baja. Anya beszaladt vele a kórházba, és nem is engedték őket haza. Mi Jappapával itthon voltunk, ők meg bent a kórházban. Aztán Bercinek elmúlt a láza, hazajöttek és a kisöcsém jobb volt, mint új korában!

Azért mentünk ám ide-oda. Főleg a Kermis volt izgi három hétvégén át. A Nagyi pedig úgy tud futni, mint a nyúl! Szaladt utánunk, amikor bicajozni mentünk!

Vissza a suliba/Back to the school (2010. szeptember 13.)

Mi - közös erővel a kiscsaládi kupaktanács - próbáltuk megfűzni már Jappapát, hogy teljesen fölösleges neki és Omának annyit repülőzgetni ide-oda, egyszerűbb lenne, ha kiköltöznének. Nem hitte el nekünk először, de Jappapa itt ragadt. Kénytelen volt megsajnálni Bercit és engem, mert anyáéknak nagyon sokat kell most dolgozni, és nincs idejük értünk jönni a suliba meg a bölcsibe. Így ha Jappapa nincs, akkor aludhattunk volna a lábtörlőn... Jappapának sem kellett kétszer mondani, azonnal megsajnált bennünket, és megegyeztünk, hogy marad még tíz napig, amíg Oma váltja őt.

Az első nap az iskolában találkoztam az új tanítónénimmel, Juf Biekevel. Aranyos tanítónénim van, nagyon szeretem. Mondtam is anyáéknak, hogy írjuk meg a Jézuskának, hogy neki is hozzon ajándékot! Az első napom rövid volt, mert szerdára esett. Jó volt újra találkozni Romyval, már nagyon hiányzott nekem. Meg szoktam fogni a kezét, ha megyünk valahova, és elkalapáltam Joyt, amiért bántotta őt. Sajnos, Arno és Xso nem akartak velem játszani. Pedig én nagyon igyekeztem velük ugyanolyan kedves lenni, mint Bercivel. Nem értem. Berci visszacsap, és játszik velem, Arno meg szimplán nem szól hozzám. Aztán meg elveszik a sapkámat és lökdösnek. Nem akartam elmesélni anyáéknak, de aztán Jappapával megbeszéltük az új stratégiát. Másnap meg majdnem elkéstünk a suliból, mert én mondtam Jappapának, hogy menjünk a Kukás autó után, ő meg ment a Kukás autó után. A baj csak ott volt, hogy a kukásautó nem jó irányba ment.

Hétvégén elmentünk Disneylandbe, Párizsba. Az olyan sokat kocsiban ülős hely, de utána mindenféle dolgot ki lehetett próbálni. Jappapát felcsábítottuk a Dumbora, de a legizgalmasabb a kalóztanya volt. Ott féltem egy kicsit, de apa mondta, hogy kalózok már nincsenek, ez csak játék. Még a hajónk is lezuhant egy vízesésen. És minden égett. A legvégén pedig én vezettem az autót, és sokkal ügyesebb voltam, mint anya! Japppapa meg is jegyezte, hogy ő nem is érti...

A Jappapa már elég edzett. Nehezen lehet kihozni a sodrából. Anyáék azonban nem annyira türelmesek. Igazán harapósak tudnak lenni, ha Bercivel verekszünk, és azt nagyon nem szeretik, ha nem azt csinálom, amit ők akarnak. Csak azt nem tudom, hol van itt az igazság. Anyáék minig azt csinálják amit ők akarnak, akkor én miért nem? Már Berci is jó úton haladt a vásott gyerekké váláshoz, de aztán ő is kikapott. A bölcsiben még a sarokba is beállították, mert verekedett. Aztán anya is rászólt. Elég jól lehet őt gyappasztani, de ha megelégeli, akkor jobb ha gyorsan futsz, mert elég nagyot tud csapni a kisöcsém! Múltkör jól behúztam őt a csőbe! Nem tudott olyan gyorsan szaladni, mint én - egyébként a Tanító néni sem tud elkapni! - és nőtt egy jó nagy púp a fején! De nem baj, mert a Jézuska nem látta, hogy rosszalkodtunk, mert felhős volt az ég! (megjegyzés: Eriknek, amikor rosszalkodott, mondtuk, hogy nem hoz ajándékot a Jézuska, ha látja, mit csinált. Itt tudta, hogy rosszat csinált, de megmagyarázta, hogy a Jézuska miért nem látja!)

Jappapa hazament, elszaladt ez a tíz nap. De jött Nagyi. Amikor jött értem az iskolába, nagyon szomorú voltam, mert Romy azt mondta, hogy már nem a barátom, mert ellöktem, és Arno, Xso és Loik pedig azt mondták, hogy én nem tudok focizni, ezért nem játszhatok velük. Elmondtam Nagyinak is. Nagyi elmagyarázta, hogy mit kell mondani, meg csinálni a gyerekekkel, hogy barátkozzanak velem. Még focizni is kijött velem a kertbe, hogy gyakoroljunk. Ki is próbáltam az új stratégiát, és játszottak velem a fiúk!!! Most már az sem zavarja őket, hogy én vagyok a legkisebb az osztályban. Romy pedig újra a barátom lett.

A hétvégén szülinapi partira mentünk abba a bölcsibe, ahova Berci jár. A bölcsi volt 15 éves. Volt ott mindenféle jó dolog. Kaptam a régi óvónénimtől fagyit, homokoztunk, horgásztunk, aztán amikor Berci elfáradt, hazavittük a lányokat meg a kicsiket (értsd Bercit és anyát), mi férfiak meg elmentünk a Merci szalonba megnézni azt a versenyautót, aminek felfelé nyílik az ajtaja. A vasárnap kicsit uncsi volt, mert apa hockeyzni jár reggel (anya nagy megkönnyebbülésésre, mert először rugbyzni akart), este meg éjjel pedig anya végig dolgozott. Valami munkája is volt, meg készülnie kellett a francia órára. Néha eltűnik egy-egy estére a fehér mappájával, és amikor hazajön, francia sanzonokat dalolgat!

Leuvenben az új ágyacskám vár... (2010. augusztus 27.)

Az utolsó két napot Miklóson töltöttük. Megünnepeltük még gyorsan a Papa szülinapját, játszottunk egy kicsit, elmentünk traktorozni az Imre bácsihoz, ahol Berci megnyúzta a cicájukat. Találkoztunk Lacival is. LAci hozott nekünk beszélő autót, Tobyt. Mondta, hogy olyat is keresett, amilyet én mondtam neki, rúzsaszínt, de olyan nem volt.

Majd anya ismét pakolt, úgyhogy tudtam, hogy megint megyünk.

Elmentünk Esztergomba elbúcsúzni, felvettük a Nagypapát. Anya még gyorsan bevásárolta nekünk a cipőket őszre, Oma meg a csomagokat, amit vinnünk kellett, és dél körül elindultunk haza. Közben tanultunk egy új dalt:

"Túl az óperencián, túl a tengeren,

Úszik egy nagy svábbogár tiszta meztelen,

Keze lába megfagyott, úszni nem tudott,

Így aztán a svábbogár a vízbefulladott!"

Jappapa meg is jegyezte, hogy annyi svábbogár a világon nincs, ahányszor mi elénekeltük ezt az út során! Németországban megint a néninél aludtunk, majd siettünk haza, hogy végre láthassam az új ágyamat! Berci kiságya eltűnt, helyette megkapta az enyémet. Én pedig kaptam egy vagány emeletes ágyat. Kaptunk még két buszt is, hogy most már négy is legyen. Betársultak azok mellé, amit a Jappapa meg Oma, és amit Papa meg Mama vett nekünk. Berci már jár bölcsibe, nem volt nagyon boldog tőle. Nekem pedig jövő héten kezdődik a suli meg az úszás. Sikerült a Jappapát megfűzni, hogy maradjon elseje helyett hatodikáig. Aztán beadta mégegyszer a derekát, és marad tizedikéig. És meg volt hatódva, mert mondtam neki, hogy nagyon szeretem, így arra is rá vette anya, hogy októberben megint jöjjön hozzánk két hétre. Én mondtam már minden nagyszülőnek, hogy költözzenek ki!

Az ötödik ország: Görögország (2010. augusztus 19.)

Az idén nyáron öt országban jártam. Na kitaláljátok melyikben? Jó, az első és a második könnyű: Belgium, Magyarország. Még a harmadik és a negyedik sem nehéz: Németország és Ausztria. És az ötödik? Szabad a gazda? GÖRÖGORSZÁG. És ott Görögoszágban láttam, hogy 199 autónak felfelé nyílt az ajtaja. Esztergomban pedig 49 autónak felfelé nyílt az ajtaja. Leuvenben 129 autónak felfelé nyílt az ajtaja.

Bizony. Az idén Görögországban nyaraltunk, illetve Görögország egy szigetén, Krétán. Anyáék mondták, hogy én már voltam ott akkor, amikor akkora voltam, mint most Berci. Én nem emlékszem rá! Nem baj, így annál izgalmasabb a dolog. Anya megérkezett kedden este, és nagyon álmos volt ő is, mert éjjel háromkor kellett kelni, hogy időben kinn legyünk a reptéren. A Papa vitt ki minket. Hát kicsit túl időben értünk ki. Repulő sehol. Végül három órás késéssel sikerült elindulnunk. Anyával mi bedobtuk a szunyát a repülőn, Berci meg hátravonult apához, mert sajnos, nem kaptuk egymás mellé helyet. Úgyhogy apa ott szórakoztatta, közben kondizott. Ülve emelgette Bercit a tárolórekeszekeig, hogy ki tudja nyitni, meg be tudja csukni azokat. Délután megérkeztünk Heraklionba. Amikor kiléptünk a repcsiből, megütött a forróság. Megkerestük a buszunkat, ami elvitt minket Ammoudaraba a szállásunkra. Ott találkoztunk Janisszal, a tulajdonossal. Megkaptuk a szobánkat a kertfelé, a földszinten. Volt egy halom cica. Nem tudtam megszámolni, de körülbelül öt kiscicafarok kukucskált ki anyukájuk öléből. Lepakoltunk. Az emeletes ágy tetejét szekrénynek használtuk, én aludtam az aljában, Berci pedig kiságyat kapott. Azonnal előkapkodtuk a fürdőruhákat és kiszaladtunk fürödni. A víz nagyon fincsi volt, és asztaa! Annyi homokot még egyszerre nem is láttatok! Nem is szólt anya ránk amikor nyakig homokosak voltunk! Berci kétpofára ette a homokot! A vizbe nem nagyon akart bemenni, de anya szépen lassan besétált vele úgy, hogy csak a lába érjen le. Fújt a szél, és spriccelte a vizet. Berci becsukta a szemét, kinyitotta a száját és kidugta a nyelvét... közben mutogatott kifelé. Apa addig felfújta a gumimedencénket, felállította mellé a napernyőt, Berci pedig zutty bele. Egész nap ott játszott. Néha megkóstolta a vizet benne, ami jó sós volt, és ahogy elnéztem, ízlett neki nagyon.

Később fagyiztunk egyet, Berci és anya narancslét kaptak, este pedig bevánszorogtunk a kisvárosba (=étterem). Ott volt játszótér, így amíg anyáék vártak a hammánkra, addig mi tudtunk játszani. Vacsi után még megkeretsük a csokis banános palacsintázót, aztán irány haza. Kidőltünk mind a négyen. Reggel anya kelt elsőnek. 8-kor ébresztőt fújt, felöltöztünk és homokozóval felvértezve indultunk reggelizni. Jannisz kicsit meg volt lepődve, hogy mi mit keresünk ott hajnalok hajnalán, aztán kizavarta a feleségét az ágyból, hogy csináljon nekünk reggelit. A néni kicsit morcos volt, de azért végül kaptunk omlettet, meg kalácsot, parizert, sajtot, kakaót, és olyan incsi-fincsi narancslét, hogy azt hittük valami édességet eszünk. Ez az igazi érett narancs! Ilyet Belgiumban vagy Magyarországon aligha eszünk!

A napot a strandon folytattuk, de csak délig. Délelőtt nem fújt a szél, és jó meleg volt a víz. Fürdőruha, sapka, napszemüveg! Ez volt a harci öltözet! Bercike is bátrabb volt már, már egyedül elmerészkedett a vizes homokra. Anya megint bevitte. Kapaszkodott, mint a kismajom, csukott szemmel, nyitott szájjal! Hiába mondtam neki, hogy milyen szuper! Apa felfújta nekem az úszógumit, azzal játszottunk. Délben anya bevezényelt mindannyiunkat a lakásba, mert nagyon erős volt a nap. Hiába voltunk bekenve naponta legalább kétszer, az erős napra nem mehetünk. Még maradt egy kis kiflink otthonról, azt ebédeltünk, majd eldobtuk magunkat a duplaágyon, bekapcsoltuk a klímát, és négy óráig húztuk a lóbőrt! Amikor felébredtünk, ismét strandolás, fagyi, narancslé, pancsolás. A szél mindig feltámadt délutánra, így a víz is hűvösebb volt. Ezért maradt a medi, meg a hatalmas gödör, amit anya vagy apa ásott. Beleültünk és apa meg töltögette bele a vizet. Este megint elmentünk a kisvárosba. Általában ez volt a napi program. Másnap azonban bebuszoztunk a Carefourba. Bevásároltunk mindenfélét, hogy legyen ebédünk, gyümölcsünk, vizünk és tejünk. Nagyon elfáradtunk, mire visszaértünk, de kaptam homokozókészletet és szaladtunk fürödni. Estére úgy ki voltunk, hogy ott vacsoráztunka szállodában. Másnap a napi fürdőzés és alvás után bebuszoztunk a nagyvárosba. Megnéztük a hajókat, ettünk egy fagyit, és kaptunk apától frissen pörkölt sós szotyit. Anyával azt rágogattuk hazáig. Így teltek a napok, végül az utolsó előtti napon, reggel amikor mentünk fürödni, anya talált egy kis tarisznyarákot. Szegény nem tudott felállni, mert a hátára esett. Anya felszedte, és beleraktuk egy kis homokba a vödrömbe. Nagyon gyorsan elbújt. Nem is lehetett látni. Aztán anya elengedte. Délután nem aludtunk, hanem megint a nagyvárosba mentünk. Nagyon meleg volt, úgyhogy egyfolytában kaptuk a hidegzuhanyt az üvegből, nehogy "hőbutát" kapjunk. Anya szerint az hőguta, de annak nincs semmi értelme. Anya kapott szép karláncot, meg fülbevalót apától, mi meg Bercivel két nagy fagyit! Vettünk igazi tengerben növő fürdőszivacsot, és anya egy csomó fűszert a sült bárányhoz! Visszabuszoztunk és mentünk pacsálni. Hatalmas hullámok voltak, apával egész estig bent hullámoztuk. Közben kaptunk egy kisautós úszógumit, én elcseréltem Bercivel. Berci anya vállán és az úszógumin ringatózott a vízen, míg el nem aludt, mi meg ugráltunk, száguldoztunk a hullámokon! Olyan erős volt a szél, hogy elvitte az esenyőnket, azt össze kellett csukni, nekem pedig kikapta a kezemből az úszógumit. Szaladtam utána, de nem éretm utol. Beleesett valami tóba. Anya hősként kihalászta, úgyhogy egy nagy puszit adtam neki érte. Ettünk fánkot is a strandon. A fánkos bácsi lukas fánkot árult. Így amíg ettem is láttam a lukon, hogy az öcsém mi rosszban sántikál.

Utolsó nap csak strandolás és pihenés volt. A homokozókészletet, meg az autós gumikarikát odaadtuk egy görög kisfiúnak, mert mi nem tudtuk volna amúgy sem hazavinni, ő meg nagyon örült neki. Kaptunk még - mi fiúk - Krétás pólót, és este még a kisvárosban vacsoráztunk. Reggel pedig már reggeli nélkül mentünk azonnal a reptérre. Még éppen annyi időm volt, hogy elbúcsúzzak Jannisztól. A reptéren nagyon hosszú volt a sor. De szerencsére legalább a repülőre kaptunk egymás mellé helyet. Hamar hazaértünk. Én kértem a légiutaskísérőktől anyának kólát, meg három sonkás kenyeret. Berci aludt, úgyhogy ő csak csokit kapott, amikor felébredt.

A reptéren legnagyobb meglepire, az Oma várt. Berci el sem akarta engedni. Még integetett is, hogy ő megy Omával. Oma hozott nekem apró legot, piros versenyautót, meg Bercinek egy piros tűzoltó autót. Aztán szaladnia kellett, mi meg mentünk megkeresni a papát. A liftbe nem fértünk be, várni kellett. Aztán a reptérről elmentünk meglátogatni Annát, mert anya még nem találkozott vele. Mondtam én anyának már, hogy "nekünk is ilyen kell anya!". Berci meg meggyappasztotta Nikiék kutyusát, Lassiet. Én meg felmentem Adrival megnézni a Barbie házat. A ház nagyon tetszett, na de az a Barbie baba! Azt meghagyom a csajoknak! Kaptam túrórudit, kettőt is, és Anna is akkor uzsonnázott.

Utána pedig elmentünk Mamáékhoz Miklósra.