Végre megint találkoztunk a barátommal Celinával. Mindketten tanuló vezetők vagyunk! Tanulunk egymástól, és megmutattam Celinának azt is, hogyan megy az autó. Hogyan kell vezetni lábasfedővel, pénzdarabbal, vagy bármivel, ami kerek. A tanulás és a vezetés is nagyon jól megy már, igaz külön-külön. Én mindenben látom a kormányt, mindegy, hogy az krémes doboz, tányér vagy fedő. A lényeg, hogy kerek legyen. Ha ez megvan, akkor lehet vezetni. Anya és apa is úgy csinálja. Csak nekem még nehezebb, mert az autó hangot is nekem kell produkálni. A tanulás pedig Celinával nagyon könnyen megy. Láttam, hogy Celina hogyan eszi az almát, hát én is kipróbáltam, és nekem is megy. Azt is láttam, hogy Celina már egyedül fogja a saját üvegét, és úgy iszik. Nekem is sikerült, igaz kissé ügyetlen voltam az elején, de ma már csak felkapom az üvegemet, és iszogatok, amikor csak jól esik. Először ez a fölkapom dolog nem nagyon ment. Hol a nyakamba borítottam a kakaómat vagy a vizet, hol nem jött semmi az üvegből, mert nem döntöttem meg eléggé. Néha nagyon vicces, mert amikor megrázom az üveget, anya szalad, főleg amikor a kakaó repül minden felé. De Celina is tanult tőlem. Ő még nem ment egyedül, amikor megismerkedtünk, de mondtam neki, hogy próbálja ki, mert nagyon jó dolog szaladni. Egy-két nap alatt ő is megtanulta és mondta is, hogy igazam van. Azóta együtt szaladunk, igaz mindig két irányba! Néha anyut is cserélünk, attól függ melyik van közelebb, hogy elkapjon, ha meglépünk! Sokat járunk együtt a parkba, ha pedig rossz az idő, akkor együtt játszunk. Néha még megtépjük egymást szeretetből, meg időnként az is okoz némi babakonfliktust, hogy mind a kettőnknek ugyanaz kell, de azért nagyon jó együtt. Egy dolgon nagyon megsértődök: ha elveszi a cumimat. Olyankor kell egy kis idő mire leesik mi történt, de ha addig nem kerül vissza a cumi a helyére, akkor aztán nekizendítek. Néha rosszalkodunk is. Tudjuk, hogy mit nem szabad, és olyankor anya és Celina anyukája is mondogatják, hogy nem szabad. Mi igyekszünk kifürkészni, meddig lehet elmenni. Múltkor hisztiztünk, szolidarítottunk egymással a hisztiben. Egyikünknek sem volt oka. Bea, Celina mamája rászólt Celinára. Ezen én is úgy meglepődtem, hogy abbahagytam. Azóta, ha nem hagyom abba anyának a hisztit, anyának elég, ha emlékeztet erre az esetre. Azonnal csöndben maradok. Bea mindig nagyon fincsiket szokott nekem adni. Kalácsot, meg ilyesmiket.
Anya beteg lett. Nem jól van. Mivel apának pedig dolgoznia kell, a nagyika kijött vigyázni ránk. Jaj, de jó, hogy itt van! Úgy hiányzott! Most nagyon finomakat főz nekem. Ma például husileves volt, rántott csirke és krumplipüré. Azt hiszem, ez lesz a kedvencem. De nem is! A kedvencem a pörkölt nokedlival, meg a borsóleves, meg a spenót, meg a sóska, meg a tökfőzelék, meg a rakott krumpli, meg a rántott halacska, meg az almás pite... Hát nem tudom. Mindegyiket nagyon szeretem. Akkora adagokat eszek, mint anya!
Ma névnapom is volt! Anyáéktól kaptam virágot, nagyikáéktól kisautót, meg uszógumit, meg lasztit, meg rucikat nyárra! A virágot arra használtam, hogy kitaláljam, hogy megegyem-e a banánt? Megegyem, ne egyem meg, megegyem, ne egyem meg .... Na jó, megeszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése