Sorozatos majdnem pénzügyes vacsoráknak lehettem szereplője. A majdnem én vagyok. Gondolom, ez némi magyarázatra szorul. Szóval, múlt héten szerdán apa kollegái jöttek a bankból egy magyaros vacsira. Marc-Louis és a felesége vallon belga, Amirali pedig iráni. Amirali nagyon ügyesen ki tudja mondani a magyar szavakat. Sokkal jobban, mint én, tekintve, hogy én még nem beszélek. Amiralinak már 5-öst is adok, főleg mert olyan finom csokit hozott. Azt hiszem Gombóc Artúrnak igaza volt. Jó a kerek csokoládé, a szögletes csokoládé.... Amirali azt is megígérte, hogy nem sokára ő fog főzni nenkünk iráni hamit. Remélem én is mehetek majd oda. Aki ilyen jól tud csokit válsztani, az biztosan nagyon finomakat főz.
Pénteken megérkezett anya barátnője, Adri, és Miki. Ők is pénzügyesek, úgyhogy megint én voltam a gyenge láncszem. Persze, ez engem csöppet sem zavart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése