Elromlott az idő! A nagyi magával vitte haza a kánikulát, és az Időjárás bácsi úgy döntött, hogy akkor meg is sértődik. Folyamatosan duzzog, morog meg villámlik, és folyamatosan szakad az eső. Mindig elhatároztuk anyával, hogy elmegyünk sétálni, de sosem sikerült, mert mindig akkor kezdett el esni. Pedig már fel is öltözködtem elegánsan a sétához. Igaz ugyan, hogy naponta így is négyszer kell legalább átöltözni, amit bevallom, egyáltalán nem szeretek, de hát a fogacska előkészületek miatt mindig elázik a ruhám. Igazán kitalálhatnának valami varázsigét az öltözködésre, hogy csak úgy "ruhusz átöltöztetusz" és huss és pöcc és már rajtam is lenne. Nem kellene örökkön örökké kihámozódni, meg behámozódni a ruhába. Na meg a pelenkázás .... azt sem bírom, de hát még mindig finomabb száraz pelusban beszélgetni a bohócokkal...
Mostanában elég magabiztosan engedem ki a hangom. Már rájöttem, hogy hogyan kell kifejezni sírás nélkül azt, hogy mérgelődöm, például amikor a macik nem akarnak énekelni, vagy anya nem adja ide az almás sütőtököt, pedig már érzem az illatát. Aztán azt is tudom már, hogyan kell hízelegni. Például múltkor a nagyi, mivel rágcsálni akartam a kezét (nem a sajátomat, mert hát az fáj ugye), kitalálta, hogy megpróbálkozik a cumival. Kiköptem, visszarakta, kiköptem, visszarakta, kiköptem ... azaz kiköptem volna, de a nagyi nem engedte el, hát gondoltam el kezdek mosolyogni, hátha akkor kiesik, ha meg nem akkor a nagyi úgy is elolvad és elengedi. Bejött. Ha nem jön be a mosoly, egyébként még mindig ott a sírás :).
Ami a mozgolódást illeti, ahhoz lusta vagyok, hogy megforduljak, de már oldalra tudok fordulni. Igaz, azt is csak a bohócok kedvéért a kiságyban. Arra még nem jöttem rá, hogy hogyan kell kinyomni a kezemmel magam, ha hason fekszem, ezért ha megemelem a bucimat, az felhúzza a popsimat és hintázom a pocakomon, mint egy libikóka.
Lottyval sokat játszom az utóbbi időben. Van Lottynak Bobója (=virág), ami bimm-bammozik. Tudom már azt is, hogy hogyan kell mozgatni. Anya megmutatta, hogy hol kell kapálózni a lábaimmal, hogy az összes kütyü-mütyü mozogjon.
Múlt héten nálunk járt Julcsi. Elhozta apukája és a testvére. Pénteken még beugrott hozzánk egy gyors vacsi erejéig, aztán szaladt az állomásra a vonathoz. Most Dani nagybácsinál van a zöld manók földjén.
Hétvégén végre itthon volt apa. Én pénteken éjszaka kipróbáltam, hogy anya bírja-e még az éjszakázást. Háát... régen jobban ment neki, de azért hősiesen viselte, hogy öt percenként fel kellett kelni hozzám, mert elhagytam az ujjacskámat. Ráadásul úgy gondoltam, hogy nem ettem eleget , és úgy döntöttem, ezt éjjel kettőkor szeretném bepótolni. Kicsit nehezen viseltem, hogy nem repült a cumisüveg azonnal a számba, még várni is kellett, de megérte, mert nagyon fincsit kaptam ... Jól laktam és aludtam reggelig. Apa nagyon el volt fáradva, mert előtte lévő éjjel dolgoznia kellett. Így ő éjjel nem volt ébren. Hiába kiabáltam, nem sikerült felébreszteni őt. Szegény anya mondogatta is, hogy halkabban, mert apának aludni kell. Aztán reggel apa dajkált, amíg anya kipihizte az előző éjjelt.
Délután elmentünk bevásárolni. Ott nagyon jól elvoltam. Az eső nem esett, olyan jó kiránduló idő volt.
Tegnap, azaz vasárnap, voltunk sétálni is, miután egész nap aludtunk apával. Az anya addig főzöcskézett, de este elmentünk megnézni az Oude Markt-ot. Ott volt sok-sok ember. Mindenféle ennivaló, meg ital, meg zene. Jó nagyot sétáltunk. Apáék ettek fagyit, meg ittak kávét, és hazasétáltunk. Pancsi után jött a hami, aztán 9-kor elmentem alukálni.
Ja, anya nagy felfedezése, hogy a 68-as ruhák többségét kinőttem. Már csak egy-kettő jó, azok is valószínűleg el vannak méretezve. Így most igazából kicsit rugi híján vagyunk, mert van egy pár az igaz, de elég nagyocskák, meg hát napi négyet emésztek. Most a 74-es pont jó rám.
Mindenesetre a kinőtt ruháknak kinevezett fiók már kezd kicsi lenni. Úgyhogy lassan el kell csomagolnia anyának, hogy beférjenek majd az új ruhácskáim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése