Hát ... igaz ugyan, hogy lehetnék rosszabbul is, de azért nem vagyok olyan feldobott, mint szoktam lenni. Tegnap anyával délután felkötöttük a csomagot a babataxira és elindultunk a városba. El kellett intézni a végleges tartózkodásit. Na, de hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, nem sikerült. Azt mondták, hogy nem cserélik le az ideiglenest. Csak akkor adnak véglegest, amikor apa megy meghosszabbítatni a sajátját novemberben. Anya kérdezte, hogy akkor hogyan tudjuk a TAJ kártyát megkérni nekem, erre a néni nagy bociszemekkel megkérdezte: "Miért, nem mondta a kolleganő, hogy az ahhoz szükséges papírért már egy hónapja be lehetett jönni?" Anya kb. ugyanolyan bociszemekkel: "Nem!" Erre a néni: "Ja, akkor bocs, most odaadom!" Anya csak azért volt dühös, mert a Doktor bácsi már nagyon sokszor kérdezte, hogy mi van ezzel a dologgal. Itt ugyanis az ingyenes oltás úgy néz ki, hogy a Doktor bácsi megrendeli a vakcinát az én nevemre, de csak akkor, ha benne vagyok a TB adatbázisában. Úgyhogy eddig puszta kedvességből meghitelezte nekünk az utolsó három oltást. Szeretni kellene szegény Doktor bácsit, de hát olyanokat csinál... Pedig tegnap bepróbálkoztam azzal a trükkel is, ami anyánál be szokott jönni. Jó nagyokat mosolyogtam neki. Erre anya mindig olvad. Már éppen sínen volt a dolog, a Doktor bácsi is mosolygott, azt hittem ő is olvad, erre kettőt beleszúrt megint a fenekembe. Mosolyogva. Na hát akkor aztán elment a barátság! Utána elég volt, ha rám nézett! Többet nem hiszek neki! És ráadásul megint tukmálja anya belém azt a szörnyűséges eperutánzatú Panadolt. Ez mindig így van a Doktor bácsi után. Először a szurik, aztán meg az otthoni tortúra. Igyekszem kiköpdösni, de hát anya elég kitartó, úgyhogy előbb vagy utóbb muszáj lenyelni. Azt el kell ismerni, utána kevésbé fáj a popsim. Lehet, hogy mégis azokra a kedves nénikre kellene bízni az oltásokat ott a KindEnGezin-nél! Bár valószínű őket sem csípném utána. Meg anya azt is mondta, hogy múltkor is jól bekavartak, mert nem tudták elolvasni a Doktor bácsi írását az oltási könyvben. Majdnem kétszer kaptam meg ugyanazt az oltást! Még jó, hogy anyuci nem engedte nekik. Mindezen megpróbáltatások ellenére nem felejtettem el mosolyogni. Amikor apa hazajött, vele is játszottam. A pancsikát is élveztem, csak hát kicsit többet kell most anyának énekelgetni, meg mesélni lefekvés előtt, meg kicsit többet akarok az ölében lenni. Amikor ezt írja helyettem, akkor is éppen az ölében csücsülök, és nagyokat ásítozok! Még gondolkodom azon, hogy elmenjek-e alukálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése