Időközben elhagytam a harmadéves szülinapomat és életem ötödik hónapját taposom. Nagyon élvezem a nap minden percét. Sokat játszom napközben főleg anyával, este főleg apával. Még mindig imádom magam cipeltetni és meglehetősen türelmetlen vagyok, ha nincs azonnal a számban a vacsidugó, amint én kitalálom, hogy éhes a pocak. Ilyenkor ketyegek ... mint az óra Erik módra: mivel ahhoz túl vidám vagyok, hogy sírjak, inkább csak köhécseléssel jelzem, hogy most éppen hergelem magam.
Az utóbbi időben rájöttem, hogy a könyvekből tanul az ember a legtöbbet. Igaz inkább csak az ízek területén művelődöm, mert ami befér a pofiba, az be is kerül. Mindegy, hogy Mesebolt, vagy Iciri piciri. Csak úgy falom a könyveket. Szó szerint!
Anya ás apa vettek nekem egy új kocsikát. Nagyon érdekes. Lehet vele forogni ide-oda, és anya is mondta apának, hogy sokkal könnyebb ezzel közlekedni, amikor egyik kézben engem kell cipelni, és csak egy keze marad a babataxira. Ja és nem utolsó szempont, hogy befér a kocsiba is. A nagykocsika is befér, csak akkor hármunkon kívül más nem fér be. Az új kocsikával viszont újra öt személyes a kisautó. Apával forma 1-ezni is szoktunk. Azt nagyon élevezem. Legalább annyira, mint a repülőzést.
A nagy babataxival anyával szoktunk sétálgatni és a parkban piknikelni. Nagyon szeretek ott hintázni anyával. Megismerkedtem ott a kiskacsákkal és mindig nagyon sok babával találkozom. Aztán ha elfáradok egy jó nagyot alszikálok.
Most megyek vacsorázni, mert nagyon éhes vagyok, és aztán gyorsan sokat alszom, mert holnap jönnek a nagyikáék. Hat hetes korom óta nem láttam a nagypapát, kíváncsi vagyok mennyit nőtt azóta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése