Majdnem egy hete eljött hozzám a nagyika és a nagypapa Esztergomból. Anya azt mondta, hogy az abban az országban van, ahol ti olvassátok ezeket a leveleket. Szóval messze. Sokat kell gyorsan repülőzni, hogy ideérjenek, de annál sokkal tovább és gyorsabban, mint ahogy én apával szoktam repülőzni.
Mire a nagyika és a nagypapa megérkeztek, én már nagyon fáradt voltam. Nem nagyon voltam barátkozós kedvemben, mert az álommanók már húzkodták a szempilláimat. Úgyhogy csak anya öléből mosolyogtam egyet-kettőt, aztán el is aludtam. Legnagyobb meglepetésemre, a nagyika és a nagypapa reggel is ott voltak. Én nagyon örültem. Azóta eltelt egy pár nap és nagyon élvezem, hogy elég annyit mondani, hogy ho-ha és a nagyika már fel is kapott! A nagypapa olyan puszi féleséget szokott nekem küldeni, az nagyon vicces. És nála nagyon jó aludni is, mert jó széles válla van. A nagyikáék meghozták a jó meleg időt. Visszajött a nyár, így sokat járunk a nagy parkba sétálni. Hinta-palintázunk, meg remegő barikázunk, hamizunk és alszunk. Ez utóbbi kettőt különösen jól tudom már. De ahogy mondani szokás: gyakorlat teszi a mestert!
Eddig sem voltam rossz kedvű baba, de most hogy ilyen sokan vannak körülöttem, nagyon-nagyon boldog vagyok. Sokat beszélgetünk, sokat mesélek, csak sajnos apával keveset tudok játszani, mert apa az utóbbi időben nagyon fáradt, és még itthon is dolgozik.
A nagypapa megtanította a "Hol az Erik baba? Kukucs!" játékot, és most már egyedül el tudok bújni úgy, hogy mindenki engem keres, és mikor előbújok, akkor mindenki mondja, hogy KUKUCS! és nagyon örülnek. Azt ugyan még nem értem, hogy a pelenka, amit elbújáskor a bucimra húzok, hogyan tünteti el a nagyikát vagy a nagypapát vagy az anyát, de ha kinézek mögüle, mindig megtalálom őket. Az biztos, a pelusban nem lehetnek, mert az a kezemben van végig! Kész David Copperfield a családom!
Az is nagyon érdekes, hogy ha úgy gondolom, hogy valamit beleteszek a számba, az bele is megy, és ehhez a két kezem igen nagy segítség. Jóban is vagyok velük, nehogy megsértődjenek. Vigyázok, nehogy megharapjam őket, amikor a fogacskáimnak rágicsálok.
A fogaim mostanában nagyon fájnak. Szeretem, ha maszírozzák az ínyemet. A legjobb a hami végén a cumit elkapni, de azt csak úgy szabad, ha anya nem látja, mert különben elveszi. Akkor még a mosolygás sem hatásos! A rágicsák most igen jól jönnek, igaz én kinevezek mindent rágicsának, ami a kezem ügyébe akad.
Kedvenc hamim még most is a barack! Micsoda meglepetés! Elég ha az illatát megérzem! Ha nincs ott azonnal a dugóval együtt, akkor aztán van haddel-had! A nagyikáék rengeteg finom hamikát hoztak nekem Esztergomból. A sütőtök most hegyekben áll, de számításaim szerint, ha olyan tempóval falatozok, ahogy az elmúlt 3 napban, a 120 üveg sütőtök nem fogja megérni a kéthónapos vendéglátást itt minálunk. A hamifogyasztással pedig egyenes arányban megnőtt a pelusfogyasztásom is! Amit a mama küldött 350 pelust talán épp hogy kitart októberig.
Tökéletesítettem a pusziadási technikámat is. Aki felvesz, amikor köhécselek, az minimum 10 puszit kap. Csak legyen ideje a haját elmenekíteni, különben közben azt is kitépem! Hát igen. Én viking puszit adok, nem olyan cicásat. Ha puszit kapsz, akkor jó erősen megmarkolom amit érek két kézzel, legyen az az arcodon a bőr, vagy a hajad, odahúzom a számhoz az arcodat és egy finom nagy pusszancsot kapsz. Már arra is rájöttem, hogy ha anya azt mondja, "na gyere", akkor homorítani kell, és akkor könyebben fel tud venni.
Sokat nőttem az elmúlt egy hónapban. Már 67 cm és 8 kg vagyok. Mostanra megdupláztam a születési súlyomat, amit leginkább anya dereka érez meg. A hurkáim fejlődnek, és kinőttem a 74-es ruhákat. Azok most éppen jók, de már inkább a 80-as babaruhák kényelmesek. Apa mosolygott is múltkor a boltban, amikor anyával télizsákot kerestek nekem. Apa kérdezte a nénit, hogy nincs-e 90-es méret, és a néni mondta, hogy 74-es a legnagyobb, de különben is egy 18 hónapos babára már nem kell télizsák! De hát én még csak 8 hónapos leszek télen! Szóval Erik méretben már nincsenek bébiruhák, csak gyerekruhák! Szerintem ha nagy leszek, én leszek az a ruhagyáros, aki E méretű (azaz Erik méretű) ruhákat gyárt, ahogy a helyi védőnéni fogalmazott a "normális, de az átlagtól eltérő" méretű babáknak.
Hogy anya megpróbálja helyrehozni a csontjaival azt a nézeteltérést, amit a súlyom és a cipelésem okoz neki, hetente kétszer úszni jár. Olyankor este apával alszom el. Nem csodálom, hogy az anyukám szeret pancsizni és olyan sokáig van az uszodába. Én is imádom a pancsikát. A kisdelfinem mellett már a Pikacsu is ott úszkál. Az meglehetősen furcsa módon kapálózik a kezeivel, de azért nagyon ari. Szerintem még egy két játék és kiszorulok a kádacskámból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése