Tegnap megismerkedtem a vonattal belülről is. Mivel apa munkahelyi hétvégére ment, anyával és nagyikáékkal nekivágtunk a kalandozásnak. Én ugyan végigaludtam a reggeli készülődést, de az elkészített Erik-hamihegyekből ítélve jó korán kezdhette anya a pakolászást. Én ugyanis nem respektálom, ha 3 óránként nem kapom meg azt a falatot, amiért megdolgoztam. Mert hát ha hiszitek, ha nem, a játék és az alvás nagyon nagy munka ám! Különösen, ha éppen a fogaidat növeszted!
Szóval elindultunk otthonról. Egy átlagos sétának indult. Ugyanazon az úton, amerre a városba szoktunk menni, de egyszer csak feltűnő lett, hogy nem mentünk ki a vasútállomás aluljárójából, hanem fel lettem cipelve babataxistól egy nagy lépcsőn, aztán beszálltunk a vonatba, amit eddig csak kívülről láttam. Ott ettem és aludtam egyet, aztán ugyanez a móka visszafelé: kiszálltunk a vonatból, lecipeltek egy lépcsőn, ki az aluljáróból, de valahogy nem oda kerültünk, ahonnan elindultunk. Az új város neve: Brugge. Gondoltam, ameddig itt van anya, meg a hami, meg aludni is lehet, addig itt nincs baj! Szép város! Sok nagy kutyus rohangált az utakon, valami kocsikát húztak és azt mondták, hogy nyihaha! Anya azt mondta, hogy az a paci. De szerintem nem biztos, hogy igaza van, mert a paci kisebb. Legalább is az én könyvembe belefér! És ezek a nagyra nőtt kutyusok meglehetősen büdik is voltak, én mondtam is anyának, hogy lehet, hogy nekik elfelejtették kicserélni a pelust!
Végignéztük a várost. A nagyika vagy a nagypapa cipelt, ha nem aludtam, mert hát én is nagyon szeretek nézelődni, anya meg fotózott. Voltunk erődben, templomban, a főtéren, és még hajókáztunk is egyet. Azt mondták, hogy Brugge észak Velencéje. Azt mondjuk nem értem, mitől Velence, ha már Brugge, de hát ki igazodik ki ezeken a felnőtteken! A sétahajózás nagyon tetszett. Onnan láttunk hápikat meg halacskákat is. Volt egy olyan szagú ház is, mint az a ház, ahol Budapesten születtem. Az idegenvezető bácsi azt mondta, hogy az a kórház még 1185-ben épült. Az állomás felé sétálva bementünk egy csokiboltba, és a Nagyasszony katedrálisba. Ott láttuk a Michelangelo Mária gyermekkel szobrát. A kis Jézuskát legalább annyira szerette ott az anyukája, mint engem az enyém!
Mielőtt hazavonatoztunk, elmentünk Oostendébe, hogy megnézzük a tengert. A friss levegő nagyon kifárasztott, úgyhogy én engedelmeskedtem az Álommanóknak, de anya és nagyika megmártották a lábukat a tengerben. Ettek ott frissen fogott halacskát, aztán vonatra száltunk és irány haza! Nagyon élveztem a kirándulást! Remélem apa is elvisz legközelebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése