Az elmúlt egy hónapot Magyarországon töltöttem a nagyszülőkkel, nagynénikkel, nagybácsikkal, unokatesóval. Nagyon sokat játszottam, rengeteget tanultam, okosodtam, és ravassz kis rókává váltam. A nagyika minden reggel fél hatkor szervírozta a reggelimet, egész nap játszott velem, kimentünk sétálni, vonatoztunk, és ha nagyon rám jött az anyázhatnék, akkor átmentünk a másik szobába, és megpuszilgattam anyát. Olyankor anya mindig becsukta szemét, és várta, hogy ha már nem maradt egy szál haja sem, leharapom az állát. De hát ajándék puszinak ne nézd a fogát, ugye! Voltunk a Tamás doktor bácsinál. Anya kétségbe esetten mondta neki, hogy mostanában kevesebbet eszem. Erre a doktor bácsi mondta, hogy "Hála Istennek! Legalább nem lesz ez a gyerek olyan, mint egy reneszánsz puttó angyalka!" Azért a nagyikánál visszajöttek a huriburik a lábamra! A nagyikáéknál van egy olyan nagy valami, amire ha rácsapok hangokat ad! Anya azt mondta, hogy az a zongora. De szerintem anya nem figyelt eléggé. Az igazából a bordó, rolytos bársonyterítő tartója. Igyekeztem megtépázni azt a terítőt, de valahogy nem sikerült. Ezért gondolom, hogy nagyon nehéz lehet, így kell alá az a nagy tartó. Mindenesetre nem vitatkozom anyával. Ha az a zongora, akkor én tudok zongorázni. Nem nehéz. Nem tudom mit kell azon évekig tanulni! Csak a pipi-papának kell szólni, hogy mutassa meg az "Azt a mindenit" mozdulatot. Ez egy univerzális mozdulat. Nagyon sok mindenre lehet használni. Többek között zongorázásra is. A lényege az, hogy tenyérrel ráütsz az asztalra, üvegre, ajtóra, szóval bármire, ami lapos és a kezed ügyébe akad. Jó nagyot szól. És ha mondod nekem, hogy "azt a mindenit" én már csapok is. Csak vigyázz, ne te legyél legközelebb! A zongora és a rolytos terítő mellett az ablakban nézelődés is a kedvenc időtöltéseim egyike lett. Sok érdekes dolgot lehet látni. Nénik, bácsik mennek az utcán. Ha esik az eső, mindenki valami furcsa gomba alá bújik és siet, vagy éppen veszekszik a gyerekével iskolából hazafelé menet. Aztán ott vannak azok az autók, buszok, meg a nínózós nagy piros kocsik. Ők mindig többen mennek egyszerre. Nagyon szeretnek hangoskodni. Láttam ám az ablakból, hogy az eső helyett valami fehér pöttyökk estek le. És minden fehér lett. Nem voltam kinn akkor, de az emberek az utcán nagyon fázósnak tűntek. Azt hiszem ez volt az első hóesés. De benn, a jó meleg szobában a játék nem állhatott meg. Ági és János is meglátogattak. És képzeljétek el, olyan jól tudnak focizni! Szeretek velük játszani ilyet! Kár, hogy olyan keveset tudtunk találkozni! És az Ági megdöntötte az elaltatási rekordot is! 5 perc alatt mély álomba zuhantam a karjaimban! Ha ezt utána csinálod, te is bekerülhetsz az Eriness könyvbe! Anyát néha elkísártük a nagyikával vizsgázni. Ilyenkor vonatoztunk. Azt is nagyon élveztem, mert rengeteg új emberrel találkoztam. Mindenki nagyon kedves volt. Utaztam villamoson is. Esztergomba eljöttek hozzám a mama meg a Márk is. Azt mondták, hogy nagyon megnőttem. Aztán egyik hétvégén kimentünk Miklósra a mamáékhoz. Felcuccoltuk a papa kocsiját, és a mama ölében kiautókáztam. Ott is kiságy várt tengerészmacis ágyneművel! Éjszaka apa is megérkezett. A Márkot megfagyasztottam néhányszor, amikor kinn őrzött a levegőn, vagy ha elmentünk sétálni, mert bizony nagyon hideg volt. Márkkal nagyon sokat nevetgéltünk. Szeretek vele játszani. Márk csinálta minden este a fürdővizemet, és vigyázott rám, amikor a mama nem ért rá. Az egész nappaliból játszóteret csináltunk, ugyanúgy, mint Esztergomban. Azon a hétvégén mentek el anyáék bálba. Másnap este pedig a Böbe, Tündike és Laca is meglátogatott. Kár, hogy olyan későn jöttek, így én már alváshoz készülődtem. Sajnos apának másnap haza kellett mennie, mert várta a munka. Utána sokáig nem találkoztunk. Amikor visszamentünk nagyikáékhoz, anya bezárkózott , és napokig csak tanult, felöltözött, eltűnt, tanult. De levizsgázott. Néha adtam neki erőtmerítő puszikat, kicsit megcibáltam, hogy felébredjen, olyankor újult erővel folytatta. Voltunk anyával meglátogtni a tőzsdés nagynéniket is. Megnéztem, hogy működik Magyarország egyetlen Tőzsdéje. Nem elég korán kezdeni! Különben is, nekem már van kötvényem! Hamar eltelt ez az idő. Jó lett volna még veletek sokat játszani, de reszkessetek játékok, mert nemsokára megyek újra! Pipi-Papa, Nagyika, Mama, Nagypapa, Papa, ti pedig gyűjtsétek az erőt! Itthon apa várt minket. Nagyon meglepődött, hogy hazaküldött egy kisbabát és egy nagyfiút kapott cserébe! Azért nem felejtettem el repülőzni, meg a szekrény tetején trónolni! Azt csak apával lehet! Csak ő tudja! Sőt rájöttem, hogyha a vitrin tetejére ültet, onnan elérem a festményt. De csak akkor szabad birizgálni, ha apa nem néz oda, különben rám szól. Az meg nagyon jól hangzik, amikor a lábammal ütöm a ritmust a vitrin ajtaján. Kólönösen vicces, ha a cumi is lóg és az is hozzáér az üveghez. Szóval rafináltkodni jó dolog! Csak el ne csípjenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése