2008-01-23

Fénylik a Salamon ... bacija/ Travelling bacteriums (2007. december 18.)












Ha nem is fénylik, mindenképpen virul a Salamon szigetekről származó baci. Sokat utazott, de mégis megtalált engem. Már egy pár napja a szokásos ovis köhögés és nózifolyás lett úrrá rajtam. De most valahogy sokkal fáradtabb is voltam. Nem nagyon volt kedvem játszani, pedig mama jött rám vigyázni 3 napra, amíg anyáék hazamentek. Anya csütörtökön utazott haza, hogy pénteken reggel vizsgázhasson. Apa pénteken utazott utána, majd szombaton együtt mentek a Nagyiékkal, Pipi-papával és Jánosékkal Gabi és Gábor esküvőjére. Anya mesélte, hogy nagyon sokat táncolt apával és Jánossal is. Nem is tudtam, hogy szeretnek ők is táncolni. Vasárnap apa már jött is haza, anya még hétfőn vizsgázott, a mama ment akkor haza, anya pedig jött haza, hozzám. Már nagyon vártam, mert nem voltam jól. Lázas voltam és még csokit sem akartam enni. Pedig az nagy szó. Úgyhogy kedden elmentünk a Doktor bácsihoz. Már nem is olyan ijesztő a Doktor bácsi. Amióta értem, hogy mit mond, egész kedves. Mondta, hogy mutassam meg a fülemet, akkor megmutattam és ő örült neki. Mondta, hogy nyújtsam ki a nyelvem, hát kinyújtottam. Igaz ez nem sikerült olyan precízen, mert lenyomkodta valami lappal és jól belenézett. Na ez annyira nem tetszett, de azért nem veszekedtem vele. Aztán amikor végeztünk, anya elég ideges volt. Én azért küldtem puszit a Doktor bácsinak, ha már ilyen kedves volt, hogy még szurit sem adott, de ő sem volt valami jó kedvű. Aztán azt vártam, hogy megyünk haza. El is indultunk az autóhoz, amit a városban parkoltunk le, de nem hazafelé mentünk. A kórházba kötöttünk ki, ahol le kellett vetkőzni. Egy néni valami furcsa, nehéz köppenyt vett fel. Anyát kizavarták. Akkor azt hittem ott hagy, így megijedtem és nagyon reklamáltam. A néni megfogta a kezem és a lábam és egy hideg asztalra tett. Aztán valami kattant, és már jött is anya vissza. Felöltöztünk, aztán a kórházi doktor bácsi felhívta a mi Doktor bácsinkat. Aki mondta, hogy a Röntgen-kép alapján nem kell bennmaradnom, mert a tüdőgyulladás még csak kezdetleges. Felvettük apát az állomáson, és mivel Leuvenben nem lehetett kapni inhaláló készüléket, amit használni kellett gyógyszerekhez, el kellett mennünk egy másik városba. Ott kibéreltük ezt a készüléket. Amikor hazaértünk már ki is próbáltuk. Először nagyon rossz volt, mert 10 percig egy helyben kellett ülni, és a gőzölgő orvosság olyan záptojás szagú volt, de legalább néztük addig a Kisvakondot. Ez így ment minden reggel és este. Antibiotikumot is szedtem. Nem is mehettem oviba. Sokat aludtam, de aztán a harmadik napon, amikor már jobban lettem, már hiányzott az ovis randalírozás. Karácsonyig nem is megyek már, mert ma már utazunk Magyarországra, és anya nem akarta, hogy visszajöjjön az utazó bacik többsége. Ami megmaradt, azt továbbszállítmányozzuk Magyarország felé. A maradék - féltve őrzött - bacijaimat pedig almás pitével kezeltük. Szerintem ez volt a leghatékonyabb megoldás ...
Egyébként pedig nagyon jó kisfiú voltam, mert meglátogatott bennünket a Miku bá is. Hozott nekem sok-sok csokit. Na jó! Azt apának és nekem hozta. Meg egy nagy Postás legot is. Még a kiscsizmámat is kitettem az ablakokba, hogy biztosan megtaláljon a Miku-bá. A legogyűjteményem most is gyarapodott. A családi legoestéket már egyre több legoházzal lehet játszani.

A tavalyihoz hasonlóan, most is ott ücsörögtek a rénszarvasok és a hóemberek a polcokon. Tavaly már olyan jól kitaláltam, hogy megtanulok felmászni a polcra, hogy jól megránthassam a lábukat. Ezt meg is tanultam, de úgy látszik menekülnek előlem, mert egy polccal feljebb költöztek az idén. Megneszelhették a tervemet. A Mamáék és a Nagyikáék is elküldték nekem, amit oda vitt a Miku bá. Kicsit eltévedt, mert szerintem ő sem tudta, hogy a nagy utazóm vagyis én, éppen hol leszek ez idő tájt. És hogy biztosan kapjak, inkább mindenhová vitt egy kicsit. A Nagyikától kaptam egy aranyhajú angyalkát is. Az vigyáz rám éjjel, amikor alszom, de azt visszük magunkkal akkor is, amikor utazunk valahova. Rendes angyalka. Sose vitatkozik velem.

A Nagyi, ahogy megígérte, küldött nekem búgócsigát is. Tudjátok, amit múltkor láttam a könyvben. Már tudom, hogy kell működtetni. Celina is megpróbálta, de neki nem sikerült, így mondtam is neki, hogy az úgy nem jó, ahogy csinálja. Megmutattam neki, hogyan kell.

Nincsenek megjegyzések: