December 18-án anyával érkeztünk haza. Ahogyan szoktuk, most is olyanok voltunk, mint a karácsonyfa. Telis tele csomagokkal. És a legtöbbet még el sem tudtuk hozni, azt apának kellett utánunk hozni. Későn érkeztünk. Én már az utolsó negyed órát nem bírtam ki a repcsin, elaludtam. Addig viszont nagyon jól elszórakoztam, mert egy kedves bácsi ült a hátam mögött, akivel lehetett kukucsosat játszani. Amikor megérkeztünk, nagyon megörültem, mert Nagyiék meg a Papa vártak a reptéren. Mivel nagyon késő volt, a Mamáék nem tudtak kijönni, így a Papa fotót vitt nekik rólam. Egy igazi nínós tűzoltóautót hozott nekem Nagyi. Még spriccelni is tud a vízágyújával. A kocsiban jól megölelgettem a Nagyikát, befaltam két frissen rátnott csirkecombot, amit hozott, aztán elszundiztam, amíg haza nem értünk. Másnap későn ébredtem, már a Nagyikáéknál a kiságyamban. Nagyikáék már dolgozni mentek. Mi anyával és Pipi-papával ide-oda mendegéltünk. Árultam a Nagypapának. Eladtam két papírzsebkendőt. Igaz pénzt nem kértem érte, de azért a Nagypapa örült neki. Pipi-papával meg anyával még Szlovákiába is elmentünk.
Pénteken este jött értünk Papa. Bepakoltuk a cók-mókunkat, és elindultunk Miklósra. Másnap délelőtt kimentünk apáért a reptérre, de apa sokat késett, úgyhogy ott kellett fogócskázni egy kicsit. Van ott egy érdekes mozgólépcső, ami csak felfelé megy. Láttam, hogy egy kislány felment rajta a nagymamájával, aztán lejött a rendeslépcsőn, aztán megint felment. Anyának szóltam, hogy mi is próbáljuk ki. Nagyon tetszett. Jó mulatság, ha van időtök, ti is próbáljátok ki!
Másnap anyáék elmentek vásárolni. Ez nekem annyira nem tetszett, de szerencsére este visszajöttek. Nagy volt a készülődés. Másnap sokat aludtam délután. Aztán valamiért nem mehettem be a szobába. Pedig hallottam onnan zajokat, meg láttam színes lámpákat világítani. Aztán megvacsoráztunk. Volt halászlé, nekem ízlett, főleg így egy kicsit csípősen. Aztán anya rántott halacskát evett. Azt is megkóstoltam. Aztán egyszer csak csilingelt valami. Vagy valaki? Beosontunk a szobába, énekeltünk, miközben Márk zongorázott. És ott volt! Amit a Jézuska hozott. A csillogó-villogó Karácsonyfa, a sok-sok égővel, díszekkel. És rengeteg csomag a fa alatt. Én biztos, ami biztos, apa meg anya mellé bújtam, aztán amikor láttam, hogy nincs semmi gond, akkor felbátorodtam és nekiláttam a csomagok kiosztásának. Néha fennakadtam egy-egy csomagoláson, olyankor Mamáék besegítettek.
Kaptam nagyon sok könyvet, legot, rucikat, dvd-ket új mesefilmekkel. És apával együtt kaptunk egy egyforma, szép kötött meleg pulóvert. A legoban volt betonkeverő, tűzoltóautó, sőt még lángot is adtak hozzá. Nagyon izgatott voltam a sok újdonság miatt, így későn mentem aludni. Másnap megreggeliztünk, összepakoltunk és elindultunk autóval Esztergomba. Ott találkoztunk Jánosékkal is. Nagyiékhoz is nagyon szép Karácsonyfát hozott a Jézuska. Ott is rengeteg ajándékkal. Meg csillagszórókkal. A csillagszóró, meg a gyertya nagyon tetszett. De tudjátok, azt csak akkor szabad meggyújtani, ha Nagyika vagy Nagypapa ott van, mert különben bibit okoz. Volt a Karácsonyfa alatt egy szürke lovacska is, piros masnival a nyakába. Na persze az igazival szemben megvan az előnye, hogy nem büdi, és mégis ugyanolyan kedves. Nagyon szereti a mézes sütit, meg a diós bejglit, csakúgy, mint én. És ha adok neki, akkor megengedi, hogy felszálljak a hátára és együtt lovagoljunk. Azt is megbeszéltem vele, hogy anyát is, meg Pipi-papát is vigye el egy körre. Kicsit több mézessel le lehetett venni a lábáról. A lovacska vigyázott még egy nagy lego rendőrállomásra, meg egy bevásárlókocsira, aminek kattog a kereke, ha tolom. Na azzal szoktam közlekedni a lakásban. Mindent belegyűjtök, aztán toligálom. Persze utánam a vízözön. Szó szerint, csak víz nélkül. De hát a Nagyika mondta, hogy nem kell elpakolnom. Otthon anyáék mindig rám szólnak, hogy tegyem el a jétékaimat! Most viszont nem olyan fárasztó a jéték, mert mindent elő lehet hagyni. A Nagyinak egy puszi, és akkor tuti! Jánosék Jézuskája is hozott nekem csomagot. Betonkeverő lego autót, meg egy szép Benedek Elek mesekönyvet. Abból a Kacor király a kedvencem, az olyan mint én. A Jézuskázás után megebédeltünk. Nagyi májgombócos husilevest csinált. Abból jól befalatoztam, aztán elmentem csicsajdiba. Amikor délután magamhoz tértem, szerencsére nem tűnt el semmi. Minden ott volt.
A Nagyikával sokat gyertyázom, és a Nagypapa hozott egy egy-méteres csillagszórót. Azt beleállította a mosogatóba, és meggyújtottuk. Olyan izgalmas.
A karácsonyfát sem szabad piszkálni, de azért, ha nem néz oda senki, kicsit kipróbálom, hogy mit csinálnak a lámpák, meg a díszek, ha meglököm őket. Persze, résen kell lenni, mert jön anya, és rögtön mondja, hogy "Nem szabad, mert eltörik!" vagy "Erik ne nyúlj hozzá, mert bibis lesz az ujjad!" De még sosem lett bibis az ujjam! Így ha anya jön, és nem fogadok szót, akkor szomorú lesz, azt meg nem akarom, így nem kell hogy észre vegye. Ezért ilyenkor elkapom a kezem, és rázom a fejem, hogy tudom, hogy nem szabad, és csak ezt akartam megmutatni, hogy nem szabad. Ez általában be szokott jönni.
Másnap még ott voltunk Nagyiéknál, még élveztük a pihizést. Aztán csütörtökön, a Nagyiék mentek dolgozni, mi meg elindultunk ismét Miklósra. Út közben meglátogattuk a Dédi-nagyit is, feltankoltunk egy kis sütivel, aztán folytattuk utunkat. Mielőtt Miklósra mentünk volna betértünk egy nagy barkácsáruházba. Ott találkoztunk Márkkal meg Papával. Vettek valami nagy dolgot, ami olyan, mint egy fakamra, lámpa van benne és zenél is, de a bugyogós kád sokkal izgibb volt, így nem igazán tudom, mit intéztek. Anyával a fürdőszoba részlegen fedeztem fel ezt a kádat. Tele volt vízzel. Voltak rajta gombok, amit lehetett nyomogatni. Ha az egyik gombot nyomtam meg, akkor változott a kád színe, ha a másikat, akkor pedig hol bugyogtatta a vizet, hol spriccelte, hol pedig nem csinált semmit. Mikor eljöttünk már elég késő volt. Úgyhogy Papával megfürödtem és elmentem aludni. Mama még dolgozott akkor. Úgy látszik, most mindenki csak dolgozik. Másnap reggel, amikor felébredtem, egy nagy halom cucc volt az előszobában. Törcsik, kosarak, ruhák, minden féle. Még az ágyneműm is. Apáék besakkozták a csomagokat a kocsiba, amik összességében nagyobb halomnak tűntek, mint a kocsi, úgyhogy nem tudom, apa milyen térnövesztő bűbájt tanult el Harry Pottertől, de működött, mert minden befért. Én ültem hátul, anyával és Márkkal. Apa és Papa pedig elől. Elindulltunk. Még nem tudom, hova, de majd kiderül...
Mindenesetre, amíg vissza nem jövök addig nézegessétek a képeket meg a videókat. Ez utóbbiakat még nem tudom, hogy fogjuk felvarázsolni, de majd igyekszünk... Két ember hiányzik a képekről! És ez nem véletlen! A Keresztapáék! Ők nem jöttek el karácsonyozni az idén, ezért nekik különösen küldöm a videót, ahol integetek is nekik. És köszönöm a Jézuskájuknak a telefont amit kaptam. Azon szoktam Keresztapát felhívni telefonon. Ha rossz gombot nyomok meg akkor béget a telefonom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése