Nálunk továbbra is zajlik az élet. Rohanás reggel, rohanás délben, rohanás este. Apa rohan munkába, anya rohan, hogy apát elvigye, aztán mi sem késsünk el. Úgy rohan itt mindenki, hogy alig vettük észre, hogy anyának szülinapja van... de azért nem felejtettük el. Már csak azért sem, mert anya 30 éves lett. Nagy nagy puszik jártak neki, rózsahegyek, a Nagyi és egy meglepi utazás apától. Mivel ez utóbbira én és a kisöcsém (- vagy ha illedelmes akarok lenni, a kisöcsém és én.... na nem.... nem akarok illedelmes lenni. Mindenkinek megvan a saját helye a falkában. Tartsuk csak szépen be a sorrendet.) nem voltunk hivatalosak, ezért majd anya arról a saját blogjukban mesél. Amíg anyáék nem voltak itthon, Oma volt velünk. Na hát, ezt többször is be lehetne iktatni. Oma mindent megenged, még azt is amit nem. Egyetlen kivétel a suliba járás és a torna óra alóli lőgás. Kicsit körülményes volt ugyanis, mert nem volt kocsi itthon. Így Omaval buszoztunk. 7-kor indultunk a 3-as busszal az állomásra, hogy ott felszálljuk a 7.45-ös 372-esre, ami elvitt bennünket a sulihoz. Már ha jött egyáltalán. Volt úgy, hogy taxival kellett mennünk, ráadásul, apa és anya nem tudták a suli pontos címét, így a taxisofőr bá csak találgatott, és harmadik sulira el is találta, hova kell mennem. Délután ugyanez a tortúra, annyi könnyebbséggel, hogy nem kellett időre odaérni. Szóval körülményes volt. Hiába ajánlottam föl a Nagyinak nagylelkűen, hogy mi lenne ha kihagynánk ezt a rengeteg fáradságot, és inkább otthonmaradnánk játszani, de Ománál suli ügyben nem volt apelláta. Végül is én élveztem a buszozást, de Berci, na hát ő nem annyira. Neki ez napi 5 óra ücsörgést jelentett a babakocsiban. Úgy megutálta a babakocsit, hogy ha már közelítettünk felé, ordított. Aztán anyáék hazajöttek, Nagyi nagy húslevessel várta őket, és anya nagyon szép ajándékot kapott Omától és Jappapától. Megnézhetitek a nappaliban ha eljöttök! Anyáéknak nagyon örültem én is. Még Barcelonas pólót és csokit is kaptunk, de sajnos Nagyi meglépett haza. Visszatért a szülői szigor, meg aminek ők hívják a tekintély. Na azt nem tudom mi, de hogy néha ezen a címen elég értelmetlen dolgokhoz ragaszkodnak, az biztos. A suliban is történtek dolgok. Időközben megérkezett egy bácsi meg egy néni, akit anya Keresztapukája küldött, és elhozták Esztergomból a cók-mókot. Az öcsémet egy kis masszázzsal azonnal levették a lábáról. Így ideért végre a bringám, a rollerem és a loopfietsem is. Végül az utolsót választottam, azzal jártunk-keltünk Nagyival. Az osztálytársaim közül a szőke kislányok szépek. Azt hiszem szerelmes is vagyok. Linnet mindig megvígasztalom, ha sír és megvédem, ha Joy a barnabőrű kislány bántja. Először engem is bántott, de jó nagyot rákiabáltam, és azóta engem békén hagy. Olivia a legokosabb, és Romy és Oliver a barátaim. Már a festést is nagyon szeretem, és Viviane tanítónénivel nagyon szép dolgokat készítünk. Őszi fát, nyuszifület léggyel és még nagyon sok mindent. Kár, hogy jövő héten szünet lesz. Most már nagyon szeretek suliba járni. Sokan betegek az influenza miatt, de szerencsére eddig nálunk csak Berci volt beteg otthon, így emiatt sem kellett hiányoznom.
Múlt héten meglátogattak bennünket Ábel és Ábel Ágija. Sokat játszottunk együtt. Elkísértek a suliba, meg tornára, mentünk parkba, városba és gesztenyét is szedtünk, amit meg is sütöttünk. Kaptam egy hatalmas Kindercsokit, 48 darabosat, na annak a felét ott helyben el is pusztítottam. Na jó, egyet adtam Bercinek is. Aztán pénteken Ábelék elmentek Bruggebe, ahonnan nagyon későn jöttek haza, de anya mondta, hogy nem sokára Ábel Ágija és Ábel is összeházasodnak. Hétvégén Ábel segített apának felszerelni az új szekrényt, aztán sajnos el kellett menniük haza. Pedig nagyon jól éreztük magunkat. Az iskolában voltunk együtt reggelizni, amit a tanárok szerveztek vasárnapra, de hát azt elég belgásra sikerült. Finom volt, de kevés, úgyhogy itthon megreggeliztünk mégegyszer. Én amúgy is újabban háromszor reggelizek, kétszer ebédelek, de nem maradhat ki a tízórai és az uzsi sem. Na meg persze a nasi. Puding, csoki, bármikor. Szerdán pedig be kellett öltözni valaminek. Valami őszinek. A tantónéni nyuszi volt, akin még kullancsok is voltak és nyuszi fogai. Én varázsló voltam, hosszú, ősz hajjal, és még varázspálcám is volt. Csupa-csupa virágot varázsoltam mindenhova. Ma megvettük a kávégépet, hogy anyát reggel egy finom habos, olasz cappuccinoval ébreszthessük. És még hármat alszunk, és jön Jappapa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése