A csokédrazsé team: Oma, Mama és Márk. Az a helyzet, hogy csokidrazséval megvesztegethető vagyok, bár ez egyre inkább nem működik. Márk viszont megy megnézni a csokidrazsé otthonát.
Miután a jótevő Nagyikám meggyógyított, hazament, hogy Jappapát is meggyógyítsa. De még előtte megünnepeltük a Vliebeekkermisen, hogy újra jól vagyunk. Így négy napig megint anya és apa igyekeztek a hozatalt és vitelt a suliba és a bölcsiből megoldani. A szerda most nem jött össze apával, neki is be kellett menni dolgozni, amit végül úgy oldottak meg, hogy anya korábban ment dolgozni, apával bevonatoztunk anyához, apa elviharzott a Bankjába. Addig mi vásároltunk, ebédeltünk. Apa visszarohant, anya adott egy nagy cuppanós és visszaszaladt az ő bankjába dolgozni. A múltkor, amikor apa ugyanígy nem tudott szerdán otthonmaradni, akkor meg Milou nénire és Claude bácsira lettem sózva. Ők jöttek értem a suliba. Náluk ebédeltem, majd Claude bácsival megegyeztünk, hogy nem az ő, hanem az én kertembe megyünk inkább játszani. Úgyhogy ott pacsáltunk a slaggal, meg egy vödörrel, amíg anya haza nem jött. Azelőtti szerdán pedig Denise néni vigyázott rám. Ingrid néni hozott haza a suliból, és Denise néniékhez mentünk azonnal. Ott ebédeltem. Ez szörnyű, hogy ők milyen sok zöldséget esznek! Ha Oma lett volna ott, biztos mondta volna, kecske ez a gyerek, vagy mi, hogy ilyet kell neki enni? De szerencsére kaptam egy fincsi almatortát is. Denise néni sütötte.
Szóval eltelt ez a pár nap, és csütörtökön anya hanyatt-homlok rohant értem, aztán meg elmentünk Berciért. És képzeljétek! Mire felébredtem, megérkezett Mama és Márk! Úgyhogy pénteken már Márk vitt bringával a suliba, apa meg elszaladt reggel Bercivel a bölcsibe. Miután Márk és Mama értem jöttek mentünk érte busszal. Az összes kisgyerek bárányhimlős volt a bölcsiben. Húha... mondta is a Mama, hogy nem szaba d a Papának mondani, mert ideges lesz, nehogy a Márk is megkapja, mert akkor nem tud menni a Daniékhoz... úgyhogy Berci nagy szerencsésen megúszta a további bölcsit. És a temérdek pötty ellnére, nem lett bárányhimlős. pedig mindig megkérdeztem tőle: "bégetsz már Berci?". Nézett rám értetlenül. Anya mindeközben nagyon sokat dolgozott. Márkkal jártunk bringázni, sokat legoztunk. Aztán egyszercsak apa úgy döntött, hogy megy... Torontoba. Valami konferenciára vagy mire. Előtte pedig Daniékhoz. És megígérte nekem, hogy hoz nekem kamiont, meg valami más meglepit, úgyhogy már alig vártam, hogy hazajöjjön. Másnap Márk is hazarepült, mert neki csomagolni kellett a nagy útra Daniékhoz. A mama még ott maradt nálunk egy hetet, hogy segítsen anyának, és hogy ne legyünk egyedül amíg apa nincs otthon. Szombaton még kerti partira mentünk Ilseékhez. Nagyon jó volt ott. Finomakat sütöttek. Lehetett trambolinozni, és megsimogattam Basile nyulait is.
Majd mama hazament. Egy éjszakát így is egyedül töltöttünk, így anya mellé feküdtem, hogy ne féljen. Apa csak hétfőn jött haza. Éééésss hozott nekünk valamit: kamiont, meg traktoros McQueent. És ez még mind semmi! Apró legokamiont hozott! Azt úgy kell egy könyvből összeszerelni. Lehet csőrös, meg sima kamiont is csinálni. De sajnos játszani csak akkor lehet vele, ha Berci nincs ott, nehogy megegye! Másnap pedig a kamionom tiszeteletére és apa névnapja alkalmából fincsi tortát bontottunk! Na meg persze annak örömére, hogy holnap lesz az utolsó nap az iskolában! Apropó! A Tantónéni ajándékát itthon ne felejtsem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése