Anyával a múlt heti nagy melegben levonultunk a parkba egész napra a játszótérre. Anya vett nekem homokozó készletet is. A kisvödröt megpakoltuk homokkal. Aztán gondoltam felemelem, és kiborítom, de ezt sikerült úgy, hogy anyának nem volt ideje megfogni a vödröt és a homok fele a számban a másik fele a nyakamban kötött ki. Ahogy anya ott éppen próbált meggyőzni arról, hogy a homokot nem lehet megenni, és az nem finom, odajött hozzánk Bea, akit akkor még nem ismertünk, és megszólított, hogy jól hallotta-e, hogy magyarul beszélünk. És képzeljétek, ekkor találkoztam Celinával, akinek az anyukája magyar, az apukája pedig litván és itt élnek ők is Leuvenben. Mi legalább annyira megörültünk egymásnak, mint Bea és anya. Azonnal összebarátkoztunk. Azóta nagyon sokat találkozunk, ha jó idő van, minden nap. Sokat játszunk együtt. Képzeljétek el, hogy az apukája olyan magas, hogy amikor felemelt, olyan magasba voltam, mint a repcsi! Kosarazik az apukája, az anyukája pedig kézilabdázik. Nagyon jó Celinának, mert egy halom lasztival játszhat. Én is nagyon szeretem a labdákat! Ma nem tudtunk találkozni, mert ma érkeznek a nagyikámék! Bizony ám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése