Mombóka babanyelven Esztergomot jelenti. Ha nem hiszitek el, kérdezzétek csak meg a nagybátyámat, Jánost, aki ezt megerősíti. Március 15-én repültünk itthonról haza, hogy meglátogassuk a nagypapát, mamát és papát, amíg anya vizsgázik. Azt nem tudom mit is jelent vizsgázni, de valami nagyon furi dolog. Mert ilyenkor, mikor ez a vizsgaidőszaknak nevezett valami van, akkor anya állandóan bezárkózik a szobába. Néha, ha be tudok hozzá jutni valahogy, akkor két ölelés és egy puszi között látom, hogy anya egy nagy halom papír és könyv felett gubbaszt, egy csomót telefonálgat és örökkön örökké valami nénikkel meg bácsikkal beszél valami időpontról. Este ideges, összevissza pakolássza a cuccokat és reggel még azelőtt eltűnik, hogy én felébrednék. Néha, ha mégis elég korán kelek fel, akkor szoktam neki integetni az ablakból, amikor szalad a vonathoz reggel öt órakor. Aztán aznap, amikor elrohant, este fáradtan és általában jó kedvűen ér haza. Olyankor általában játszik velem egyet, és aztán megint elkezd gubbasztani a könyvek felett. Nem tudom mi lehet abban olyan érdekes, amikor még egy kép sincsen benne! Csupa-csupa fekete krix-krax olyan szépen sorba rendezve és azt nézegeti egész nap. Az én babakocsi kerekem és a papa csavarkészlete sokkal izgalmasabb. Már mutattam is neki, de szerintem ezt csak apa értékeli igazán. Anya valahogy nem jön lázba a keréktől.
Szerdán este anyával és a nagypapával elindultunk Pestre. Útközben találkoztunk a mamával, nagypapa pedig hármunkat kifuvarozott Miklósra a mamáékhoz. Éjszaka hallottam valami motoszkálást, de nem voltam annyira kíváncsi, hogy ezért a szemem ki is nyissam. Átfordultam a hasamra, felkúsztam az ágy végébe és aludtam reggelig. Aztán reggel apa mellett ébredtem. Apa hazajött. Másnap visszamentünk Mombókába.
Meglátogattuk a Bense Tamás doktor bácsit is. Adott egy papírt anyának, amit anya csütörtökön odaadott egy másik Tamás doktor bácsinak, aki állandóan letakargatta a szememet. Így nem láttam, hogy mi van a kezében. Aztán mikor már ezt jó sokszor csinálta, mérges lettem és elkezdtem vele veszekedni. De aztán mivel odaadta nekem azt a fénylő végű tollszerűséget, megint elszállt a méreg. Gondoltam, ha ez neki jó, akkor takargassa a szemeimet. Anya és apa is nagyon örült, mert ez a szemtakargatós Tamás bácsi azt mondta, hogy minden rendben. De azt is mondta, hogy cseppenteni kell a szemembe és vissza kell menni még egyszer. Furcsák ezek a felnőttek! Olyan furcsa dolgok okoznak nekik örömet! Pedig ha tudnák, hogy egy fincsi hamin meg egy jó kis pancsin kívül nincs is szebb dolog! Na jó azért van!
A Bense Tamás bácsi megengedte, hogy igyak tejecskét. Igazi bocitejet. Jobb, mint a babatej, és a gyümiturmix nagyon fincsi belőle, de azért annyira nem esek tőle hasra. A barackos turmix még mindig finomabb. Azért nagyikának reggel megiszom a két és fél deci kávét vagy kakaót, hagy örüljön. De ez a kiváltság csak a nagyikának jár. Anya ilyenben nem részesül. Neki csak másfelet iszom. Az is elég. Nem sokkal utána jön ugyanis a barackturmix! Mindenesetre most már értem, hogy Keresztapa miért nem szereti a tejet. Sokkal finomabb is van nála!
Közben anya meg apa este elmentek moziba. Aztán vártam, vártam őket, de nem jöttek haza. Így elmentem aludni. Gondoltam majd reggel, de reggel sem voltak sehol sem. Hát kiderült, hogy a pipi-papa kocsiját bezárták a parkolóba és anyáék ottragadtak Pesten. Még szerencse, hogy Petráék, akik már voltak itt nálunk korábban, otthon voltak, és anyáék így ott tudtak aludni. Aztán másnap meg apának volt valami dolga Pesten. És olyan furcsa nagy készülődés vette kezdetét. Mindenki mindenfelé szaladgált, tervezett, szervezett. Vásárolni mentünk sok helyre a nagypapával, nagyikával és anyával.
Voltunk egy virágos lerakatban is, ahol nagyon sok szép színes hapci volt. Úgy megtéptem volna őket, de anya nem engedte. Csak simogatni szabad, azt mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése