Kedden reggel Nagyikával és Nagypapával elmentünk kocsival arra helyre, ahova akkor szoktunk menni, amikor anyával Leuvenbe hazarepülünk. De most egy nagy tömegben ott álltunk és vártunk. Egyszer csak anya ott termett az orrom előtt. Nem tudtam, hogy a szemem kárpázik, vagy tényleg anya-e az. A szám tátva maradt. Aztán elmosolyogtam, odaugrottam anya nyakába és agyon puszilgattam. Tényleg anya volt. Most, hogy így előkerült, még mosdóba sem engedlek el! Ott ülök a wc ajtó előtt, nehogy anya meglépjen megint!
Anya és apa hozott nekem Írországból Finnigan törpét. Ő volt régen a koboldok királya. Ő keresgette a szivárvány végében az egész üst aranyat. Állítólag nem volt gonosz, de azért sok csalafintaságot művelt.
Azért nap közben néha Nagyikával a bringát felkészítjük, felpakoljuk a napi betevőt, aztán nekilátunk a Dunapartnak meg az Erzsébet parknak. Én gyalogkakukkolok, de ha elfáradok, belecsücsülök a szép zölt triciklimbe, és a nagyika tol. Nagyon szeretik ám a triciklimet a gyerekek. Mindig kölcsön szokták kérni. Én szívesen odaadom. Együtt szoktunk játszani velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése