Na, azért nem kell megijedni! Nem én állok fejtetőn. A lakást forgattuk fel teljesen apával és anyával. Ne izgulj Nagypapa! Nem költözünk, csak játszottunk a hétvégén. A lakás nagy részét beépítettük apával sátornak. Az asztal volt a főhadiszállás. A nagy ágytakaróval terítettük le. Tornyos bejáratokat is csináltunk székekből, meg takaróból, de azt át kellett építeni, mert túl veszélyesnek bizonyult. A harmadik púp után a fejünkön beláttuk, hogy nem biztos, hogy ez túl jó ötlet. Úgyhogy a székes sátorból hamar külön sátor lett. Rengeteget játszottunk. Apával elszálítottuk a lego kukákat, meg a sérült kukásbácsit a mentőautóval, és a macikat is megtáncoltattuk. Aztán egyszer csak nagy forgalom támadt telefonon. Először telefonáltak Nagyikáék anyának, meg Mamáék, aztán Keresztanyáéék amcsiból, meg Jánosék meg Bea. És mindenki csak anyával akart beszélni. Anya meg csak azt mondogatta, hogy köszönöm, köszönöm és nagyon meg volt hatódva. De aztán apa megsúgta, hogy most mi jövünk: Feldíszítettük a tortát, meggyújtottuk a gyertyát, apa becsempészte a virágot és mentünk Boldog szülinapot énekelni anyának! Bizony most volt szombaton anya szülinapja. A Nagyika azt is mondta, hogy most pont ugyanúgy szombatra esik, mint amikor anya született, és akkor is volt Simon-Júda vásár Párkányban. Úgyhogy ők ott ünnepelték anya szülinapját. Nem tudom mi az a Simon-Júda vásár, de érdekesen hangzik. Szóval anyát elkényeztettük apával. Sajnos, most nem tudtunk menni sehova, mert apa még mindig beteg volt, de azért jót partiztunk itthon is. Még kacsatáncoltunk is!
A nagy játékban nagyon kimerültem, de azért még a nagy pancsolásra volt energiám. Építettem halas tornyot, játszottam anyával a pancsi közben, hogy "Kalapom, kalapom, nekem is van kalapom!" És akkor a fejünkre kell tenni a "kb. kalapot". Na persze pancsolás közben megvan annak a veszélye, hogy nem öntöm ki belőle a vizet előzetesen és akkor meglepődök, hogy zutty a nyakamba borul. Ha pedig anya nem elég figyelmes, neki is lesz ilyen nyakba zuttyantős kalapja. Fürdés után már nem kellett engem altatódallal szundiba küldeni., vacsi után úgy beájultam, hogy még a reggeli 6:20-as kelést is átaludtam vasárnap. Úgyhogy a reggeli kakaóm is kilenc órára csúszott le. Még akkor is egy kicsit kába voltam. És akkor fedeztem fel azt is, hogy képzeljétek, a dugó megzavarja a helymeghatározási rendszert. Reggel ugyanis beosontam anyáékhoz. Apa mondta, hogy vigyem oda a legot, meg az üres kakaós üveget, és akkor játszunk. El is indultam érte a kisszobába. De aztán a szemem sarkából észrevettem, hogy a dugóm ott hever a kiságyamban. Kihalásztam, és mire a számba vettem, már el is felejtettem, hogy miért is vagyok ott, ahol, és miért is mentem. Így visszadöcögtem apához, aki értetlenül nézett rám, hogy hol hagytam a legot. Akkor jutott eszembe, hogy azért indultam. Letettem hát a cumimat apa éjjeli szekrényére és megint elindultam. De a kiságyban volt még dugó! Szóval megint eltévedtem. Ezért vigyázzatok! Ha olyan helymeghatározós kütyüvel utaztok, ami mindig mondogatja, hogy "Útvonaltervezés", meg "fordulj jobbra" meg ilyenek, nehogy tegyetek cumit a közelébe, mert teljesen elromlik.
A vasárnap ilyen álmoskásan indult, de aztán tízórai után elmentünk mindannyian a boltba. Amíg apa ott lemosta a kocsit, én anyának segítettem bevásárolni. Mikor hazajöttünk nagyon fáradt voltam és elmentem a délutáni sziesztámra. Mire felébredtem már éreztem a fincsi húsleves illatát. Sült husit is ettem almakompóttal és krémes sütit. Ebéd után pedig kimentünk a parkba, mert nagyon szép idő volt. Rengetegen voltak. Anya összeszedte a száraz kenyereket, és azt odaadtuk az állatoknak. A csacsinak, meg a kecskéknek. Ott találkoztunk Celináékkal. Együtt játszottuk, még csúszdázni meg hintázni is mentünk. Este megint bezuhantam, de most nem az én ágyikómba. Ott dorbézoltam anyáék puha paplanjain. Ma reggel pedig már várt az ovi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése