Nálunk az elmúlt napokban óriási volt a készülődés, de ahogy hallottam ez a készülési roham megsszállta Esztergomot és Szigetszentmiklóst is, legalább is azon a két portán, ahol a nagyszüleim laknak. Pénteken még voltam oviban, és legnagyobb meglepetésemre nem lettem este beparancsolva az ágyba. Helyette anya nagy halom bőröndöt készített a folyosóra, amit apa nagy lelkesedéssel igyekezett lehurcolni a kocsiba. Aztán, sajnos kimaradtam abból, hogy mi történt, mert megszálltak az álommanók és elaludtam. Még halovány emlékeim vannak arról, hogy apa valami olyasmit magyarázott, hogy másnap a kocsiban fogok ébredni, de visszagondolva ez nem lehetséges, mert másnap amikor felébredtem, még javában aludtak. Aztán gyorsan fel kellett öltözködni, ami nem szokott jó jel lenni, mert olyankor mindig oviba kell rohanni. Beültünk a kocsiba. Gondoltam, milyen nagy kitolás, hogy még szombaton is oviba megyünk, de az ovi helyett bementünk a Carefourba, ahol apa vett nekem egy olyan DVD lejátszót, amit anya ülésére, pont elém fel lehet szerelni, és a kisvakondot lehet nézni rajta. Aztán anyaáék mondták, hogy most megyünk a Nagyiékhoz meg Mamáékhoz. Úgy tele volt a kocsink, hogy még a mellettem lévő ülőhelyeken is csomagok hevertek. Aztán sokat mentünk, de várakozásaimmal ellentétben nem a repülőtéren álltunk meg. Mentünk Németországban az autópályán. Sokat játszottam, vonattal, autóval, vakondot meg Po-t néztem, meg aludtam is egy kicsit, de még mindig nem voltunk ott. Ha már nagyon nem bírtam a gyűrődést, megálltunk egy kicsit rohangálni egy parkolóban. Olyankor anya mindig megörvendeztetett bennünket valami finomsággal: barackkal, sütivel, gyümilével. Aztán megint csak mentünk, mentünk. Ebédidőben olyan helyen álltunk meg, ahol játszótér is volt. Szerencsére nem esett az eső, úgyhogy egy kicsit lehetett játszani. Aztán este végre megérkeztünk Bad Abbach-ba. Egy néninél aludtunk. Nem volt kiságya, de anyáék ágya olyan nagy volt, hogy bőven elfértünk hárman. Alvás előtt sétáltunk egyet ebben a kis városkában. Ettünk bajor kolbászt, apa sört is ivott, és megnéztük a halacskákat a szökőkútban. Ettünk egy jó nagy fagyit, aztán siettünk aludni. Másnap korán keltünk. Apa gyorsan bepakolta a holmikat a kocsiba, aztán lementünk reggelizni. Még csokis süti is volt! Amíg apa befejezte a reggelit, én anyával kimentem a kertbe. Integettem a szomszéd gyerekeknek, amikor hirtelen megtámadott egy macska. Na olyan nagyot még életemben nem ugrottam! Egy szökelléssel anya ölében voltam. Anya nagyot mosolygott és mondta, hogy ez a cica csak barátkozni akar velem! Hát velem ugyan nem! Az ilyen véres fenevadak! Még morgott is! De szerencsére megjött apa, és mielőtt újra támadásba lendülhetett volna a macsek, gyorsan beültünk a kocsiba és kezdődött újra az utazgatás. Na ez a nap kicsitt hosszabbnak bizonyult, főleg, hogy állandóan esett az eső, így nem nagyon lehetett kint szaladgálni abban a tíz percben, amíg megálltunk.
A nap végére azt hittem megint a néninél kötünk ki, de végre megérkeztünk Miklósra. Úgy elfáradtam, hogy nem sokáig kellett engem altatni. Ki gondolná, hogy az a sok ülés ilyen fárasztó? Nagyon megörültem a Mamáéknak. Aztán másnap megint be a kocsiba. "Jaj ne! " gondoltam, de röpke két óra alatt Esztergomba voltunk a Pipi-papánál, Nagyinál és Nagypapánál, és egy óriási dinnyével kezdtem a nyaralásomat! Mikor megérkeztünk még nem volt éppen strandidő, így kezdetnek elvittem a Nagyikát a Dunapartra. Nagyi megtanított motorozni ott, kész motorbajnok lettem! Most már én is tudok úgy skerálni motorral, mint a többiek!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése