A bégetős betegségtől pöttyös lettem, úgyhogy oviba sem mehetek. Én ettől nem vagyok annyira elkeseredve, de apa nem enged anya közelébe. Bár anya volt már bárányhimlős, nem tudni, hogy én mitől lettem az, mert kaptam már oltást. Ezért apa, biztos, ami biztos, nem hagyja anyának, hogy baja legyen. A Doktor néni azt mondta, hogy amíg jönnek új pöttyök, addig fertőzök, és addig apának is itthon kell maradni. Néha messziről küldünk egy pusztit anyának a szobába. Sajnos, apának dolgoznia kellene, ezek a fránya pöttyök meg csak nem akarnak elmúlni. Végül megjött a az egyszemélyes felmentősereg: Nagyi eljött hozzám, amíg beteg vagyok. Nagyon megörültem neki, mert hosszú napok óta még egy puszit sem akartak nekem adni a szüleim. A Nagyika viszont nem törődött a pöttyökkel, agyon csókolgatott! A Nagyi azt is elmagyarázta, hogy anyának azért nem mehetek a közelébe, mert anya is beteg és nem akarja, hogy elkapjam tőle még azt is.
Igaz azzal nem voltam túlzottan kibékülve, hogy nem lehet kimenni sétálni, meg játszani, de azért jól elszórakoztunk otthon is. Festettünk, rajzoltunk, főztünk és még buszt is építettünk. Én voltam a buszsofőr, és felvettem a Nagyit a buszmegállóban. A kisasztalra tettük a kék lavort, az volt a motorház, a puff volt a vezetőülés. és a kék legovödör volt a hátsóülés. A Nagyi nemcsak utas, de motor is volt, ő adta a második motor hangot. Aztán egyszer a Nagyi is lehetett buszsofőr... de csak egyszer!
Segítettem a Nagyinak almáspitét is sütni, beletettem a kézjegyemet is. Ott is maradt a tetején, amikor kisült, és nagyon fincsi lett. Még aznap el is fogyott. Amikor pedig a nagy játékok közben elfáradtam, elaludtam ott, ahol éppen voltam.
Az egyetlen gondom csak a fürdéssel akadt. Először a pöttyök miatt nem fürödtem. Fájtak. Aztán a Doktor bácsi azt mondta, hogy sima vizzel le kell mosakodni. De attól még nem voltam elragadtatva a fürdéstől, így a Nagyi általában ruhástól jött velem a zuhany alá, csak hogy biztosan ne csak én kapjak vizet. Na persze hajmosásról szó sem lehetett! Ez a vízellenzés megmaradt a bárányhimlő után is!
Sajnos, a Nagyinak haza kellett menni, és én holnap megint megyek oviba. De ez csak néhány napig lesz így, mert még négyet kell aludni, és apa elvisz bennünket nyaralni a Nagyiékhoz. Úgyhogy ne aggódj Nagyi! Nem sokára folytatjuk, ahol abbahagytuk! Most már meggyógyultam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése