Késő este van. Máskor ilyenkor már rég be vagyok parancsolva az ágyamba aludni, de most bégetnek rajtam a pöttyök, ugyanis bárányhimlős lettem a maga számtalan következményével. Már a múlt hétvégét úgy terveztük, hogy apa névnapját a tengerparton ünnepeljük, de elromlott az idő, így lakásbéli, gofrisütős partit rendeztünk. Mostanra ugyan megint meleg lett, 30 fok van, de most meg én lettem beteg. Már szerdán este nem éreztem jól magam, csütörtök reggelre pedig belázasodtam. Persze, a mélyhangú, dörmögős Doktor bácsit megint nem lehetett elérni. Állandóan nyaral, így megint ügyelet lett a vége. Apa vitt be, mert nem tudtuk, mi a bajom, és most anyát nem szabad megbetegíteni. A kórházban az ügyeleten kérdezték, hogy lázas? Apa mondta, hogy igen. Levert? Apa megint mondta, hogy igen, vadul helyeselt, bár be kell látni, hogy a repülőzés nem éppen a levertség jele. De így legalább gyorsan küldtek egy doktor nénit. Meg is jegyezte a doktor néni, hogy milyen 'aktív' gyerek vagyok, de felhívom a figyelmedet, hogy ez nem jelenti azt, hogy rossz vagyok, mert én mindig - na jó majdnem mindig - szót fogadok. Csak ha valamiért rámszólnak, kitalálok helyette mást. Nem tehetek róla, hogy a felnőtteknél semmit nem szabad. Szóval a doktor néni közölte, hogy bárányhimlős vagyok. Be is mutattam neki, hogy a bárány úgy csinál, hogy 'beee'. Ezt a Nagyinak is előadtam a telefonban. Hazamentünk. Kaptam lázcsillapítót, Eozine-t a pöttyökre és cseppeket, hogyha viszketnek a pöttyök. A vicces az volt, hogy akkor még pöttyeim sem voltak. Nem kellett rájuk sokat várni, az első már akkor kijött, amikor hazaértem, azóta meg csak egyre több és több. És most már viszketnek is. Apáék mindig lekezelik azzal a piros lötyivel, úgyhogy úgy nézek ki, ,int egy rózsaszín indián.A legrosszabb mégis az, hogy nem szabad a lakásból kimozdulni. A Doktor néni szerint ilyenkor nyugalom kell, úgyhogy én nyugodtan szaladgálok a lakásban. Az étvágyam a ketchupba mártogatós virslire és a kindertojásra terjed ki. Na meg persze a barackra. Az jöhet bármikor.
Este nem nagyon akarok időben lefeküdni, és anyát sem ölelgethetem kedvemre, a birka pöttyök miatt. Már most is olyan álmos vagyok, nem tudok elaludni. Tegnap is megkértem anyát, hogy énekeljen nekem legalább az ajtóból, ha már nem bújhatok be mellé az ágyba. Valahogy úgy bujkál bennem a szundi, csak nem tud kijönni. Most éppen apa csalogatja kifelé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése