Anya mindig kérdezgette apától, amíg nem volt itthon anya, hogy mi újság az oviban. Apa mindig mondta, minden ok, nem volt semmi különös, azt leszámítva, hogy mostanában nem nagyon csípem a reggeli ottmaradást. Aztán anya hazajött, elolvasta az Erikfüzetben a lemaradásokat, és egyszer csak felugrott, azt hajtogatta, hogy milyen ügyes vagyok, puszilgatott, meg minden. Először nem értettem, aztán rájöttem. Most olvasta, hogy az oviban már bilire szoktam ülni. Nem tudom mitől olyan nagy szám ez. Azóta itthon is bilibe pisilek, már csak azért is, mert akkor apa is megengedi, hogy utána lehúzzam a wc-t. Egyébként nem szabad azt a gombot nyomogatni. Persze utána jön a tortúra: bili kimos, visszavisz, pelus fel, kézmosás. Ez utóbbi jó dolog, csak mindig elfelejtem, hogy szappanos a kezem, és vagy a ruhámba törlöm bele, vagy a szemembe. Na a szememnek ez annyira nem szokott tetszeni, meg persze nekem sem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése