Képzeljétek! Tegnap mentünk volna anyával apáért az egyetemre este, de felhívott, hogy már úton van a fodrász bácsihoz. Így mi is odamentünk. Anya már mondta, hogy az én hajamat is le fogja vágni, de gondoltam ráérek még ezzel foglalkozni. Amikor odaértünk még voltak előttünk. Egyébként ez a legidősebb fodrász a városban. Apa azért jár hozzá, mert azt mondja, ő legalább tud rendes hajat vágni. Előttünmk ugyan egy majdnem kopasz bácsi volt, akin azért nem kellett olyan sokat vágni, de azért vele is el volt foglalva egy jó ideig. Az egész bolt olyan régimódi. Mintha az ötvenes években járnánk. De legjobb akkor is a szék volt, amivel lehetett liftezni. Aztán amikor sorra kerültem, egy ülésmagasítóra kellett ülnöm. Kaptam egy nagy köppenyt, hogy ne legyek hajas, és akkor gy kicsit már nem találtam viccesnek a dolgot. De apa meg anya elmagyarázták, hogy mi fog történni. Így a bácsi először ollóval, aztán olyan berregős izével lenyírta a hajamat. Volt olyan is, amikor mondták anyáék, hogy ne mozduljak. Elég komolyan hangzott, úgyhogy rájuk hallgattam. A bácsi valamit matatott a fülem körül az ollóval, aztán egyszercsak készen is lettem. Utána apát is megnyírta, igaz, ő hajmosást is kapott. Én hajmosás helyett valami olajos izét kaptam, ami elég fura szagú, és nem voltam túl boldog, amikor a szüleim itthon közölték, hogy hajat kell mosni, hogy lejöjjön. Mindenesetre a fodrász bácsi nagyon kedves volt. Nagy kunkori bajusza van, és amikor apát nyírta, még akkor is néha odajött hozzám kiigazítani egy-egy tincset. Úgyhogy az eredmény a fotón látható. Szerintem nem is lett olyan rossz.... Egész vadító vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése