Megbocsátottam anyának. Nagyon hiányzott már! Abbahagyta a tanulást, csak velünk foglalkozik, és az oviban sem sírok, mert anya korán jön értem, megyünk játszani, aztán várjuk apát. Persze ez nem jelenti azt, hogy a rosszalkodást is feladtam! Sőt! Tudok ám nagyon szófogadatlan lenni! Néha már apa is megelégeli! Ha nagyon rossz vagyok, akkor beküld a szobámba.
Celina is mondja, hogy mostanában ő sem rosszalkodhat. Pláne most. Megszületett tegnap a kistestvére, Laura. Azt mondta, még nem tudja milyen, de szerencsére nem baj, ha sokat sír, mert saját szobája van. Most kapzunk róluk képet, azt is láthatjátok.
Mondtam Celinának, hogy legózzon ő is, mert azért sosem szólnak. Én nagyon szeretem. Apával mindenféle tákolmányokat készítünk, és mostanában a mozaikozás is nagyon tetszik. Ez azt jelenti, ha nem tudnátok, hogy az azonos meretű kockákat úgy kell kirakni, hogy két egyforma színű sosem érintkezhet, és ezt három-négy emelet magasan! A legó mellett egy új kedvencem is van mostanában: kinder tojás! Az több dolog egyben! Először is vicces a papírból kibontani. Utána széttörni, aztán összerakni a játékot, és a végén megenni a csokit! A csoki érdekes módon, ha anya ott van, valahogy mindig gyorsabban fogy el, pedig en nem eszem gyorsabban, mint szoktam! Ha már a kicsomagolásnál tartok, esti kakaómhoz mindig jár két-három kockasajt is! Annak is nagyon izgi a kibontása! Ráadásul kész vicc: apa állandóan parázik, hogy rajta marad a fólia és megeszem! Ezért állandóan kiveszi a kezemből, mikor épp beleharapni készülök.
Reggel és este, meg a játszótéren a kisházban boltosat szoktunk játszani, semmi pénzzel, semmi áruáért. Otthon a pult az anya vagy az apa éjjeli szekrénye. Apa vagy anya jön,, kopog és mondja, hogy "Jó napot kívánok! Kérek egy kiló kenyeret!" Ha épp jó kedvem van, frisset adok, ha nincs akkor, megeszem, és kifizettetem! Jó biznisz nem? aztán ha már mindezen túlvagyunk, akkor jöhet a babanézegetés. Előveszem a fotóalbumot, ami tele van egy csomó babaképpel. Van amelyiken alszik, van amelyiken eszik, beszél, sőt olyan is van amelyiken sír. Ezt mind be is szoktam mutatni, innen tanultam a színészkedést is! És az a legjobb az egészben, hogy a baba hasonlít rám! A fotóalbumban megnézem mindig az egész családot, azokat is, akik nincsenek éppen itt, de azért apát is megmutogatom. Anyát nem mindig, mert azt nem tudom még kimondani, bár már háromszor sikerült!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése