Nagyon szalad az idő, ezt szerintem Kedves Olvasó te is észreveszed. Észbe sem kaptam és elment egy hónap. A március számos kalandot rejtett magában és csak ezután köszöntött be a bolondos április. Nem sokkal a nőnapi köszöntő után eljött a Nagyika hozzánk. Nagyon örültem neki, mert anya mostanában teljesen bele van gabalyodva a könyveibe, nem nagyon van ideje játszani velem. Ha pedig pihen egy kicsit és velem van, akkor sem akar olvasni, azt mondja a betűktől más gülüzik a szeme. Na nem tudom ez mit jelent, de gondolom, mire megtanulom azt a sok érdekes betűnek nevezett jelet megfejteni, addigra ezt is megértem. Szóval Nagyika eljött hozzánk. Kérdezte, hogy elmegyek-e vele repülővel a Nagypapához. Mondtam, hogy még szép, hogy elmegyek. Olyan kérdésre nem nagyon szeretek - vagy legalább is szerettem - nemleges választ adni, amiben a jön-megy ige szerepelt. Nagyika azt is elmondta, hogy most anya, meg apa nem jönnek, és megint megkérdezte, hogy elmegyek-e. Nem hezitáltam, persze hogy megyek. És komolyan is gondolta! Másnap anya kivitt bennünket a repülőtérre és repülővel mentem a Nagypapához, meg Pipi-papához. Egy hétig voltam Esztergomban. Most Miklósra nem tudtam menni a mamáékhoz, mert ők is csak hétvégén értek rá, nem tudtak több szabit kivenni, és Nagyiéknál is mindenki csak hétvégén volt szabad. Voltak nálunk Gyusziék, voltunk Búbánatban Jánosékkal meg Ádámmal gulyást főzni, és nagyon sokat játszottam. Egyik nap Nagyikának Pestre kellett menni hivatalos dolgokat intézni, és Ági vigyázott rám délután. Nagyon jó volt náluk. Minden meg volt engedve. Ádámnak mennyi autója van! Aszta! Egész nap azzal játszottam. Katonás sorrendbe állítottam őket az ágyon, hogy tudják merre kell majd elindulni. Persze, miután rájöttem, hogy nekem itt minden meg van engedve, és anya meg apa sincs itt, hogy rámszóljanak ha rosszalkodom, hát bemutattam az Ágiéknak, hogy mi mindent tudok, amit egyébként nem szabad. Miután háromszor megvacsoráztam náluk, és negyedszerre már nem is voltam éhes, hogy ne vesszen kárba a pörkölt nokedli, megmutattam a "kalapom, kalapom" játékot. Vagyis a fejemre tettem a tányért, mint egy kalapot. Kicsit pörköltes lettem, és mivel utálok hajat mosni, némi törléssel kőkemény frufrum lett. Jobb mint a legjobb hajfixáló. Remélem azért anya nem tudja meg, akkor biztos nem lesz túl boldog! Hát ilyen mókákkal teltek a tavaszi szünet napjai, ja mert azt elfelejtettem mondani, hogy éppen tavaszi szünet volt az oviban. A hét végén összepakoltunk és a Nagypapával és a Nagyikával hármasban elindultunk, hogy visszatérjek anyáékhoz, akiket már nagyon hiányoltam. Rájöttem, hogy nem szeretek ilyen sokáig nélkülük lenni. Jól érzem magam, és jó kedvű vagyok, de anya tudja, hogy nem olyan vagyok ilyenkor, mint amilyen szoktam lenni. Az mondjuk megnyugtat, ha tudom, hogy nem sokára találkozom anyával meg apával, csak játszani megyek el tőlük, vagy ők mennek el rövid időrem de visszajönnek. De ha nem tudok róluk semmit, akkor rossz kedvem lesz. De már nagyon vártam, hogy lássam a szüleimet. Ez csak olyan gyorsvizit. Két puszi aztán megyek is tovább. A repülő kicsit hosszabbra sikerült, mint szokott. Először is vagy két órás késésben voltunk, mert várni kellett egy másik repülőre. Aztán még egy órát ültünk a gépben. Én elég jól viseltem, de szerintem a bácsi mögöttem nem annyira. Elég sokat reklamált. Aztán amikor elindultunk, kiderült, hogy nem is Brüsszelbe megyünk, hanem Trevisoba, mert el kell vinnunk egy repülőgép alakatrészt egy repcsinek oda. Így fél hat helyett éjfélre érkeztünk meg. Már nem is emlékszem, hogy anyáék ott voltak-e, mert elaludtam. Reggel azonban a saját kiságyamban ébredtem. Mire felkeltem finom illatok terjengtek a szobában. Az asztal gyönyörűen meg volt terítve. Még kispipik is voltak a tányérokon. Leültünk és nem fogjátok kitalálni, mit ettünk! Olyan sonkát amit Húsvétkor szoktunk! Aztán kiderült, hogy Húsvét van, mert megjött a Nyuszi! Kis fészket készített az ablak alá. Volt benne mindenféle csoki, mesekönyvek, meg ilyenek.
Másnap meglocsoltuk a lányokat is! Csak úgy sikongattak! Nekem is nagyon tetszett, egész nap locsolgattam őket!
Apának meg szülinapja volt, azt is megünnepeltük. A Nagyika az apa kedvencét főzte, és kétemeletes tortája volt, mint gyerekkorában!
Most pedig elmondok egy titkot! Anyáék trükközni próbálnak, mert nem merik kimondani azt a szót, hogy "csoki", erre ugyanis azonnal felkapom a fejem, akármit is csinálok, és addig nincs menekvés amíg meg nem kapom. Így kitalálták, hogy "kocsit" mondanak helyette. Ez először nem tűnt fel, mert azt hittem a kocsiról beszélnek, de aztán furcsa lett, hogy mit keres a kocsi a piros ládában a spejzban. Így én is trükközök. Ha arról beszélnek, úgy csinálok, mintha nem érteném, de ebből kiderül, hogy van itthon csoki, és akkor jöhet a puhítás. A következő pár nap gyorsan elment. Nagyikáék még egy hétig itt voltak, finomakat főztek nekünk, segítettek mindenben anyának. Vittek az oviba, na ez annyira nem tetszett, mert amióta anya nem ér rá, nem szeretek oviba járni. De délután korán el is hoztak, aztán egyszer csak elmentek. Nagyon fognak hiányozni. Elmenetelükkel pedig beköszöntött a bolond április. Tényleg bolondokházává vált minden. Apa vitt oviba nagyon korán, anya reggel mikor ébredtem már tanult, este mikor lefeküdtem még tanult. Még nem is vizsgázott mégis ideges volt és fáradt, szóval vele nem nagyon lehetett mit kezdeni. Apa meg állandóan dolgozott, mire hazaértünk már mehettem aludni. Aztán anya elment vizsgázni. Hiába vártam, csak nem jött. Otthon maradt Esztergomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése