A napok reggel úgy indulnak, hogy apa kiszereli a rácsokat a kiságyamból, ott kimászom. Kiviszem a kisszékemet és az asztalomat a nappaliba, ott bekapcsolom a mesét, és elkortyolgatom a kisszékemben a reggeli kakaómat, néha egy szelet kalács elmajszolása mellett. Aztán jön a háború: öltözködés, ovibamenetel. Délután, festek, rajzolok vagy legozok a kisasztalomon, ha épp nem vagyok a játszin.
Most hétvégén egyébként hosszú hétvégénk volt, vagyis apa sem dolgozott a pünkösdi szünet miatt. Kimentünk a parkba, sokat bringáztunk, játszottunk, anya tanulgatott. Aztán már épp azon gondolkoztam, hogy megbocsátok anyának az elmenésekért, amikor arra lettem figyelmes, hogy megint pakolászik. Kedden apa vitt oviba, és nem anya jött értem, ahogy az mostanában lenni szokott, hanem apa. Na tessék... így higgyek én anyának, hogy itthon marad...
Szerencsére nem voltam sokáig nő nélkül, és apa sem vacsi nélkül, mert szerdán érkezett meg Nagyika. Bementünk érte Brüsszelbe, mert nem mentek a vonatok. Nagyikával minden egyes nap megbeszéltük, hogy anya nemsokára jön. Rengeteget voltunk a játszótéren, és a parkban. Sokszor apa hamarabb hazaért, mint mi. Mivel úgy elfáradtam minden nap, hogy nem volt időm keseregni, gyorsan eltelt az idő, és egyszer csak hazajött Anya és magával hozta Nagypapát is! Úgy örültem neki! A Nagypapa pedig hozott a Nagyikának egy nagy csokor rózsát, mert megünnepelték a házassági évfordulójukat. Már sokkal régebben házasok, mint ahogy én megszülettem. 20 és fél Erik beleférne. De nem csak a Nagyi kapott virágot, hanem én is, ugyanis most volt a névnapom! És a Mamának is most van a szülinapja!
Most hétvégén egyébként hosszú hétvégénk volt, vagyis apa sem dolgozott a pünkösdi szünet miatt. Kimentünk a parkba, sokat bringáztunk, játszottunk, anya tanulgatott. Aztán már épp azon gondolkoztam, hogy megbocsátok anyának az elmenésekért, amikor arra lettem figyelmes, hogy megint pakolászik. Kedden apa vitt oviba, és nem anya jött értem, ahogy az mostanában lenni szokott, hanem apa. Na tessék... így higgyek én anyának, hogy itthon marad...
Szerencsére nem voltam sokáig nő nélkül, és apa sem vacsi nélkül, mert szerdán érkezett meg Nagyika. Bementünk érte Brüsszelbe, mert nem mentek a vonatok. Nagyikával minden egyes nap megbeszéltük, hogy anya nemsokára jön. Rengeteget voltunk a játszótéren, és a parkban. Sokszor apa hamarabb hazaért, mint mi. Mivel úgy elfáradtam minden nap, hogy nem volt időm keseregni, gyorsan eltelt az idő, és egyszer csak hazajött Anya és magával hozta Nagypapát is! Úgy örültem neki! A Nagypapa pedig hozott a Nagyikának egy nagy csokor rózsát, mert megünnepelték a házassági évfordulójukat. Már sokkal régebben házasok, mint ahogy én megszülettem. 20 és fél Erik beleférne. De nem csak a Nagyi kapott virágot, hanem én is, ugyanis most volt a névnapom! És a Mamának is most van a szülinapja!
Boldog Szülinapot Mama!
Gondoltunk Rád is, amikor fincsi ünnepi lecsót ettünk! Ne nevessetek! Itt tényleg ünnepi a lecsó, mert nem lehet hozzá olyan paprikát kapni. Anya meg Nagypapa szállítmányozták ki a három kiló (ez nem tudom mit jelent) paprikát, ami olyan sok volt, hogy nem fért bele a legnagyobb lábaskába, csak amikor már összeesett, vagy mit csinált. Eriknek - azaz nekem -nagyon ízlett a lecsó. A másik, amiket Anyáék hoztak, azok olyan 10-15 cm-es zöld szőrös izék voltak. Anya azt mondta ebből lesz a kovászos uborka. Hoztak hozzá kaprot is, csak 5 literes üveget nem. Mint utóbb kiderült itt nem lehet 5 literes üveget kapni. Hát Nagyika és Anya nekivágtak a háztartási boltoknak, hogy szerezzenek valami nagyobb üvegalkalmatosságot, amiben a koviubit meg lehet csinálni. Mivel ilyet 20 Eur alatt nem találtak, és annyiba még az ubi sem került, inkább vettek a boltban 3 darab kétliteres helyi csemegeuborkának nevezett valamit, összesen 5 Euróért. A csemegeubi utánzat bekerült egy lábasba, az üveg a mosogatóba, a zöld szőrös izék pedig a tiszta üvegekbe, majd ki az ablakba. Anya úgy őrizgette a koviubit, mint tyúkanyó a tojásait. Ha egyik ablakba sütött a nap, odavitte. Ha a másikban, akkor oda. Többet utaztak az uborkák az üvegben, mint én az elmúlt egy hónapban. De végül csak elkészült! És elég fincsi lett, nekem is ízlik. Én amúgy is nagyon szeretem a savanyút, de ez apának is bejött, mert két nap alatt elfogyott egy egész üveg.
Az oviban ezalatt az óvónéni megtanította, hogyan lehet egyszerűbben kimondani a Nagyika szót: O-ma. Így könnyebb, de nem értem, hogy miért flamadul mondjam neki, mikor vele magyarul beszélek. Azt tudom, hogy ki a Mama, ki a Papa, ki a Nagyika, ki a Nagypapa, de ha Papát mondok az a Papát és a Nagypapát is jelenti. A Mamaé és Papaé is jó mindenre. Apa feszt azt hajtogatta, hogy de igen Erik tudja, hogy mi micsoda, ki kicsoda és mi kicsodáé (na ezt kövessétek!) és én erre vadul helyeseltem, de anya nem hitt neki, egészen addig, amíg rá nem jött, hogy érteni értem, csak kimondani nem tudom. És mivel flamandul az Anya a Mama és a Nagyika és a Mama Oma, azért mondom anya szemüvegére, hogy mamaé, de nem hívom Nagyikát Mamának, hanem Omanak, és ha Anyát kell mondanom hallgatok. Értitek?
Mindegy, én értem. Az a lényeg. És azt hiszem most már anya is érti.
Az oviban ezalatt az óvónéni megtanította, hogyan lehet egyszerűbben kimondani a Nagyika szót: O-ma. Így könnyebb, de nem értem, hogy miért flamadul mondjam neki, mikor vele magyarul beszélek. Azt tudom, hogy ki a Mama, ki a Papa, ki a Nagyika, ki a Nagypapa, de ha Papát mondok az a Papát és a Nagypapát is jelenti. A Mamaé és Papaé is jó mindenre. Apa feszt azt hajtogatta, hogy de igen Erik tudja, hogy mi micsoda, ki kicsoda és mi kicsodáé (na ezt kövessétek!) és én erre vadul helyeseltem, de anya nem hitt neki, egészen addig, amíg rá nem jött, hogy érteni értem, csak kimondani nem tudom. És mivel flamandul az Anya a Mama és a Nagyika és a Mama Oma, azért mondom anya szemüvegére, hogy mamaé, de nem hívom Nagyikát Mamának, hanem Omanak, és ha Anyát kell mondanom hallgatok. Értitek?
Mindegy, én értem. Az a lényeg. És azt hiszem most már anya is érti.
A hétvégén, amikor Nagyikáék itt voltak elhívtak bennünket egy sütipartira Apa és Anya barátai, Ingrid és Philippe és a gyerekei: Giel, Xavier és Bazil. Nagyon jól éreztem magam náluk. Banános tortát ettem, kaptam narancslevet, és játszhattam a szökőkútban. De kipróbálhattam Bazil homokozóját is a 100 éves hintalovát is. A hintapacija nagyon szép, de nem olyan finom puha mint az enyém. Bazil nagyobbik testvére nagyon izgult, hogy leesek valahonnan, és még diszkót is csinált nekem! Xavier, a másik bátyja pedig zongorázott nekünk. Szépen tud játszani, nekem még gyakorolni kell egy kicsit - úgy néhány évet, hogy úgy menjen, mint neki.
Nagypapáék elvittek engem hétvégén a tengerpartra is vonattal. Kaptam ott egy olyan strandlabdát, ami nem repül el, és lehet pattogtatni, és mivel nem vittem a homokozómat, vett nekem Nagypapa egy másik homokozókészletet is. Hétfőn, sajnos, már nem a Nagyika jött értem az oviba, pedig vártam. Elmentek repülővel haza. Majd nyáron találkozunk. Addig csak telefonon szoktam megijeszteni őket, és mutogatom, amit a Nagypapa szokot, hogy "Nem-nem"! A Nagypapa poharát azóta is megmutatom, és a kisautós mese, amit a Nagyika mesélt az oroszlánról, megy a nyusziról azóta anya feladata. Igaz anyáék egy kicsit mindig elferdítik, és azt mondják ha szeleburdi vagyok, hogy olyan vagyok, mint a szeleburdi nyuszi a mesében. Pedig nem is, mert én nekem nincs is autóm. Inkább olyan vagyok, mint az oroszlán, akinek a Nagypapájának van autója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése