Anyát hiába vártam. Apa egyre csak azt mondta, hogy még nem jön. Egyszercsak megjött a Mama. Onnantól kezdve busszal jártunk oviba meg haza. A mama vitt reggel, és hozott el délután. Anya otthon vizsgázgatott. Igencsak megsértődtem rá, hogy itt hagyott de azért nagyon jól eljátszottam Mamával. Megtanultam mondani, hogy Apáé. Na ettől apa majdnem elolvadt. Meg azt is, hogy Mamáé meg Papáé. Ezzel az autó, ban (banán) és apa szavakból álló szótáram a duplájára bővült. Nagyon tetszett mindenkinek, hogy ezeket mondom, és bevallom nekem is nagyon tetszett, hogy tudom mondani, úgyhogy állandóan ezt hajtogattam. A fürdőszobában azt is megmutogattam, hogy melyik flakon apáé és melyik a mamáé. Aztán apa mondta, hogy még kettőt kell aludni, és anya jön haza. Hát gyorsan becsuktam a szemem, kétszer is, de anya nem jött. Úgyhogy ezzel valami nem stimmelt. Aztán apa elmagyarázta, hogy két nagyot kell aludni ahhoz, hogy anyával találkozzak. Egyet aludtam és egyszercsak megjelent Papa és Márk. Ők nem repülővel jöttek, hanem autóval, pedig próbáltam meggyőzni őket arról, hogy repülővel jöttek. Igaz, azt nem tudtam hozzá megmagyarázni, hogy a téglaszínű (ez olyan narancssárga és piros és barnás, de apa azt mondta, ez a téglaszínű) Volvo hogy fért el a repülőn. A 20 kg-os csomagba biztosan nem fért bele, és szerintem a repülőgép ajtaján sem tudták betuszkolni, úgyhogy el kell ismernem elég meggyőző érveléssel, de a papa nyert, hogy kocsival jöttek és nem repülővel. Aztán aludtunk még egyet, és akkor papa összeszedett az oviban a Márkkal, bepattantunk a kocsiba és kimentünk a reptérre. Reggel még a Nagyit is felhívtuk, mert akkor volt a névnapja!
Boldog Névnapot Nagyika!
És délután ott volt anya! Nagyon örültem neki, már csak azért is mert hozott nekem egy diszkostruccot. Meg kell nyomni a szárnyát, és akkor olyan vad zenére elkezdi tekergetni a nyakát. Én is megtanultam a nyakkörzést. Így szoktunk esténként esti tornát végezni. Anya végre hazajött, de azért a sértődöttségem nem múlt el ilyen gyorsan. Különben is nem lehet tudni, hogy anya mikor lép le, úgyhogy biztos ami biztos, nem sértődök vissza. Kedden az oviban a délutáni alvás után, kaptam egy koronát, mert én voltam a szülinapos! Bizony ám! Még gyertyám is volt, és fincsi almatortát ettünk. Este pedig, amikor hazajöttem, várt a finom ünnepi vacsi, csokitortával és rengeteg ajándékkal. Annyi ajándékot kaptam, hogy ki sem látszódtam belőle. Aztán együtt partiztunk a Mamával, Papával, Márkkal, Anyával és Apával. A gyertyáimat többször is el fújtam, és így legalább ötször kívánhattam. Az ünnepi asztalomon kis bácsikban volt a só! Le kell venni a kalapját és akkor a fején lehet szórni a sót! Nagyon vicces. Kaptam Gokartot a Papáéktól, egyforma inget Márkkal, akinek pedig nem régen volt a névnapja. Őt már tegnap felköszönttük,
Boldog Névnapot Márk!
Majd kipróbálhatod a Gokartomat! Kaptam még rengeteg dvd-t, kisasztalt, kisszéket, kifestőt, festéket, ecsetet és egy aranynyakláncot egy kismacival a Nagyikáéktól. Ezt most még nem hordom, mert zavar, hogy a nyakamban van, de mindig megnézzük. Ágiék küldtek nekem szép könyvet, meg kindertojcit. Meg legot is kaptam tőlük. Keresztanyáék ajándékát is megkaptam, azóta azzal méricskélem a szobám nagyságát. A mamáéktól még kaptam kis horgászbotot, aminek a végére a halacska ráragad, még csali sem kell rá, meg rucikat is. Jó kis szülinapot szerveztek nekem apáék!
Másnaptól, a gokarttal minden nap, amíg a Papák itt voltak elmentünk egyet sétálni. Mivel még nőnöm kell bele egy kicsit, meg aztán kényelmesebb is így, toltak Papáék az úton. Van rajta kormány, meg kézifék, de még váltója is van. Sajnos a kocsiba nem fér be, de a dömper egyelőre most méretben is pont jó, és ha a parkba megyünk, akkor a kocsiba is belehet tuszkolni. Ráadásul a Papa hozott nekem egy biciklis gyerekülést. Különben is a Papa egy varázsló! Idevarázsolt még egy ugyanolyan bringát, mint apáé. Tuti nem vette, mert itt Csepel Bicajt nem lehet kapni! Úgyhogy csak varázsolhatta. Na jó! Az azért nem igaz, hogy ugyanolyan, mert szemben apáéval, ennek működik a váltója, nem rozsdás a lánca és még használni is lehet! Oda feltett Papa a gyerekülésbe, és együtt bejártuk a környéket! Szerencsére apa is megtartotta ezt a jó szokást, és esténként - ha éppen nem szakad az eső, vagy nem fúj el bennünket a szél - akkor megyünk bringázni együtt. Az is igaz, hogy a papa elázott egy párszor, mert nem hitte el, mikor mondtuk neki, hogy mindjárt esni fog az eső. Szegény nekiindult, és kb 10 perc múlva olyan ázottan jött vissza, mintha egy tóba pottyant volna be.
Aztán Mama nagy örömére és Papa bánatára elmentünk abba a tulipánkertbe, ahol tavaly voltam a Nagyikáékkal. Jót játszottunk. Szerencsére nagyon szép idő volt. Anyát otthon hagytuk, hogy tudjon tanulni.
Gyorsan elszaladt ez a három hét, amit a Mamával, és az az egy hét, amit a Papával töltöttem. Hazamentek. Vasárnap mire felébredtem, már nem voltak nálunk. Mindenesetre a Papa úgy mehetett mint a szél, mert estére már Magyarországon voltak. Márk ezalatt meg, ha jól tudom, megtanulta a teljes Szózatot!
Nekem mondják mindig anyáék, hogy mennyi energiám van, hogy ennyire szaladok, de az idő mindig szalad! Akkor neki mennyi energiája lehet! Anya megint tanulgatott, de most közel sem annyit, mint eddig. Végre velem is foglalkozott, azért még mindig nem vagyunk olyan jó barátok! Néha ha megfeledkezem erről, akkor anyát megölelem, meg megpuszilgatom. Az oviban sem szeretek lenni, mindig sírok, szomorú vagyok, ha ott hagynak, főleg ha a nem kedves óvónéni van ott. Anya ne hagyj itt! Különben is anya! Csináltam Neked Anyák napi ajándékot az oviban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése