2008-09-16

Újra itthon/Back home (2008. szeptember 14.)










Még most is a nyaralás hatása alatt vagyunk mindannyian. Én különösképpen. Ez nem azt jelenti, hogy nem örültem annak, hogy hazajöttünk! Sőt! Az összes játékomat gyorsan ki kellett próbálnom, csak ezt anyáék nem akarták megérteni. Állandóan türelmetlenek voltak, hogy miért nme fogadok szót! Na miért? Azért mert olyat kértek, amit én nem akarok! Menjek aludni, meg akkor fürödjek, meg ekkor egyek! Ez a nyaraláskor nem így volt! Anya azon is elszonytolodott, hogy bilizni sem akarok, hiába tanultam meg a Nagyinál, most megint előlről kel kezdeni. De hát olyan nehezek ezek a szülők! Oviba sem akartam menni! Pláne, hogy nem a Stien volt ott. De azért két hét alatt szépen visszarázódtunk, én is meg apák is. Időközben Apa magna cum laude lediplomázott, így megkapta harmadik diplomáját. A magna izé nem tudom mit jelent, de nagyon örültek neki.

Az oviban új csoporttársam is lett: Julia. Az ő anyukája is magyar. És nagyon sok új kisbaba is jött hozzánk. Sokat sírnak, de mindig megvígasztalom őket. Múltkor a buta óvónéni nem értette, miért sír az egyik kislány. Hát kiesett a szájából a cumi. Odamentem és odaadtam neki. Azonnal mosolyogni kezdett. Én szeretem a kisbabákat. A testvérkémet is nagyon fogom szeretni- legalább is, ha úgy fog működni, mint ezek a babák az oviban. Lehet, hogy a kiságyamat is neki adom majd, de ezt még meg kell fontolnom. Mostanában amúgy is mindig anyáék mellett alszom el. Csak azt nem értem, hogy van az, hogy reggel mégis mindig a saját ágyamban ébredek! Pedig még a tigrist meg a pokrócomat is át szoktam vinni anyáékhoz. Az biztos, hogy anyának a peluscserében tudok segíteni, mert a popsikrémezésben már profi vagyok, és a pelust is én szoktam kidobni.

A hétvégén apáékkal Kermisen voltunk. Ez egy három hétig tartó hatalmas búcsú itt. Annyi minden van. A hami nem olyan finom, de a sült krumpli csepuccsal (=ketchup) lecsúszik. Egyébként is a visli csepucs (=virsli ketchuppal) most az egyik kedvenc kajcim. Na persze a joghurt is jöhet! A Kermisen horgásztam kétszer is. Kacsákat kellett fogni, amiknek az alján számok voltak. Egyszer horgásztam így egy forma1-es autót, meg egyszer egy helikoptert. Utána körbe-körbe autóval mentem. A jegyet mindig én adtam oda a bácsinak. Mentem vagy 10-szerm aztán nagy bánatomra - aminek hangot is adtam - haza kellett menni. Apáék valahogy nem akartak velem sehova felülni. Talán majd a Nagyi vagy a Keresztapa! Addig is be kell érnem az új triciklimmel, amit most kaptam azért, mert a gokartnak még nem érem el a pedálját!

A Nagyinak most volt a szülinapja, amit sajnos nem tudtunk személyesen köszönteni, így elküldtem postán neki a lufikat, meg egy kis képregényes versikét! Ugye tetszett?

BOLDOG SZÜLINAPOT NAGYI!!!

Kaptam új nacikat és cipőt is, mert kinőttem a régit. A szandi az amcsi vagany melegitovel ,pedig, apa szerint, olyan "keletnémetes". Az esti fürdéskor sok sok habbal fürdök, én csinálhatom a habot, apával pedig versenyzünk, hogy ki önti bele az utsó cseppet az üvegbe. De azt mindig én nyerem! Már csak azért is, mert apának nincs csöbre, és ha sunyin szerez is egyet, akkor is letakarom egy másikkal ,és akkor nem tudja beleönteni. Szóval zajlik nálunk az élet továbbra is, bár a reggelik nem olyan érdekesek, mint a nyaraláskor voltak!

Nincsenek megjegyzések: