Apa este későn jött haza egyik nap, helyette egyszercsak három csaj állított be hozzánk: Mama, Böbe és Tündi. Ők voltak a soros felvigyázók. Hirtelen megnőtt a csajarány a házban, és ennek megfelelően kezdett veszélyessé válni a helyzet. Eddig mindig az volt, amit mi fiúk - nagyok és kicsik - mondtunk... de szerencsére most is. A gondok akkor kezdődtek a női egyenjogúság határozott véleménnyilvánítása tekintetében, amikor számomra is világossá vált, hogy szemben az eddigi tervekkel, anya is marad, mert a munkahelye miatt nem tud elmenni síelni. Így apa bepakolta a kocsit, elment egy nagyot aludni a vezetéshez, és egy hét múlva hazajött. Addig anya dolgozott, mama hurcolt minket oviba meg bölcsibe, délután pedig sokat játszottunk. Sőt, mindeközben Berci hivatalosan is beiratkozott az én iskolámba. Bár Chris, az igazgató bácsi férfinevű titkárnője mondta anyának, hogy lehet, hogy ez még korai egy kicsit, hogy 2011. szeptemberére beiratjuk Bercit, de anya köszönte szépen a tavaly előtti hercehurcát, inkább mégis beíratta. Úgyhogy azt hiszem Berci elsőként íratkozott be.
Nagyon gyorsan elszaladt ez a hét is. Mama is elszaladt vele meg a Tündivel. Böbe még reggel vitt minket suliba, aztán legnagyobb meglepetésemre este apa a Papával jött haza. Helyreállt a férfi szakszervezeti rend. De anya egzsyemélyes szakszervezete még így is elég erős! Papával is nagyokat játszottunk, bár nem mindig értékelte, hogy leromboltam, amit épített legobol. Aztán láttam, hogy a papa csomagol szombaton. Ajjaj, azt hiszem nem kellett volna lerombolnom a legogarázst. Mondtam is neki, hogy többet nem csinálok ilyet (bár azt még magam sem tudom, ez mit jelent, csak hát azt tudom, hogy ezt kell mondani, meg bocsánatot kérni, meg adni egy puszit, és akkor akármilyen mérges kutyaszorítóból ki tudok mászni). De a papa csak csomagolt, csomagolt és közben kajánul mosolygott. Na, gondoltam, ezt elbaltáztam. Aztán láttam, hogy egyszercsak anya is csomagol. Na neee... anyának nem romboltam le semmijét. Még csak nem is rosszalkodtam... anya egyszercsak pakolja a Berci és az én ruháimat... és akkor, apa mondta, hogy megzünk haza Esztergomba. Papa visz minket haza... Hurrá!
A reptéren vártak Nagyiék. Rántott csirkével, csokival és kisautókkal. Mentünk azonnal Esztergomba. Végre találkoztam a Pipi-papával is. Már nagyon hiányzott. Elmeséltem neki, hogy milyen autóim vannak. Meg azt is, hogy a kukásautó a kedvencem. Amíg mi a családot fárasztottuk, addig otthon anyáék szorgosan partikat szerveztek a kollegáknak. Remélem a kukásautónkat nem bántják majd. Jöttünk volna haza 23-án Omával meg Bercivel, de Berci nagyon beteg lett. Neki maradni kellett, engem pedig Ági hozott haza. És megint mentünk a gumicukros megállóba! Oma csak néhány nap múlva hozta Bercit, amikor is Oma térült-fordult egyet és Ági hazament. Nagyi még maradt nélunk egy kicsit, hogy hozzon-vigyen, de aztán sietnie kellett a Pipi-papához. Megint egyedül maradtunk. Apa szerdánként nem dolgozik, olyankor ő visz suliba, és értem is jön, majd elmegyünk a tornára. A szerdákat kivéve tehát kezdődik minden előlről: "Ki viszi ma a gyerekeket?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése