Karácsony és Szilveszter között/Seasons' greatings (2010. január 04.)

Hazaértünk otthonról Leuvenbe. Persze mindezt a légvonalban való száguldás mellett némi egy hetes kerülővel tettük. Mi ugyanis Berci öcsikémmel kicsit kitoltuk a karácsonyi szünetet.

A szülinapi parti után már nagyon keveset kellett várni, és jött a Jézuska. Csak előtte közölte, hogy addig nincs meglepi, amíg nem fogyott el az ünnepi vacsora, amit az idén a Mamáékkal és Daniékkal - akik végül is nagy nehezen előkerültek a havazós Belgiumból- ültünk meg. Halászlé volt. Azt szeretem. Azt már kevésbé, amikor kifigyel belőle a hal uszonya, de addig jó barátok vagyunk. Bercinek is bejött, bár ő láthatóan inkább az ünnepi kakaójára gyúrt. Vacsora után egyszer csak csöngetett a Jézuska. Sok-sok ajándékok vártak a fa alatt. Először elkezdtem osztogatni, de rájöttem, hogy az is elég nagy munka, hogy a saját ajándékaimra koncentráljak. Volt ott minden: versenyautók, amik még hiányoztak a Bliksem McQueen mellől - csak, hogy felfrissítsem a memóriátokat: Boost, Snot Rod, Wingo, DJ, Chic Hicks és a többiek. Ha nem tudod miről van szó, készülj, mert ez a vizsganyag. A belépőteszt a szobánkba! Aztán volt Thomas vonat, váltós sínnel, könyvek, DVD-k, rucik - na ez annyira nem jön be, de anya nagyon örült neki, mintha ő kapta volna. Mindenki kapott egy kis ajándékot, de Berci és én nagyon sokat. Mire végignéztük a sok sok csomagot úgy elfáradtam, hogy elaludtam a fa alatt, anya meg apa pedig egymás ölében. Azt már nem tudom, hogy kerültünk fel az ágyba, meg azt sem, hogy miket álmodtam, de szép este volt. Köszönöm a Jézuskának!

Másnap reggel Mikulás ruciban keltünk Bercivel. Hamar kocsiba ültünk, Papáék már késésben voltak, mert szaladtak Gyulára, mi meg a Nagyiékhoz ebédelni. Ünnepi ebéd, Pipi - papa és Jánosék vártak bennünket. Oma fincsiségeket főzött, de szerencsére itt a Jézuska hamarabb jött, és nem kellett végigvárni az ebédet. Különösen, mert ha kisöcsémen múlik, sosem láttam volna a szép órát, amit kaptam, meg a pénztárgépet, meg a dvd-t a ToyStoryról, mert ő állandóan csak enne. Az ajéndékok kivesézése után megvizsgáltam Pipi-papa elemlámpáját, kicsit meg is szereltem, most már nem is világít, aztán átruccantunk a Teri mamához kifosztani a dugi csokihelyet! Másnap pedig újra felcuccolás, és irány Gyula meg Szilveszter, vagy a Szilveszter meg Gyula. Nem értem, de mindegy is. Valami nagy épületbe mentünk, ahol csupa hálószoba volt, és mindenki köntösben szaladgált. Voltak medik is, ahol lehetett fürödni, de ott nagyon büdi volt, úgyhogy amíg anyáékat két Tai néni masszírozta, én megmutattam Keresztanyának, hogy hogyan kell kiakasztani a Papát 15 pec alatt. Majdnem nem sikerült! Jó pár napot töltöttünk itt. Anyával apával aludtam, Berci meg ki lett lakoltatva a Mamáékhoz, csak hogy Márk és Papa tuti ne tudjanak aludni! De aztán Berca elég rendi volt és csak reggel fújt ébresztőt! Én általában hamarabb fenn voltam. Kiderült, hogy Szilveszter még sem ott van Gyulán, hanem Esztergomban - már akinek. Én a Nagyiékkal partiztam kb. 10 - ig, anyáék meg Adriéknál Pesten. Utána pedig még egy nap, aztán indultunk is volna a reptérre. Nagyon rövid volt a szünet, és bár Daniék is velünk jöttek volna szombaton vissza Leuvenbe, de vasárnap már hajnalban indultak is tovább az ő házukba Milwaukeeba, így inkább megbeszéltük Bercivel, hogy mi inkább maradunk a Nagyiéknál még egy kicsit. És mivel mi nem mehettünk Keresztapáékkal át a nagy vízen - pedig mondta Dani, hogy olyan nagy hó van náluk, hogy alagutat kell furni a hóban a kocsiig, anya meg amúgy sem enged meg annyi mindent, mint az Oma, nem nagzon voltunk elkeseredve, amikor kiderült, hogy apánál vannak a mi útleveleink. Mármint Bercié meg az enyém. Apa ugyanis úgy döntött, hogy inkább nem csatlakozik a repüléshez, hanem hazaviszi helyette a dugig megtömött, de megszerelt kicsi piros peugeotot, és majd jön értünk inkább a reptérre. Már majdnem Frankfurtban volt apa, mire rájüttünk, hogy nála vannak ay útlevelek, úgyhogy mi Bercivel maradtunk, anya meg elment Daniékkal. Apa pedig várta őket a reptéren. Mi még egy egész hétig élvezhettük a szünetet. Áginál végigkóstoltam az összes kismackós sütit, szétszedtem a Pipi-papa elemlámpáját, és jó nagy ferfordulást hagytunk Nagyinak a nappaliban, hogy legyen mivel foglalatoskodnia, amíg nem vagyunk ott.

Szerencsére Ági vissza tudott minket hozni, így anya is nyugiban dolgozhatott, amíg mi jöttünk-mentünk a suli, a bölcsi és a házikónk között.