Kopog az eső az ablakon. És kopognak a madárkák is. Lassan és magányosan indult a május. Négyecskén otthon Leuvenben rutinná vált, hogy mikor ki visz, ki hoz, mennyit vagyok a Jannekenel, és Bercinek milyen hosszan kell vigyorogni a dadusára, hogy végre hazamehessen. Nem volt jó ez a hónap. Azt mondják, hogy a májusi eső aranyat ér, de nekünk túl sok volt és csak sarat hozott. Szomorkás volt az idő. Azért a villamosnak,a mit névnapunkra kaptunk, tudtunk nagyzon örülni!
Hiányzik nekem Pipi-papa. Anya is sírt. Aztán anya elmondta, hogy a Pipi-papa elment az angyalkákhoz, és nem jön vissza. Azért hívom néha, hátha mégis visszajön és játszik velem egy kicsit.
Elmentünk Omához, mert Pipi-papa, amikor elment az angyalkákhoz, hagyott egy üzenetet, és anyáék meg Omáék, meg mindenki , aki szerette és ismerte ott volt, és küldött neki egy búcsúszót.
Sajnos előtte betegek lettünk. Berci kezdte, és mire Esztergomba értünk már anya is beteg volt. Aztán Jappapa, majd Oma, végül apa. Én sem maradtam ki a sorból. Gyorsan haza kellett jönnünk, mert anyának dolgozni kellett. De még mielőtt hazajöttem volna, anya bevitt a doktornénikhez a kórházba, mert nem ittam. Benn is kellett maradnunk. Ingrid néni átment Bercihez éjszaka, mert apának is be kellett mennie a kórházba. Aztán anya mondta, hogy el kell neki rohanni dolgozni, de délután jön vissza, és addig legyek jó. Nem szeretek ott lenni. Fel is hívtam a Nagyit, hogy jöjjön és gyógyítson meg engem. A Nagyi lábaujja is beteg volt. De nem volt idő rá, hogy meggyógyítsa, rohant az Oma hozzám. Csak kapott egy két szurit, és irány a reptér. Finomakat főzött nekünk és meggyógyított a Nagyikám! És beszélgettünk Pipi-papáról és mikor meggyógyultam, sokat játszottunk. Nagyi egyébként nagyon bátor! Egy hatalmas darazsat bezárt az ablakba, nehogy megcsípjem! EKKKORA fullánkja volt (szerk.: ilyenkor erik kb. hatvan centire nyitja kezecskéit)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése