Hosszas betegeskedés után csak sikerült meggyógyulni. Így elsején vissza tudtunk jönni apához. Nagyon örült nekünk. Amennyire apa boldog volt, annyira szomorkás volt a nagypapa meg a nagyika.
A repcsin nem voltak sokan, így egy egész sorban rosszalkodhattam az alatt a másfél óra alatt, amíg leszálltunk Charleroi-ban. Minél többet utazom, annál kényelmetlenebbnek tartom a repülőt. Először még nagyon érdekes volt. Még másodszor is, mert akkor a mamával játszottam, de most már nem érdekelnek a kütyük az ülésen, és nem lehet szabadon sétálni. Ráadásul a pelenkázó olyan pici és olyan szagos, hogy még akkor is fóbiája lesz az embernek, ha egyébként is lukban élne.
Másnap még nem sikerült, de harmadnapra visszatértünk a leuveni kerékvágásba. Anyával takarítottunk, bevásároltunk, és sokat-sokat játszottunk. Igen, én is takarítottam. Félek a porszívótól, de ha anya felvesz, és én is foghatom a csövet, akkor még nevetek is a porszívózásnak. Igaz, hogy utána anya nem nagyon tud felegyenesedni, meg kb. kétszer annyi ideig tart, de megcsináljuk együtt. Vásárlásnál nagyon izgi a bevásárlókocsi, mert ha kidőlök oldalra, akkor látom a kereket. Anya mindig fog egy kézzel, nehogy kiessek, egy kézzel meg vásárol. Hiába mondom neki, hogy egyedül is megy!
Amikor hazaérünk és elpakolunk - ami nekem inkább a kipakolást jelenti - akkor főzni szoktunk. Én mindig megszerelem a főzéshez anyának a kuktát. Aztán betesszük a mosnivalót a mosógépbe, amikor az éppen nem alszik. Elég sokat alszik. Lusta egy valaki. Mindig meg szoktuk nézni anyával, hogy éppen mit csinál. Először bekopogok az ajtaján, mert tudjátok, saját szobája van. Akkor anya is hallja, hogy meg szeretném nézni, akkor kinyitjuk az ajtót, és bekukucskálunk. Néha felébresztjük és megtömjük a bendőjét. Olyankor morog egy csomó ideig, aztán kiköpi a frissen mosott ruhákat. Olyan is volt már, hogy elfelejtettük felkapcsolni a villanyt neki, amikor befejezte a morgást. Ezen úgy megsértődött, hogy a tiszta ruhákat bebüdizte, és újra kellett mosni. A mosás után ki szoktuk tenni a ruhákat arra a nagy rácsra, ami gurul, és szuper módon szét lehet szedni. Gondolhatjátok, hogy amikor az tele van mennyit hallgathatom, hogy "Nem szabad! Nem szabad!" amikor már csak közelítek is felé. A "Nem szabad!" akkor is elhangzik, ha a videóban nyúkálok. Na arra anya nagyon ugrik. Ki is kaptam valamelyik nap, mert megvártam míg anya nem figyel, és belenyúltam. Csak anya hirtelen odanézett, nekem meg nem volt időm kikapni a kezemet onnan. Először álltam, és vártam. Aztán mosolyogtam, hátha anyát leveszem a lábáról, ahogy szoktam de nem sikerült. Kikaptam. Anya azt mondta nekem rossz vagyok! Pedig én áldott jó gyerek vagyok! Igaz apa?
A videó mellett még mindig ott vannak apa színes mappái. Azokat szoktam neki rendbe tenni. Ha egy lap szerintem nem oda való, azt eltávolítom egy könnyed karlendítéssel. Azt is felfedeztem, hogy ha a cumikáimat beledobom, akkor anyáék keresik-kutatják. Felforgatják utána az egész lakást. Mostanában ugyanis legalább kettő, de inkább három cummantó kell az elalváshoz. Egy a szájba, egy az egyik kézbe, egy a másik kézbe. Rotációs programon vannak, néha cserélnek. A cumikat azért is hagyom el nap közben, mert a dugóláncot nem nagyon szeretem. Amikor ugyanis beveszem a számba a dugót, bebilincselem magam. Ha a kezemet kinyújtom, akkor kiesik a cumi, ha a cumit bedugom, odaláncolom magam.
Volt nálam keresztanya is, mielőtt hazament Budapestre. Ő adta a csokipudingot uzsira. Keresztanya nem tudta még, hogy a csokipudingot ennyire szeretem, és hogy veszélyes velem enni, mert ha éppen akkor jön rám a dumálhatnék, akkor ő sem ússza meg puding nélkül! Uzsi előtt anyával mindig sétálni megyünk. Ha be kell menni valamiért a városba, akkor arra, ha nem akkor a nagy parkba. Mindig két-három órát sétálunk, feltéve ha jó idő van. Márpedig az elmúlt három hétben meleg volt és sütött a napocska. Kimetünk a játszótérre. Először alszom mindig egy fél órát. Utána megdolgoztatom az új cipőcskémet, és sétálunk egyet anyával a tó mellett. Megnézzük a kacsákat, akik néha összevesznek egy kacsaj miatt. Azt nem értem anya miért nem engedi, hogy leüljek. Múltkor azért sikerült. Aztán amikor hazamentünk az összes ruhámat befalatozta a mosógép, mertjó sáros lett. Szóval a kacsák után elsétálunk a játszótérre. Általában most már a kis piros babarobogót visszük, mert azt anya egy kézzel jobban tudja tolni, ha velem sétál. A játszótéren először rá szoktam ülni a remegő csiga-bigára, aztán a tyukicára, meg a katicára. Utána jön a pörgőfotel, aztán a hintaágy, majd a csúzda. Ez utóbbi a leges-legjobb. Ha már anya nem bírja a csúzdázást akkor még hintázni is szoktam egyet. Utána pedig körbesétáljuk a nagytavat. Egy részét saját lábon, egy részét babakocsiban teszem meg. Séta után mindig nagyon éhes vagyok. Uzsira kekszet és kenyeret is szoktam már enni azzal az egy fogacskámmal, ami már kibújt.
Nem sokára pedig jön a mama!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése