Szegény apa! Ő már 8-án hazarepült Belgiumba. Úgy volt, hogy mi is utazunk anyával 10-én de sajnos anya vizsgája közbeszólt, így apa 18-ra vett nekünk másik jegyet.
Ez az idő azonban nem telt el eredmény nélkül. A nagyika megtanította nekem a baba, mama és hammama szavakat mondani. Többnyire mindent mammmamma-zok. A papát is, babát is, lámpát is és a hammát is. De mivel mutogatni kiválóan tudok, és az "ö" kiegészítő szócskából a nagyika és anya mindent kitalál feleslegesen nem is erőltetem magam a beszéddel. Minden ajtót és nyílászárót meg kell tekintenem, a villanykapcsolókat minden helységben legalább egyszer fel kell kapcsolnom és minden egyes kereket tüzetesen meg kell vizsgálnom álló és működő helyzetben egyaránt. A legjobb dolog a babakocsi kereke, mert séta közben ki tudok hajolni és nézni, hogy hogyan működik. Aztán otthon a bakancs kerekein lehet modellezni. Fejre kell állítani a bakancsot és bal kéz mutató ujjával hajtani kell a kereket először egyik, majd a másik irányba. Egész érdekes. Ha a kerekekkel megvagyok jöhetnek a fedők. Minden csöbörnek van ugye egy teteje. Először leszedem a tetőt, ha tudom. Ha nem tudom akkor görbülni kell meg mondani hogy "ö" és akkor nagyika segít. Ha leszedtem a tetőt, utána vissza kell tenni. Na ez utóbbi művelet nem mindig sikerül. Általában háromszor szoktam megpróbálni, aztán otthagyom. A legizgalmasabb "visszateszem" játék a nagyikáék nagy ágyának gombja. Ádám unokatestvérem volt ugyanis olyan rendi, hogy tíz évvel ezelőtt kiszedte, így azzal nem kell bajlódni. Már könnyen kijár. Azt nagyon jól lehet visszatenni. Pedig az nem is olyan könnyű, de ha sikerül annál nagyobb az öröm. Ajánlom mindenkinek! Próbáljátok ki!
A nagyikáéknál a hálószobában imádok pakolni a szekrényben. Olyan sok kincs van ott. Néha az is odakerül, ami nem is odavaló. Akkor aztán a nagypapa keresheti a kulcsát!
A bébikompozás már kitűnően megy. Csak úgy kapkodják a lábukat a pipipapa meg a nagypapa, ha én belendülök. Ez az új szobametro. Gyorsan és könnyen el lehet jutni vele mindenhova a lakásban. Ha be akarok menni vele egy ajtón, csak neki kell menni vele az ajtónak, és akkor azt úgy is kinyitja nekem valaki. És még bérlet sem kell hozzá. Közben pedig még ugat is, ha jókor nyomod meg a gombot. Ha kellően jól tudsz időzíteni, akkor reggel 5 órakor, az első haminál kakaskukorékolásra ébresztheted a családot.
A nagypapával huncutkodni is szoktam. Ha nagyon vigyorgok, és oldalt megdöntöm a fejem, akkor a nagypapa annak nagyon örül. Egy időre leszoktam róla, mert a kiságy az ilyen bólogatásoknál túl közel volt és túl keménynek bizonyult, de most már, hogy tudom koordinálni a mozgásomat, megoldom ezt a problémát is!
Egy szó, mint száz ez alatt az idő alatt rengeteget tanultam. Fel sem tudom sorolni mennyit. A járásom is biztosabbá vált, már egyedül tudok állni, kapaszkodás nélkül majdnem fél percet.
Aztán jött a 18-ka. Anya megbeszélte a nagyikáékkal, hogy a reptéren találkozunk, mert ő még Pesten intézkedik, engem meg a nagyikáék visznek ki a repülőhöz 4 órára. Délben sajnos nagyon beteg lettem. Nagyika elvitt a doktor bácsihoz, aki azt mondta, hogy nem mehetünk így sehova. Jókedvű voltam de nagyon beteg. Semmi erőm nem volt. Szegény apa nagyon csalódott volt, hogy nem tudtunk hazamenni. Nem mert jegyet venni, mert senki nem tudta, hogy mikorra gyógyulok meg. Ijesztgettem egy kicsit nagyikáékat, mert nem akartam inni, pedig a nagyi felvonultatott négyféle teát, ötféle gyümilevet, vizet, tejet, szóval mindent. Még a doktor bácsi is azt mondta, hogy bármilyen folyadékot ihatok, pedig előtte az édes teákat nem engedte. De azt mondta, ha nem iszom, akkkor valami infuzio nevű dolgot fog adni. Hát gondoltam nem lehet az olyan rossz. A panadol is nagyon fincsi, de anyáék össze-vissza rémüldöztek. Már fecskendővel nyomták le a torkomon a vizet, de én ügyesebb voltam. Nem nyeltem le. Sőt kis ordítással párosítva hamar belátták, hogy ez így nem fog menni. Anya is beteg lett, meg nagypapa is. Szegény pipipapát a nagyika karanténba zárta a szobájában, még enni sem engedte ki hozzánk a konyhába, nehogy elkapja ő is. Szerencsére a nagyika bírta a strapát. Ő is beteg volt, de neki nem volt ideje rosszul lenni. Aztán anya gyorsan összeszedte magát. Én meg harmadik nap megsajnáltam őket és ittam sok-sok vizet, teát meg mindent amit elém tettek. Szóval kezdtem jobban lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése