Én nem értem ezt az egészet! Pénteken este apát vártam. Csak vártam, vártam. Már nagyon késő volt, de én addig nem akartam elmenni aludni, amíg apa nem játszik velem egyet. Egyszer csak hallom. Jön valaki. De képzeljétek! Nem csak apa, hanem a mama is jött. Húúú micsoda öröm. Ezért érdemes volt várni. A mama hozott nekem egy akkora bőrönd cók-mókot, hogy ki sem látszódtam mögüle. Rucikat, sok-sok játékot, könyvet, pelust. Apáéknak fehér répát a leveskébe, meg öszibarack levet Erik pocijába. Másnap mikor felébredtem, apa, anya és mama is ott voltak. Elmentünk együtt vásárolni, de sétálni már nem nagyon volt időnk, mert késő lett. Másnap reggel összepakoltunk és elmentünk autóval abba a városba, ahol régen anya tanult. Ott parkoltunk a kolija mellett. Aztán felpakoltuk a hátitatyót és besétáltunk a városba. Csupa színes, sörszagú bácsi és néni, zsibongó gyerekek és zenebonáló autók voltak mindenfelé. Azt mondta apa, hogy ez a maastrichti karnevál. Nagyon sokan voltak. Mindenki be volt öltözve. Volt aki matróz volt, matróz kutyussal, volt aki kertész, de voltak olyanok is akik fémruhában voltak és nem hasonlítottak semmire. Mindenki sörrel és hamival szaladgált, a poharakat vagy eldobták, vagy letették. Mind tele volt ezekkel az üvegpoharakkal. És nagyon fincsi illatok szálldogálltak itt-ott. Anyáék fánkot is ettek. Annak volt olyan jó illata. Még anya és apa is felvett valami bután kinéző sapit, de ők még elég szolidan néztek ki. A mama beállt fotómesternek. Mindenkit lefényképezett. Ismeretlent és ismerőst. Ez utóbbiból csak négyen voltunk: anya, apa, Erik, meg a babataxi. Este viszonylag későn értünk haza. Másnap apa eltűnt. Persze sejthettem volna. Hétfő volt. Aztán bementünk a városba. Kaptam egy nagyon szép kabátot, de egyébként az egész utat végigaludtam. Utána - még soha ilyen sietősen azelőtt- hazarobogtunk. Mire a mamával utolértük anyát, ő már izgatottan szalagált fel-le a lakásban. Összecsomagolta a legkisebb bőröndöt és elviharzott. Aztán apa előkerült, de anya nem. Eddig mindig anya volt a biztos pont. Most meg... na tessék! Ki érti ezt? Azért én nagyon jól elvoltam. A mama játszott velem sokat. Sétáltunk mindennap. Szegény mama, még a borsófőzelékkel is megpróbálkkozott, mert anya kiírta, hogy az legyen a másnapi ebédem. Nem értem anyát sem. Igaz, hogy eddig úgy ahogy megettem a borsófőzeléket, de amióta van sokkal finomabb, nem kell. Különben is a borsófőzelék negatív szeretete a véremben van... igaz apa? Aztán apa másnap megint eltűnt, megint előkerült, de anya nem került elő. Így ment ez három napig. Apát sem értem, de tudom, hogy ő hétfőtől péntekig pápá megy, ahogy anya mondja dolgozni, de este mindig otthon van 18:45-re. Na de anya! Aztán pénteken reggel amikor felébredtem, na ki vett fel reggel? Hát anya! Előkerült! Ennek nagyon örültem! Utána bár el voltam foglalva, a szemem sarkából mindig figyeltem. A nagyika is küldött nekem anyával szép új rucikat, meg fincsi hamit. Olyat, amit nem lehet itt kapni. A legfinomabb a stricatellás tejbegríz, de a kapros tökfőzelék is nagyon ízlett. Aztán pénteken este apa is előkerült, és kezdett hasonlítani a nap az egy héttel ezelőttihez. Apa, anya és mama is velem vacsorázott. Aztán szombaton elmentünk a parkba megmutatni a mamának, hogy hol szoktunk sétálgatni, meg hogy milyen a játszótér, ahol anyával csúzdázni szoktam. Apa fel is mászott velem a csúzda tetejére és onnan csuszigáltunk le együtt. A városban is voltunk, és bementünk a szokásos kávéházba is. Jó nagyot kirándultunk. Amikor hazajöttünk, anya és apa készülődni kezdtek. Ez nagyon gyanús volt. Aztán egy kicsit nem figyeltem oda rájuk és már el is tűntek. Én úgy döntöttem nem várom meg őket, mert az álommanók nagy erővel nyomták a szempilláimat. Azért szerencsére nem tartott sokáig az eltűnési időszak. Vasárnap reggel már közéjük bújtam. Vasárnap gyorsan eltelt, aztán mire észbe kaptam a mama mondta azt, hogy pápá, és eltűnt apával. A pápá mellett, amit a mama tanított meg az elmúlt héten, a mamának, apának és az előkerült anyának nagyon sokat huncutkodtam. Az a nagypapát is levette a lábáról, de úgy látom a többiek elbűvölösénél is bevált. A pápá egyébként több dolgot jelent. Azt is ha valaki más elmegy, azt is ha mi megyünk, meg azt is ha el akarunk menni. Emelett anya "Tapsi, tapsi, tapsi, hova ment a hapsi?" tapsoló mondókájára megtanultam, hogyan kell tapsikolni, de nem csak a kezemmel, hanem a lábammal is! Anya nagyon örült neki! Aztán apa visszajött, de egyedül. Lehet, hogy három nap múlva a mama megint előkerül, mint anya? Én várok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése