... mármint Erik és a nagy csapat!Miután visszatértünk a "jómunkás" ember hétköznapjaiba, végre találkozhattam Celinával és Beával is. Celina is nagyot nőtt a nyáron, ő is nyaralni volt a nagymamájánál Litvániában. Nagy puszit adtunk egymásnak, olyan babacsók féleséget. Apukája meg is jegyezte, hogy "kicsit korán kezdik ezek a fiatalok". A hétfői nagytakarítás után, anyával kimentünk a játszótérre, ide a nagy parkba. Megtanultam felmászni a csúszdára. Fel a lépcsőn négykézláb, aztán át a faakadályokon, először úgy, hogy anya fogta a kezemet, mostanra már úgy, hogy kapaszkodom a láncokban, aztán át a kapuk alatt, végig a recés hídon, majd a csúszdán leültem anya ülébe, és zsupsz. Mára azonban már egyedül is végig tudok menni, így anyának nem kell utánam jönni a mászókára, elég, ha jön mellettem és kísér. A csúszdán is egyedül csúszok már le, anya pedig elkap a végén. Miután ezt egy párszor megismételjük, jöhet a kishinta. Ez a kedvencem még mindig. Nagyon szeretem. Utána a nagy hinta, majd a lovacskázás anyával. Ha ezzel is megvagyunk, akkor átmegyünk csövezni. Nagy piros csöveken lehet átbújkálni a föld alatt. Ez csak akkor nem túl nyerő, ha előtte esett az eső, mert akkor nyakig sárosak leszünk. Na de ki ijed meg egy kis sártól? Én nem, maximum a kocsi, meg apa, amikor takarítani kell. Ha nagyon elfáradok a játszótéren, akkor elmegyünk megnézni az állatkákat. Mi szoktuk Celinával etetni őket kenyérrel. Van sok kecske, meg malac, de három csacsi is ténfereg ide-oda. Amint megérzik, hogy hammát hoztunk, olyan sokan lesznek, hogy ki sem látszódunk közülük. A játszótéren nagyon el szoktam fáradni. Utána még éppen annyi erőm van, hogy apával játsszak egyet a fürdőkádban, megvacsorázzam a májkrémes kenyeremet kakaóval, és irány aludni. Az álommanók hívás nélkül is, elég gyorsan lecsukják a szempilláimat. Ha rossz az idő és otthon maradok, apa ötlete alapján anya bunkert csinál a kiságyból. Letakarja a tetejét, kivesz két-három rudat, hogy tudjak ki-be járkálni, ott szoktam játszani. Este fél kilenckor már durmolok, és hat órakor kelek reggel. Olyankor már nem szoktam visszaaludni, várom a reggelimet, a 350 ml kakaómat. Felöltözöm, és hét órakor már teljes harci díszben versenyzek a kisautóimmal. Kilenc óra körül eszem egy kis kenyérkét, amikor anya reggelizik, aztán fél tizenkettőkor ebédelek. Már egyedül ülök az asztalnál, és eszem. Igaz a babaszék még mindig kényelmesebb, mert nem kell nyújtózkodnom, hogy felérjem az asztalt. Déltől háromig pedig lehúnyom szemeim és a szőke, kékszemű angyalkáimmal álmodok. Délután megint park, vagy előtte esetleg más, ha van elintéznivaló. Kedden például elmentünk anyával bevásárolni. Legalábbis anya úgy gondolta, én viszont nem annyira. Már nem olyan vicces ülni ott a babaülésben a bevásárlókocsin. Sokkal viccesebb lerámolni a polcokat. Erre anya is rájött, és a velem való vásárlással elég hamar felhagyott. Délután négy körül a parkban szoktam elfogyasztani az uzsit, ami vagy banán, vagy barack, de időnként nápolyit is kapok.
Szerdán anyával elmentünk megnézni az ovimat. Igazából nagyon jó. Egy nagy játszótér az egész. És képzeljétek olyan sok kisgyerek van ott! Nem akartam hazajönni, de muszáj volt, mert én csak holnaptól leszek hivatalosan ovis. A hetünk a sok mozgalmasság ellenére elég csendesen telt. Apával nagyon keveset játszottam, mert apa vizsgázott, és ezért folyton csak tanult. Már alig várom, hogy befejezze a vizsgáit!
Azt még nem is meséltem, hogy Keresztanya és Keresztapa elköltöztek az "új" világba. Chicago mellett fognak lakni, úgyhogy jól vigyázzatok! Most már nekem is van egy chicagoi keresztapám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése