Reszkess Balaton! Visszatértem! / Huge garden at Balaton (2007. augusztus 21.)

Ismét visszatértem a tett "majdnem" színhelyére. A Balaton stimmel, de ezúttal nem Zamárdiba érkeztem. Miután elbúcsúztam a Nagyikáéktól, Miklósra mentünk a Mamáékhoz. Ott aludtam, miközben sürgés-forgás közben heves pakolásnak lehettem időnként félűlomban fültanúi. Másnap amikor éppen indulni készültünk, anyáéknak kiderült, hogy szeptemberben Törökországba utaznak, de ahhoz viszont hat hónapig érvényes útlevelüknek kell lenni. Na nekik ilyen nem volt, így volt nekik egy napjuk, hogy elintézzék. Papa gondolta, hogy nem várja meg, így Papa unokatestvéréék felajánlották, hogy otthagyják anyáéknak a kocsit, és majd azzal utánunk jöhetnek Balatonra. Legnagyobb meglepetésemre Vászolyba mentünk a Dédi-nagyihoz, akinek múltkor véletlenül eldugtam a fontos kulcsát a gumicsizmába. Legalább is azt hiszik, hogy véletlenül. Anyáék késő este csöppentek be. A papa lakókocsival ment le, Adrika, Niki, Kriszta és Jani pedig egy nagy lakóautóval érkeztek. Azt meg kellett néznem. Meg is szereltem azonnal az index lámpát, amiről Adrikának köszönhetően most már azt is tudom, hogy az narancssárga, a tolatólámpa meg fehér. Ez nagyon fontos tudnivaló. De tudom, hogy ezt az információt csak olyanok értékelik, akik tudnak autót szerelni. Ugye Jani?
Adrival azonnal megbarátkoztam, mert nagyon sokat játszott velem és különben is szőke haja van és kék szemei. Mint az angyalkámnak! Emlékeztek rá? A Dédi-nagyinál hatalmas a kert. Olyan nagy, hogy mire a végére legyalogolsz, már nincs erőd visszamenni. Olyankor jó ha a Papa kéznél van, és lovacskaügetésben visszavisz a házikóhoz. A kert telis-tele van izgalmasabbnál izgalmasabb játékokkal. A Dédi-nagyi összes körtéjét, paprikáját és uborkáját átpakoltam és megkopasztottam az összes szál füvét. Így a kapunál egy darabig biztosan nem kell füvet nyírni. Amikor nagyon elfáradtam a pakolászásba, én is beleültem a kosárba. Vártam, hátha valaki belepakol engem is a kiságyba. De ez a gondolat gyorsan elszállt. Inkább játsszunk, mint aludjunk! Aludni otthon is lehet!

Adrikának azt is megmutattam, hogyan kell autót vezetni, cserébe a lámpáért. Így neki is már csak a jogsit kell hozzá megszerezni. Adrika testvére Niki is nagyon sokat játszott velünk. Kriszta is próbálkozott, de neki beletelt egy-két napba, meg néhány túró rudiba, mire lekenyerezett. Délelőttönként, amíg a többiek kirándulni jártak vagy strandolni, én ott maradtam Mamával és Dédi-nagyival, mert a nap nagyon erős volt. Egész nap meztelenül szaladgálhattam kedvemre, és pancsoltam az árnyékban a gumicsónakkomban, amit még Krétáról kaptam. Levittük Vászolyba a kisautómat is, és apával annyit rodeóztunk, hogy elkoptak a kerekei. A szobasátrat sem hagytuk otthon, Nagyi azt is bepakolta. Adrival. Nikivel és Márkkal felépítettük. A Papa is beszállt a buliba. Néha a szél sajnos nagyon megerősödött, így felkapta a sátrat.

A kertben voltak szélforgók, azokat is megszereltem. Délután miután megebédeltem, aludtam egyet. Olyan jól éreztem magam, hogy eszemben sem volt leülni, még enni sem, így a Mama rohangált utánam a kanállal. Miután felébredtem a délutáni alvásból, lementünk mi is a strandra a többiek után. Ott még egy jót pacsáltam a Balcsiban, de sajnos csak az első pár napon, mert utána olyan hideg volt a víz, hogy jobbnak láttam pacsálásra a gumicsónakomat használni. A strandon lehetett lasztizni, találkoztam más babákkal is és Adrival kártyáztam is. Pontosabban anya kártyázott, én meg segítettem neki. Este amikor hazamentünk a Dédi-nagyinál a nagy kádban fürödtem, utána vacsi, és lefekvés. Néha nagyon nagy volt a zsibongás. Olyankor felkéredzkedtem apához vagy anyához, mondtam nekik, hogy menjünk ki, és kint a fák csendes suhogása mellett elaludtam. Reggel általában a kiságyban ébredtem, így valószínűen apáék visszasettenkedtek velem, amikor már elaludtam. Apa és anya a lakókocsiban aludtak, így reggel mentem őket ébreszteni, és szólni, hogy a Dédi-nagyi már megfőzte a reggeli kávét. Aztán egyik este, éppen amikor lefeküdni készülődtem, elkezdték énekelni a Boldog Szülinap dalt! A Papa születésnapja volt! Tortát meg pipát, meg hátizsákot kapott ajándékba. Ez utóbbit azért, hogy amikor velem kirándul, legyen miben cipelni a cuccaimat.

BOLDOG BALATONOS SZÜLINAPOT PAPA!

Így teltek a napok. A Dédi-nagyi megtanította, hogy amikor azt mondja lépcső, akkor megállunk, és várjuk a segítséget, és a ha nem jön felmegyünk egyedül a lépcsőn. A Papa ha azt mondja, "Fel a kezekkel!", akkor a karokat a magasba kell emelni! Ez nagyon vicces! De vigyázni kell, mert ha nem vagy elég ügyes, megcsikiznek! Szombaton anyáék és Janiék is elmentek. A rossz idő is beköszöntött. A Mamáék is elkezdtek pakolászni. Vagyis nemsokára mi is indulunk tovább!