Egy pár nappal ezelőtt nagy nyugodtan készülődtem anyával és apával a szokásos hétköznapokra. Most azonban, mint már oly sokszor korábban, anya megint nagy-nagy készülődésbe fogott. Elővette a két jó fej Mickey egeres ágynemű garnitúrát, behúzta mind a kettőt és betette a szobámba. Aztán meg rám szólt, hogy azon nem szabad ugrálni, mert az nem az enyém, hanem Márké és Ádámé, akik nincsenek is itt. Na akkor már tudtam, hogy anya megint el fog tűnni, mert amikor ilyen furcsán viselkedik, mindig eltűnik, vagy valakik jönnek hozzánk. Úgy is lett, ahogyan sejtettem. Anya elbúcsúzott apától és tőlem, beült a kocsiba és elment. Nem is jött haza, csak két nap múlva. Akkor reggel ugyanis anyát már az ágyában találtam, és a kisszobában aludt Márk, a nappaliban meg Ádám. Na ugye! Igazam lett! Bár apa azt mondta, hogy anya még előző este megérkezett, de én nem hiszem, mert nem láttam. Még aznap lementünk a fiúkkal együtt játszani a nagy parkba. Sajnos anyának begyulladt a szeme, úgyhogy három napig vaksiskodott. Csütörtökön, mivel anya nem látott jól, nem kocsikáztunk, hanem Brüsszelbe mentünk vonattal. Akkor még apa dolgozott. Brüsszelben megnéztük az autós múzeumot és metroval is utaztunk. Hosszú-hosszú lépcsőkön kellett a metrohoz lemenni, persze gyalog, mert itt Belgiumban ez is a jó városi testedzés része. Este megvártuk apát és együtt mentünk haza. Nagyon elfáradtunk, mi a három grácia. Márk és Ádám azért, mert a kocsimat - velem együtt - fül le cipeltek a lépcsőn, én meg mire végignéztem azt a rengeteg sok autót és motort! Huuu... De elhatároztam, ha nagy leszek veszek egy olyan berregőt! Másnap aztán anya nem bírta tovább, hogy nem tudja nyitva tartani a szemét, így elment egy doktor bácsihoz, aki messziről a kapuból azt mondta, hogy kenje be valami krémmel. Meg olyan helyes légyszemüveget is vett magának, mert a fény is zavarta a szemét, márpedig mostanában itt is verőfényes napok elé nézünk. Így anya másnapra rendbejött, apa sem ment dolgozni, mert elérkezett a hétvége, így nekivághattunk a nagy kalandoknak. Anyát is vittük, hogy vigyázzon a csomagokra, amíg mi fontos férfiteendőket intéztünk, meg aztán kellett valaki, aki állandóan aggódott! Szombaton kajakozni mentünk. Apa vezetett, én a szokásos kisfotelemben, Ádám és Márk felvátva bepréselve mellém, anya meg apa mellett. Ez volt a Peugeot ülésrend. Mikor megérkeztünk a fiúk kaptak mellényt, és vártunk. Vittük a dömperemet is, mert amíg apáék elmentek kajakozni, én anyával hordtam a sódert a folyóba, hogy legyen hol partraszállniuk. Amíg vártuk a nagy kajakbajnok csapatot anyával elmentünk pancsizni a folyó szélére. Hát nem volt olyan meleg, mint a fürdőkád, sőt, még a hideg víznél is hidegebb volt, így nem nagyon merészkedtem be, de a kavicsok kiengeszteltek. Aztán megérkezett a Dobránszky-Bartus kajakos csapatunk, bár némi változással. Apa helyén ugyanis egy ugyanolyan magas ember ült, mint az én apukám, és fehér kendp meg napszemüveg volt rajta. A hangja is olyan volt, mint apáé, és ugyanazokat akarta velem játszani, de én kikértem magamnak. Apa játékot csak apával vagyok hajlandó játszani, így visszamentem sztrájkolni anyához. Aztán ez a valaki levette a kendőt, meg a szemüveget, és apa hopsz, újra ott volt! Ő volt az csak elbújt! Mindeközben meg a nagyok (Márk és Ádám) már nyakig merültek abban a hideg vízben. Este még megvacsoráztunk ott egy helyi kis étteremben, ahol én is kaptam pizzát meg sült krumplit, aztán elindultunk haza. Egyikünket sem kellett elaltatni. Vasárnap gondoltuk, hogy jó sokáig alszunk, de apa-anya riadót főjtak hajnali 7 órakor. Indultunk a további kalandokra. Walibibe mentünk. Először nem is tetszett. Gondoltam, ha egész nap azt kell csinálni, hogy sok ember lökdösődését kell szó nélkül hagyni, és álnni a napon, akkor inkább maradtunk volna otthon aludni. De aztán legnagyobb meglepetésünkre, átmentünk egy csodakapunk és egy hatalmas színes, zsongó parkban találtuk magunkat, telis-tele játékkal. Megérkeztünk Belgium legnagyobb vidámparkjába. Mindenfelé Kenguruk, meg macik, meg rajzfigurák szaladgáltak. Kis vonat, nagy vonat, hinta, hajó. lovacska, és nem utolsó sorban Fagyiii! Először anya is nagyon bátornak bizonyult és nekivágott a fiúkkal a nagy hullámvasútnak, de miután remegett a lába, mint a kocsonya utána többnyire már csak a fiúk mentek a nagyobb és ijesztőbb dolgokra. Apával mi nagyon jókat nézelődtünk közben, néha meg a fiúkkal sétálgattam, amíg anya felültek egy-egy romantikus ringatózásra. Jó viking létemre kipróbáltam a baba-vikinghajót. Nagyon tetszett. Azon vagy öt kört mentünk apával. Pihenés képpen hajókáztunk, aztán meg jó nagyokat nevettünk, ahogy anya, Márk és Ádám csurom vizesre áznak az egyik vízivasúton. Szép befejezésként pedig lézerversenyeztek apáék és nyertek egy hatalmas Spongyabobot! Mire hazaértünk megint nem kellett altatódalt énekelni nekünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése