Na de melyikre?
Osztom azt a nézetet, hogy először kezdjünk a kisebbel. Ez a magyar tenger, a Balaton. Négy napos tanakodás után a Nagyika, Nagypapa, Anya és én összepakoltunk, beültünk a kocsiba és elindultunk. Csak mentünk, mentünk, egyre csak mentünk. Végül találkoztunk a Nagyika egy barátnőjével Zamárdiban, aki elvitt bennünket egy házhoz. Ott nem jártam még soha, mégis bementünk. A Nagypapa és anya elkezdték kipakolni a kocsiból a cuccokat. Most láttam csak igazán, hogy mennyi mindent bepréseltünk abba a szegény Peugeotba. Na ez persze nem ugyanaz, mint Belgiumban a Pici Piros Peugeot. Az nagyobb, és kék. De ennek ellenére, nagyon meg volt pakolva. Nagypapáék még a kiságyamat is berakták. Így nagyon jól éreztem magam, mert hiába voltunk idegen helyen a barikák és a macikák a kiságyamban ott voltak. Szóval jókat aludtam. Alváson kívül nem sokat tartózkodtunk a házban. Vagy sétáltam a Nagyikával, és új szenvedélyemnek hódoltam, vagy lementünk strandolni, hogy hűsítsük magunkat. Az új szenvedélyem pedig a kuka! Na nem kell megijedni! Nem kukázok olyan értelemben! Én nem kiszedek, hanem berakok. Mivel szemetet annyit nem lehetett találni a környékünkön, amennyit én szerettem volna kidobálni, elkezdtem a kavicsokat belehordani. Először csak a csúnyábbakat, aztán már mindegy volt. A strandon isteni volt a víz. A balcsi langymeleg volt, és mivel sekély volt, ezért én is tudtam gyalogolni. Ez nagyon vicces volt. Nagyikáék sosem engedték el a kezemet, pedig úgy szaladtam volna. Néha egy-egy sikamlós valami ért hozzám, meg valamik néha megcsiklandozták a talpamat. Olyan is volt, amikor egy úszós növény megszúrt. Csodálkoztam is rajta, mit keres a vízben. A bokroknak kinn van a helyük, a parton. Biztosan azért szurkálódott, mert meg volt ilyedve, hogy beesett, vagy mert mérges volt, mert a barátai bedobták. Nem tudom. Miután megszúrt még egyszer megnéztem, hogy ő volt-e az, aztán már nem volt kedvem beszélgetni vele.
A vizet nagyon szeretem. Már korábban is nagyon szerettem pancsolni, de amióta ismerem a Balatont, meg sem állok a vízig. Ott csak a rám felügyeletet vállaló lélekjelenléte és gyorsasága akadályozhatja meg, hogy belecsobbanjak. Egyszer úgy is meglógok! Még eddig ugyan nem sikerült, és valószínűleg ez a Nagyika és anya mellett nem is nagyon fog, de azért próbálkozom. Pedig gondoltam egy idő után csak elfáradnak a nagy szaladgálásban, de valahogy fáradhatatlanok, különösen a Nagyi! Így a nagy próbálkozások eredménye általában az lett, hogy én kimerülten beájulok a cumim mellé az ágyikómba. A Balcsin láttunk hajókat, meg furcsa embereket, akiknek a lába végén nem talp, hanem egy nagy lapos valami volt, és vitorlát is növesztettek. Ha szélcsend volt, ezek a furcsa emberek nagyon küszködtek. Mindig beleestek a vízbe. De ha fújt a szél, egész gyorsan tudtak haladni a víz felszínén.
Esténként elmentünk együtt vacsorázni négyesben, aztán otthon a nagy séta után alvás. Másnap hajnalban már a Nagyi kakaójának illatára ébredtem. Ettem lángost is. Finom volt. Ott sütötte egy néni, ahol vettük. Pénteken aztán, a legnagyobb kánikulában anya elment. Én ott maradtam Nagyikával és Nagypapával strandolni. Másnap még mindig dúlt a kánikula, de mégis felöltöztünk, beültünk a kocsiba és felutaztunk Pestre. Iszonyú meleg volt. A legrosszabbul a Nagypapa és én bírtuk. Megérkeztünk abba a templomba, ahol anyáék esküvője is volt. Ott találkoztam apával, aki nem tudom, hogyan került oda. Ráadásul úgy be volt öltözve, mint egy vizsgára készülő eszkimó. Nagyon elegáns volt az apukám, mint mindig, de szerintem nagyon melege lehetett. Rólam is szakadt a víz egy szál trikóban, hát akkor róla öltönyben! Anya is nagyon csini volt, és még nagyon sok ember is ott volt, akiket nem is ismertem. Sokan odajöttek, hogy "Hát szia! Te vagy az Erik!" meg hogy " Szia legkisebb Dobránszky!" meg ilyenek. Hiába kutattam az agytekervényeimben, nem tudtam, kik ők. Azért szerencsére voltak ott ismerős, kedves arcok is. Aztán egyszer csak mindenki beszaladt a templomba. Megérkezett egy nagy fehér autó, lesötétített ablakokkal. Megérkezett Keresztapa! Hú de elegánsan! Aztán apával bementek a templomba! Mi is bementünk a Nagyikáékkal. Mikor leültünk rájöttem, hogy a templom nagyon izgalmas hely. Visszhangzik. Így ha kiabálok, valaki ugyanűgy visszakiabál. Nagyikának némi fortélyába került erről lebeszélni engem, aztán nem tudom mi történt, mert a nagy melegtől elaludtam. Mikor felébredtem, láttam Keresztanyát hófehérben, Keresztapa mellett! Nem tudom, hogy került oda, de szépek voltak nagyon! Nem sokkal ébredésem után Nagypapával és Nagyikával visszamentünk Balcsira. Apa és Anya még aznap éjjel vonattal lejöttek utánunk. A nagypapa ment ki értük az állomásra, mert szakadt az eső. Másnap szerencsére megint jó idő lett, így még apának is meg tudtam mutatni, hogyan fürdik Erik, és hogyan csinál a halacska a vízben. Eredetileg úgy volt, hogy keddig, azaz máig maradunk, de sajnos tegnapra elromlott az idő. Hűvös lett, és esett az eső. Így még kukázni sem tudtunk kimenni. Ezért a családi kupaktanács egyhangúlag úgy döntött, hogy akkor menjünk haza. Gyorsan teletömtük az autót, becsüccsentünk és elindultunk haza Esztergomba. Szinte még haza sem értünk, ma Nagyika és anya megint elszaladtak valahova. Egy-két óra múlva hazajöttek, és elkezdtek elég gyors ütemben pakolászni. Nyári ruhák, gyógyszerek, Erik holmik. Értetlenül néztünk, míg végül megkaptam a hiányzó információt: holnap hajnalban indulunk Krétára nyaralni! Azt még nem tudom, az hol van. Amit én ismerek Krétát, azon még én sem férek el, nem hogy ilyen sokan! És azon nyaralni sem lehet! Csak szép képeket rajzolni vele! Igaz én még nem tudok felismerhető formákat készíteni! De a kék, sárga és piros felhő készítése már nagyon megy. Ha anya is segít rajzolni, egész szép képet lehet alkotni! Így minden bizonnyal ez a Kréta egy másik Kréta! Mindenesetre biztos nagyon jó lesz, mert az úszógumim és a labdám belekerült a csomagba, tehát fürüdni biztosan fogunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése