Most először tűnik úgy, mióta megérkeztünk, hogy adok anyának 5 percet, hogy megírja ezt a levelet, de igaz, csak fél kézzel, mert az 5 perc csak annyit tesz, hogy addi nem kell velem énekelgetve sétálgatni, de attól még a vállán alszom.
Apa ma valami kastélyba ment okosodni, és itt hagyta a telefonját, ami le van halkítva, hogy ne ijedjek meg, ezért nem tudtuk felvenni, amikor a papa hívott telefonon. de sajnos, megkaptuk az üzit, hogy még egy hetet kell várnom a kiságyikómra. Addig szegény apa ki van túrva, és vagy anyával alszanak ketten egy helyen, vagy apa a lábamnál összekuporodik. Időközben lemerült a telefon, beletelt 2 órába mire hagytam anyát megkeresni a telefont, de kiderült, hogy nem tudjuk bekapcsolni, mert nem tudjuk apa pinkódját. Ez még nem is lett volna baj, de anya már kitörölte apa régi számát a sajátjából, így nem tudtuk felhívni apát, hogy mondja meg. Nem tudtunk telefonálni az itteni Doktor bácsinak sem emiatt.
Azért reggel még a Dédikét felhívtuk. Nagyon örült nekünk, mi pedig nagyon büszkék vagyunk rá, hogy 94 éves dédink van, aki ilyen boldog is tud lenni.
Ma anya kiderítette végre, hogy működnek itt a doktor bácsik. Sajnos csak július 19-re volt hely a Kind en Gezin -nél (ők foglalkoznak a mindennapos apró dolgokkal, meg az oltásokkal). Így fel kellett hívni az otthoni Doktor bácsit, mert nagyon fájt a pocim. Anya erre jól megijedt, de a Doktor bácsi mondta, ez azért van, mert abszolút éheztetnek, és mert mindig túleszem magam. Szóval fogyni bizti nem fogytam.
Tudok már gagyorászni, és nagyokat nevetgélek apának. Igaz ugyan, hogy a hang még nem mindig jön ki a torkomon. Rájöttem, hogy ilyenkor erőlködni kell, vagy sírni és azonnal kicsúszik a hangocska, még ha nem is mindig szalonképes.
Amiért a levél pedig ezt a címet kapta, annak az az oka, hogy nem hagytam anyának, hogy befejezze a levelet pénteken, így ma, hétfőn folytatja...
Apa ma valami kastélyba ment okosodni, és itt hagyta a telefonját, ami le van halkítva, hogy ne ijedjek meg, ezért nem tudtuk felvenni, amikor a papa hívott telefonon. de sajnos, megkaptuk az üzit, hogy még egy hetet kell várnom a kiságyikómra. Addig szegény apa ki van túrva, és vagy anyával alszanak ketten egy helyen, vagy apa a lábamnál összekuporodik. Időközben lemerült a telefon, beletelt 2 órába mire hagytam anyát megkeresni a telefont, de kiderült, hogy nem tudjuk bekapcsolni, mert nem tudjuk apa pinkódját. Ez még nem is lett volna baj, de anya már kitörölte apa régi számát a sajátjából, így nem tudtuk felhívni apát, hogy mondja meg. Nem tudtunk telefonálni az itteni Doktor bácsinak sem emiatt.
Azért reggel még a Dédikét felhívtuk. Nagyon örült nekünk, mi pedig nagyon büszkék vagyunk rá, hogy 94 éves dédink van, aki ilyen boldog is tud lenni.
Ma anya kiderítette végre, hogy működnek itt a doktor bácsik. Sajnos csak július 19-re volt hely a Kind en Gezin -nél (ők foglalkoznak a mindennapos apró dolgokkal, meg az oltásokkal). Így fel kellett hívni az otthoni Doktor bácsit, mert nagyon fájt a pocim. Anya erre jól megijedt, de a Doktor bácsi mondta, ez azért van, mert abszolút éheztetnek, és mert mindig túleszem magam. Szóval fogyni bizti nem fogytam.
Tudok már gagyorászni, és nagyokat nevetgélek apának. Igaz ugyan, hogy a hang még nem mindig jön ki a torkomon. Rájöttem, hogy ilyenkor erőlködni kell, vagy sírni és azonnal kicsúszik a hangocska, még ha nem is mindig szalonképes.
Amiért a levél pedig ezt a címet kapta, annak az az oka, hogy nem hagytam anyának, hogy befejezze a levelet pénteken, így ma, hétfőn folytatja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése