Már régen nem jelentkeztünk. Ennek az az oka, hogy az utóbbi napokban nehezen tudok elaludni, és mire apa és anya letesznek aludni, addigra kidőlnek, nem nagyon van energiájuk levelet írni. Meg aztán egymással is kell nekik néha foglalkozni.
Az elmúlt héten nem nagyon történt semmi. Voltunk kedden délután az itteni Doktor bácsinál, hát nekem különösebben nem volt szimpi. Azt mondta anyának, hogy 6500 grammosként nagyon nagy baba vagyok és ne adjon annyit enni. De hát a doktor bácsi nem tudja, hogy ha én nem kapok enni akkor itt világháború van kitörőben...szóval éheztesse őt az anyukája ha akarja, nekem különben sincs akkora sörhasam, mint neki. Aztán belekotorászott a fülembe meg a torkomba is. Megmérte, hogy milyen hosszú vagyok, és szerinte 59 cm vagyok, ami eléggé lehetetlen. Már csak azért is mert 68-74-es ruhákat hordok, és anya saccra is kb 65 centire mért. Úgyhogy, szerintem ő azt mérte, amikor behúzom a lábaimat.
A szerdai nap ugyanúgy telt, mint a többi. Azzal a különbséggel, hogy felfedeztem, hogy sokkal izgisebb hét óra helyett tíz órakor lefeküdni aludni. Akkor anyáék is elég viccesek, tisztára meg vannak kergülve. Rázzák a fenekemet, általában, ha elég kitartó vagyok enni is adnak még, és még apa is énekel nekem. Azt hiszem lassan az összes kórus dalt és LGT számot megismerem.
Csütörtökön apának névnapja volt. Mivel mi keltünk anyával korábban, mint ő, még volt időnk az asztalra tenni azt a szép nyakkendőt, amit tőlünk kapott ajándékba. Ma abba ment dolgozni.
Anya nagyon jó illatú dolgokat is főzött. Csinált mozarella salátát, rák salátát avocadoval, pizzat, meg rizses húst. Ez utóbbit ma ették vacsira. Azért én inkább maradok a napi 5 baracknál, 3 almánál és a didinél ha egy mód van rá. Apa vicces volt. Szegényt nem vette le a lábáról a ráksaláta, az is arra a "ha nagyon muszáj megeszem" listára került amire a reformételként készült hajdina, és rántott halacska. De gondolom, hogy nem lehetett rossz az a garnéla, ha anya megette, pedig ő sem bírja az ilyen tengeri kütyüket. Mondta is apának, hogy majd nektek csinál ha jöttök hozzánk, bizti ízleni fog.
Tegnap elmaradt a séta. Anya rájött, hogy ha nincs könny csak ordítás, akkor az átverés és csak hiszti van. Bepróbálkozok, hátha beveszi. De úgy néz ki ez már nem fog működni. Na nem baj, majd kitalálok valami mást. Szóval addig mérgelődtem, meg hisztiztem, míg végül nagy sértődötten beájultam és elaludtam 2 órakor. Anyával együtt hatig aludtunk. Ma viszont nagyon jó meleg volt. Utolért bennünket a kánikula, így hogy ne aszalódjuk a meleg lakásban 1 órakor felkerekedtünk és elindultunk a városba.
Kihíztam a nyári kis sapimat, amit meg keresztapa hozott, az még nagyon nagy, így anya akart venni egy sapit nekem. Bementünk a C&A-ba, ott már a téli ruhák vannak. Aztán elmentünk egy nagyon drága bababoltba, miután már másik háromban sem találtunk. Anya mondta az eladó néninek, hogy nyári sapkát keresünk. Kirakott vagy 40 félét, de a legvékonyabbnak is szörmés volt a belseje. Igazából nem értem, hogy miért igyekeznek annyira a téli babaruhákkal. Honnan tudják hogy mekkorára nőnek addigra a babák? Ami meg kell, az meg nincs.
Visszakullogtunk a pályudvar felé. Én ma meglehetősen rendi voltam, mert nem cipeltettem magam, mint szoktam. A kocsiban jól elszórakoztattam magam. Máskor anya fél kézzel engem cipel, a másik kezével tolja a kocsit. És még csodálkozik, hogy megnéznek az emberek.
Út közben találkoztunk egy részeges nénivel. Anya alig bírta levakarni őt a babakocsiról. Mindenáron ki akart trámbálni, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy az ő kisbabája ott ül az asztalon. Lehetett választani, hogy arra a fehér lihegős szőrgombócra gondolt, vagy az átlátszó és büdi italra a poharában.
Elindultunk a park felé. Odaértünk fél háromra. Hatig ott hűsöltünk, nézegettük a gyerekeket, barátkoztunk. Találkoztunk egy ikerpár kisfiú és kislánnyal, akik 4 évesek voltak és folyékonyan beszéltek angolul. Az anyukájuk nem tudott angolul, a gyerekek mondták, hogy az angol oviba járnak.
Este hazaértünk. Apa is úton volt már, én meg majdnem elájultam, anya nem győzött szóval tartani, hogy ne aludjak el idő előtt. Sajnos, nagyon sokat ettem ma, így hiába aludtam volna már 7-kor, fájt a pocim. De azért nevetős voltam. Csinált is anya egy-két képet. Küldök is egyet-kettőt. Mostanra elaludtam. A holnapi napot sajnos Doktor bácsival kell kezdenem, mert begyulladt a körömágy a lábamon. Benőtt a körmöm, és nagyon fáj. Anya attól tart, esetleg belázasodom. Csinált már kamillás borogatást is, hátha kihúzzuk holnapig.
Az elmúlt héten nem nagyon történt semmi. Voltunk kedden délután az itteni Doktor bácsinál, hát nekem különösebben nem volt szimpi. Azt mondta anyának, hogy 6500 grammosként nagyon nagy baba vagyok és ne adjon annyit enni. De hát a doktor bácsi nem tudja, hogy ha én nem kapok enni akkor itt világháború van kitörőben...szóval éheztesse őt az anyukája ha akarja, nekem különben sincs akkora sörhasam, mint neki. Aztán belekotorászott a fülembe meg a torkomba is. Megmérte, hogy milyen hosszú vagyok, és szerinte 59 cm vagyok, ami eléggé lehetetlen. Már csak azért is mert 68-74-es ruhákat hordok, és anya saccra is kb 65 centire mért. Úgyhogy, szerintem ő azt mérte, amikor behúzom a lábaimat.
A szerdai nap ugyanúgy telt, mint a többi. Azzal a különbséggel, hogy felfedeztem, hogy sokkal izgisebb hét óra helyett tíz órakor lefeküdni aludni. Akkor anyáék is elég viccesek, tisztára meg vannak kergülve. Rázzák a fenekemet, általában, ha elég kitartó vagyok enni is adnak még, és még apa is énekel nekem. Azt hiszem lassan az összes kórus dalt és LGT számot megismerem.
Csütörtökön apának névnapja volt. Mivel mi keltünk anyával korábban, mint ő, még volt időnk az asztalra tenni azt a szép nyakkendőt, amit tőlünk kapott ajándékba. Ma abba ment dolgozni.
Anya nagyon jó illatú dolgokat is főzött. Csinált mozarella salátát, rák salátát avocadoval, pizzat, meg rizses húst. Ez utóbbit ma ették vacsira. Azért én inkább maradok a napi 5 baracknál, 3 almánál és a didinél ha egy mód van rá. Apa vicces volt. Szegényt nem vette le a lábáról a ráksaláta, az is arra a "ha nagyon muszáj megeszem" listára került amire a reformételként készült hajdina, és rántott halacska. De gondolom, hogy nem lehetett rossz az a garnéla, ha anya megette, pedig ő sem bírja az ilyen tengeri kütyüket. Mondta is apának, hogy majd nektek csinál ha jöttök hozzánk, bizti ízleni fog.
Tegnap elmaradt a séta. Anya rájött, hogy ha nincs könny csak ordítás, akkor az átverés és csak hiszti van. Bepróbálkozok, hátha beveszi. De úgy néz ki ez már nem fog működni. Na nem baj, majd kitalálok valami mást. Szóval addig mérgelődtem, meg hisztiztem, míg végül nagy sértődötten beájultam és elaludtam 2 órakor. Anyával együtt hatig aludtunk. Ma viszont nagyon jó meleg volt. Utolért bennünket a kánikula, így hogy ne aszalódjuk a meleg lakásban 1 órakor felkerekedtünk és elindultunk a városba.
Kihíztam a nyári kis sapimat, amit meg keresztapa hozott, az még nagyon nagy, így anya akart venni egy sapit nekem. Bementünk a C&A-ba, ott már a téli ruhák vannak. Aztán elmentünk egy nagyon drága bababoltba, miután már másik háromban sem találtunk. Anya mondta az eladó néninek, hogy nyári sapkát keresünk. Kirakott vagy 40 félét, de a legvékonyabbnak is szörmés volt a belseje. Igazából nem értem, hogy miért igyekeznek annyira a téli babaruhákkal. Honnan tudják hogy mekkorára nőnek addigra a babák? Ami meg kell, az meg nincs.
Visszakullogtunk a pályudvar felé. Én ma meglehetősen rendi voltam, mert nem cipeltettem magam, mint szoktam. A kocsiban jól elszórakoztattam magam. Máskor anya fél kézzel engem cipel, a másik kezével tolja a kocsit. És még csodálkozik, hogy megnéznek az emberek.
Út közben találkoztunk egy részeges nénivel. Anya alig bírta levakarni őt a babakocsiról. Mindenáron ki akart trámbálni, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy az ő kisbabája ott ül az asztalon. Lehetett választani, hogy arra a fehér lihegős szőrgombócra gondolt, vagy az átlátszó és büdi italra a poharában.
Elindultunk a park felé. Odaértünk fél háromra. Hatig ott hűsöltünk, nézegettük a gyerekeket, barátkoztunk. Találkoztunk egy ikerpár kisfiú és kislánnyal, akik 4 évesek voltak és folyékonyan beszéltek angolul. Az anyukájuk nem tudott angolul, a gyerekek mondták, hogy az angol oviba járnak.
Este hazaértünk. Apa is úton volt már, én meg majdnem elájultam, anya nem győzött szóval tartani, hogy ne aludjak el idő előtt. Sajnos, nagyon sokat ettem ma, így hiába aludtam volna már 7-kor, fájt a pocim. De azért nevetős voltam. Csinált is anya egy-két képet. Küldök is egyet-kettőt. Mostanra elaludtam. A holnapi napot sajnos Doktor bácsival kell kezdenem, mert begyulladt a körömágy a lábamon. Benőtt a körmöm, és nagyon fáj. Anya attól tart, esetleg belázasodom. Csinált már kamillás borogatást is, hátha kihúzzuk holnapig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése