Ma...azaz hétfői reggelen, miután az olasz válogatott megnyerte a világbajnokságot, úgy döntöttem, hogy alszom még egyet a reggel 4 órától 7 óra 16 percig tartó evés után, hogy anya tudjon írni egy-két sort.
Szóval pénteken este megérkezett Mama és Márk. Végre. Apával együtt jöttek, ami persze azt kellene, hogy jelentse, hogy fél hétre mindenki itt volt, de sajnos ez nem így van. Fél kilencre értek haza, apa is addig dolgozott. Én nagyon jó kisfiú voltam. Felfedeztem, hogy van kezem, és azt meg lehet enni, így nem kellett anyának egész nap cipleni. Egy-egy fél órás szünetet kapott, amíg elvoltam a babahordozóban, hogy megfőzze részletekben a fincsi vacsit a fáradt vándoroknak. Gyrostál volt, meg zöldségleves, meg valami szőlős süti.
Ezalatt igyekeztem a számba tenni a kezemet. Na mármost ezzel nem is lett volna baj, de az a kezecske az mindenfelé ment, csakk arra nem, amerre én akartam. Hintázott az orrom előtt, én meg állandóan beleharaptam a levegőbe. Nem bírtam elkapni. Végképp akkor telt be a pohár, amikor már annyira közel volt a nózimhoz, hogy a szemeimet be kellett dugni az orrom mögé, de akkor, mivel kettő helyett négyet láttam, nem tudtam melyik az igazi. Na ilyenkor volt vége anya félórás éneklős, nekem nyugtonlevős szüneteinek. Néha aludtam is azért.
Aztán jött a szokásos álca. Hétkor megfürödtünk, és megvacsiztam. Anya dajkált alig két percet. Gyorsan el is aludtam... na persze ez a csel. Tudtam én, hogy valami készülödik, és fél kilenckor fel kell ébredni. Nem is aludtam éjfélig. Szegény anya mindig bedől ennek a trükknek. De igazán megtanulhatná már, hogy apát mindenképpen megvárom. Vele játszani kell.
Szombaton nagyon sokáig aludtam. A mamáék is jól el voltak csigázva, így mindenki 11-ig lustálkodott. Onnantól pedig a mama folyamatosan rázta a fenekemet. Bevallom ez nagyon tetszett. Anyáék nem nagyon pakolásztak, mert elmentünk együtt bevásárolni, hogy legyen itthon kellő muníció az elkövetkező hétre. Este anyáék olaszos vacsiestet tartottak: lasagne meg mozarella sali volt a vacsora. Én is olyan illatú tejcit kaptam.
Vasárnap reggel megint lustálkodás. Apának sajnos este utaznia kellett, de azért pakolászta fel a cuccokat. Anya megfőzte az ebédet. Apa vett egy szuper jó olajsütőt. Nagyon fincsire süti a husit. Az volt zöldséges rizzsel és ubi salival. Desszertnek sárgadinnye. Na azt persze senki nem evett. Adnák csak ide nekem... én tuti nyakig beleülnék. Mama meg Márk vitt el sétálni. Játszótéren is voltunk, és a nagybácsim megmutatta, hogy hogyan kell rugdosni az egérkét, hogy az csingilingizzen.
De a hét történése akkor is az, hogy megtaláltam a hüvelykujjam! És most már mindig megvan! Úgyhogy jól be is csapom magam vele: ha nincs kaja elvagyok rajta egy órát is akár. Az egyetlen hátránya a dolognak, amellett, hogy az összes bacit a számba veszem az, hogy nem jön belőle semmi. Így hiába szívom-szívom, éhen maradok. Mire meg oda kerülök, hogy egyek, elfáradok és elalszom. Ma anya kipróbálta az almareszelőt. Megcsinálta az almámat, de nem ettem meg. Nekem a barack sokkal jobban ízlik. Még akkor is, ha olyan kemény, hogy visszapattan a földről. Akkor leszek majd bajba, ha jön a tél: nincs barack. Akkor majd eszek almát. Addig pedig kieszem apáékat a vagyonukból. Mert hát én nem eszem sokat. Egy uzsira csak 4-5 barack csúszik le. Így a három kiló az kb. 3-négy napra elég. A barack meg itt nem olcsó.
Délután apa gyorsan befejezte az adóbevallást, amit ma nekünk kell postára adni. Aztán még pakolászott egy kicsit, majd készülődés és szaladt a vonathoz. Én úgy játszottam volna még vele egy kicsit! Este fürdés, majd két deci kajcit benyomtam és már aludtam is.
Most, hogy mindenki alszik, mert hát a mamáék is beálltak a sorba: ők is kidőltek, anya írogatja a levelet. Persze előtte szúnyogvadászatot tartott. Úgy látszik eddig 3:1 arányban ő nyert!!!!
Sajnos, az elviselhetetlen meleg megszűnése meghozta a szúnyogokat is. Itt egyébként a szúnyogok is élvezik a nyugati jólét hatását: olyan kövérek, hogy lassan le lehetne őket vágni. Ennek ellenére nagyon fürgék. Persze, aki egészségesen étkezik....
Szóval anya ma az összes szunyeszt megfogta. Egy-kettő már eléggé megszívta magát, remélem nem rajtam...
Szóval pénteken este megérkezett Mama és Márk. Végre. Apával együtt jöttek, ami persze azt kellene, hogy jelentse, hogy fél hétre mindenki itt volt, de sajnos ez nem így van. Fél kilencre értek haza, apa is addig dolgozott. Én nagyon jó kisfiú voltam. Felfedeztem, hogy van kezem, és azt meg lehet enni, így nem kellett anyának egész nap cipleni. Egy-egy fél órás szünetet kapott, amíg elvoltam a babahordozóban, hogy megfőzze részletekben a fincsi vacsit a fáradt vándoroknak. Gyrostál volt, meg zöldségleves, meg valami szőlős süti.
Ezalatt igyekeztem a számba tenni a kezemet. Na mármost ezzel nem is lett volna baj, de az a kezecske az mindenfelé ment, csakk arra nem, amerre én akartam. Hintázott az orrom előtt, én meg állandóan beleharaptam a levegőbe. Nem bírtam elkapni. Végképp akkor telt be a pohár, amikor már annyira közel volt a nózimhoz, hogy a szemeimet be kellett dugni az orrom mögé, de akkor, mivel kettő helyett négyet láttam, nem tudtam melyik az igazi. Na ilyenkor volt vége anya félórás éneklős, nekem nyugtonlevős szüneteinek. Néha aludtam is azért.
Aztán jött a szokásos álca. Hétkor megfürödtünk, és megvacsiztam. Anya dajkált alig két percet. Gyorsan el is aludtam... na persze ez a csel. Tudtam én, hogy valami készülödik, és fél kilenckor fel kell ébredni. Nem is aludtam éjfélig. Szegény anya mindig bedől ennek a trükknek. De igazán megtanulhatná már, hogy apát mindenképpen megvárom. Vele játszani kell.
Szombaton nagyon sokáig aludtam. A mamáék is jól el voltak csigázva, így mindenki 11-ig lustálkodott. Onnantól pedig a mama folyamatosan rázta a fenekemet. Bevallom ez nagyon tetszett. Anyáék nem nagyon pakolásztak, mert elmentünk együtt bevásárolni, hogy legyen itthon kellő muníció az elkövetkező hétre. Este anyáék olaszos vacsiestet tartottak: lasagne meg mozarella sali volt a vacsora. Én is olyan illatú tejcit kaptam.
Vasárnap reggel megint lustálkodás. Apának sajnos este utaznia kellett, de azért pakolászta fel a cuccokat. Anya megfőzte az ebédet. Apa vett egy szuper jó olajsütőt. Nagyon fincsire süti a husit. Az volt zöldséges rizzsel és ubi salival. Desszertnek sárgadinnye. Na azt persze senki nem evett. Adnák csak ide nekem... én tuti nyakig beleülnék. Mama meg Márk vitt el sétálni. Játszótéren is voltunk, és a nagybácsim megmutatta, hogy hogyan kell rugdosni az egérkét, hogy az csingilingizzen.
De a hét történése akkor is az, hogy megtaláltam a hüvelykujjam! És most már mindig megvan! Úgyhogy jól be is csapom magam vele: ha nincs kaja elvagyok rajta egy órát is akár. Az egyetlen hátránya a dolognak, amellett, hogy az összes bacit a számba veszem az, hogy nem jön belőle semmi. Így hiába szívom-szívom, éhen maradok. Mire meg oda kerülök, hogy egyek, elfáradok és elalszom. Ma anya kipróbálta az almareszelőt. Megcsinálta az almámat, de nem ettem meg. Nekem a barack sokkal jobban ízlik. Még akkor is, ha olyan kemény, hogy visszapattan a földről. Akkor leszek majd bajba, ha jön a tél: nincs barack. Akkor majd eszek almát. Addig pedig kieszem apáékat a vagyonukból. Mert hát én nem eszem sokat. Egy uzsira csak 4-5 barack csúszik le. Így a három kiló az kb. 3-négy napra elég. A barack meg itt nem olcsó.
Délután apa gyorsan befejezte az adóbevallást, amit ma nekünk kell postára adni. Aztán még pakolászott egy kicsit, majd készülődés és szaladt a vonathoz. Én úgy játszottam volna még vele egy kicsit! Este fürdés, majd két deci kajcit benyomtam és már aludtam is.
Most, hogy mindenki alszik, mert hát a mamáék is beálltak a sorba: ők is kidőltek, anya írogatja a levelet. Persze előtte szúnyogvadászatot tartott. Úgy látszik eddig 3:1 arányban ő nyert!!!!
Sajnos, az elviselhetetlen meleg megszűnése meghozta a szúnyogokat is. Itt egyébként a szúnyogok is élvezik a nyugati jólét hatását: olyan kövérek, hogy lassan le lehetne őket vágni. Ennek ellenére nagyon fürgék. Persze, aki egészségesen étkezik....
Szóval anya ma az összes szunyeszt megfogta. Egy-kettő már eléggé megszívta magát, remélem nem rajtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése