Sok idő telt el az utolsó jelentkezésem óta, de ezalatt az idő alatt képzelhetitek, és mama, papa és Márk nagybácsi tudja is, hogy nem unatkoztunk itthon.
Apát Magyarországra hazaküldték, hogy okosítsa az ottani embereket három hétig. Nagyon sokat dolgozik, és csak hétvégén látjuk két szűkös napra, ezért nagyon hiányzik nekünk. Anyának hiába van nagy ágy, azért én hallom, hogy éjszakánként sóhajtozik apa után. Nekem meg nem mondja azt minden este az Erik maci, hogy Húúúúúú... pedig ez nagyon vicces és nagyon sokat mosolygok rajta, amikor Apa itthon van.
De azért volt ám nagy vircsaftolás. Megérkezett mama és Márk. Szegény mama ... végre kialudhatta magát. Sokat rázta a fenekemet, a legkisebb nagybácsim pedig segített anyának előkészülődni az esti pancsihoz, meg levitte mindig anyának a komposztot. De szerencséére jó gyerek vagyok, éjszaka hagytam aludni őket, és csak anyának szóltam, hogy éhes vagyok és kérek enni.
Így a mamáék tudtak pihenni is. Anya igyekezett finomakat főzni, felavatta a szép új salátás tálakat is. Az utolsó hétvégén a mami nagyon sokat dolgozott, együtt főztük az ebédet, és még ki is takarított nálunk a nagy pakolászás után. Mert bizony ám... folytatódik a rendezkedés nálunk. Jobb esetben rendi vagyok és hagytam őket pakolászni, rosszabb esetben nem... akkor aztán ahányan voltak mindenki körülöttem futkosott...
Már van szép berendezett szobánk. Anya és Márk összerakták a térelválasztó polcot, a másik kettő a papára és apára maradt. Azt akkor fejezték be, amikor mindketten megérkeztek. Már a tárolóba is elférünk, mert ott is lett egy fincsi fenyőillatú polcunk, amitől kész fenyőerdő lett ott.
Anya mindig azt mondogatja, hogy nem sokára már készen vagyunk, de mindig egyre több munka van.
Sajnos mamáék már kedden hajnalban elmentek. Kár, mert igazán maradhattak volna még egy kicsit. Remélem, hamar jönnek hozzám újra. De azért nem unatkoztam, mert kedden este megérkezett a nagyi is. Igazából nem nagyon értem, hogy hova lett a mama, meg Márk, és honnan lett ide a nagyi, de nagyon jó dolog, hogy ennyien szeretnek engem. Egyelőre még gondolkoznom kell ezen. Már sok elméletett felállítottam, de mire úgy gondolom, hogy értem, addigra eltűnik a mama, meg a Márk, meg papa, meg időnként még apa is. A nagyi elmélet még működik egyelőre...
Szerdán, azaz tegnap, voltunk annál a Doktor bácsinál, aki azt mondta múltkor anyának, hogy ne adjon nekem enni. Na azóta nem vagyok vele jóban... meg is mondtam neki, hogy vele elszállt a barátság. Különben is hogy jön ahhoz, hogy nyomogassa a hasmat meg a fejemet, meg belekotorásszon a számba. Na mindegy. Most legalább nem mondta, hogy diétáztassanak. Szóval elgonodlkodtam rajta, hogy mégis barátkozom vele, de akkor legnagyobb meglepetésemre beleszúrt egyet a popsimba. Ilyet már csináltak velem az otthoni doktor bácsi. Úgy meglepődtem, hogy még sírni is elfelejtettem. Aztán éppen kezdett eszembe jutni a nagy meglepetés után, hogy hogy is kell felháborodottan jajveszékelni, amikor még egyet beleszúrtak a popsimba. Na ezen még jobban meglepődtem...először elmosolyodtam...aztán...kipróbáltam milyen szirénázó tűzoltónak lenni. Bejött... anya hazáig cipelt felváltva a nagyival, a kocsit meg üresen tologatták. Otthon meg barackot is kaptam. Igaz valahogy elment az étvágyam, meg nagyon meleg volt. Fájt a popsim, meg a pocakom, és még be is lázasodtam. Alukáltam sokat tegnap...olyan furcsán éreztem magam...kicsit olyan lehettem, mint az a sörivó néni akivel múltkor találkoztam. Aztán este anya felébresztett, felöltöztünk és elindultunk valahova. Nagyon meleg volt még. Csak mentünk mentünk mentünk...valami Kinden Gezinn be kellett menni. Ott méricskélnek meg havonta, meg adják majd az oltásokat.
Azt mondták, hogy a város másik felében lévő kórházba kell menni. Egy nénit kérdezett meg anya, hogy az a nagy utca melyik részén van. De elküldtek az utca másik felébe. Aztán egy órát kavarogtunk mire megtaláltuk. Ott a nénik, akik adminisztráltak nem beszéltek angolul, úgyhogy még azt is kézzel lábbal mutogatták, hogy vegyük le a ruhát, hogy meg tudjanak mérni. 6800 gramm vagyok és 63 cm. Szegény nagyit otthagytuk a városban, hogy várjon meg minket. Több, mint 4 órát vártránk. Mire visszaértünk még mindig nagyon meleg volt.
Mamár kicsit jobban voltam, de még mindig nagyon meleg volt. Anya azt mondta, hogy 36 fok van a lakásban. Ma amíg én alukáltam meztelenül, addig anya meg nagyi feltették a függönyöket arra a karnisra, amit a papa múltkor felszerelt nekünk fáradágos munkával. Szegény nagyi, rengeteget vesződött a függönyökkel, mert hát a nagyi sem olyan magasra nőtt, mint apa, úgyhogy létra híján felépített egy nagy tornyot székekből és arra állva tette fel a szép függönyöket. Remélhetőleg így már nem lesz annyira meleg.
A kezeim még mindig nagyon érdekesek ... mozognak, és a számba is bele lehet tenni! Igaz amikor oda akarom tenni mindig orbbacsapom magam...de nem értem miért...kicsit mellécélzok.
Ma volt az első nap, hogy almás krumpli babafőzeléket ebédeltem. Érdekes íze van, de másodszorra már egész fincsi. Be is pusziltam egy jó nagy adagot. Ma be is pótoltam a tegnapi elmaradást az evésben. Ma sokat ettem.
Apát Magyarországra hazaküldték, hogy okosítsa az ottani embereket három hétig. Nagyon sokat dolgozik, és csak hétvégén látjuk két szűkös napra, ezért nagyon hiányzik nekünk. Anyának hiába van nagy ágy, azért én hallom, hogy éjszakánként sóhajtozik apa után. Nekem meg nem mondja azt minden este az Erik maci, hogy Húúúúúú... pedig ez nagyon vicces és nagyon sokat mosolygok rajta, amikor Apa itthon van.
De azért volt ám nagy vircsaftolás. Megérkezett mama és Márk. Szegény mama ... végre kialudhatta magát. Sokat rázta a fenekemet, a legkisebb nagybácsim pedig segített anyának előkészülődni az esti pancsihoz, meg levitte mindig anyának a komposztot. De szerencséére jó gyerek vagyok, éjszaka hagytam aludni őket, és csak anyának szóltam, hogy éhes vagyok és kérek enni.
Így a mamáék tudtak pihenni is. Anya igyekezett finomakat főzni, felavatta a szép új salátás tálakat is. Az utolsó hétvégén a mami nagyon sokat dolgozott, együtt főztük az ebédet, és még ki is takarított nálunk a nagy pakolászás után. Mert bizony ám... folytatódik a rendezkedés nálunk. Jobb esetben rendi vagyok és hagytam őket pakolászni, rosszabb esetben nem... akkor aztán ahányan voltak mindenki körülöttem futkosott...
Már van szép berendezett szobánk. Anya és Márk összerakták a térelválasztó polcot, a másik kettő a papára és apára maradt. Azt akkor fejezték be, amikor mindketten megérkeztek. Már a tárolóba is elférünk, mert ott is lett egy fincsi fenyőillatú polcunk, amitől kész fenyőerdő lett ott.
Anya mindig azt mondogatja, hogy nem sokára már készen vagyunk, de mindig egyre több munka van.
Sajnos mamáék már kedden hajnalban elmentek. Kár, mert igazán maradhattak volna még egy kicsit. Remélem, hamar jönnek hozzám újra. De azért nem unatkoztam, mert kedden este megérkezett a nagyi is. Igazából nem nagyon értem, hogy hova lett a mama, meg Márk, és honnan lett ide a nagyi, de nagyon jó dolog, hogy ennyien szeretnek engem. Egyelőre még gondolkoznom kell ezen. Már sok elméletett felállítottam, de mire úgy gondolom, hogy értem, addigra eltűnik a mama, meg a Márk, meg papa, meg időnként még apa is. A nagyi elmélet még működik egyelőre...
Szerdán, azaz tegnap, voltunk annál a Doktor bácsinál, aki azt mondta múltkor anyának, hogy ne adjon nekem enni. Na azóta nem vagyok vele jóban... meg is mondtam neki, hogy vele elszállt a barátság. Különben is hogy jön ahhoz, hogy nyomogassa a hasmat meg a fejemet, meg belekotorásszon a számba. Na mindegy. Most legalább nem mondta, hogy diétáztassanak. Szóval elgonodlkodtam rajta, hogy mégis barátkozom vele, de akkor legnagyobb meglepetésemre beleszúrt egyet a popsimba. Ilyet már csináltak velem az otthoni doktor bácsi. Úgy meglepődtem, hogy még sírni is elfelejtettem. Aztán éppen kezdett eszembe jutni a nagy meglepetés után, hogy hogy is kell felháborodottan jajveszékelni, amikor még egyet beleszúrtak a popsimba. Na ezen még jobban meglepődtem...először elmosolyodtam...aztán...kipróbáltam milyen szirénázó tűzoltónak lenni. Bejött... anya hazáig cipelt felváltva a nagyival, a kocsit meg üresen tologatták. Otthon meg barackot is kaptam. Igaz valahogy elment az étvágyam, meg nagyon meleg volt. Fájt a popsim, meg a pocakom, és még be is lázasodtam. Alukáltam sokat tegnap...olyan furcsán éreztem magam...kicsit olyan lehettem, mint az a sörivó néni akivel múltkor találkoztam. Aztán este anya felébresztett, felöltöztünk és elindultunk valahova. Nagyon meleg volt még. Csak mentünk mentünk mentünk...valami Kinden Gezinn be kellett menni. Ott méricskélnek meg havonta, meg adják majd az oltásokat.
Azt mondták, hogy a város másik felében lévő kórházba kell menni. Egy nénit kérdezett meg anya, hogy az a nagy utca melyik részén van. De elküldtek az utca másik felébe. Aztán egy órát kavarogtunk mire megtaláltuk. Ott a nénik, akik adminisztráltak nem beszéltek angolul, úgyhogy még azt is kézzel lábbal mutogatták, hogy vegyük le a ruhát, hogy meg tudjanak mérni. 6800 gramm vagyok és 63 cm. Szegény nagyit otthagytuk a városban, hogy várjon meg minket. Több, mint 4 órát vártránk. Mire visszaértünk még mindig nagyon meleg volt.
Mamár kicsit jobban voltam, de még mindig nagyon meleg volt. Anya azt mondta, hogy 36 fok van a lakásban. Ma amíg én alukáltam meztelenül, addig anya meg nagyi feltették a függönyöket arra a karnisra, amit a papa múltkor felszerelt nekünk fáradágos munkával. Szegény nagyi, rengeteget vesződött a függönyökkel, mert hát a nagyi sem olyan magasra nőtt, mint apa, úgyhogy létra híján felépített egy nagy tornyot székekből és arra állva tette fel a szép függönyöket. Remélhetőleg így már nem lesz annyira meleg.
A kezeim még mindig nagyon érdekesek ... mozognak, és a számba is bele lehet tenni! Igaz amikor oda akarom tenni mindig orbbacsapom magam...de nem értem miért...kicsit mellécélzok.
Ma volt az első nap, hogy almás krumpli babafőzeléket ebédeltem. Érdekes íze van, de másodszorra már egész fincsi. Be is pusziltam egy jó nagy adagot. Ma be is pótoltam a tegnapi elmaradást az evésben. Ma sokat ettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése