Nagyon szeretem a hasam. Irtó jókat tudok enni. Anya pedig azt szereti, ha én jókat eszem. A didi volt az első szó, amit megértettem. Ha azt mondta vlaki, hogy DiiDii akkor azonnal csöndben voltam ésé csücsörítettem a számat.
A Doktor bácsi azt mondta, hogy 12 dkg-ot kell híznom egy hét alatt, és az már nagyon jó súlygyarapodás. Én csak 6-ot híztam, igaz egy nap alatt! Meg is lepődött szegény Doktor bácsi!
Aztán valami történt... egyszer csak nem jött annyi tejci, amennyit én szerettem volna, hogy jöjjön. Pedig egész nap húztam-nyúztam azt a didit, hátha, de hát még mindig éhes voltam. Anya és apa kétségbe esett. Szegény anyába tömték a nagyiék a rántott levest, meg a vanília sodót aranygaluskával, mert azt mondta a Doktor bácsi, hogy ezek tejcit varázsolnak. Anya négyóránként valami didi teát is ivott, amiben ánizs volt, meg édeskömény, de én attól, hogy holnapra lesz tej, még éhes maradtam. Szegény Marika néni! Életében annyi aranygaluskát nem sütött, szegény anya meg életében annyi arany galuskát nem evett, mint azalatt a pár nap alatt! Pedig szegény nem is szereti. De azért a papa, meg a pipipapa örültek a helyzetnek, mert ők viszont nagyon szeretik az aranygaluskát.
Hát követeltem is rendesen a jussomat. Végtére is megdolgoztam érte... Tessék engem jól lakatni!
Anyáék úgy megijedtek, hogy felhívták a Doktor bácsit. A Doktor bácsi adott valami tejciutánzatot! Na egye meg azt az, aki akarja! Inkább éhen maradok! Vissza is jött a tejci hamar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése