Hatodik hónapom második hetében nagy változásoknak nézünk elébe! Először is már egy hete eszem husit, ami meg kell hagyni sokkal jobban ízlik, mint a spenót meg a hasonlóan zöld nyuszikoszt. Sajnos a barackszezon véget ért, de kárpótlásul minden nap új finomsággal ismerkedhetek meg. A husik közül pipi, nyuszi, és pulykamellet eszek főzelékekkel. A kedvencem a borsó főzelék lett így husisan, pedig egy hónapja még a szagát sem bírtam. A főzeléket most már kanállal eszem, aminek több hátránya is van. Anya nem tudja olyan gyorsan lapátolni, mint ahogy én nyelem, ezért néha felhergelem magam, és a következő falatot, mint a festékszóró szétfújom. Ez elég vicces. Ilyenkor anya meglepődik, és minden csupa narancssárga vagy zöld. A krumplifőzelékkel ez a mutatvány annyira nem vicces, mert az nem látszik, így azzal nem szoktam ilyet csinálni. Azt sem igazán értem, hogy amikor segítek anyának a kanállal betalálni a számba, akkor az miért nem oda megy, ahova én gondolom, és miért mindig a nyakamban, a fülemben, a homlokomon, vagy az orrom hegyén köt ki a főzelék. A legjobb mégis az volt, amikor apával és anyával együtt hamiztam. Apa tartott, anya lapátolt én pedig élveztem, hogy a paradicsomszósz úgy működik, mint a szökőkút, ha belecsapok a tányér közepébe.
A változás jó, azt mondják, már akinek. Én ugyanis rájöttem, hogy kell a hangomat kiereszteni, és ezt előszeretettel meg is mutatom, ha éppen éjjel ébredek fel akkor is. Nem kell, hogy anyáék felkeljenek, mert ilyenkor én csak játszom egyet és visszaalszom, de úgy is felébrednek. A tarzan üvöltés már egészen jól megy. Reggel ha nem akarnak anyáék felébredni, és elég kitartó vagyok előbb-utóbb nem alszanak tovább. Arra is rájöttem, hogy úgy is lehet hangot adni, ha be van csukva a szám. Ilyenkor olyan, mintha a motoron ülnék, vagy apával kocsikáznánk. Ezzel el vagyok egy jó ideig.
A játékok most nem annyira kötnek le, kivéve Cinki-linkit, akivel vérig menő csatákat folytatok, hogy a fülét megkaparintsam és betömködjem a számba, de mint azt már korábban meséltem, rettentően akaratos, és mindig kötözködik. Sose fekszik le, mindig visszaáll. Erről még most sem szokott le. Cinki-linki mellett Lotty kisbarátait is gyappasztom. Azt ugyanis, ha kellően oldalra fordulok, és nyújtózkodom egy kicsit, akkor le tudom halászni. Zsupsz lecsapok rá, és puff be a számba! Biztos, ami biztos, meg nem lépjenek! Ez a sors vár a macikra is a kiságyam fölött, csak kapjam el a grabancukat! A játékoknál sokkal érdekesebb dolgokat is találtam, de anya mindig azt a szót mondja, hogy nem vagy nem szabad! Még nem tudom egészen pontosan mit jelent, de van egy sejtésem, mert amikor mondja, olyankor vagy kihalássza a kezemből az éppen vizsgálat alatt álló dolgot, vagy történik valami váratlan esemény: például leesik egy pohár, kiborul apa innivalója vagy valami hasonló. A legizgalmasabb a terítő az asztalon, meg amiket oda szoktak anyáék pakolni. Ha sikerül elkapnom, akkor lehúzom a terítőt, vagy megemelem ami éppen a kezembe akad. Anyáék csak úgy pislogtak, amikos felemeltem az egy kilós kakaós dobozt.
Arra is rájöttem, hogy ugyan még mászni nem tudok, de a körbefordulással, ami már nagyon jól megy, bárhova el lehet jutni. Így Lottyból meg lehet lépni a szárítóhoz és azt lerámolni, vagy a könyvespolchoz, és azt a sok szép színes mappát kihúzogatni. Apa dolgozott, anya főzött én pedig a Lottyval játszottam. Aztán egyszer csak ott voltam apánál. Apa meg is lepődött. De anya is nézett nagyokat, amikor a szobából megléptem, és megjelentem a küszöbön. A mozgékonyságomat segíti, hogy sokat nyújtok és tornázok is, hogy minél hamarabb megtanuljak mászni. Mostanra már olyan rugalmas lettem, hogy már a lábujjamat is simán megrágcsálom. Egyel több dolog, amit anyának szappannal jól meg kell sikálni! :) A lábujj projekt alatt aztán ember legyen a talpán aki megtalálja, hogy melyik a kezem, meg a lábam!
A sok érdekes, "nem szabad" dolog mellett a vízcsapnak nevezett valami is különös. Abból a hosszú csőből, ha anya vagy apa megbabrálja susogva jön egy átlátszó csík, amit ha megfogunk nem lesz olyan szép és vizesek leszünk tőle. Majdnem olyan, mint ami a fürdőkádban van, csak nem olyan jó az illata és nem úszkál benne a Pikacsu meg a kis delfin. A fürdés az apával való repülőzés mellett még mindig a nap fénypontja. Sajnos, most nem lehet sokat játszani a kádban, mert már hűvösseb van, így hamar ki kell jönni. De a kádban én vagyok a kis császár. Már egyedül ülök és élvezem, hogy anya és apa is tiszta víz, mire befejezzük a fürdést.
Már nagyon várom a hétvégét, hogy apával minél többet játszhassak. Este elég sokára szokott hazaérni, így éppen, hogy van idő egy kis játékra. De hétvégén együtt játszunk majd a birodalmamban. Mostanában egyébként a délutáni szieszta és alvás is a birodalmamban történik. Játék közben elfáradok, akkor elalszok egy kicsit, aztán folytatom. Van, hogy anya is odakuporodik mellém.
Most hétvégén nem voltunk ám egyedül. Eljött meglátogatni Petra, anya barátnője, aki most éppen Brüsszelben tanul. Szegény úgy sietett hozzánk, hogy kificamította a bokáját, amikor rohant a buszhoz, így a hétvégén csak beborogatott lábbal üldögélt. Vasárnap anya apának főzött mindenféle finomat és ünnepi ebéd volt - nekem a szokásos sütőtök - mert, ahogy anya mondta most egy éves a családi fészek. Előző hétvégén Daniék is itt jártak. Sokat játszottak velem, és Dani is tud repülőzni. Ez nagyon jó dolog, mert azzal mindig le lehet venni engem a lábamról.
