Bégetni emberi dolog! /Chicken pox in the box (2008. július 5.)

Késő este van. Máskor ilyenkor már rég be vagyok parancsolva az ágyamba aludni, de most bégetnek rajtam a pöttyök, ugyanis bárányhimlős lettem a maga számtalan következményével. Már a múlt hétvégét úgy terveztük, hogy apa névnapját a tengerparton ünnepeljük, de elromlott az idő, így lakásbéli, gofrisütős partit rendeztünk. Mostanra ugyan megint meleg lett, 30 fok van, de most meg én lettem beteg. Már szerdán este nem éreztem jól magam, csütörtök reggelre pedig belázasodtam. Persze, a mélyhangú, dörmögős Doktor bácsit megint nem lehetett elérni. Állandóan nyaral, így megint ügyelet lett a vége. Apa vitt be, mert nem tudtuk, mi a bajom, és most anyát nem szabad megbetegíteni. A kórházban az ügyeleten kérdezték, hogy lázas? Apa mondta, hogy igen. Levert? Apa megint mondta, hogy igen, vadul helyeselt, bár be kell látni, hogy a repülőzés nem éppen a levertség jele. De így legalább gyorsan küldtek egy doktor nénit. Meg is jegyezte a doktor néni, hogy milyen 'aktív' gyerek vagyok, de felhívom a figyelmedet, hogy ez nem jelenti azt, hogy rossz vagyok, mert én mindig - na jó majdnem mindig - szót fogadok. Csak ha valamiért rámszólnak, kitalálok helyette mást. Nem tehetek róla, hogy a felnőtteknél semmit nem szabad. Szóval a doktor néni közölte, hogy bárányhimlős vagyok. Be is mutattam neki, hogy a bárány úgy csinál, hogy 'beee'. Ezt a Nagyinak is előadtam a telefonban. Hazamentünk. Kaptam lázcsillapítót, Eozine-t a pöttyökre és cseppeket, hogyha viszketnek a pöttyök. A vicces az volt, hogy akkor még pöttyeim sem voltak. Nem kellett rájuk sokat várni, az első már akkor kijött, amikor hazaértem, azóta meg csak egyre több és több. És most már viszketnek is. Apáék mindig lekezelik azzal a piros lötyivel, úgyhogy úgy nézek ki, ,int egy rózsaszín indián.A legrosszabb mégis az, hogy nem szabad a lakásból kimozdulni. A Doktor néni szerint ilyenkor nyugalom kell, úgyhogy én nyugodtan szaladgálok a lakásban. Az étvágyam a ketchupba mártogatós virslire és a kindertojásra terjed ki. Na meg persze a barackra. Az jöhet bármikor.

Este nem nagyon akarok időben lefeküdni, és anyát sem ölelgethetem kedvemre, a birka pöttyök miatt. Már most is olyan álmos vagyok, nem tudok elaludni. Tegnap is megkértem anyát, hogy énekeljen nekem legalább az ajtóból, ha már nem bújhatok be mellé az ágyba. Valahogy úgy bujkál bennem a szundi, csak nem tud kijönni. Most éppen apa csalogatja kifelé...

Fodrász bácsi / I had a haircut (2008. június 27.)

Képzeljétek! Tegnap mentünk volna anyával apáért az egyetemre este, de felhívott, hogy már úton van a fodrász bácsihoz. Így mi is odamentünk. Anya már mondta, hogy az én hajamat is le fogja vágni, de gondoltam ráérek még ezzel foglalkozni. Amikor odaértünk még voltak előttünk. Egyébként ez a legidősebb fodrász a városban. Apa azért jár hozzá, mert azt mondja, ő legalább tud rendes hajat vágni. Előttünmk ugyan egy majdnem kopasz bácsi volt, akin azért nem kellett olyan sokat vágni, de azért vele is el volt foglalva egy jó ideig. Az egész bolt olyan régimódi. Mintha az ötvenes években járnánk. De legjobb akkor is a szék volt, amivel lehetett liftezni. Aztán amikor sorra kerültem, egy ülésmagasítóra kellett ülnöm. Kaptam egy nagy köppenyt, hogy ne legyek hajas, és akkor gy kicsit már nem találtam viccesnek a dolgot. De apa meg anya elmagyarázták, hogy mi fog történni. Így a bácsi először ollóval, aztán olyan berregős izével lenyírta a hajamat. Volt olyan is, amikor mondták anyáék, hogy ne mozduljak. Elég komolyan hangzott, úgyhogy rájuk hallgattam. A bácsi valamit matatott a fülem körül az ollóval, aztán egyszercsak készen is lettem. Utána apát is megnyírta, igaz, ő hajmosást is kapott. Én hajmosás helyett valami olajos izét kaptam, ami elég fura szagú, és nem voltam túl boldog, amikor a szüleim itthon közölték, hogy hajat kell mosni, hogy lejöjjön. Mindenesetre a fodrász bácsi nagyon kedves volt. Nagy kunkori bajusza van, és amikor apát nyírta, még akkor is néha odajött hozzám kiigazítani egy-egy tincset. Úgyhogy az eredmény a fotón látható. Szerintem nem is lett olyan rossz.... Egész vadító vagyok...

Valaki mondja meg ... / I wanna know... (2008. június 25.)

Szeretném tudni. Anya is szeretné tudni. Apa is szeretné tudni. Valaki mondja meg! Hogy mit? Aha, ezek szerint Te is szeretnéd tudni, hogy miért és mitől lettünk betegek. Szombaton a nagy legotorony után Apa zebrát kreált nekem a szobám és a virágföld (szőnyeg, ami úgy néz ki, mintha virágföldes lenne, és rajta van két gigantikus virág) között. Ennek tudom az okát, ezt nem kell megmondani, ezt elmondom én. Nagyon szeretek az utcán átmenni a zebrán. Már azt is megtanultam, hogy mindig körbe kell nézni. Először balra, aztán jobbra - már ha éppen nem Angliában készülök átkelni az úton - aztán ha nincs autó, lehet menni. Jaj! Mégsem! Bicikli sem jöhet! Szóval mivel szeretek átkelni a zebrán, apa készített nekem egyet, és ott mindig átmentünk. Amíg nem volt ilyen klafa zebrám, addig anyával a lego táblát használtuk annak. Olyankor mindig kiabáltam, hogy "Anja" és akkor jött, és átmentünk.

Szegény Anya, őt is elérte a sorsa. Megtanultam tökéletesen kimondani - na jól van, majdnem tökéletesen - így ha kiabálok, akkor már neki is szaladni kell. Apa így az esetek felében mentesül az 'Apa, ugrás!' alól.

Felfedeztem azt is, hogy a kisszékem nem csak ülni jó. Fel is lehet borítani, és az a motor. Amikor ment a tv-ben a motorverseny, én is versenyeztem. Néha nem jól egyensúlyoztam, olyankor kicsúsztam, de szemben azokkal a puhány alakokkal a tv-ben, én felálltam és folytattam a versenyt. Egyszer nyertem is! Egy "kinderto"-t.

Még szombaton a parkban is voltunk, aztán a szokásos időben elmentem aludni, miután jól bevacsoráztam. Na a vacsi nem sokáig maradt ott, ahol kellett volna. Egész éjjel beteg voltam, és mivel Anyáék mellett aludtam, Anya kb. nyolcszor cserélte le a nagyágygarnitúrát. Másnap ment is egész nap a mosógép, de hiába. Az én teljesítményem jobb volt. Hat óra alatt többet produkáltam, mint amennyit a mosógép 16 óra alatt, pedig neki csak az az egy dolga van! Hajnalban elmentünk az ügyeletre. Ott ugyanaz a doktor néni volt, aki a kullancsot tavaly kiszedte a fülemből. Meg is dícsért, hogy nem sírtam, amikor vizsgált. Aztán közölte, hogy a pöttyök, amik rajtam vannak csípések, és nem a betegségtől van. Nem adott semmit, azt mondta, sokat igyak, de egyszerre, csak egy kis kávéskanállal, hogy ne jöjjön ki. Aztán ha másnap nagyon levert leszek és nem akarok játszani, akkor menjünk vissza, nehogy kiszáradjak. Na hát ezt jól kitalálta a doktor néni! Csakhogy én ezzel nem értettem egyet, és lássuk be, hogy anyáéknál én hatásossabban - értsd hangosabban - tudok érvelni, mint a doktor néni. Úgyhogy amikor végeztünk a kórházban, elmentünk még a gyógyszertárba, aztán otthon bedobtam 3 dl vizet. Persze igaza lett a Doktor néninek, és nem maradt benn, úgyhogy nagy nehezen megértettem, hogy ez így nem lesz jó, és utána csak kicsit ittam, aztán vártam. Megint ittam egy kicsit és megint vártam. A vasárnap így telt el. Az étvágyam nem jött meg, de mindig szomjas vagyok. De nem kell izgulni, a rosszalkodástól ezért nem ment el a kedvem! Különben is, ezentúl nem hagyhatom abba a rosszalkodást, mert még azt hiszik, hogy ki vagyok száradva! Tegnap volt először, hogy megettem a vacsorámat rendesen úgy, ahogy szoktam. Anya nem volt ilyen szerencsés. Hétfő délután anya nem érezte jól magát, így ő is elment a Doktor nénijéhez, mert azt hitte, görcsöl a veséje. Kiderült, hogy nem a veséje, hanem az epéje, és attól, amitől én beteg voltam. A doktor nénije adott neki egy jó nagy szurit, úgyhogy nem is tudta anya eldönteni, hogy az fáj-e jobban, vagy a hasa. Most már csak a szuri fáj, jól be is lilult. Aztán éjjel ő is előadta ugyanazt, amit én, így reggel apa nem is ment dolgozni, hanem ő vitt oviba, és itthon maradt anyával. Délutánra anya jobban lett, de azért még nem igazán volt rendben. Én már vígan elvoltam, sőt szereztem egy gyönyörű trófeát is a térdemre. Be is jódozták. Így van mit mutogatnom, hogy sajnáljanak egy kicsit! Ha jól csinálom, még puszit is kapok rá! Amikor hazaértünk anya is, én is elfáradtunk. Ezek a bacik kifárasztottak! De milyen bacik ezek? Hát ez az, amit senki nem tudott megmondani! Se az egyik doktor néni, se a másik. Így csak beletörődtünk, hogy nincs más kiút, mint ráhagyni azokra a helyes apró fickókra az immunrendszerünkben, hogy elintézzék őket. Közben mi meg anyával a nagy fáradságban hol erre dőltünk, hol arra dőltünk két legózás között. Na persze, azért semmit nem kell túlzásba vinni, és azért a játék az első! A fáradságra elég volt 2 perc és 25 másodperc pihenés... legalább is nekem. Olyankor bemásztam az ágyamba, megcsócsáltam egy kicsit a cumijaimat, és kész. Utána futás játszani. Anya nem volt ennyire fürge, az ő szintideje kicsit nagyobb volt, de azért elég jól bírta a gyűrődést.

Tényleg, még nem is meséltem Nektek Jumpy BartoLÓmeóról. Ő az ugrálós lovacskám, amit 'Ó-Ma'-tól kaptam. Rugón tud ugrálni. Bocsánat, csak tudott. Leredukáltam a nevét BartoLÓmeóra, mert a rugó leszakadt, ugyhogy most már nem Jumpy. De azért kedves paci. Reggel anya beültet engem a kocsiba, én meg BartoLÓmeót, és megyünk oviba. Aztán az ovi kapuja előtt bemászik a hátizsákomba, onnan kukucskál, mert különben az óvónéni elveszi, és akkor legalább olyan mérgesen tud nézni, mint a szomszéd bácsi reggelente!

Lego torony/ Lego tower in Erikland (2008. június 22.)

Hatalmas tornyot építettem - egy kis segítséggel. Először Anyával, az 20 cm-rel volt nagyobb nálam, aztán Apával, ami felért a plafonig. A legviccesebb mégis az, hogy utána le lehet dönteni. A kisebb toronynál még nem voltak gondok, mert az arra dőlt - legalább is többé-kevésbé - amerre én gondoltam. Aztán ha szépen néztem Anyára és azt mondtam 'na', nem történt semmi. Korábban a 'na' - ra mindig ugrottak. Aztán eszembe jutott, mivel lehet levenni Anyát a lábáról, így azt mondtam neki: 'Ánjá', és Anya úgy ugrott, mint a breki, és felépítette a tornyot megint, amit újra le lehetett dönteni. Nem volt túl jó biznisz megtanulni, hogyan kell 'Ánjá'-t mondani, mert sokkal fárasztóbb, mint a 'na'. Vagy legalább is nem kellett volna úgy elkényesztetni, hogy tudatom velük, hogy ki tudom mondani. Most már kénytelen vagyok, mert másra nem hallgat.
Visszatérve Apa tornyára, az nagyon magas volt. Alig vártam, hogy eldönthessem. Igen ám, csakhogy a magas torony nem csak oda esett, ahova én gondoltam. Jól kupán csapott, na utána nem volt kedvem a döntögetéshez!

Kicsi kocsi újra száguld/ On the run (2008. június 14.)

Örökölvén némi műszaki gént és rendkívül nagy képzelőerőt, Erik lett a kicsi kocsi. Most minden este kicsi kocsiként működök. Tudom, hogy kíváncsi vagy rá, hogy ez mit is jelent, hát elmesélem.

Én vagyok az E-06-os modell. Erik névre hallgatok, és 2006-ban születtem. A lámpáim a szemeim, amit lévén, hogy most be van egy kicsit gyulladva, ablakmosó folyadékkal kell feltölteni. Az ablakmosó folyadék kamillateából készül. Ha öltözünk alagútba megyünk, ott az alagút végén kukucskál apa, aki ha hirtelen felbukkanok az alagútból, megszeppen. Nagyobb pelenkatörténések esetén alvázmosás szükségelteteik. Az alvázmosást követően korrozióvédő folyadékkal kerül az alváz lekezlésre. Egyébként brummogó hangot hallatva róvom a köröket a szobában, a folyosón, az oviban vagy az utcán, ahol éppen tartózkodok. Ha kedvem szottyan felveszek egy-két stoppost, akik a hátsó ülésre szállhatnak be, néha még rendőrautó funkciót is használok. Előfordul, hogy defektet kap a kerék, ilyenkor kerékcsere, anyánál pumpálás következik. Anya a gyertyákat is ki szokta cserélni, és beolajozza a fogaskerekeket, ami most különösen fontos, mert az óvónéni elfelejtette, és kisebesedett az arcom. A reggeli tankolás anyánál zajlik és kakaóíze van, a közbensőt pedig apa intézi. Ha tele a pocak, jól megy a kocsi. Néha, ha lerobban az autó, darus vontatóra van szükség. Itt anya a tréler, apa a daruskocsi. A nagy ralli közepette néha egy kis helyrerakásra van szükség a boxban. Ilyenkor szoktam a kerékmelegítőket (zokni) is felvenni.

Este aztán a nagy ralli után le kell mosni a kocsit, ilyenkor ázok a kádamban. Utána jön az esti feltöltés, hogy az éjszakai álomrallin is tele tankkal indulhassak, és amikor a kicsi kocsi elfárad, begurul a garázsába és alszik reggelig. Apa lecsukja a garázsajtót (=beteszi a rácsokat a kiságyba), lekapcsolja a villanyt, és reggelig durmi van.

Beszállhatsz te is! Csak aztán ha még sem, akkor vigyázz, nehogy elüsselek!

Ja és még valami! Utálok hajat mosni! Odaáig ok, amíg besamponozzuk és punk leszek, mert az vicces, na de az öblítés! Ha jóban akarsz velem lenni, ne mosd meg a hajamat!

Apák napja/ Fathers' day (2008.június 9.)

Csoda, hogy otthon nem reklamálnak az apukák, hogy milyen igazságtalanság, hogy csak Anyák napja van! Itt Belgiumban, most volt Apák napja! Ezért így kívánok

Apának

Nagypapának, Papának és Keresztapának

Boldog Apák Napját!

Apák napján Téged csokival köszöntelek, és csak annyit mondok, Apukám szeretlek!

Ui: A csokit elcsakliztam...nem voltatok elég gyorsak! És apa, még el kell ültetned velem a magocskákat, amit az oviban előkészítettünk!

Ki?(..stesó)/Who is that? (2008. június 9.)

Megbocsátottam anyának. Nagyon hiányzott már! Abbahagyta a tanulást, csak velünk foglalkozik, és az oviban sem sírok, mert anya korán jön értem, megyünk játszani, aztán várjuk apát. Persze ez nem jelenti azt, hogy a rosszalkodást is feladtam! Sőt! Tudok ám nagyon szófogadatlan lenni! Néha már apa is megelégeli! Ha nagyon rossz vagyok, akkor beküld a szobámba.

Celina is mondja, hogy mostanában ő sem rosszalkodhat. Pláne most. Megszületett tegnap a kistestvére, Laura. Azt mondta, még nem tudja milyen, de szerencsére nem baj, ha sokat sír, mert saját szobája van. Most kapzunk róluk képet, azt is láthatjátok.

Mondtam Celinának, hogy legózzon ő is, mert azért sosem szólnak. Én nagyon szeretem. Apával mindenféle tákolmányokat készítünk, és mostanában a mozaikozás is nagyon tetszik. Ez azt jelenti, ha nem tudnátok, hogy az azonos meretű kockákat úgy kell kirakni, hogy két egyforma színű sosem érintkezhet, és ezt három-négy emelet magasan! A legó mellett egy új kedvencem is van mostanában: kinder tojás! Az több dolog egyben! Először is vicces a papírból kibontani. Utána széttörni, aztán összerakni a játékot, és a végén megenni a csokit! A csoki érdekes módon, ha anya ott van, valahogy mindig gyorsabban fogy el, pedig en nem eszem gyorsabban, mint szoktam! Ha már a kicsomagolásnál tartok, esti kakaómhoz mindig jár két-három kockasajt is! Annak is nagyon izgi a kibontása! Ráadásul kész vicc: apa állandóan parázik, hogy rajta marad a fólia és megeszem! Ezért állandóan kiveszi a kezemből, mikor épp beleharapni készülök.

Reggel és este, meg a játszótéren a kisházban boltosat szoktunk játszani, semmi pénzzel, semmi áruáért. Otthon a pult az anya vagy az apa éjjeli szekrénye. Apa vagy anya jön,, kopog és mondja, hogy "Jó napot kívánok! Kérek egy kiló kenyeret!" Ha épp jó kedvem van, frisset adok, ha nincs akkor, megeszem, és kifizettetem! Jó biznisz nem? aztán ha már mindezen túlvagyunk, akkor jöhet a babanézegetés. Előveszem a fotóalbumot, ami tele van egy csomó babaképpel. Van amelyiken alszik, van amelyiken eszik, beszél, sőt olyan is van amelyiken sír. Ezt mind be is szoktam mutatni, innen tanultam a színészkedést is! És az a legjobb az egészben, hogy a baba hasonlít rám! A fotóalbumban megnézem mindig az egész családot, azokat is, akik nincsenek éppen itt, de azért apát is megmutogatom. Anyát nem mindig, mert azt nem tudom még kimondani, bár már háromszor sikerült!

Erik és a szavak / Erik's vocabulary (2008. június 1.)

A napok reggel úgy indulnak, hogy apa kiszereli a rácsokat a kiságyamból, ott kimászom. Kiviszem a kisszékemet és az asztalomat a nappaliba, ott bekapcsolom a mesét, és elkortyolgatom a kisszékemben a reggeli kakaómat, néha egy szelet kalács elmajszolása mellett. Aztán jön a háború: öltözködés, ovibamenetel. Délután, festek, rajzolok vagy legozok a kisasztalomon, ha épp nem vagyok a játszin.
Most hétvégén egyébként hosszú hétvégénk volt, vagyis apa sem dolgozott a pünkösdi szünet miatt. Kimentünk a parkba, sokat bringáztunk, játszottunk, anya tanulgatott. Aztán már épp azon gondolkoztam, hogy megbocsátok anyának az elmenésekért, amikor arra lettem figyelmes, hogy megint pakolászik. Kedden apa vitt oviba, és nem anya jött értem, ahogy az mostanában lenni szokott, hanem apa. Na tessék... így higgyek én anyának, hogy itthon marad...
Szerencsére nem voltam sokáig nő nélkül, és apa sem vacsi nélkül, mert szerdán érkezett meg Nagyika. Bementünk érte Brüsszelbe, mert nem mentek a vonatok. Nagyikával minden egyes nap megbeszéltük, hogy anya nemsokára jön. Rengeteget voltunk a játszótéren, és a parkban. Sokszor apa hamarabb hazaért, mint mi. Mivel úgy elfáradtam minden nap, hogy nem volt időm keseregni, gyorsan eltelt az idő, és egyszer csak hazajött Anya és magával hozta Nagypapát is! Úgy örültem neki! A Nagypapa pedig hozott a Nagyikának egy nagy csokor rózsát, mert megünnepelték a házassági évfordulójukat. Már sokkal régebben házasok, mint ahogy én megszülettem. 20 és fél Erik beleférne. De nem csak a Nagyi kapott virágot, hanem én is, ugyanis most volt a névnapom! És a Mamának is most van a szülinapja!

Boldog Szülinapot Mama!

Gondoltunk Rád is, amikor fincsi ünnepi lecsót ettünk! Ne nevessetek! Itt tényleg ünnepi a lecsó, mert nem lehet hozzá olyan paprikát kapni. Anya meg Nagypapa szállítmányozták ki a három kiló (ez nem tudom mit jelent) paprikát, ami olyan sok volt, hogy nem fért bele a legnagyobb lábaskába, csak amikor már összeesett, vagy mit csinált. Eriknek - azaz nekem -nagyon ízlett a lecsó. A másik, amiket Anyáék hoztak, azok olyan 10-15 cm-es zöld szőrös izék voltak. Anya azt mondta ebből lesz a kovászos uborka. Hoztak hozzá kaprot is, csak 5 literes üveget nem. Mint utóbb kiderült itt nem lehet 5 literes üveget kapni. Hát Nagyika és Anya nekivágtak a háztartási boltoknak, hogy szerezzenek valami nagyobb üvegalkalmatosságot, amiben a koviubit meg lehet csinálni. Mivel ilyet 20 Eur alatt nem találtak, és annyiba még az ubi sem került, inkább vettek a boltban 3 darab kétliteres helyi csemegeuborkának nevezett valamit, összesen 5 Euróért. A csemegeubi utánzat bekerült egy lábasba, az üveg a mosogatóba, a zöld szőrös izék pedig a tiszta üvegekbe, majd ki az ablakba. Anya úgy őrizgette a koviubit, mint tyúkanyó a tojásait. Ha egyik ablakba sütött a nap, odavitte. Ha a másikban, akkor oda. Többet utaztak az uborkák az üvegben, mint én az elmúlt egy hónapban. De végül csak elkészült! És elég fincsi lett, nekem is ízlik. Én amúgy is nagyon szeretem a savanyút, de ez apának is bejött, mert két nap alatt elfogyott egy egész üveg.
Az oviban ezalatt az óvónéni megtanította, hogyan lehet egyszerűbben kimondani a Nagyika szót: O-ma. Így könnyebb, de nem értem, hogy miért flamadul mondjam neki, mikor vele magyarul beszélek. Azt tudom, hogy ki a Mama, ki a Papa, ki a Nagyika, ki a Nagypapa, de ha Papát mondok az a Papát és a Nagypapát is jelenti. A Mamaé és Papaé is jó mindenre. Apa feszt azt hajtogatta, hogy de igen Erik tudja, hogy mi micsoda, ki kicsoda és mi kicsodáé (na ezt kövessétek!) és én erre vadul helyeseltem, de anya nem hitt neki, egészen addig, amíg rá nem jött, hogy érteni értem, csak kimondani nem tudom. És mivel flamandul az Anya a Mama és a Nagyika és a Mama Oma, azért mondom anya szemüvegére, hogy mamaé, de nem hívom Nagyikát Mamának, hanem Omanak, és ha Anyát kell mondanom hallgatok. Értitek?
Mindegy, én értem. Az a lényeg. És azt hiszem most már anya is érti.

A hétvégén, amikor Nagyikáék itt voltak elhívtak bennünket egy sütipartira Apa és Anya barátai, Ingrid és Philippe és a gyerekei: Giel, Xavier és Bazil. Nagyon jól éreztem magam náluk. Banános tortát ettem, kaptam narancslevet, és játszhattam a szökőkútban. De kipróbálhattam Bazil homokozóját is a 100 éves hintalovát is. A hintapacija nagyon szép, de nem olyan finom puha mint az enyém. Bazil nagyobbik testvére nagyon izgult, hogy leesek valahonnan, és még diszkót is csinált nekem! Xavier, a másik bátyja pedig zongorázott nekünk. Szépen tud játszani, nekem még gyakorolni kell egy kicsit - úgy néhány évet, hogy úgy menjen, mint neki.

Nagypapáék elvittek engem hétvégén a tengerpartra is vonattal. Kaptam ott egy olyan strandlabdát, ami nem repül el, és lehet pattogtatni, és mivel nem vittem a homokozómat, vett nekem Nagypapa egy másik homokozókészletet is. Hétfőn, sajnos, már nem a Nagyika jött értem az oviba, pedig vártam. Elmentek repülővel haza. Majd nyáron találkozunk. Addig csak telefonon szoktam megijeszteni őket, és mutogatom, amit a Nagypapa szokot, hogy "Nem-nem"! A Nagypapa poharát azóta is megmutatom, és a kisautós mese, amit a Nagyika mesélt az oroszlánról, megy a nyusziról azóta anya feladata. Igaz anyáék egy kicsit mindig elferdítik, és azt mondják ha szeleburdi vagyok, hogy olyan vagyok, mint a szeleburdi nyuszi a mesében. Pedig nem is, mert én nekem nincs is autóm. Inkább olyan vagyok, mint az oroszlán, akinek a Nagypapájának van autója.

Bilitréning / potty training (2008. május 13.)

Anya mindig kérdezgette apától, amíg nem volt itthon anya, hogy mi újság az oviban. Apa mindig mondta, minden ok, nem volt semmi különös, azt leszámítva, hogy mostanában nem nagyon csípem a reggeli ottmaradást. Aztán anya hazajött, elolvasta az Erikfüzetben a lemaradásokat, és egyszer csak felugrott, azt hajtogatta, hogy milyen ügyes vagyok, puszilgatott, meg minden. Először nem értettem, aztán rájöttem. Most olvasta, hogy az oviban már bilire szoktam ülni. Nem tudom mitől olyan nagy szám ez. Azóta itthon is bilibe pisilek, már csak azért is, mert akkor apa is megengedi, hogy utána lehúzzam a wc-t. Egyébként nem szabad azt a gombot nyomogatni. Persze utána jön a tortúra: bili kimos, visszavisz, pelus fel, kézmosás. Ez utóbbi jó dolog, csak mindig elfelejtem, hogy szappanos a kezem, és vagy a ruhámba törlöm bele, vagy a szemembe. Na a szememnek ez annyira nem szokott tetszeni, meg persze nekem sem.

Anyák napjára! / Mothers' day (2008. május 5.)

Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, Neked adom anyák napján, édes-kedves

Anyukám,

Nagyikám, Mamikám, Dédikém és Keresztanyukám!

ANYÁK NAPJA ALKALMÁBÓL ÍGY KÖSZÖNTELEK BENNETEKET!

Szülinapi meglepi! /Erik is two years old (2008. május 5.)

Anyát hiába vártam. Apa egyre csak azt mondta, hogy még nem jön. Egyszercsak megjött a Mama. Onnantól kezdve busszal jártunk oviba meg haza. A mama vitt reggel, és hozott el délután. Anya otthon vizsgázgatott. Igencsak megsértődtem rá, hogy itt hagyott de azért nagyon jól eljátszottam Mamával. Megtanultam mondani, hogy Apáé. Na ettől apa majdnem elolvadt. Meg azt is, hogy Mamáé meg Papáé. Ezzel az autó, ban (banán) és apa szavakból álló szótáram a duplájára bővült. Nagyon tetszett mindenkinek, hogy ezeket mondom, és bevallom nekem is nagyon tetszett, hogy tudom mondani, úgyhogy állandóan ezt hajtogattam. A fürdőszobában azt is megmutogattam, hogy melyik flakon apáé és melyik a mamáé. Aztán apa mondta, hogy még kettőt kell aludni, és anya jön haza. Hát gyorsan becsuktam a szemem, kétszer is, de anya nem jött. Úgyhogy ezzel valami nem stimmelt. Aztán apa elmagyarázta, hogy két nagyot kell aludni ahhoz, hogy anyával találkozzak. Egyet aludtam és egyszercsak megjelent Papa és Márk. Ők nem repülővel jöttek, hanem autóval, pedig próbáltam meggyőzni őket arról, hogy repülővel jöttek. Igaz, azt nem tudtam hozzá megmagyarázni, hogy a téglaszínű (ez olyan narancssárga és piros és barnás, de apa azt mondta, ez a téglaszínű) Volvo hogy fért el a repülőn. A 20 kg-os csomagba biztosan nem fért bele, és szerintem a repülőgép ajtaján sem tudták betuszkolni, úgyhogy el kell ismernem elég meggyőző érveléssel, de a papa nyert, hogy kocsival jöttek és nem repülővel. Aztán aludtunk még egyet, és akkor papa összeszedett az oviban a Márkkal, bepattantunk a kocsiba és kimentünk a reptérre. Reggel még a Nagyit is felhívtuk, mert akkor volt a névnapja!

Boldog Névnapot Nagyika!

És délután ott volt anya! Nagyon örültem neki, már csak azért is mert hozott nekem egy diszkostruccot. Meg kell nyomni a szárnyát, és akkor olyan vad zenére elkezdi tekergetni a nyakát. Én is megtanultam a nyakkörzést. Így szoktunk esténként esti tornát végezni. Anya végre hazajött, de azért a sértődöttségem nem múlt el ilyen gyorsan. Különben is nem lehet tudni, hogy anya mikor lép le, úgyhogy biztos ami biztos, nem sértődök vissza. Kedden az oviban a délutáni alvás után, kaptam egy koronát, mert én voltam a szülinapos! Bizony ám! Még gyertyám is volt, és fincsi almatortát ettünk. Este pedig, amikor hazajöttem, várt a finom ünnepi vacsi, csokitortával és rengeteg ajándékkal. Annyi ajándékot kaptam, hogy ki sem látszódtam belőle. Aztán együtt partiztunk a Mamával, Papával, Márkkal, Anyával és Apával. A gyertyáimat többször is el fújtam, és így legalább ötször kívánhattam. Az ünnepi asztalomon kis bácsikban volt a só! Le kell venni a kalapját és akkor a fején lehet szórni a sót! Nagyon vicces. Kaptam Gokartot a Papáéktól, egyforma inget Márkkal, akinek pedig nem régen volt a névnapja. Őt már tegnap felköszönttük,

Boldog Névnapot Márk!

Majd kipróbálhatod a Gokartomat! Kaptam még rengeteg dvd-t, kisasztalt, kisszéket, kifestőt, festéket, ecsetet és egy aranynyakláncot egy kismacival a Nagyikáéktól. Ezt most még nem hordom, mert zavar, hogy a nyakamban van, de mindig megnézzük. Ágiék küldtek nekem szép könyvet, meg kindertojcit. Meg legot is kaptam tőlük. Keresztanyáék ajándékát is megkaptam, azóta azzal méricskélem a szobám nagyságát. A mamáéktól még kaptam kis horgászbotot, aminek a végére a halacska ráragad, még csali sem kell rá, meg rucikat is. Jó kis szülinapot szerveztek nekem apáék!

Másnaptól, a gokarttal minden nap, amíg a Papák itt voltak elmentünk egyet sétálni. Mivel még nőnöm kell bele egy kicsit, meg aztán kényelmesebb is így, toltak Papáék az úton. Van rajta kormány, meg kézifék, de még váltója is van. Sajnos a kocsiba nem fér be, de a dömper egyelőre most méretben is pont jó, és ha a parkba megyünk, akkor a kocsiba is belehet tuszkolni. Ráadásul a Papa hozott nekem egy biciklis gyerekülést. Különben is a Papa egy varázsló! Idevarázsolt még egy ugyanolyan bringát, mint apáé. Tuti nem vette, mert itt Csepel Bicajt nem lehet kapni! Úgyhogy csak varázsolhatta. Na jó! Az azért nem igaz, hogy ugyanolyan, mert szemben apáéval, ennek működik a váltója, nem rozsdás a lánca és még használni is lehet! Oda feltett Papa a gyerekülésbe, és együtt bejártuk a környéket! Szerencsére apa is megtartotta ezt a jó szokást, és esténként - ha éppen nem szakad az eső, vagy nem fúj el bennünket a szél - akkor megyünk bringázni együtt. Az is igaz, hogy a papa elázott egy párszor, mert nem hitte el, mikor mondtuk neki, hogy mindjárt esni fog az eső. Szegény nekiindult, és kb 10 perc múlva olyan ázottan jött vissza, mintha egy tóba pottyant volna be.

Aztán Mama nagy örömére és Papa bánatára elmentünk abba a tulipánkertbe, ahol tavaly voltam a Nagyikáékkal. Jót játszottunk. Szerencsére nagyon szép idő volt. Anyát otthon hagytuk, hogy tudjon tanulni.

Gyorsan elszaladt ez a három hét, amit a Mamával, és az az egy hét, amit a Papával töltöttem. Hazamentek. Vasárnap mire felébredtem, már nem voltak nálunk. Mindenesetre a Papa úgy mehetett mint a szél, mert estére már Magyarországon voltak. Márk ezalatt meg, ha jól tudom, megtanulta a teljes Szózatot!

Nekem mondják mindig anyáék, hogy mennyi energiám van, hogy ennyire szaladok, de az idő mindig szalad! Akkor neki mennyi energiája lehet! Anya megint tanulgatott, de most közel sem annyit, mint eddig. Végre velem is foglalkozott, azért még mindig nem vagyunk olyan jó barátok! Néha ha megfeledkezem erről, akkor anyát megölelem, meg megpuszilgatom. Az oviban sem szeretek lenni, mindig sírok, szomorú vagyok, ha ott hagynak, főleg ha a nem kedves óvónéni van ott. Anya ne hagyj itt! Különben is anya! Csináltam Neked Anyák napi ajándékot az oviban!