2008-11-26

Sok-sok jó kívánság.../ Lots of best wishes... (2008. november 30.)

Néhány napja nagyon olyan rosszalkodós kedvem volt, de valahogy nem sikerült sem a szüleimet sem Omát a sodrából kihozni. Pedig elhihetitek, igyekeztem nagyon! A nagyi szerencsére korán értem jön az oviba és mindig elmegyünk a játszira hintázni, meg boltba tojcit venni, meg a vonatokat megnézni, ezért néha leszerelhető vagyok. De nem mindig! Persze okosan csinálom ám, mert ha valaki eljön hozzánk, akkor olyan szófogadó leszek, hogy csak csuda! Na persze mielőtt valaki rákontrázna, hogy ez nem is így van, ez a Mamáékra és Nagyiékra nem érvényes! Egyébként - ahogy apa is mondaná - áldott jó gyerek vagyok! Persze apa ezt nem rám szokta mondani, hanem magára!
Azt hiszem, most jókívánság dömping következik, mindenféle okokból.

Keresztapának szülinapjára,

Papának névnapjára,

Tündinek szülinapjára

érjen oda ez a pár szó, és helyettetek én azt kívánom, hogy essen a szép hó!
De csak azért, mert azt én nagyon szeretem ám!
És Böbének is volt nevenapja, úgyhogy ezeket a jó kívánságokat, reméljük, ő is - késve bár - de megkapja!
Ezeket megüneplendő ma ellátogattam a Nagyival a tengerpartra, ahol ugyan nagyon rossz idő volt, de mi elmentünk a "fehér terembe" játszani. Ott felültem a nagy autóra meg a lovacskára, és bacikat csapkodtam kalapáccsal. Jól be is ebédeltünk egy incsi-fincsi helyen, aztán még bitangoltunk egyet és hazavonatoztunk. Este meg is lepődtek anyáék, hogy 8-kor már az ágyamban voltam és 8:05-kor már az angyalkáimmal álmodtam....

A novEMBERke / November and me (2008. november 26.)














A mamáék hazautaztak a papa régi autójával. És még kaptam mindenkitől búcsúajándékot is: három matchboxot - egy versenyautót, egy repcsit, meg egy traktort. Azok szoktak az anyával együtt épített, lego parkoloházamban megállni. Márkot már várta a suli, pedig mondtam neki, hogy maradjon, olyan jókat játszottunk együtt. Engem is vár a suli, de én még nem mehetek most novemberben, mert nem jártam még bilire és pelusom is volt még. Egy hét eltelt a szokásos napi rutinnal. Anya elvitte a kistesómat megmutatni pocakostól a doktor néninek. De nem a zöld doktor néninek, akihez mostanában én is megyek, ha valami van! A zöld doktor nénit (=zöld ruhában jár) nem szeretem. Nem vagyok jóban vele. A régi doktor bácsihoz meg már nem járhatok, mert az csak pici babákat gyógyít. De anya nem ehhez a zöld doktor nénihez vitte a kistesómat, hanem ahhoz, aki anyát is szokta olyan képernyővel nézegetni. Valami hang izén vagy izé hang. De az nem ad hangot, csak úgy hívják. A doktor néni meg mondta anyának, hogy a pici baba elkezdett ugyan megfordulni, de félúton meggondolta magát anya pocijában és kersztben fekszik. Így kapott még néhány hetet, hogy tovább forogjon, és ha nem akkor anyának be kell menni a kórházba. Én nem akarom, hogy anya bemenjen a kórházba, ezért inkább beszéltem a kistesóm fejével. Amúgy is szoktam vele beszélgetni. Megsimogatom anya hasát és bekiabálok a pocakjába, hogy "pici baba mozogj!" és akkor általában mozog is.

Időközben megérkezett Oma is. Húha... annyi mindent hozott nekem! Kindertojcit, meg gyurmát kinyomóval, meg kirakót, könyvet. A nagypapa rudit is küldött nekem. Először nem ismertem a gyurmát, de nagyon tetszik. Sok színes gyurmám volt. Azt össze gyúrtam, és sötét zöld lett. Viszont nagyon jó pofa dolgokat lehet belőle csinálni. Apa autót csinált, anya kutyust, nagyi megtanított gombócokat csinálni belőle. Nagyon sokat lehet vele játszani. Sajnos a kinyomóm eltörött, de egyik nap, amikor hazajöttem az oviból, kaptam egy másikat a nagyitól. És mivel a Nagyi hozott apának egy új kávéfőzőt, apa nekem adta a régit, így azzal is lehet gyurmázni. A gyurma jöhet, reggel, délelőtt, délután és este. Éjszaka csak azért nem, mert foltot hagy az ágyamon. Ha egy kicsit mást akarok csinálni, akkor sütök a nagyival "alma pite", az is olyan, mintha gyurmáznék, vagy segítek neki elmosogatni. "Habos víz Oma, tiszta víz Erik", vagyis csak Oma mosogathat a habos vízben. Én meg felveszem anya piros tönteny-et és tiszta vízben elmosogatok. Néha történnek kisebb-nagyobb katasztrófák. A múltkor kiöntöttem a vizet - de csak véletlenül. Tényleg véletlenül - most az egyszer! Mondtam is apának, hogy sok víz van a szőnyegen, és a Nagyinak fel kellett hajtani a szőnyeget, hogy megszáradjon. Aztán mikor apa megkérdezte, hogy ki öntötte ki, akkor inkább elkezdtem az új autóról beszélni. Kakaót melegítek a mikroban, és amikor az lejár, akkor "csingili"-zik. Utána még jöhet egy kis dominózás a gyümölcsös dominoval, amit szintén a Nagypapa küldött, és lefekvés előtt és legozás után, egy kis könnyed esti gondolkodásnak a Rubik kocka kirakására koncentrálunk apával.

Amikor Nagyi megjött, elmentünk együtt sihuval Berge (=Blankenbergebe), a tengerpartra. De olyan hideg volt, hogy csak csuda. És akkora hullámok voltak, hogy még olyat a Nagyi sem látott. Hogy ne kelljen hazajönni, bementünk a fehér terembe, ahol rengeteg autó, vonat, dinó, meg mindenféle olyan volt, amibe ha pénzt dobunk, akkor megy. Az összeset kipróbáltam. Kaptam egy sárga lasztit is, és jól beebédeltem kolbásszal. Késő este értünk haza. Na akkorra úgy elfáradtam, hogy beájultam. Még rosszalkodni sem volt erőm.

Pedig, tudok ám én rosszalkodni. Főleg, ha egy hétig nem megyek oviba! Hétfőn és kedden ugyanis szünet volt, utána meg beteg lettem. Köhögtem, de nagyon. Anya is beteg lett. Apa egy kis torokfájással megúszta. Mivel a zöld doktor nénit nem lehetett elérni, elmentünk anyáék háziorvosához. Aranyos néni volt. Anyának nem adott semmi gyógyszert. Amit meg nekem adott nem használt, így anya még betegebb lett, engem meg elvitt a zöld doktor nénihez. És persze nem hiába nem vagyok én jóban ezzel a doktor nénivel. Na mit adott? Azt az inhalálós motort. Napi 3-4-szer szívhatom azt a záptojás szagot. De nem volt kecmec. "Muszáj" - mondta anya! Erre én, hogy "nem muszáj"! Erre anya, jó, akkor "nem muszáj" csak kell! Hát erre már nem tudtam elég meggyőző érvvel előállni, a sírás meg nem használt. Úgyhogy előbb- vagy utóbb csak a számra került a maszk! De aztán a hintalovacskámat is megmotoroztattam! A betegség miatt nem mentünk se a terembe, se sehova. Csak otthon lehettünk. A Nagyi meg ügyesen kihasználta az időt, és lekapta pelust. Öt nap alatt szobatiszta lettem! Annyira, hogy most már egyedül járok wc-re. Ha egyedül megyek, akkor bili, ha meg nincs kedvem bilizni, akkor megkérem anyát, apát vagy Omat, hogy fogjon meg a wc-n, nehogy beleessek. Nézett már nekem a család olyan wc-re való ülőkét, de nekünk még a klotyeszunk is különleges: nem szabvány és a gyerekülőke beleesik a lukba. Megbeszéltük, hogy pelus csak pici babáknak kell, Eriknek nem. Így éjszaka sem kell már. Az oviban még vannak gondjaim, mert ha nem a fekete ónéni van ott, van, hogy nincs türelme az ónéninek, és akkor becsurog. Olyankor másnap nem is akarok menni.

Amikor már jobban lettem, ami sajnos anyáról még mindig nem mondható el, és elmentem oviba, eljött hozzánk a Basile játszani. Rakott krumplit vacsoráztunk! Képzeljétek! Nem ismerte a rakott krumplit, de nagyon ízlett neki. Aztán a Nagyival hárman sütöttünk alma pite. Sajnos Basile-nak haza kellett menni. Azóta is nagyon szeretnék vele játszani, de valahogy sosem jön össze.

Így a somprojó (=sorompó) bácsisat is csak Nagyival tudom játszani. Nagyi át akar menni a sompojon, de ha nem szol a sompojo bácsinak, akkor nem tud, mert nem emelkedik fel. Ha szól, akkor a sompojó bácsi csak akkor emeli fel a sompojót, ha éppen nem jön a dzsumm vonat! Így indulunk az Omval reggelente az oviba. Mostanában oviba menet megvesztegethető vagyok egy Milka nápolyira és együtt olvasszuk ki a pici piros pözsót a jégpáncélból. Sietni kell ám, hogy a rendőr bácsi nehogy elvigye a kocsit, benne a csokimmal. A ház előtt ugyanis csak parkolóórával lehet parkolni. Az egy olyan kék játékóra, amin be kell állítani az érkezés idejét és két órát lehet vele parkolni. Ezért állandóan át kell állítani, amit ha elfelejtünk, akkor a rendőrbácsi vagy egy fecnit tesz az ablakunkba - ami szerintem nem vészes, mégis mindenki aki ilyet kap azonnal ki van akadva, vagy szimplán nem találjuk az autót a csokimmal együtt ott, ahol hagytuk.
Megtanultam egy új dalt is. Régebben már tudtam mutogatni a hullámos Balatonost, de azóta tudom az "Ég a gyertya, ég...", a "Süss fel nap", "Lánc, lánc" dalokat is. Sőt a Mikulás bácsinak is tanultam egyet, amiből csak bizonyos részeket mondok, és még téli képet is küldünk haza a mamának a banki mikuláshoz:

Hull a pelyhes "fehér hó",
Jöjj el kedves "Pélyapó",
Minden gyermek "várraár"
Vidám ének "hang szál"
Van zsákodban minden jó
"Piros alma, mogyoró"
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
Kedves, öreg "Pélyapó"!

És tényleg hullott nálunk a hó. Sőt mi több! Szakadt! Itt ilyen nem szokott lenni. Láttam, hogy a gyerekek kimentek és építettek hóembert. Sok kicsit, meg egy nagyot. Mi is kimentünk megnézni Omával. Felvettem az új sírucimat is! De olyan brrr hideg volt, hogy gyorsan be kellett jönni. Utána nagyon jól esett a meleg fürdő. Anya esténként szokott nekem karácsonyi dalokat is dudorászni, úgy alszom el mindig. És megebszéltük apával, hogy elvisz a munkahelyére, mert odamegy hozzájuk a Mikulás bácsi. Remélem hoz nekem ajándékot, mert én igyekszem nagyon jó fiú lenni. Igaz ezzel a szüleim nem mindig értenek egyet, de hát nem tudják értékelni például a művészi hajlamaimat, főleg, ha azt a falon vagy az asztalon produkálom....

Arra is rájöttem ám, hogy én is tudok úgy varázsolni, ahogy apa! Nem is varázsol! Csak eldugja, ami a kezében van! Csak azt mondja hozzá, hogy "csibiu, csibiu, hurrááá!" vagy valami hasonló... És ezt hívják varázslásnak! Azt hittem, ez nagyobb szám...

Anyának közben névnapja is volt! Tegnap ünnepeltük! Nagyi ünnepi vacsit csinált, meg képviselő fánkos tortát! Azzal köszöntöttük anyát, meg virággal amit apa, meg mamáék küldtek!

Mondtam is anyának, hogy hip-hip-hurrá!
Boldog névnapot Anya!
Sokan hívták anyát emiatt tegnap, és egész nap csengett a telefonja! Csak szegény anyának se hangja nem volt, se hallani nem hall a megfázástól!

Ja, azt nem is mondtam, hogy a kistesómat megint megkukcskálták. És halgatott rám és apára! Mondtuk neki, hogy forduljon meg, mert nem akarjuk, hogy anya kórházba menjen! És megfordult. Így most mindenki örül, mert anyának van ideje meggyógyulni, mielőtt hazajön a kistestvérem. Én pedig most megyek a Nagyival a játszótérre! Puszi mindenkinek! És ígérem jelentkezem hamarosan!

Mama, Mama-Papa-Márk (2008. november 1.)



Anya szülinapja után megérkezett a mama is hozzánk. Repcsivel jött, aztán meg vonattal, amit piop buzdony (=mozdony) húzott el Leuvenig. Nagy bőröndöt hozott, volt benne mindenféle, főleg az én régi ruháim, meg amit a Nagyi küldött (én külön kaptam tőle egy vakondos könyvet is). De azért kaptam én is új ruhákat. Nagyi kabátot is küldött, meg sapikat, a Mama meg pulcsit meg rudit (túró rudi) hozott nekem. Anya napokig rendezgette őket. Egy két nap pihi után a Mama elvitt busszal az oviba, és busszal is jöttünk haza. Olyan ojás (=óriás) busszal. Néha anya utánunk telefonált, hogy megvagyunk-e, mert elfelejtettünk szólni, hogy még játszunk egy kicsit, mielőtt hazaérünk. Anya addigra várt bennünket, meg apát a vacsival. Reggelente a mamát is kiugrasztottam a jó meleg ágyikóból, mert meg kellett néznünk a reggeli meséket. Csak utána lehetett oviba menni. Voltunk együtt az Ikeában is. Ott vettünk egy ugyanolyan sublótot, mint az enyém. Apával összeszereltük és az kikerült a nappaliba. Oda szépen bekerültek a babaruhák, amiket anya rendberakott. Az Ikeában ettünk huntuntot (=hot-dog). Apa megvette a huntunutot, beletöltöttük a ketchupot és én kiettem a vislit belőle. Apáé volt a huntunt többi része! Ez így nagyon fincsi! Erik így szereti a huntuntot!

Egy hét múlva megérkezett Papa és Márk is. Kihoztak sok mindent, amire még anyáéknak szükségük volt. Így páldául nem maradhatatott el a fehér répa sem. Még micimacis matricát is kaptam a szobámba. Azt még ki kell találni, hogyan lehet felszuperálni oda. Hoztak egy nagy csomó deszkát... már alig vártam, hogy szerlhessek velük. Még a széket is megszereltük a papával. Illetve ez úgy nézett ki, hogy ő szerelte, én meg elhordtam a szerszámokat... A Márk aludt velem a szobában, a Papa a Mama mellett, de csak reggel 6.20-ig, mert akkor kezdődött a Plop! Papa vitt oviba, Márkkal, addig a Mama általában a városban nézelődött. Néha a Mamának a lefizetős módszerhez kellett folyamodnia, hogy felöltözzek. Olyankor megkérdezte, ha kapok valamit felöltözöm-e. Én általában elengedtem a fülem mellett, de a Mama ezt szerencsére úgy értékelte, hogy "hallgatás beleegyezés" és kaptam egy matchboxot. Én viszont nem ígértem semmit, és játszottam a matchbox-szal, aztán nem öltöztem fel. Némi tortúra után azért megsajnáltam a körülöttem rohangáló felnőtteket, akik kétségbeesetten próbáltak rávenni engem arra, hogy készüljünk el.

Aztán mire hazaértem, mindig egy polccal több varázsolódott a mosókonyhába... most legalább már minden befér oda. Anya nagyon fincsiket főzött, igaz néha csak estére, mert néha nagyon elfáradt... most már nagy pocija van, és apa igyekszik minél többet segíteni, hogy pihenni tudjon. Közben sajnos megjött a hideg idő is. Hétvégén, amikor nem volt ovi, és az ónéni sem ment az oviba, a papáékkal nekiindultunk a tengerpartnak, de olyan hideg volt, hogy hamar haza kellett jönni. A hideg időben még apa szemüvege is mindig bepárásodik. Én szoktam letörölni, amikor hazajön. Már azt is megtanultam apától a számolás mellett, hogy ha az ablakra lehelek, akkor oda lehet rajzolni. Nagyon vicces.

Volt nálunk haloween-i gyertyfújás is. Én fújtam el a gyertyákat és olyankor húúúúúú de sötét lett!