In memoriam Pipi-papa (2010. május 31.)

Drága Pipi-papa!

Mivel nem tudtam tőled elbúcsúzni, csak írok hátha látod valamikor valahonan, hogy tudd, nagyon szeretlek téged! Berci is üzeni ugyanezt, de tudod, ő még kis buta, és nem tudja elmondani, meg leírni!

Ha ott vagy az angyalkákkal, akkor vigyázz ránk nagyon!

Májusi eső - szomorú hangulat/May drops (2010. május 31.)

Kopog az eső az ablakon. És kopognak a madárkák is. Lassan és magányosan indult a május. Négyecskén otthon Leuvenben rutinná vált, hogy mikor ki visz, ki hoz, mennyit vagyok a Jannekenel, és Bercinek milyen hosszan kell vigyorogni a dadusára, hogy végre hazamehessen. Nem volt jó ez a hónap. Azt mondják, hogy a májusi eső aranyat ér, de nekünk túl sok volt és csak sarat hozott. Szomorkás volt az idő. Azért a villamosnak,a mit névnapunkra kaptunk, tudtunk nagyzon örülni!

Hiányzik nekem Pipi-papa. Anya is sírt. Aztán anya elmondta, hogy a Pipi-papa elment az angyalkákhoz, és nem jön vissza. Azért hívom néha, hátha mégis visszajön és játszik velem egy kicsit.

Elmentünk Omához, mert Pipi-papa, amikor elment az angyalkákhoz, hagyott egy üzenetet, és anyáék meg Omáék, meg mindenki , aki szerette és ismerte ott volt, és küldött neki egy búcsúszót.

Sajnos előtte betegek lettünk. Berci kezdte, és mire Esztergomba értünk már anya is beteg volt. Aztán Jappapa, majd Oma, végül apa. Én sem maradtam ki a sorból. Gyorsan haza kellett jönnünk, mert anyának dolgozni kellett. De még mielőtt hazajöttem volna, anya bevitt a doktornénikhez a kórházba, mert nem ittam. Benn is kellett maradnunk. Ingrid néni átment Bercihez éjszaka, mert apának is be kellett mennie a kórházba. Aztán anya mondta, hogy el kell neki rohanni dolgozni, de délután jön vissza, és addig legyek jó. Nem szeretek ott lenni. Fel is hívtam a Nagyit, hogy jöjjön és gyógyítson meg engem. A Nagyi lábaujja is beteg volt. De nem volt idő rá, hogy meggyógyítsa, rohant az Oma hozzám. Csak kapott egy két szurit, és irány a reptér. Finomakat főzött nekünk és meggyógyított a Nagyikám! És beszélgettünk Pipi-papáról és mikor meggyógyultam, sokat játszottunk. Nagyi egyébként nagyon bátor! Egy hatalmas darazsat bezárt az ablakba, nehogy megcsípjem! EKKKORA fullánkja volt (szerk.: ilyenkor erik kb. hatvan centire nyitja kezecskéit)!

Vulknaikus problémák /Big smoke trouble (2010. április 30.)

Anyáék nagy készülődése nem zavarta meg azt a tényt, hogy nálunk nagy a jövés-menés. Omát vártuk, de legnagyobb meglepetésünkre Ági és János jött hozzánk. Anya és apa mondták, hogy ők nem sokára elutaznak messzire, és Ágiák fognak ránk vigyázni. Oma nem tudott jönni, mert Pipi-papára kellett vigyáznia. Aztán anyáék idegesek lettek. Jó tudom, már eddig is azok voltak, na de most aztán már nagyon.... kitört ugyanis egy vulkán Izlandon. Persze jogos a kérdés, hogy mit izgat minket egy vulkén Izlandon, amikor Belgiumban vagyunk. Csupán annyit, hogy anyáék nem tudtak elrepülni abba a Szingizébe, mert a vulkán hamuja miatt lezárták a reptereket. Úgyhogy anya vissza munkába, apa pedig a számítógéphez. Sokat telefonálgatott, aztán itthon maradtak. Közben kiderült, hogy lejárt a kicsi piros peugeot műszaki vizsgája is. Így János felajánlotta, hogy hazaviszi Omáékhoz az autót. Így is lett. Még mielőtt hazamentek, azért még a szülinapomat megünnepeltük! Igazi szülinapi partim volt. Apa grillezett, Ági főzött fincsi hagymalevest és sütött fincsi sütit. Annyi mindent kaptam szülinapomra, hogy csak csuda! Parkolóházat, autókat ééééss egy buszt Ágiéktól! Aztán még kaptam dvd-ket, tortát, mág pezsgőt is. Persze csak kölyökpezsgőt! És most már elmondhatom magamról, hogy én már négy éves vagyok, majdnem öt, és mindjárt hat!

Japapa a háziasszony!/Grandadate housewife (2010. április 16.)

A hónap, mint azt ti is tudjátok, bolondok napjával kezdődött! Beöltöztek a Tantónénik is mindenféle buta ruhákba... én pedik kaptam az orromra egy pöttyöt! Alig telt el néhány nap, de mire lekopott az orromról a pötty, tojt a nyuszi ajándékot. Három éve azon gondolkozom, hogy a nyuszi mikor oson be hozzánk. Sose láttam. Az a nyuszi, amit meg Ingrid néniéknél láttam, hát az tuti nem jön ide. Az olyan gyáva, hogy csak na! Ráadásula nyuszi úgy tojt, hogy reggel felkeltünk, és minden lépcsőre elpotyogtatott egy-egy csokitojást. Azt felszedegettük Bercivel, és képzeljétek el, mire az utolsót is felszedtük, egyszercsak ott volt előttünk egy csomó ajándék. Berci kapott egy xilophont, amit gyorsan megveregettem, hogy halljam hogy szól, aztán rávetettem magam az óriás kukásautóra. Igaz, hogy azt is közösen kaptuk, de Berci még úgy is kicsi, meg különben is csak tönkre tenné. Úgyhogy majd én őrzöm, amíg kell.

A locsolkodás napján sajnos anyának dolgozni kellet menni, Ingrid néni meg nem volt otthon. Így csak Omát, Mamát, Ágit meg Keresztanyát locsoltuk meg a telefonban. Apa pedig szerencsére itthon maradt velünk, amíg nem jön a felmentősereg. Jappapa vállalta be a nehéz szerepet. Elvitt engem megint a torna órára. Majd értem jött délre. Mindent megcsinált, amit csak tudott, hogy anyának minél kevesebb jusson, amikor fáradtan hazajön. Megfőzött, elintézte a mosást, bevásárolt, rendberakta a kertet és még a takarítást is elkezdte. Csinált nekünk tízorait is, és esténként ő altatta Bercit vacsora után. Nagyi meg is jegyezte a múltkor, hogy elengedte a Jappapát egy hétre hozzánk, és egy kész háziasszonyt kapott vissza! Mondta is a Nagyi, hogy így legközelebb is elengedi. Anyáék mindeközben nagy bőszen pakolásztak, készülődtek és közben idegeskedtek.

A torna órámon most nem kellett annyit szaladgálni, helyette állatkákról tanultunk. Az nem volt mindig annyira érdekes, de a fenékrecsapós dalocska az tetszett! Különben is én voltam az oroszlán. Az a Cirkusz Krokofánt királya, neki nem parancsolhat senki! Még a bohócok sem! Úgyhogy én általában azt csináltam, amit gondoltam, úgy mint az oroszlán!

Jappapa! Telefon! Gyere!/Granddad at a short notice (2010. március 31.)

De ide Leuvenbe, ne a szobába! Anyáék kidőltek. Siess!

Itt volt a Jappapa kisegíteni egy kicsit! Nagyi vigyáz a Pipi papára, Mamának meg nincs nagyon szabija. Papát meg sikerült elijeszteni... nem nagyon jött jól a hisztis Erik előadás, utána pedig az, hogy utoljára, amikor hazavitt bennünket, a reptéren ripityomra szedették vele a táskánkat, ami ráadásul el is szakadt. Anya mindig azt mondja, hogy őt mindig kiszúrják, és darabokra szedetik, de úgy látszik ez inkább miattam van. Biztos hasonlítok egy terroristára. Az biztos, hogy kiváló, természetadta eszközökkel - nevzetesen hisztigerjesztéssel -rendelkezem arra, hogyan kell a felnőtteket terrorozálni, vagyis 15 másodperc alatt kiakasztani. Erre egyedül az óvónénim immunis. Éppen most tanulom, hogy az öcsémet erre hogyan lehet rávenni. Meg kell állapítanom, hogy gyorsan tanul, és néha túl jól. Van, hogy én is nehezen viselem az előadást.

Egyébként pedig most volt szülői értekezlet. Anyáéknak azt mondta a Tantónéni, hogy nagyon okos vagyok, csak az az egy baj van velem, hogy ami nem érdekel, arra fütyülök. Nem értem ezeket a felnőtteket! Ha őket nem érdekli valami, akkor nem csinálják. Ha engem nem érdekel valami, akkor az meg baj! Most őszintén... ki a kutya fülét érdekel, hogy a Misa mackó mit csinál az erdőben. Ha legalább lenne egy Jaguárja téli gumikkal, akkor ok. Na de nincs. És különben sem szólhat senki semmit, nem zavarom a többieket a bugyuta történetek meghallgatásában. Csöndben odébbállok és fabrikálok egy garázst a kisautómnak. Mostanában azonban e történetek kezdenek izgalmassá válni. A hét törpe is kisautóval megz a bányába, és ott a nagy vaskerekes csilléket megtöltik drágakövekkel.

A suliban pont apa szülinapján szervezték a Klusdagot. Apaval építettünk a suliban játszóteret, meg festettünk. Aztán anya meg várt minket az ünnepi ebéddel. A húslevesből Berci elcsórta a krumplit. Mind a kettőt! A kis cseles, legközelebb résen kell lennem! Apa pedig Bongot kapott. Ez nem az a szerencsejáték, hanem egy belépő vizisíre. Apa fof vizisízni! Gondolom nem lehet olyan bonyolult, mert apa már síelni is tud. CSak azt nem tudom, hogy marad ott a víz a hegyen. Majd megnézem magamnak!

Holnap április bolondja van!

Ennyi nőt... na apa siess, mert itt baj lesz/Ladies, ladies... source of smile and tears (2010. február 28.)

Apa este későn jött haza egyik nap, helyette egyszercsak három csaj állított be hozzánk: Mama, Böbe és Tündi. Ők voltak a soros felvigyázók. Hirtelen megnőtt a csajarány a házban, és ennek megfelelően kezdett veszélyessé válni a helyzet. Eddig mindig az volt, amit mi fiúk - nagyok és kicsik - mondtunk... de szerencsére most is. A gondok akkor kezdődtek a női egyenjogúság határozott véleménnyilvánítása tekintetében, amikor számomra is világossá vált, hogy szemben az eddigi tervekkel, anya is marad, mert a munkahelye miatt nem tud elmenni síelni. Így apa bepakolta a kocsit, elment egy nagyot aludni a vezetéshez, és egy hét múlva hazajött. Addig anya dolgozott, mama hurcolt minket oviba meg bölcsibe, délután pedig sokat játszottunk. Sőt, mindeközben Berci hivatalosan is beiratkozott az én iskolámba. Bár Chris, az igazgató bácsi férfinevű titkárnője mondta anyának, hogy lehet, hogy ez még korai egy kicsit, hogy 2011. szeptemberére beiratjuk Bercit, de anya köszönte szépen a tavaly előtti hercehurcát, inkább mégis beíratta. Úgyhogy azt hiszem Berci elsőként íratkozott be.

Nagyon gyorsan elszaladt ez a hét is. Mama is elszaladt vele meg a Tündivel. Böbe még reggel vitt minket suliba, aztán legnagyobb meglepetésemre este apa a Papával jött haza. Helyreállt a férfi szakszervezeti rend. De anya egzsyemélyes szakszervezete még így is elég erős! Papával is nagyokat játszottunk, bár nem mindig értékelte, hogy leromboltam, amit épített legobol. Aztán láttam, hogy a papa csomagol szombaton. Ajjaj, azt hiszem nem kellett volna lerombolnom a legogarázst. Mondtam is neki, hogy többet nem csinálok ilyet (bár azt még magam sem tudom, ez mit jelent, csak hát azt tudom, hogy ezt kell mondani, meg bocsánatot kérni, meg adni egy puszit, és akkor akármilyen mérges kutyaszorítóból ki tudok mászni). De a papa csak csomagolt, csomagolt és közben kajánul mosolygott. Na, gondoltam, ezt elbaltáztam. Aztán láttam, hogy egyszercsak anya is csomagol. Na neee... anyának nem romboltam le semmijét. Még csak nem is rosszalkodtam... anya egyszercsak pakolja a Berci és az én ruháimat... és akkor, apa mondta, hogy megzünk haza Esztergomba. Papa visz minket haza... Hurrá!

A reptéren vártak Nagyiék. Rántott csirkével, csokival és kisautókkal. Mentünk azonnal Esztergomba. Végre találkoztam a Pipi-papával is. Már nagyon hiányzott. Elmeséltem neki, hogy milyen autóim vannak. Meg azt is, hogy a kukásautó a kedvencem. Amíg mi a családot fárasztottuk, addig otthon anyáék szorgosan partikat szerveztek a kollegáknak. Remélem a kukásautónkat nem bántják majd. Jöttünk volna haza 23-án Omával meg Bercivel, de Berci nagyon beteg lett. Neki maradni kellett, engem pedig Ági hozott haza. És megint mentünk a gumicukros megállóba! Oma csak néhány nap múlva hozta Bercit, amikor is Oma térült-fordult egyet és Ági hazament. Nagyi még maradt nélunk egy kicsit, hogy hozzon-vigyen, de aztán sietnie kellett a Pipi-papához. Megint egyedül maradtunk. Apa szerdánként nem dolgozik, olyankor ő visz suliba, és értem is jön, majd elmegyünk a tornára. A szerdákat kivéve tehát kezdődik minden előlről: "Ki viszi ma a gyerekeket?"