Kistestvérem van! / B(r)OTHER Me (2008. december 21.)

Megszületett a kistestvérem. Apa és a Doktor néni segített kijönni Anya hasából. Olyan aranyos. Berci a neve, és nagyon szeretem. Már haza is jött velünk, miután a Doktor nénik meggyógyították őt is meg anyát is. Kaptam tőle ajándékot is. Olyan rajztáblát, amire rajzlunk és utána le lehet törölni! Olyan, mint amikor leolvad a pici piros pözsón a jég az ablakról.

Berci nem sokat sír, de azért vannak furcsa dolgok, amit csinál. Didiből eszik. Anyáék mondták, hogy én is azt tettem, de már nem emlékszem. Együtt szoktunk kakaózni... mindenki a saját cumisüvegéből. Ráadásul nem is reklamál, hogyha hangos vagyok... pedig kombájnozni nagyon szeretek. Olyankor apa és Oma együtt szaladnak a kombájn elől, aki én vagyok. Néha bezárom őket egy-egy helységbe.

És a cumink is majdnem egyforma. Ebből volt is gubanc. Én mindent szívesen odaadok, de a cumim az tabu. És azt hittem, hogy az én cumimat vette el! Mert egyforma átlátszó, csak az övé kisebb! Aztán amikor apa megmutatta, akkor rájöttem, hogy az nem az enyém. Azóta figyelni kell, hogy ne cseréljük el.

Ma, anya előszür eljött velem és apával sétálni. Megnéztük a karácsonyi vásárt! Anya el is fáradt. Még nagyon gyenge! A naygi és apa nagyon vigyáznak rá! Hoztam a nagyinak vásárfiát és kaptam egy E betűs szappant, amit a fürdésnél már szét is áztattam! Jó éjt puszit adtam a kistesómnak, meg anyának és Omának és elvonultam apával aludni a helyemre. Holnap utoljára megyek oviba, vinnem kell sütit meg üdítőt, mert a téli szünet után már iskolás leszek. Bizony! Megtanultam egyedül öltözni és kétbetűs kitérőre elmenni. Már csak a fütyülést kell gyakorolnom, hogy a Nagypapa büszke legyen rám. Még van két napom, és mehetünk érte apával a repülőtérre!

Pélyapó/ Santa (2008. december 14.)

Még jó, hogy a Nagyi ilyen jól bírja az éjszakázást. Megint beteg lettem. És minden csak úgy volt jó és elfogadható, ha valaki dajkált. Mivel anya is beteg volt, és sok volt a bacija, ezért hogy én ne legyek beteg, anyának nem mentem a közelébe. Mondtam is anyának, hogy "baci anya hess, jajjjajaj" és bezártam a szobába. A lázam nagyon magas volt. Nem akart lejjebb menni, és ilyenkor nagyon utálom a hideget. Még mosogatni sem volt kedvem. Közben olyan szépen esett a hó, sokat néztük, de így nem tudtam kimenni játszani. Most egyébként egy új doktor bácsihoz mentem. Nagyon aranyos, mindig kapok tőle valami ajándékot. Kaptam tőle dobococcát és krokodilt is. Néha elveszik a cocca, olyankor meg kell keresni. Ha már nem jön be az a módszer, hogy szólongatom, "Elő, gyere elő!", akkor jön a "Segits, Oma" módszer. Ez utóbbi általában nagyon hatékony.

Egyébként már mindent el tudok mondani, és mondókákat is tanulok nagyon sokat a Nagyitól. A kedvencem most a

"Bumm, bumm, bumm

Ki zörög a nagykapun?

Jujj, jujj a Mikulás!

Bújjunk el pajtás!"

Na persze ezt testreszabottan, olyan erikmódon kell elmondani... Erről jut eszembe, voltam apával a munkahelyén. Odajött a mikulás bácsi. Kaptam szép csomagot, tele kisautókkal, és finomakat hamiztam ott. Találkoztam egy szép kislánnyal és a Pélyapó bácsihoz is odamentem, elénekelni neki a hull a pelyhest. És olyan nagyon jó gyerek voltam, hogy a Télapó az ablakba is hozott egy csomó ajándékot. Kaptam rénszarvast, könyvet, adventi kindertojás kalendáriumot, és még annyi mindent, hogy nem is fért el egy ablakban. A csokimikulásnak le is haraptam az orrát... és az abakuszon pedig megtanultam számolni 10-ig. Néha ugyan elfelejtem, hogy a kilenc után tíz jön és nem a hat, de hát nem baj... A Mikulást mikulásvacsorával vártuk, Nagyi nagyon finomakat főzött. A Mikulás bácsi pedig még a lépcsőházat is feldíszítette! Anya már nehezen mocorog, mert a "pücü baba" a hasában már nagyon megnőtt. Apa mondta is, hogy nem sokára anyának el kell menni egy-két napra, hogy a Doktor néni segítsen kijönni a pici babának. Azt még ugyan nem értem, hogy lesz attól testvérem, de mindenesetre, szoktam vele beszélgetni a pocakon keresztül is.