Az elmúlt másfél hétben meglátogatott az uncsitesóm Magyarországról. A nagyikával repültek hozzánk. Kaptam egy bohóckát, Zaza lett a neve, és zenélni is tud. Táncolni szokott nekem, igaz csak akkor, ha anya ott van. Én hiába noszogatom, nekem nem emelgeti a lábait. Pedig nagyon provokálom! Még meg is mutatom neki, hogy hogy kell!!!
Mert bizony ám! Felfedeztem, hogy van két lábam! Már nem sokára be is tudom kapni. Már majdnem megvan! Már fogom, csak aztán mindig kicsúszik valahogy a kezemből! Azt hiszem a pocakomtól nem megy, pedig nagyon tudok gombócozni! Rájöttem arra is , hogy ha felhúzom a lábaimat, akkor elkezdek gurulni és akkor a popsim húz magával oldalra! Ha anya segít egy picit, akkor már át is tudok fordulni!
Anya nagyon örült tegnap, amikor felfedezte, hogy a Lottyban hasról visszafordultam a hátamra! Pedig hát csak azért volt, mert kényelmetlen volt hason, Lotty hátán. De anya nagyokat tapsolt nekem, meg mondta, hogy milyen ügyi vagyok! Azért nem kell elkapatni a szülőket sem! Minden forgást tessék csak türelmesen kivárni! Azóta sem csináltam ezt!
Azért remélem az uzsi előtt anya nem fogja nekem ugyanezt mondani! Mert hát akkor "JÁJJÁJJÁJ" van. Én ugyanis az evésben nem ismerek tréfát. És hát türelmes sem vagyok!
Minden finomságot felfaltam már. Főzelékben a sütőtökös alma a kedvencem, de a paradicsomos krumplit is nagyon szeretem. A répa elmegy, a spenót nem annyira. A feketelista első helyét a zöldborsó tartja! Én azt nagyon nem csípem. Azt hiszem megértem apa hozzáállását a zöldborsóhoz! Ha legalább valami sült husi lenne a tetején! Na de így!
Hallottam már anyáéktól, hogy a külföldiek nem nagyon tudják, mi a jó hami. Nem nagyon értettem, de azt hiszem kezdem átlátni! Magyarországról ugyanis nagyon sok fincsi babapapi jött, de sajna, azok gyorsan elfogytak, így maradt a répa, a ragadós krumpli, meg a spenót. Azért van mivel pótolni! Anya is főzöcskézik nekem, meg a gyümölcsöket is nagyon szeretem.
Sajnos, itt nálunk már nem nagyon van barack. Egyre többször kapok más finomságokat, például banános almát, ananászos-narancsos-banános koktélt, meg almás körtét, de nekem akkor is a barack a kedvencem. Tegnap anya kapott fincsi barackot. Én úgy megörültem a barackturmixomnak, hogy úgy tele ettem magam, hogy másfél órán keresztül meg sem bírtam mozdulni. Csak feküdtem anya karján, és nyögtem jó nagyokat, és vártam, hogy kicsit lejjebb csurogjon a tízórai, aztán aludtam egyet. Na de azért nem kell megijedni! Annyira nem ettem magam tele, hogy ne tudjak ebédelni!
Most, hogy a nagyika megint itt volt, ismét kimondottan "alultáplált" gyerek vagyok. Olyan nehéz lettem, hogy apa is megjegyezte, hogy fáj a válla, pedig csak egy órát cipelt! Az igaz ugyan, hogy a 8 kg megduplázódik, ha elalszom és elfolyok a kezében!
Esténként már alig várom, hogy apa hazaérjen. Amint belép az ajtón, fülig ér a szám, és ő egészen vacsiig játszik velem. Meg szokott dögönyözni, meg repülőzünk is. Ha nem akar játszani velem, akkor addig nevetek neki hangosan, míg úgyis meglágyul a szíve. Különben is, azt már megtanulták anyáék is, hogy nem megyek addig alukálni, amíg nem játszhatok apával egyet.
Van egy új fürdőtársam. Kék kis delfin a vízben, és sípol. Azt nem tudom, ő hogy tud fennmaradni a víz tetején. De az nagyon tetszik, hogy hullámzik, amikor belecsapok a lábammal a vízbe. és az is vicces, mikor apáék meglepődnek, mert hirtelen kapnak egy nagy zuhanyt.
Anya elalvásnál már nem csak énekel nekem, hanem verseket mond. Ádám hozott nekem egy Zelk Zoltán könyvet. Abból a három kisnyuszi a kedvencem. Úgy megijesztik a rókát, farkast, medvét és vadászt, hogy szaladnak hazáig. A nagyika is hozott nekem könyvecskéket. Ami apa kedvence volt, a Mesebolt, aminek a fiókjaiban törpék ülnek, azt én is nagyon szeretem, de a kedvencem abból a könyvből a Kiskakas rézgarasa. Szerintem azért, mert arról szól, hogy jól lakik a Kakaska. És hát én is szeretek jól lakni.
Apa vasárnap megcsinálta a szobácskámat! Nagyon szép micimacis szőnyegem van és jó nagy játszóhely. Ott aztán lehet gyakorolni a fordulást. Anyáék rájöttek, hogy kicsit nagyobb hely kell, mint a kiságy. Ott álmomban mindig felkúszok a végében, és mindeig arra ébredek, hogy nem tudok továbbmenni. Olyankor szoktam szólni, és akkor anyáék letesznek a kiságy aljába, hogy kezdhessem az éjjeli túrázást előlről. Anya hálózsákot adott rám, és gondolta, abban nem tudok felmászni, így talán ők is tudnak aludni az éjjel. De a hernyómozgás a hálózsákban is nagyon jól megy! De legalább nem fázom, ha túra közben elhagyoma takarómat.
Ha háton alszom, akkor meg keresztbe fordulok és azért szorulok be. Szélességében ugyanis még kisebb ez a kiságy.
A hordozóból is rájöttem már hogyan kell kijönni! Anya majdnem frászt kapott! Pedig én csak tornáztam egy kicsit. Azóta vagy bekapcsolj a szíjat, vagy letesz a kiszobába a matracra.
Ma megyünk a Doktor bácsihoz! Azt hiszem ma sem leszek jóban vele! Anya valami szurit emlegetett és amikor múltkor ezt mondogatta, akkor kettőt is kaptam. Szóval fenntartásokkal kezelem a helyzetet! Ráadásul ma a Városházára is el kell mennünk! Biztos nagyon sokan lesznek! Ma kapjuk meg a végleges tartózkodási engedélyünket, és akkor végre nekem is lesz saját, különbejáratú TAJ kártyám.
