Mostanra azt is megtanultam, hogy Rose az olasz-belga barátom, nem Rose-nak, hanem Roos-nak írja a nevét. Tegnap, azaz vasárnap végre sikerült találkoznunk. Már nagyon hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára játszhattunk, illetve játszhattunk volna, ha én nem téptem meg volna szegényt akkor. De most már tudom, hogy a szép kislányokat simogatni kell, meg ölelgetni, meg puszit adni. Igaz ezt nem mindig viselik el. Szóval Roos olaszul és flamandul is tanul beszélni, de szerencsére a legfontosabb szó, az "auto" az minden nyelven ugyanúgy van. Roosék nagyon szép házban laknak, most költöztek oda. A nappali és a konyha telis-tele van csupa izgalmas játékkal. Van Roosnak olyan kis házikója, amiben vagy száz színes laszti van. Így nem volt min veszekedni, mert annyi volt, hogy amikor ketten bele ültünk ki sem látszódtunk a labdáktól. Roos megmutatta nekem, hogy mi mindent tud, és én is gyorsan kipróbáltam, hogy azok mennek-e nekem is. Aztán én is mutattam egy-két dolgot neki. Például, hogy a széket tologatni a kövön, az milyen vicces dolog. Olyan vicces hangja van. Igaz egy idő után a felnőttek nem bírják tovább, és az is a "nem szabad" listára kerül. Az összes jó mókára ez a sors vár. Ezt Roos is mondta. Van egy szép zongorájuk is. Eszembe jutott, hogy a Nagyikáéknál milyen jókat szoktam zongorázni, és itt is elég jól sikerült. A vacsorát Roos apukája, Leonardo bácsi főzte. Ő Olaszországból, Calabria tartományból jött ide lakni, és nagyon sok finomságot varázsolt az asztalra. Előételnek Pasta volt. Most ettem meg először kényszer nélkül a brokkolit. A tésztát is Leonardo bácsi gyúrta, nagyon fincsire sikerült, és amit rátett az is nagyon jó volt. Roos megmutatta nekem, hogy hogyan kell babamódra enni az olasz tésztát. Szerintem nekem is elég jól ment. Legalább is nem nagyon maradtam le a maszatolásban Roos-hoz képest. A tészta után jött az Antipasti, vagyis a főétel. De én addigra olyan degeszre ettem magam a fincsi tésztával, hogy a másodikat már csak néztem. A tésztából repetáztam is. Apa is megtanulhatna ilyen finomakat főzni! A második olyan göngyölt husi volt, aminek a belsejében kolbász volt. Ez hasonlított az otthoni gyulai kolbászra, de ezt Roos olasz nagyija készítette. Volt hozzá sajttal töltött sült paradicsom és fokhagymás-olivás sültkrumpli. A desszert belga volt. Eper jelly, ami olyan zselés féle dolog. Valami szósz is volt hozzá. de azt anyáék meg sem engedték kóstolni, mert fehérbor volt benne. Aztán apa ivott még egy igazi olasz kávét. Aztán mire feláltunk az asztaltól, illetve mire anyáék felálltak az asztaltól, addigra olyan késő lett, hogy sajnos haza kellett jönni. El kellett búcsúznom Roos-tól, a motorhangú kisautótól és a sok-sok labdától. Nagyon jól éreztem magam, és nagyon fel voltam dobva, amikor hazaértünk. Úgy bevacsoráztam, hogy az esti kakaómat már meg sem bírtam inni. Fürdés után még játszottunk egyet a DiDi-vel, aztán hogy a vacsi illúzió ne maradjon el, belenyaltam a kakaómba, aztán már aludtam is.
Kedves olvasó! Most biztosan furcsán nézel magad elé, és nem tudod, hogy azt gondold, hogy
"Te jó ég, mikre tanítják ezt a gyereket!" vagy azt, hogy "Ez a DiDi, biztos valami mást jelent!" Hát igen. A DiDi nem összetévesztendő a didivel, ami egykoron a hamit biztosította az Erik baba pocakjába. A DiDi úgy történt, hogy elmentünk a múlt héten, vásáros vasárnap körbenézni anyáékkal. Ott bementünk egy boltba, ahol anya ruhát próbált. Ott találkoztam egy kislánnyal, akinek az anyukája szintén ruhát próbált, így mi az apukáinkkal nekiláttunk játszani. Tükröket nézegettünk, bújócskáztunk, randalíroztunk. Már vártam mikor szólnak ránk az eladó nénik, de legnagyobb meglepetésünkre nem szóltak. Sőt kaptunk ajándékot. Apának azt mondta a néni: "Az apukáknak fel kell fújni a DiDi-t és akkor lehet vele játszani!" Apa elég furcsán nézett a nénire, de aztán hamar rájött, hogy Belgiumban vagyunk, és nem magyarul ez a DiDi ez a boltnak a neve! Egy felfújható piros labdát kaptunk ajándékba, amire rá van írva, hogy DiDi! Azóta tényleg jókat játszunk vele. Nagyon vicces, mert sokkal magasabbra száll fel, mint a kislabdám, és ha rosszul célzok és fejen kólint nem fáj annyira! A játékról jut eszembe! A játékos ládám nagyon kényelmes! Én is be szoktam ülni oda a labdák, autók és macik mellé!
